Pf.20284/2011/4 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.284/2011/

1. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Gyulai Ákos ügyvéd által képviselt felperesnek, a dr. Koncz István ügyvéd által képviselt alperes ellen, kártérítés megfizetése iránt indított perében, a Fővárosi Bíróság
2. november
3. napján meghozott, 17.P.26.920/2009/
4. számú ítélete ellen, az alperes részéről
5. és
6. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 30.000 (harmincezer) forint másodfokú perköltséget, valamint térítsen meg az államnak felhívásra 180.000 (száznyolcvanezer) forint fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes
7. május 6-án gépkocsi utasaként szenvedett közlekedési balesetet. A baleset bekövetkezésekor a felperes a gépjármű hátsó ülésén utazott úgy, hogy a biztonsági öve nem volt bekapcsolva. A balesetben a felperes koponyaalapi törést és látóideg sérülést szenvedett el. A látóideg sérülése a látóideg sorvadását idézte elő, ennek következményeként a felperes bal szemének a látóképessége csaknem teljes mértékben megszűnt, a felperes a bal szemével csak fényt érzékel. A bal szem látóképességének elvesztése miatt a felperes munkaképessége 30 % mértékben csökkent, állapota végleges, abban további javulás nem várható. A gépjármű üzembentartója az alperessel kötött kötelező gépjármű felelősségbiztosítási szerződést, ami a baleset időpontjában is hatályban volt. Az alperes peren kívül 3.000.000 forint nem vagyoni kártérítést fizetett meg a felperesnek. A felperes a keresetében 7.000.000 forint nem vagyoni kártérítésnek, utána
8. május
9. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamatnak, és a perrel felmerült költségeinek a megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresetének indokaként előadta, hogy a szemének sérülése maradandó fogyatékossággal jár, állapota végleges. Hivatkozott arra is, hogy a balesetben elszenvedett sérülései súlyos pszichés károsodást is okoztak, suicid gondolatok gyötrik. Állította, hogy az élettársi kapcsolata a balesetben elszenvedett sérülései miatt szakadt meg, és hogy a szakmájában nem tud elhelyezkedni. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására és a felperes perköltségben marasztalására irányult. Az alperes a felperes követelésének jogalapját nem vitatta, azonban a védekezésében kifejtett álláspontja szerint a felperes nem vagyoni kárait a peren kívül teljesített összeggel megtérítette. Az elsőfokú bíróság az ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 3.000.000 forint tőkét, és utána
10. június
11. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamatot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kimondta, hogy a perrel felmerült költségeiket a peres felek maguk viselik. Rendelkezett ezen kívül a kereseti illeték és az állam által előlegezett költség viseléséről. Ítéletének indokolása szerint a felperes orvosi szakvéleménnyel bizonyította bal szeme látásának az elvesztését. A felperes bizonyította azt is, hogy bal szeme látásának az elvesztése miatt munkaképessége 30 % mértékben csökkent. Ennek következményeként a felperes a mindkét szem teljes látását igénylő munka végzésére nem alkalmas, autót csak külön engedéllyel vezethet, sportolási, szórakozási lehetőségei beszűkültek. Az elsőfokú bíróság a perben kihallgatott tanúk vallomása alapján megállapította, hogy a felperes a korábbi munkahelyét a balesetben elszenvedett sérülések miatt vesztette el. Munkahelyének elvesztése komoly traumát jelentett a felperesnek. A felperes a baleset óta feszültebb, idegesebb. Az elsőfokú bíróság nem találta bizonyítottnak a baleset bekövetkezése és a felperes magánéleti és lelki válsága közötti okozati összefüggést. Az elsőfokú bíróság a nem vagyoni kártérítés összegének megállapításánál értékelte, hogy a felperes 30 évesen vesztette el bal szemének a látását, és ennek hátrányos következményeit a felperes élete végéig kénytelen viselni. A mérlegelés körébe vonta azt a körülményt is, hogy a felperes jobb szemére korlátozódó látás ennek a szemnek a nagyobb igénybevételét jelenti. Az elsőfokú bíróság okfejtése szerint valamelyik érzékszerv elvesztése önmagában is pszichés zavart kelt a sérültben. Mindezeknek a körülményeknek a mérlegelésével 6.000.000 forint nem vagyoni kártérítést ítélt alkalmasnak a felperest ért nem vagyoni károk kiegyenlítésére. Az alperes által korábban teljesített 3.000.000 forintra figyelemmel további 3.000.000 forint megfizetésére kötelezte az alperest. Az ítélet ellen, annak részbeni megváltoztatása, a kereset elutasítása és a felperes első- és másodfokú perköltségben marasztalása érdekében az alperes terjesztett elő fellebbezést. Fellebbezésében hivatkozott arra, hogy a munkahely változtatáson és az idegesebbé, feszültebbé váláson kívül a felperes nem tudott a balesettel okozati összefüggésben álló konkrét életkörülmény változást bizonyítani. Az alperes álláspontja szerint a felperes által bizonyított hátrányok kiegyenlítésére a peren kívül teljesített 3.000.000 forint nem vagyoni kártérítés elegendő. Az elsőfokú bíróság által megállapított összeg eltúlzott, az alperes marasztalása nem indokolt. A felperes fellebbezési ellenkérelme helybenhagyására irányult. az elsőfokú bíróság ítéletének a A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a fellebbezés nem megalapozott. Az elsőfokú bíróság a tényállást a perbeli jogvita elbírálásához szükséges mértékben, helyesen állapította meg. Az így megállapított tényállásból helyes jogi következtetést vont le, és az arra alapított érdemi döntése is helytálló. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság érdemi döntésével és annak az ítéletben kifejtett jogi indokaival maradéktalanul egyetértett, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
12. §