Bhar.97/2011/6 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés c./ és d./ pontjai, valamint a

(6)bekezdés b./ pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett lopás bűntettében, a Btk. 263/A. §

(1)bekezdés a./ pontjába ütköző lőszerrel visszaélés bűntettében, 2 rb. ebből egy esetben folytatólagosan elkövetett a Btk. 316. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés c./, valamint d./ pontjai, továbbá az

(5)bekezdés b./ pontja szerint minősülő lopás bűntettében, a Btk. 326. §

(1)bekezdésébe ütköző, de a

(2)bekezdés c./ pontja, és a

(4)bekezdés b./ pontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett orgazdaság bűntettében, 2 rb. a Btk. 316. §

(1)bekezdésébe ütköző, de a

(2)bekezdés c./ és d./, valamint a

(4)bekezdés b/1. pontja szerint minősülő lopás bűntettében, 4 rb. a Btk. 313/C. §

(7)bekezdés a./ pontja szerint minősülő készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségében és a Btk. 277. §

(1)bekezdésébe ütköző okirattal visszaélés vétségében, ezért halmazati büntetésül 3 évi és 4 hónapi börtönbüntetésre és 4 évi közügyektől eltiltásra ítélte. Az előzetes fogvatartásban töltött időt a szabadságvesztés tartamába beszámíttatta és elrendelte a Budai Központi Kerületi Bíróság

1. január
2. napján jogerőre emelkedett 12.B.XI.405/2004/
3. számú ítéletével kiszabott 1 évi börtönbüntetés végrehajtását. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről és a vádlottat kötelezte 305.179,- forint bűnügyi költség megfizetésére. Ellenben a vádlottat 1 rb. okirattal visszaélés vétsége miatt emelt vád alól felmentette. A tárgyaláson az ügyész a kihirdetett ítéletet tudomásul vette. A vádlott enyhítésért, míg védője részben enyhítésért, részben felmentésért, és eltérő minősítés érdekében fellebbezett. A Fővárosi Főügyészség a Bfel.27129/
4. számú átiratában kifejtette azon álláspontját, hogy a vádlotti és védői fellebbezések nem alaposak és indítványozta, hogy a Fővárosi Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben. A védő a Fővárosi Bíróságnál előterjesztette fellebbezésének részletes írásbeli indokolását és az 1.,
5. és
6. tényállási pontok tekintetében kifejtette, hogy azok a Be.
7. §

(2)bekezdés a./ és d./ pontjai alapján megalapozatlanok, mert az elsőfokú bíróság a tényállást nem derítette fel, továbbá a megállapított tényekből további tényekre helytelen következtetést vont le. Az ítélet 7. tényállási pontjával kapcsolatban a Be. 351. §

(2)bekezdés d./ pontjában írt megalapozatlansági okra hivatkozott. Álláspontja szerint ez a helytelen következtetés vezetett oda, hogy a

1. tényállási pontban írt cselekményben védence bűnösségét társtettesi és nem bűnsegédi minőségben állapították meg. A
2. tényállási pontban írt cselekménnyel kapcsolatban kifejtette, hogy nem ugyanaz a lőszer van feltüntetve a lefoglalási jegyzőkönyvön, mint amelyet a fegyverszakértő vizsgált. Az előzőekben foglaltakra figyelemmel indítványozta, hogy a Fővárosi Bíróság másodfokú tárgyalás során vegyen föl bizonyítást, melynek során tanúkat hallgasson ki, illetve hallgassa meg az ügyben eljárt igazságügyi fegyverszakértőt. A Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság a
3. február
4. napján kelt 24.Bf.II.10307/2010/
5. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. A vádlottat 1 rb. a Btk.
6. §

(1)bekezdésébe ütköző okirattal visszaélés vétsége miatt emelt vád alól felmentette. A vádlottnak a tényállás 1-

