Mfv.I.10.945/2010/6.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Rácz Zoltán ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Polgáry Gyula ügyvéd által képviselt alperes ellen munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása iránt a Miskolci Munkaügyi Bíróságnál 4.M.1384/
- szám alatt megindított és másodfokon a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 1.Mf.20.876/2010/
- számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 1.Mf.20.876/2010/
- számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek - tizenöt nap alatt 15.000 (tizenötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak - külön felhívásra - 80.000 (nyolcvanezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. I n d o k o l á s : A felperes
- október 8-ától állt az alperes alkalmazásában felvonószerelő karbantartó munkakörben. A felperest
- szeptember 8-án R.P. csoportvezető K.I. ügyvezető irodájába hívatta, ahol őt arról tájékoztatták, hogy a gyermekkora óta fennálló hallásproblémáját vizsgáltassa ki, mivel a munkatársak nem mernek vele együtt dolgozni. A felperes ezt követően is liftszerelési munkákat végzett a korábbi munkakörében,
- október 11-én, szombaton A.A.-val ügyeleti beosztást látott el.A felperes
- október 13-án táppénzes állományba került, aznap B.n fülészeti vizsgálaton esett át, majd október 15-én, illetve 16-án kórházi kezelésben részesült egy, a lábán történő visszérműtét elvégzése céljából. Az alperes
- október 14-én a felperes részére postán feladta a
- október
- napján kelt „leszámolási dokumentumok átadása" megjelölésű iratot. Ebben rögzítette, hogy
- október 10-én 16.00 órakor a felperes nem jelent meg az irodában a leszámoló papírjainak átvétele érdekében, ezért kénytelen azokat postai úton megküldeni. Emlékeztette a felperest, hogy
- szeptember 8-án R.P. jelenlétében tájékoztatta, hogy ezen a napon a munkaviszonyát felmondja, mert az egészségi állapota nem teszi lehetővé a felvonókarbantartókénti alkalmazását. Kérte, hogy
- október 10-én jelenjen meg az irodában leszámoló papírjainak átvétele érdekében, aminek a felperes nem tett eleget.A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes a jogviszonyát jogellenesen szüntette meg, és a jogellenességhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását igényelte.A Miskolci Munkaügyi Bíróság 4.M.1384/2008/
- számú ítéletével megállapította, hogy a felperes munkaviszonyát az alperes jogellenesen szüntette meg, ezért kötelezte hat havi átlagkeresetnek megfelelő 667.080 forint és 55.590 forint felmentési időre járó bér, valamint 100.000 forint perköltség megfizetésére. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a felmondás tartalma szerint a felperest
- szeptember
- napjától kezdődően a munkavégzés alól felmentették, nem vitásan azonban ezt követően is ellátta tevékenységét. A
- október 11-ére dátumozott javítási munkalap szerint a munkavállaló A.A.-val személyfelvonó szerelési munkálatokat végzett ezen a napon. A bíróság a meghallgatott tanúk nyilatkozatáról kifejtette, hogy valamennyien az alperes ügyvezetője által irányított cég munkavállalói, a társaság telephelyén végzik a munkájukat, az írásbeli bizonyítékokat az alperes állította ki, azok elkészültének körülményei pedig kétségesek.A
- október 10-én kelt tájékoztatás megfogalmazása olyan tartalmú, hogy az nem utal arra, miszerint a rendes felmondás a felperes részére átadásra került volna. Amennyiben csak a leszámoláshoz szükséges iratokat küldik meg a felperes részére, abban az esetben elég lett volna arra utalni, hogy ténylegesen átadásra került a felmondás. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a felmentési idő ledolgozásával kapcsolatban bizonyítást nyert, hogy a felperes személyi körülményei alapján azt igénybe vette volna, amennyiben a munkáltató biztosítja. A felperes október 13-án hallásvizsgálaton vett részt, amely megegyezik azzal a munkavállalói előadással, hogy azt az utasítást kapta az alperesi ügyvezetőtől, vizsgáltassa ki a fülét a hallásproblémájával kapcsolatban. Ezen ténylegesen részt vett, a vizsgálat megtörténtéről okirattal rendelkezik.A csatolt ügyeleti beosztás szerint a szeptember 24-étől kihúzásra került a felperes, október hónapra azonban nem, annak ellenére, hogy az előzetes beosztás szerint október 11-én ügyeletben volt.A felmondás szerint október 10-én a felperes munkaviszonya megszűnt, amennyiben pedig október
- napján munkát végzett, abból az következik, hogy a felmondás nem történt meg. A bíróság nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy az október 11-én kiállított javítási munkalapon a „M.L." Kft. szerepel tekintettel arra, hogy az ügyeleti beosztásban a felperest feltüntették, az pedig nem volt vitás, hogy az alperessel állt fenn a munkaviszonya, így nyilvánvaló, hogy annak keretében látta el a tevékenységét.A bíróság a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján a csatolt bizonyítékokat a maguk összességében értékelte és meggyőződése szerint bírálta el. Ennek megfelelően a tényállást az alperes által tett előadásra és előterjesztett bizonyítékokra alapítani nem tudta, ugyanakkor a felperes által előadottakat a fenti okfejtéssel alátámasztva tényként fogadta el. Megállapította, hogy a felperes részére az alperes a rendes felmondást 2008. szeptember 8-án nem adta át. A bíróság a jogsértést értékelve az Mt. 100. §-ának
