Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.229/2011/
- A Magyar Köztársaság nevében! A Fővárosi Ítélőtábla a Tokár Ügyvédi Iroda (..................) által képviselt dr. ............. (.............) I. r. és ......... (.............) II. r. felpereseknek a dr. Pintér István Imre ügyvéd (..................) által képviselt ............... (.................) alperes ellen szövetkezeti üzletrész ellenértéke megfizetése iránt indított perében a Fővárosi Bíróság
- február 16-án kelt 25.G.41.388/2010/
- számú ítélete ellen a felperesek részéről benyújtott fellebbezés folytán - nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő részítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben - a perköltségre is kiterjedően - megváltoztatja, és kötelezi az alperest, hogy fizessen meg I. rendű felperesnek 101.000 (százegyezer) forintot, II. rendű felperesnek 104.100 (száznégyezer-száz) forintot és ezen összegek után
- augusztus 6-ától
- december 31-ig évi 11%,
- január 1-jétől megfizetéséig a mindenkori késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal azonos mértékű késedelmi kamatot, továbbá I. rendű felperesnek 7.680 (hétezer-hatszáznyolcvan) forint, II. rendű felperesnek 11.520 (tizenegyezerötszázhúsz) forint fellebbezési részilletéket; kötelezi az I. rendű felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 140.000 (száznegyvenezer) forint + áfa első- és másodfokú együttes részperköltséget; kötelezi a II. rendű felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 160.000 (százhatvanezer) forint + áfa első- és másodfokú együttes részperköltséget; egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét az alperes 8.472.338 (nyolcmilliónégyszázhetvenkétezer-háromszázharmincnyolc) forint beszámítási kifogása tekintetében hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot ebben a körben újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasítja. A részítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az irányadó tényállás szerint az
- január 27-én alakult alperesi szövetkezet
- július 26-án került bejegyzésre a cégjegyzékbe, és
- október 9-től az
- évi I. törvény rendelkezései szerint módosított alapszabály alapján működött. A
- évi CXLI. törvény előírásai szerinti alperesi alapszabály elfogadásra került
- december 14-én, ennek bejegyzése megtörtént
- március 29-én. A felperesek az alperesi szövetkezet tagjai voltak, őket az alperes
- május 9-i közgyűlésén kizárták a tagok közül. Az alperes
- évi egyszerűsített éves beszámolója szerint
- december 31én alperes 893.000 forint összegű üzletrésztőkével rendelkezett, az I. r. felperest 11,3 %-os, 101.000 forint névértékű, míg a II. r. felperest 11,
- %-os mértékű, 104.100 forint névértékű üzletrész illette meg. A felperesek
- július 2-án felszólították alperest részjegyeik visszafizetésére, és üzletrészeikkel történő elszámolásra. Az alperes a felszólításnak nem tett eleget. Alperes
- augusztus 6-án tartott közgyűlésén határozattal megállapította, I. r. felperest 101.000 forint, II. r. felperes 104.100 forint értékű üzletrész-ellenérték illeti meg. Ugyanakkor közgyűlési határozattal döntött arról is, „beszámítással él, felpereseknek összesen 8.472.338 forint tartozása áll fenn". A felperesek
- december 28-án keresetet terjesztettek elő alperessel szemben részjegyellenérték, illetve üzletrésztőke ellenértékének megfizetése iránt. A részjegyek ellenértékére vonatkozóan a felek
- május 9-én jogerős végzéssel jóváhagyott egyezséget kötöttek. A felperesek továbbiakban üzletrésztőke ellenértékének megfizetése címén kérték az alperest kötelezni I. r. felperes javára 1.600.000 forint, II. felperes javára 2.400.000 forint és ezen összegek
- június 30-tól a kifizetésig járó kamatai megfizetésére. A Fővárosi Bíróság
- november 3-án kelt 35.G.40.778/2006/
- számú elutasító ítéletét a Fővárosi Ítélőtábla a
- július 9-én kelt 16.Gf.40.028/2010/
- számú végzésével hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra, és újabb határozat hozatalára utasította. Az I. r. felperes másodfokú perköltségét 20.000 forint + áfa összegben, II. r. felperesét 30.000 forint + áfa összegben, az alperesét 50.000 forint + áfa összegben, az I. r. felperes által le nem rótt fellebbezési eljárási illeték összegét 93.400 forintban, a II. r. felperes által le nem rótt fellebbezési eljárási illeték összegét 140.000 forint összegben állapította meg. Az ítélőtábla a szövetkezeti üzletrészre vonatkozó jogszabályi rendelkezések és időközbeni jogszabályváltozások elemzése alapján rámutatott, az alperes új Szvt. (
