Pfv.20793/2010/8 – Kúria

Pfv.III.20.793/2010/8.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Budapesti

1. Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr.Ádám György ügyvéd) által képviselt I.r., II.r. és III.r. felpereseknek a dr.Dibáczi Zsuzsanna ügyvéd által képviselt I.r. és a dr.Kovács Róbert Pál ügyvéd által képviselt II.r. alperesek ellen kártérítés megfizetése iránt a Fejér Megyei Bíróság előtt 27.P.23.156/
2. szám alatt folyamatban volt és másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.21.451/2009/
3. számú közbenső és részítéletével elbírált perében, amely perbe az I. és a II.r. alperesek pernyertessége érdekében a jogtanácsos által képviselt Biztosító beavatkozott, a jogerős közbenső és részítélet ellen a felperesek által
4. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán a
5. február
6. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő r é s z í t é l e t A Legfelsőbb Bíróság a jogerős közbenső és részítélet felülvizsgálattal támadott részítéleti rendelkezésének az I.r. alperesre vonatkozó részét hatályában fenntartja. A felülvizsgálati illetéket az állam viseli. I n d o k o l á s Az I.r. felperes
7. hetes ikerterhességét
8. december 14-én állapították meg. Az I.r. felperes ekkor 38 éves volt. A terhesgondozási könyvet
9. december 22-én a II.r. alperesnél állították ki. Az I.r. felperes
10. január 3-ától táppénzes állományba került, a terhességi tanácsadásokra rendszeresen eljárt és az előírt, szükséges vizsgálatokat elvégeztette, azok rendellenességet nem mutattak ki. Orvosa: dr.O.S., aki a gondozást végezte a II.r. alperes alkalmazottja volt, az I.r. alperesnél ún. szakmai napokon végzett munkát. A terhesség
11. hetében,
12. március 18-án az I.r. felperest beutalták az I.r. alperes kórházba magzatvíz csorgás gyanúja miatt, amelyet a vizsgálat nem erősített meg. Az
13. április 15-én végzett utolsó ultrahangvizsgálat során két megfelelő nagyságú, élő magzatot észleltek.
14. április 28-án reggel 6 óra 30 perckor az I.r. felperes azzal érkezett az I.r. alperes szülészetére, hogy 30 perccel korábban a magzatvíz folyni kezdett. A CTG regisztrátum szerint mindkét magzat szívműködése észlelhető volt, de a beszűkült oszcilláció miatt felmerült az oxigénhiányos állapot lehetősége. Miután az elfolyó magzatvíz tiszta volt, a szokásos műtéti felkészítésre került sor. A műtét során 8 óra 55 perckor emelték ki a II.r. felperest („A" magzatot), a születés utáni 4 Apgar érték az élesztést követően 6/7 volt. Az újszülött osztályon a II.r. felperes belégzési nehezítettség miatt oxigénkezelést kapott, a harmadik napon a fokozódó légzészavar miatt a Semmelweis Egyetem II. számú Gyermekklinikájára szállították, majd
15. szeptember 9-étől november 19-éig a Svábhegyi Fejlődésneurológiai és Neurorehabilitációs Osztályon kezelték maradandó, súlyos idegrendszeri károsodás miatt. A császármetszés műtét során 9 órakor holtan emelték ki a II.r. felperes leány ikertestvérét. A boncjegyzőkönyv szerint a holttest bőre testszerte macerálódott, a köldökzsinór többszörösen a saját tengelye körül tekeredett és rajta többszörös valódi csomó volt. A halál okát a köldökzsinór megtekeredése miatt kialakult intrauterin hypoxiában és az ebből eredő elváltozásokban jelölték meg. A felperesek az egypetéjű ikerterhesség tragikus kimenetelével összefüggő vagyoni és nem vagyoni káraik megtérítése iránt keresetet terjesztettek elő az I. és a II.r. alperesek, valamint a III.r. alperes ellen. Utóbbival szemben keresetüktől elálltak, a bíróság e körben a pert