1. pontjaiban foglalt vagyon elleni bűncselekményeit egységesen folytatólagosan elkövetett a Btk.
2. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(4)bekezdés b./ pontja szerint minősülő orgazdaság bűntettének minősítette. Az első fokú ítélet rendelkező részében írt további vagyon elleni bűncselekmény, valamint a közbiztonság elleni bűncselekmény jogszabályi megjelölését pontosította. A vádlott börtönbüntetésének tartamát 3 évre enyhítette. Megállapította, hogy a vádlott

1. szeptember
2. napjától
3. november
4. napjáig kiadatási letartóztatásban volt és ezen időtartamot a szabadságvesztés tartamába beszámította. A bűnjelekre vonatkozó első fokú ítéleti rendelkezést hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a lefoglalt dologról történő rendelkezésre irányuló eljárás lefolytatására utasította. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A nyilvános ülésen a vádlott és védője egyaránt fellebbezést jelentettek be enyhítés érdekében. A Fővárosi Főügyészség a részére kézbesített másodfokú ítéletet tudomásul vette. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.263/2011/
5. számú átiratában kifejtette azon álláspontját, hogy a vádlotti és védelmi fellebbezések alaptalanok, ezért indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletét hagyja helyben. A védő a Fővárosi Ítélőtáblánál előterjesztette fellebbezésének kiegészítését, melyben indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság védencét a Btk. 263/A. §

(1)bekezdés a./ pontjában ütköző lőszerrel visszaélés bűntette miatt emelt vád alól mentse fel, továbbá állapítsa meg, hogy a vádlott a

1. vádpontban írt cselekményt bűnsegédként követte el. Ezen túlmenően a büntetés enyhítését kérte. A vagyon elleni bűncselekménnyel kapcsolatban kifejtette, hogy védence esetében a súlyosabb elkövetői minőség a másodfokú ítéletben foglaltak szerint azért került megállapításra, mert a lakásba bejutást megkönnyítő zárfésű tőle került lefoglalásra. Ennek a megállapításnak ellentmond azonban az, hogy az első fokú ítélet
2. oldal
3. pontjában az került megállapításra, hogy ablakbefeszítés módszerével mentek be a vagyon elleni bűncselekménnyel érintett ingatlanba. Álláspontja szerint, tehát téves az a következtetés, amely a vádlottnál talált zárfésűből tettesi elkövetési minőségre következtet. A lőszerrel visszaélés tekintetében arra hivatkozott, hogy bár a 6.35-ös és a 22-es kaliberű lőszerek megjelenésükben valóban nagyon hasonlítanak egymásra, azonban a 6.35-ös a fenékrészen kaliberjelzéssel van ellátva, így azok megkülönböztethetőek. Álláspontja szerint nem hihető, hogy a lőszerek tekintetében jártas rendőr a lefoglalási jegyzőkönyvön helytelenül rögzítette volna a lőszer típusát, és kétség mutatkozik abban, hogy a vádlottól lefoglalt lőszer azonos-e a szakértőnél használt lőszerrel. Ezért a lőszerrel visszaélés tekintetében védence felmentését kérte. A védő a nyilvános ülésen megtartott perbeszédében a fellebbezésében, valamint az annak írásbeli kiegészítésében foglaltakat fenntartotta és védencének a lőszerrel visszaélés bűntette miatt emelt vád alóli felmentését és a büntetés enyhítését indítványozta. Az ügyész a nyilvános ülésen megtartott perbeszédében a másodfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. Kifejtette, hogy a másodfokú bíróság korrigáltaa az első fokú ítélet hiányosságait, így az már mindenben megfelel a törvényben előírtaknak. A vádlottnak és védőjének a részbeni felmentésre, eltérő minősítésre és enyhítésre irányuló fellebbezése nem alapos. A Fővárosi Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság a Be.
4. §