- évi CXLI. törvény) szerinti módosításának, vagyis a szövetkezet működésének ezen törvény hatálya alá helyezésének feltétele volt a kívülálló üzletrész-tulajdonosok üzletrésze megvásárlása, s bevonása, melynek folytán az alperesnek felperesekkel szemben alapszabály-módosítást megelőzően (módosításig) elszámolási kötelezettsége keletkezett. A megismételt eljárásban felperesek keresetüket fenntartották. Az üzletrész értékébe beszámítandónak tartották a szövetkezet műhelyingatlana értékét is. Alperes változatlanul a kereset elutasítását kérte, részben a
- augusztus 6-i közgyűlésen történt „elszámolásra" hivatkozva, 8.472.338 forint erejéig beszámítási kifogást is bejelentve. A Fővárosi Bíróság az új eljárás során a
- február 16-án kelt 25.G.41.388/2010/
- számú ítéletével a felperesek keresetét elutasította, kötelezte az I. r. felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 150.000 forint, a II. r. felperest, hogy fizessen meg 225.000 forint perköltséget. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában tényként rögzítette, a felperesek szövetkezeti üzletrészei a kizáráskor 101.000 forint, illetve 104.100 forint névértékkel bírtak. Az alperesi szövetkezet a
- augusztus 6-i közgyűlésen határozatban megállapította, hogy a kizárt felpereseket ezen üzletrész ellenértékek illetik meg. Ugyanakkor határozatban döntött arról is, az üzletrész ellenértékekkel szemben beszámítással él, az alperesi közgyűlés határozata szerint a felpereseknek összesen 8.472.338 forint tartozása állt fenn alperessel szemben. A felperesek által fenntartott kereseti kérelmet az eljárás során az alperes vitatta, kérte a kereset elutasítását, beszámítási kifogást is előterjesztve. Minderre figyelemmel a megismételt eljárásban a kereseti kérelem összegszerűségét, illetve alperesi beszámítási kifogás jogalapját és összegszerűségét kellett vizsgálni. A felpereseket terhelte annak bizonyítása, hogy üzletrészeik elszámoláskori értéke a kereseti kérelemben megjelölt összeggel azonos. Felperesek azonban felhívás ellenére nem bizonyították a perbeli üzletrészek tényleges értékét, ezért az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. A felperesi igény bizonyítatlansága folytán nem vizsgálta az alperesi beszámítási kifogást. Felpereseket a Pp. 78.§
(1)bekezdése és a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3.§
(1)bekezdés, valamint a
(2)bekezdés a) pontja alapján kötelezte perköltség fizetésére. Az ítélet ellen felperesek nyújtottak be fellebbezést, kérték az első fokú ítélet keresetük szerinti megváltoztatását, illetve az alperes kötelezését a vagyonértékelésre és a megállapított üzletrészérték, ennek
- június 9-től alapszabály szerint a mindenkori jegybanki alapkamat + 5 %-os mértékű kamatának megfizetésére, illetve a perköltség megfizetésére. Egyebek mellett előadták, kereseti kérelmük kezdetektől arra irányult, egyrészt kötelezze a bíróság a szövetkezetet az üzletrész elszámolásra a jogszabályoknak megfelelően, másrészt az ellenérték megfizetésére. Nem nekik kellett volna bizonyítani az üzletrész értékét, hanem alpereseknek kellett volna elszámolni
- június 30-ig. Az elsőfokú bíróság tévesen kötelezte a felpereseket szakértői díjelőleg fizetésére, s mivel nyugdíjasok, a perértékhez képest eltúlzott mértékű szakértői díjelőleg egyébként sem állt rendelkezésükre, ezért a szakértői díjat nem helyezték letétbe, emiatt az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította azon téves indok alapján, mert nem bizonyították a követelésük értékét. Az alperes szerinti elszámolás, a