megszüntette. Az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítási eljárásban dr.H.Cs. szülész-nőgyógyász szakorvos, dr.M.T. neonatológus és dr.K.P. gyermekorvos, humángenetikus közreműködők megállapításait összefoglaló szakvéleménye alapján az elsőfokú bíróság a keresetet elutasító ítélete indokolásában azt állapította meg, hogy az alperesek részéről mulasztás nem történt, az eredmény nem áll okozati összefüggésben az alperesek tevékenységével. A felperesek által előterjesztett, dr.F.J-től származó „magánszakvéleményekről" a bíróság megállapította, hogy az nem ronthatja le a perben kirendelt szakértők véleményét. A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság a végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A másodfokú bíróság indokolása szerint az elsőfokú bíróság nem foglalkozott a szakértői ellentmondások feloldásával és nem volt megfelelő a magánszakértői vélemények értékelése sem. Az újabb eljárásban a keresetükben az I.r. felperes 8.800.000 forint nem vagyoni és 1.203.000 forint vagyoni, a II. és a III.r. felperes személyenként 500.000 forint nem vagyoni kártérítést és ennek a károkozástól járó törvényes mértékű késedelmi kamatait igényelték. Keresetüket arra alapították, hogy az ikerterhesség esetén a jogszabályi előírások alapján kötelező a Perinatális Intenzív Centrumban (PIC) való elhelyezés, ennek ellenére a II.r. alperes az I.r. felperest az I.r. alpereshez irányította, ahol a beutalást jogellenesen elfogadták, beavatkozása jogellenes volt, és a császármetszéssel két és fél órát késlekedett, ezalatt történt az egyik magzat halála és a II.r. felperes károsodása, az iker-iker transzfúziós szindróma következtében. Az alperesek és a beavatkozó a kereset elutasítását kérték. Az I.r. alperes azzal védekezett, hogy nem végezte az I.r. felperes terhesgondozását és a szülést megelőző kórházi felvételtől kezdve a legnagyobb gondossággal járt el, a II.r. felperes állapota pedig nincs összefüggésben a császármetszés körülményeivel. Mindkét alperes szerint a II.r. felperes állapota az ún. Pierre-Robin szekvenciával magyarázható. Az elsőfokú eljárásban a felperesek az orvos-szakmai kérdések tisztázása érdekében az általuk felkért dr.F.M. és dr.W.T. véleményeit csatolták. Az elsőfokú bíróság a bizonyítás során újabb szakvéleményt szerzett be dr.K.J. patológus és dr.D.I. szülész szakértőtől, illetőleg a korábbi szakvélemények kiegészítését követően dr.P.T. összefoglaló kiegészítő szakvéleményt nyújtott be. Az elsőfokú bíróság az ítéletében kötelezte a II.r. alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az
16. április 28-ától járó törvényes mértékű késedelmi kamatokkal együtt az I.r. felperesnek 2.000.000 forintot, a II.r. felperesnek 500.000 forintot, ezt meghaladóan pedig a keresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az idős első szülés, az egypetéjű ikerterhesség együttesen a kórházi elhelyezést indokolta volna a terhesség idején. Az erről szóló tájékoztatás az I.r. felperes tagadásával szemben bizonyítatlan maradt. A II.r. alperes helyes eljárása esetén lehetőség lett volna arra, hogy az elhalt magzat életben maradjon. A II.r. alperes kártérítési felelősségét megalapozza, hogy a terhesség utolsó heteinek szoros nyomon követésére nem fordított elegendő figyelmet akkor, amikor a kórházi felvétel szükségességéről, lehetőségéről a II.r. felperest megfelelően nem tájékoztatta. Amennyiben az I.r. felperest olyan intézményben helyezik el, ahol jól felszerelt Perinatális Intenzív Centrum, neonatológia, illetve koraszülött részleg működik, a kóros állapot felismerésére lehetőség