(1),

(2)bekezdésében írt felülbírálati jogkörében megvizsgálta a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet és az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárást. Ennek során megállapította, hogy eljárása során mind az elsőfokú kerületi bíróság, mind a másodfokú Fővárosi Bíróság az eljárási szabályokat betartotta. Az elsőfokú bíróság a tényállást mérlegelési jogkörében állapította meg. Ennek során a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, a bizonyítékok értékelését elvégezte, és indokolási kötelezettségének is eleget tett. A vádlott a tárgyalás első szakaszában teljes egészében tagadta a terhére rótt bűncselekmények elkövetését. Az eljárás későbbi szakaszában beismerő vallomást tett a vádiratban rögzítettekhez képest azzal az eltéréssel, hogy a terhére rótt vagyon elleni bűncselekményeket egy kivételével - orgazdaként valósította meg, míg a

1. február 23-i lopást bűnsegédként, nem pedig tettesként követte el. Az elsőfokú bíróság a vádlott védekezését részben elfogadva a 3.,
2. és
3. tényállási pontok tekintetében a vádlott bűnösségét orgazdaságban, az 1.,
4. és
5. tényállási pontok tekintetében lopásban és a
6. tényállási pont tekintetében - a vádlotti védekezéstől eltérően társtettesi minőségben, nem bűnsegédként állapította meg. Ezen túlmenően a
7. tényállási pontban írt lőszerrel visszaélés bűntettében, valamint a további tényállási pontokhoz kapcsolódó egyéb bűncselekményekben is megállapította a bűnösségét, kivéve 1 rb. okirattal visszaélés tekintetében, mert ezen bűncselekmény miatt emelt vád alól bizonyítottság hiányában felmentette. Nem tévedett a másodfokú bíróság, amikor a nyilvános ülésen arra a következtetésre jutott, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás az 1.,
8. és
9. pontjai tekintetében a Be.
10. §

(2)bekezdés d./ pontja alapján megalapozatlan, mert az elsőfokú bíróság a megállapított tényekből további tényre helytelenül következtetett. A másodfokú bíróság a kerületi bíróság ítéletének ezen megalapozatlanságát a Be. 352. §

(1)bekezdés a./ pontja alapján az iratok tartalma és helyes ténybeli következtetés levonása útján kiküszöbölte. Ennek alapján helytállóan rögzítette az 1.,

1. és
2. tényállási pontok esetében azt, hogy a lopási cselekményeket más személyek követték el. A vádlottól előkerült tárgyakat pedig a vádlott lopási eredetük ismeretében szerezte meg. Kiegészítette a tényállást az elkövetési értékek tekintetében is. Helytállóan állapította meg továbbá, hogy az egyéb tényállási pontok tekintetében az elsőfokú bíróság ítélete megalapozott. Nem tévedett a másodfokú bíróság, amikor az elsőfokú bíróság által rögzített
3. tényállási pontban foglaltakat elfogadta. Megállapítható azonban, hogy a Fővárosi Bíróság ítélete
4. oldal
5. bekezdésében tévesen tartalmazza azt, hogy a vádlottól a lakásba bejutást megkönnyítő zárfésű került lefoglalásra. Ezen tényállási pont tekintetében az elsőfokú bíróság megalapozottan, a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján rögzítette azt, hogy a vádlott - társaival - ablakbefeszítés módszerével jutott be a lakásba. Az adott helyszínen a vádlott a társaival egy nem erőszakos úton kinyitott pénzkazettából vitt el 19.700.000,- forintot (nyom. iratok:
6. oldal
7. és
8. felvételek). Az igazságügyi nyomszakértői véleményben foglaltak szerint a lemezkazetta kulcscsatornájában álkulcs használatára utaló szabálytalan ívű karcolódások találhatók. A henger elforgatása és a nyomok szerint a zárbetétet álkulccsal működtették. A nyomszakértő megállapítása szerint egy zárfésűvel a zárbetét működtethető (nyom. iratok:
9. oldal). Az előzőekben foglaltakra figyelemmel a harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítélete indokolásának
10. oldal
11. bekezdését annyiban helyesbíti, hogy a vádlottól a pénzkazetta kinyitásához használt zárfésű került lefoglalásra. A
12. tényállási ponttal kapcsolatban a harmadfokú bíróság nem fogadta el a védőnek a fellebbezés kiegészítésében írt álláspontját. A Fővárosi Ítélőtábla mindenben osztotta a másodfokú bíróság ítéletének
13. oldal
14. bekezdésében kifejtetteket, kiegészítve azzal, hogy a vádlottól egyetlen lőszer került lefoglalásra, így kizárható annak valamilyen elkeveredése, elcserélődése. Összességében megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a másodfokú bíróság által tett módosítással és kiegészítéssel mindenben megalapozott, mentes a Be.
15. §