(4)bekezdése szerint hat havi átlagkereset megfizetésére kötelezte a munkáltatót.Az alperes fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 1.Mf.20.876/2010/
- számú ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta, és az alperest 28.000 forint másodfokú perköltség, valamint 80.000 forint fellebbezési eljárási illeték viselésére kötelezte.A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperes által becsatolt felmondás azt tartalmazza, hogy a felmondási idő felére,
- szeptember
- napjától kezdődően a munkaviszony megszűnése napjáig az alperesi ügyvezető a munkavégzési kötelezettség alól felmentette a felperest. Ehhez képest szintén az alperes ügyvezetője által írt
- október
- napján kelt levélben az szerepel, hogy „emlékeztetem Önt, hogy
- szeptember 8-án … tájékoztattam, az utolsó munkában töltött napja
- október
- lesz." Ezen két irat tartalma ellentmond egymásnak, melynek a bizonyítékok értékelésénél azért van kiemelkedő jelentősége, mert ezen ellentmondás a perben tanúvallomással és egyéb okirati bizonyítással nem orvosolható az alperes javára.A megyei bíróság megállapítása szerint jelentősége van azon körülménynek is, hogy az alperes, amikor fénymásolatban becsatolta a rendes felmondást, az eredeti példányt nem mutatta be a tárgyaláson. Kiemelendő, hogy a
- május 15-én kelt levél, mely részletesen tartalmazza, hogy az alperes mellékletként mely iratokat csatolta, a rendes felmondás eredeti példánya megküldéséről említést sem tesz.A munkaügyi bíróság helyesen állapította meg a tényállást abban a körben is, hogy a felperes
- október
- napján az alperes alkalmazásában dolgozott. Ezt igazolja a M.L. kKt. által kiállított javítási munkalap, valamint az is, hogy Andrékó András alperes által sem vitatottan saját alkalmazottja volt, és a javítási munkalap szerint ketten végezték a tevékenységet.A bíróság osztotta a munkaügyi bíróság azon álláspontját, miszerint a per adatai alapján azt lehetett megállapítani, hogy a felmondást - amelyet a perben az alperes csak fénymásolatban csatolt - a munkavállalóval nem közölte. Az elsőfokú bíróság a jogviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményét helyesen vonta le, a másodfokú bíróság a jogsértés súlyát figyelembe véve még a viszonylag rövid munkaviszonyra tekintettel sem találta túlzottnak a hat havi átlagkeresetet. Ugyanakkor nagyobb mértéket sem talált megalapozottnak az összes körülmény mérlegelésére figyelemmel.Az alperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a felperes keresetének elutasítását kérte, másodlagosan az elsőfokú ítélet megváltoztatását oly módon, hogy a felperes keresetét három havi átlagkeresetre vonatkozó kártérítést, és a tizenöt napos kötelező felmentésre járó juttatást meghaladó részében utasítsa el.Az alperes álláspontja szerint mind az első-, mind a másodfokú bíróság a tényállást nem teljeskörűen derítette fel, azt hibásan állapította meg, a bizonyítékokat a felperes számára egyoldalúan értelmezve téves jogkövetkeztetésre jutott, ezzel megszegte a Pp.
- §-ának
(1)bekezdés rendelkezéseit.A bírósági eljárás során a munkáltatónak csak azt a tényt kellett bizonyítania, hogy
- szeptember 8-án felmondta a munkaviszonyt, és ehhez képest a felperes
- november 3-ai keresetindítása elkésett.A felülvizsgálati érvelés szerint a bizonyítást a bíróságok sajátosan, a felperesi igényeknek megfelelően úgy folytatták le, hogy nem a konkrét bizonyítékoknak tulajdonítottak jelentőséget, hanem a munkáltató által hivatkozott életszerűségi követelményeknek. A rendelkezésre álló okiratok, tanúvallomások és az ügyvezető előadása kétséget kizáróan bizonyítják, hogy a munkáltató a felperes munkaviszonyát meg kívánta szüntetni. Az eredeti felmondás hiánya nem eredményezheti automatikusan az alperes pervesztését, ha egyéb bizonyítékok útján igazolni tudja a felmondás átadását.Az Mt. nem írja elő kötelezően, hogy a munkáltatói intézkedést milyen formában kell a munkavállaló tudomására hozni. A tanúk egyértelműen és aggálymentesen nyilatkoztak arról, hogy az „ominózus"
- (helyesen 2008.) szeptember hó elején, hétfői napon a felperes az alperes cég központi irodájából kijött, és felháborodva számolt be az őt ért jogsérelemről.Az alperes úgy ítélte meg, hogy a bizonyítási terhét jelentő mindhárom résztételt, azaz a felmondási szándékot, a felmondási okirat elkészítését, meglétét, a felmondás felperesnek való átadását okiratokkal, tanúkkal, és félkénti előadással hitelesen és aggálymentesen bizonyította.A másodfokú ítélet indokolásában kiemelt körülmények tekintetében az alperes arra hivatkozott, hogy a
- október 11-ei munkavégzésnek a perben semmilyen jelentősége nincs. Az, hogy ezen a napon a munkavállaló tevékenykedett-e vagy sem, nem támasztja alá, vagy nem cáfolja azt, hogy
- szeptember 8-án kapott-e felmondást vagy sem. Ha ennek jelentősége lenne, úgy érthetetlenebb a bíróság ezzel kapcsolatos jogi okfejtése.A bíróság releváns bizonyítékként minősíti a M.L. Kft.