lett volna, ennek elmaradása pedig az elhalt ikermagzat életben maradásának esélyét kizárta. Az I.r. alperes esetében a tájékoztatás körében az elsőfokú bíróság abból indult ki, hogy az I.r. felperes az iskolázottsága és a felkészítő tanfolyamokon elhangzottak alapján értesülhetett a terhesség fokozott rizikójáról. Az elsőfokú bíróság tényként állapította meg, hogy a kórházi felvételkor a II.r. felperes ikertestvére már elhalt és az I.r. alperes nem felel amiatt, hogy a császármetszést nem a felperesek által ideálisnak tartott 15 perc alatt végezte el. Ugyancsak tényként állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a II.r. felperes állapota fejlődési rendellenességre vezethető vissza és ez nincs okozati összefüggésben a császármetszés körülményeivel. Az elsőfokú ítélet indokolása szerint a szakértői véleményekben ellentmondások voltak, amelyeket nem sikerült feloldani kiegészítő szakértői vélemény beszerzésével, ezért a bíróság a szakértői véleményeket összességükben és az eljárás egyéb adataival való összefüggésükben értékelte. A felperesek, valamint a II.r. alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság a közbenső és részítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének az I.r. felperes terhes-gondozásával összefüggésben a II.r. alperes kártérítő felelősségét megállapító, valamint az I.r. alperessel szemben keresetet elutasító rendelkezését helybenhagyta, míg a II.r. alperes által fizetendő kártérítés összegszerűségére vonatkozó, valamint a III.r. felperesnek a II.r. alperessel szemben előterjesztett keresetét elutasító rendelkezését hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot ebben a keretben a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A másodfokú döntés indokolása szerint az I.r. alperesnél két esetben végeztek ultrahangvizsgálatot és az megfelelő volt, ennek során nem volt az I.r. alperes kötelezettsége az, hogy felhívja az I.r. felperes figyelmét a megfelelő ellátást biztosító intézményben való tartózkodás szükségességére. A másodfokú bíróság egyetértett azzal a megállapítással, hogy az egyik ikermagzat halála már a kórházi felvételt megelőzően bekövetkezett és a II.r. felperes fejlődési rendellenessége a Pierre-Robin szekvenciának felel meg, amely károsodás az intenzív centrumban való elhelyezéssel sem lett volna kivédhető. Mindezekre tekintettel az I.r. alperes kártérítési felelőssége nem állapítható meg. A felperesek felülvizsgálati kérelme az I.r. alperes kártérítő felelősségét megállapító közbenső ítélet meghozatalára irányult. A felperesek kiemelték, hogy a peres eljárás az I.r. felperes egész terhes-gondozási idejére kiterjed, a gondozást mindkét alperes folyamatosan végezte. A másodfokú bíróság tévesen utalt a köldökzsinóron lévő valódi csomóra, mert ilyen nem volt, a boncjegyzőkönyv álcsomót említ és csak a műtéti leírásban szerepel az, hogy a köldökzsinór többszörösen saját tengelye körül tekeredett és rajta többszörös valódi csomó volt. Valódi csomó az I.r. alperes orvosa által jogellenesen készített fotón sem látszik, dr.H.L. hosszirányban csavarodott köldökzsinórt említ. A magzaton lévő testi elváltozások (a galea alatt az egész koponyatetőre terjedő, és a gerinccsatornában kialakult bevérzés) pedig nem intrauterin hypoxia, hanem iker-iker transzfúzió következtében jöttek létre. A felperesek szerint a