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla felülbírálata alapjául elfogadta. Így a védőnek a részbeni felmentésre irányuló fellebbezése eredményre nem vezethetett. Az irányadó tényállás alapján a Fővárosi Bíróság okszerűen vont le következtetést a vádlott bűnösségére és helyes a cselekmény jogi minősítése is. A másodfokú bíróság a módosított tényállás alapján helyesen járt el, amikor a vádlottnak a tényállás 1-6. pontjaiban foglalt vagyon elleni bűncselekményeit egységesen folytatólagosan elkövetett a Btk. 326. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(4)bekezdés b./ pontja szerint minősülő orgazdaság bűntettének minősítette a Legfelsőbb Bíróság 4/

1. Büntető Jogegységi Határozat II. és III. pontjaiban írtaknak megfelelően. A
2. tényállási pontot illetően az első fokú ítéletben írt tényállást és jogi minősítést a másodfokú bíróság módosította és a megváltozott tényállásból és jogi minősítésből következően a Fővárosi Bíróság a gépkocsi törzskönyve tekintetében szükségszerűen és törvényesen hozott a vádlottal szemben a Btk.
3. §

(1)bekezdésébe ütköző okirattal visszaélés vétsége miatt emelt vád alóli felmentő rendelkezést. Az elsőfokú bíróság által megállapított büntetés kiszabási körülmények figyelembe vételével, de a megváltozott jogi minősítés és a további részbeni felmentés miatt a szűkebb bűnösségi körre figyelemmel a másodfokú bíróság törvényesen enyhítette a vádlottra kiszabott szabadságvesztés tartamát. A törvényi rendelkezéseknek megfelelően a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát a Btk. 45. §

(2)bekezdésében írt enyhítő rendelkezés alkalmazásával tekintette kiszabottnak. A vádlottal szemben kiszabott 3 évi börtönbüntetés és 4 évi közügyektől eltiltás további enyhítésére, azonban a harmadfokú bíróság nem látott lehetőséget, mert az már nem szolgálná a Btk.

1. §-ban írt büntetési célokat. A kerületi bíróságnak további - az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámítására, a próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetés végrehajtásának elrendelésére és a bűnügyi költség viselésére, míg a másodfokú bíróságnak a kiadatási letartóztatásban töltött időnek a szabadságvesztésbe történő beszámítására, a bűnjelekkel kapcsolatos első fokú ítéleti rendelkezés hatályon kívül helyezésére és különleges eljárás lefolytatására vonatkozó rendelkezései ugyancsak törvényesek, ezért azokat a Fővárosi Ítélőtábla - helyes indokai alapján - helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla végzése a Be.
2. §

(1),

(2)és

(3)bekezdésein alapszik. ,

1. szeptember
2. napján . Ruzsás Róbert sk. a tanács elnöke . Mészáros László sk. előadó bíró Dr. Török Zsolt sk. bíró A Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság 24.Bf.II.10.307/2010/
3. számú ítélete jogerős és végrehajtható. ,
4. szeptember
5. napján . Ruzsás Róbert sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Tóth Mihályné tisztviselő