- október 11-ei munkalapját, amelyet a J.T. Kft-től szerzett be. Ezt bizonyítékként annak ellenére elfogadta, hogy formailag ugyanolyan fénymásolati okiratról van szó, mint az alperes által becsatolt felmondás esetében. A munkalap nem azt tartalmazza, hogy a felperes
- október 11-én a vele perben álló F.T. részére munkát végzett, hanem azt támasztja alá, hogy a J.T. Kft. részére a M.L. Kft. nevű cég tevékenységet látott el, amelyben a felperes is közreműködött. Az alperes szerint az a körülmény, hogy A.A.-val mely cégnek állt fenn munkaviszonya, semmiben nem befolyásolja azt, hogy a felperes kivel áll munkaviszonyban, az pedig végképp nem, hogy
- szeptember 8-án a felmondás megtörtént-e. A jogsértés súlyát a „szűken vett" keresethez igazodóan kell értékelni, és „távolabb eső" munkáltatói magatartásokat súlyosító körülményként nem lehet figyelembe venni még akkor sem, ha esetlegesen azok meg is valósultak, mivel a hivatkozott kártérítés a felmondással kapcsolatos jogsérelemre vonatkozik. A munkavállaló mindössze két hónapig volt jövedelem nélkül a munkáltató „hibájából", ezért az irányadó gyakorlattól jelentősen eltért az elsőfokú bíróság, amikor hat havi kártérítés megfizetésére kötelezte az alperest. Álláspontja szerint az arányos mérték három hónapban lenne meghatározható.A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. Az alperes állítása, miszerint
- szeptember 8-án a felperes részére a felmondás átadása megtörtént, ítéleti bizonyossággal nem állapítható meg. A munkáltató intézkedésének eredeti példányát a bíróság többszöri felhívása ellenére nem csatolta, a felperes pedig vitatta az irat átadását, illetve az azon szereplő aláírást sajátjaként nem ismerte el. Mivel eredeti okirat nem állt rendelkezésére, így a szakértői bizonyítás is meghiúsult. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a tanúk az alperesi cég munkavállalói, az írásbeli bizonyítékokat pedig a munkáltató állította ki olyan módon, hogy azok keletkezésének időpontjai, illetve körülményei kétségesek. Ezen túlmenően a rendes felmondás elkészítésében közreműködő adminisztrátor, B.L. tanúvallomása során több alkalommal, erre irányuló kérdés mellett is azt állította, hogy az irat
- májusában készült (jegyzőkönyv,
- oldal 5-,
- bekezdés), és csupán utóbb módosította vallomását
- szeptemberi felmondást állítva. Mindezen bizonyítékok pedig nem alkalmasak az alperesi állítás alátámasztására.A felülvizsgálati kérelem azon érvelése, miszerint egyértelmű peradat, hogy az alperes a felperes munkaviszonyát meg akarta szüntetni, nem jelenti azt, hogy az a
- szeptember 8-ai időpontban történt meg. A peradatok alapján egyértelműen megállapítható, hogy a felperes
- október 11-én is munkát végzett, míg az alperes állítása szerint is a
- szeptember 8-ai felmondás október 10-ei utolsó munkában töltött napot rögzít. Amennyiben a felmondás valóban megtörtént volna, semmi sem indokolja, hogy a felperes
- október 11-én még ügyelet keretében munkát végezzen, különös tekintettel arra, hogy az elkövetkezendő napokban műtétre készült. E körben közömbös, hogy a munkavégzésre vonatkozó igazolást a M.L. Kft. állította ki, mivel ezen cég vezetése az alperesével megegyező volt, és az adminisztráció is közösen történt. Bizonyított, hogy
- október 11-én a felperes A.A.-val, az alperes alkalmazottjával párban végzett munkát, ami egyértelműen a munkaviszony fennállására utal.Az eljáró bíróságok helytállóan mérlegelték az alperesi jogsértés súlyát, és helyesen alkalmazták az Mt.
- §-ának
(4)bekezdésében foglaltakat a jogkövetkezmények értékelése során. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta.A felperes perköltség fizetési kötelezettsége a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdésén alapul, míg az illetéket az adott ügyben még irányadó 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §-ának
(2)bekezdése alapján köteles viselni. Budapest,
- szeptember
- Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Dr. Hajdu Edit s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Nné tisztviselő