17. december 5-i keresetváltoztatás alapján a jogerős döntés a részletes felperesi előadásokra nem tért ki, az I.r. alperes pedig csak az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztése előtt nyilatkozta először, hogy nem végzett terhes-gondozást. A felperesek szerint az eljárt szakértők között nem orvos-szakmai, hanem perjogi ténykérdések vitája alakult ki, az agyvérűséget nem felismerni kellett volna, hanem az iker-iker vértranszfúziós szindrómát elkerülni, ami egy Perinatális Intenzív Centrumban megtörténhetett volna. A felülvizsgálati kérelem több valótlan megállapításra utal a tekintetben, hogy az I.r. alperesnél nem csak két ultrahangvizsgálat volt, hanem az I.r. felperes folyamatosan járt az I.r. alpereshez és az ott elvégzett több vizsgálatot dr.H.Cs. a szakvéleményében fel is sorolja. Az I.r. alperesnek a terhes-gondozásban való részvételét tanúsítja az I.r. felperesnek a
18. május 12-i tárgyaláson tett nyilatkozata, amely szerint kezelőorvosa az I.r. alperes kórházban vizsgálta meg, továbbá a II.r. alperesnek a kórházi beutalásról, beutalási rendről tett nyilatkozata a
19. május 4-i és a
20. március 28-i tárgyaláson. A II.r. alperes a
21. július 3-i tárgyaláson is azt nyilatkozta, hogy az I.r. alperes alkalmas volt az I.r. felperes gondozására és e körben bizonyítékot is csatolt. A felperesek szerint az iker-iker vértranszfúziós szindróma nem fikció, azt a felkért szakértők 14 szakvéleményben bizonyították, azonban ezekkel a bíróság nem foglalkozott. Értékelnie kellett volna, hogy a II.r. felperes vérszegényen született, a meghalt magzat teste nem volt macerált, a fej- és gerincvérűség csak élő magzatnál fordul elő, miként a fejdaganat is csak élő magzaton jön létre. Mindezek folytán nem diagnosztikus tévedés volt, hogy a felvételkor mindkét magzat élt. A felperesek szerint a hivatkozott terhes-gondozással kapcsolatos jogszabályi rendelkezések alapján az I.r. alperes kötelessége volt intézkedni az I.r. felperesnek a Perinatális Intenzív Centrumba továbbításáról. A felperesek kifogásolták, hogy a bíróságok az egyes bizonyítékokat figyelmen kívül hagyták, egyeseket törvénysértően értékeltek és az indokolás is hiányos. A felperesek utóbb a felülvizsgálati kérelem indokolását kiegészítették és az I.r. alperes felülvizsgálati ellenkérelmére vonatkozóan becsatolták dr.F.M. igazságügyi szakértő írásbeli megállapításait. Az I.r. alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős döntés felülvizsgálattal támadott részének hatályban tartását kérte. Vitatta, hogy az I.r. alperes az I.r. felperes terhes-gondozását végezte volna. Az I.r. alperes szerint bizonyított, hogy a magzat kiemelésekor többszörös valódi csomó volt a köldökzsinóron. A szülőszobán tartózkodók tanúvallomása, a fényképfelvétel, valamint dr.P.T. kórboncnok orvos megállapítása ezt bizonyította. Dr.K.J. patológus szakértő szakvéleményéből pedig az állapítható meg, hogy az intrauterin hypoxia nem okozhat olyan testi elváltozást a magzaton, amelynek következtében a galea alatt az egész koponyatetőre kiterjedően, illetve a gerinccsatornában bevérzés alakul ki. Méhen belüli heveny oxigénhiány pedig okozhat gerincbevérzést. Az I.r. alperes szerint a szakértők között felmerült orvos-szakmai vitát a bíróság a Pp.
22. §-a szerint döntötte el, helyesen állapította meg, hogy az iker-iker vértranszfúziós szindróma nem bizonyított és nem lehetett szó arról sem, hogy a még élő magzat a császármetszés előkészítése alatt hunyt el. Bizonyított volt továbbá, hogy a II.r. felperes sérülése Pierre-Robin szekvencia, amelyért az I.r. alperes felelőssége nem áll fenn. Az I.r. alperes csak azokat a vizsgálatokat végezte el, amelyeket az I.r. felperes terhes-gondozását végző kezelőorvos előírt a beutalás szabályainak megfelelően. A Pp.
23. §-ának