- augusztus 6-án tartott közgyűlésen hozott határozatok jogszabályba ütközőek, semmisek. Az üzletrész értékénél nem a névérték, hanem az elszámoláskor a piaci érték mérvadó, ezért használja a törvény a „vagyon" szót, ennek meghatározása szakértő feladata az ingatlan vonatkozásában. Ingatlan értékbecslés, szakvélemény nem készült, ráadásul az ingatlant nem számolták be a vagyonba, a szövetkezet nem jegyeztette be a műhelyt az ingatlan-nyilvántartásba. Az alperesi számolás egyébként számszakilag is helytelen volt. Alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását, és az alperes részére perköltség megállapítását kérte. Utalt arra, a korábbi másodfokú bírósági rendelkezés az elsőfokú bíróság megismételt eljárására kötelező erővel bírt, a megismételt eljárásban a felperesek kereseti kérelmének összegszerűségét, illetve az alperesi beszámítási kifogás jogalapját és összegszerűségét kellett vizsgálni. A felperesek szakértőt kértek, de indítványukat visszavonták, noha az általuk megjelölt üzletrészértéket nekik kellett volna bizonyítaniuk. Alperesnek a beszámítási kifogása jogalapját és összegszerűségét kellett bizonyítania, de mivel a felperesek nem bizonyították keresetük összegszerűségét, a beszámítási kifogás vizsgálatára nem kerülhetett sor. A fellebbezés az alábbiakra tekintettel részben megalapozott. Az alperes
- december 14-én működését a
- január 1-jén hatályba lépett, a szövetkezetekről szóló
- évi CXLI. törvény (új Szvt.) rendelkezései alá helyezte, az alapszabályát módosította. Amint az a hatályon kívül helyező határozatban kifejtésre került, alperesnek legkésőbb ezen időpontig a módosítás előfeltételeként el kellett számolnia felperesekkel, mint kívülálló üzletrész-tulajdonosokkal. Ezen elszámolást alperes a
- augusztus 6-án tartott közgyűlés keretein belül kívánta végrehajtani. Ekkor maga az alperes is elismerte a 883.
- forint üzletrésztőkéhez képest I. r. felperest 101.000 forint, míg II. r. felperest 104.100 forint illeti meg üzletrésze értékeként. Kétségtelen az is, ezen igényt alperes az ugyancsak a közgyűlésen hozott határozattal megállapított beszámítással rendezettnek, elszámoltnak tekintette, megállapítva felperesek elismert igényüket jelentősen meghaladó „tartozását". Felperesek azonban ezen elszámolását nem fogadták el, s üzletrészük forgalmi értékét magasabb értékben látták megállapíthatónak. Erre figyelemmel helytállóan ítélte meg az első fokú bíróság a bizonyítási terhet, s helytállóan utalt arra, a felperesek által megjelölt üzletrészértéket a felpereseknek kellett volna bizonyítani. Mivel e bizonyítási kötelezettségüknek felhívás ellenére nem tettek eleget, az elsőfokú bíróság a Pp. 164.§
(1)bekezdését megfelelően alkalmazva mellőzte ebben a körben a további bizonyítást, szakértő kirendelését, s állapította meg felpereseknek nem sikerült alátámasztania üzletrészük kereseti követelésük szerinti értékét. Tévedett azonban az elsőfokú bíróság, amikor figyelmen kívül hagyta az alperes
- augusztus 6-i közgyűlésén hozott Sz/04/
- számú határozatában megállapítottakat. Ezen elismerésnek tekintendő alperesi nyilatkozatból kiindulva a további szakértői bizonyítás indokolt mellőzése mellett kellett volna a felperesi üzletrészek értékét megállapítania, majd ehhez képest vizsgálnia alperes beszámítási kifogását, s mindezek tükrében dönteni a kereseti kérelem felől. A kifejtettekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 213.§
(2)bekezdése alkalmazásával részítéletet hozott, s a Pp. 253.§
(2)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és kötelezte az alperest a felperesek javára az alperesi közgyűlési határozatban elismert üzletrészek ellenértékének megfizetésére, s az elismert tőkeösszeg után 2004. augusztus 6-tól a Ptk. 301.§
(1)és
(2)bekezdése alapján a késedelmi kamat megfizetésére, figyelemmel továbbá arra, az elsőfokú bíróság alperesi beszámítási kifogás jogalapjának és összegszerűségének vizsgálatát téves jogi álláspontja folytán mellőzte, ebben a körben az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 252.§
(3)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat meghozatalára utasította. A perköltségre vonatkozó rendelkezés a Pp. 81.§
(1)bekezdésén, s a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3.§
(1)bekezdésén, a
(2)bekezdés a) pontján, valamint az
(5)bekezdésén alapul. Az elsőfokú bíróságnak a továbbiakban az alperesi beszámítási kifogás tekintetében kell az eljárást folytatnia, azzal, hogy e tekintetben az alperes bizonyítási terhe mellett tisztázni kell a tartozás fennálltát, vagy fenn nem álltát. Budapest, 2011. szeptember 23. Dr. Rózsa Éva s.k. a tanács elnöke Dr. Molnár József s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: Sárközi Veronika bírósági ügyintéző . Rutkai Éva s.k. bíró