Kf.27349/2011/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(3)bekezdése alapján járjon el; köteles elszámolni és az új mérés eredményeképpen a fogyasztónak visszatérítés jár. Megállapította továbbá, hogy a felperes megsértette az Üzletszabályzatának (a továbbiakban: ÜSZ.) 6.9.1.

1. h)pontját, ezért a fogyasztónak kártérítéssel tartozik. Indokolása szerint a rendelkezésre álló dokumentumok alapján nem állapítható meg, hogy a fogyasztásmérő hogyan lett lezárva, milyen záróelemmel és kinek az aláírásával, valamint a doboz mennyire biztosítja a zártságot és a hozzáférhetetlenséget. A mérőberendezés pontossági és szakértői vizsgálata során sem került a jegyzőkönyvekben rögzítésre a dobozolás ténye és módja, ezért az nem ellenőrizhető, így a felperes a fogyasztóval szemben kötbért szerződésszegés miatt nem érvényesíthet, azt törölni köteles. A felperes a fogyasztói bejelentést követően nem tartotta meg az előírt 15 napos intézkedési határidőt, és csak szemrevételezéses ellenőrzést végzett a hitelesített berendezéssel történő ellenőrzés helyett, ezért kártérítéssel tartozik. A vizsgálatok során egyértelműen megállapításra került, hogy a fogyasztás-mérő berendezés hibásan mér, ezért a fogyasztó kifogása is jogos, miszerint a túlmérés miatt visszatérítés jár. A felperes keresetében elsődlegesen a határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését, másodlagosan az alperesi határozat megváltoztatását és a panasz elutasítását kérte. Állította, hogy a Vet. 158.§-a és 159.§-ának
2. sz)pontja, valamint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 1.§-ának

(2)és

(3)bekezdései, továbbá a Vhsz. 23.§-a alapján az alperesnek nem volt hatásköre a fogyasztói panasz elbírálására. Az alperes továbbá megsértette a Ket. 50.§-ának

(1)bekezdését, mert nem tisztázta megfelelően a döntés meghozatalához szükséges mértékben a tényállást, a feltárt tényekből helytelen és megalapozatlan következtetésekre jutott és a szakértői véleményben foglaltakat teljes mértékben figyelmen kívül hagyta. Az alperes megsértette a Ket. 58.§-ának

(1)bekezdés

1. a)pontját is, amikor kellő szakértelem hiánya ellenére szakértőt nem vont be eljárásába. Hangsúlyozta, hogy megbízottjai a mérőórát a 436. számú ügyvezető igazgatói utasítás 9.3. pontja alapján dobozolták. Nincs olyan törvényi előírás, ami külön dobozolási jegyzőkönyv felvételét és az arra vonatkozó körülmények rögzítését írná elő. A rendelkezésre álló dokumentáció kellő információval szolgál arra, hogy a fogyasztásmérő zárt dobozban lett elszállítva és érkezett a későbbi vizsgálatokra. Álláspontja szerint a vizsgálati anyag elégséges bizonyítéka annak, hogy a fogyasztó az ÜSZ 6.9.2.1.
2. f)pontja szerint közüzemi szerződésszegést követett el, amelynek jogkövetkezménye a kötbérfizetési kötelezettség. A kötbér mértékét az ÜSZ 6.11.4. pontja szerint határozta meg. Jelezte, hogy a hibás mérés szabályai szerint a fogyasztó részére 60.640 forint került jóváírásra. Az alperes a határozatában foglaltak fenntartása mellett a felperesi kereset elutasítását kérte. A szabálytalan műszaki állapottal kapcsolatos szerződésszegések miatti panaszügyek a Vet. 159.§-ának
3. sz)pontja alapján, figyelemmel a Vet. 57.§-ának

(1)bekezdésére is, hatáskörébe tartoznak. Ennek megfelelően a perbeli panasz vizsgálata eredményeként állapította meg, hogy a fogyasztó terhére rótt szerződésszegés nem bizonyítható, ennek alapulvételével írta elő határozati rendelkezéseit. Hangsúlyozta, hogy a mérő elszállítására vonatkozó szabályok kiemelt jelentőséggel bírnak. Abban az esetben, ha a felperesi belső utasításnak megfelelően egyedileg azonosíthatóan és hitelesen történik a mérőberendezés dobozolása, akkor azt nem kifogásolta volna. A jelen ügyben csak általánosságban került rögzítésre az, hogy a mérőberendezés zárt dobozban volt, azonban az azon lévő plombák számának rögzítése elmaradt. Ennek hiányában nem lehetett megállapítani, hogy a fogyasztási helyen leszerelt mérőóra ugyanabban az állapotában került bevizsgálásra a ..., illetve a szakértő által. Figyelemmel arra, hogy az egyedi mérőhiba megállapítást nyert, ezért a Vhsz. 21.§ának

(3)bekezdése szerinti előírásokat kellett alkalmazni az elszámolásra. A perbe a fogyasztó - értesítés ellenére - beavatkozni nem kívánt. Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperesi határozat kötbér érvényesítésre és túlmérés miatti elszámolásra vonatkozó rendelkezéseit hatályon kívül helyezte, és e körben a hatóságot új eljárásra kötelezte. Ezt meghaladóan az alperesi hatáskört vitató felperesi keresetet elutasította, mert a szabálytalan műszaki állapottal kapcsolatos szerződésszegést érintő panasz ügyek vizsgálatára a Vet. 159.§-ának sz) pontja alapján az alperes rendelkezik hatáskörrel. Indokolása szerint a felperes megalapozottan hivatkozott a Ket. 50.§-ának

(1)bekezdése alperes általi megsértésére, mert a mérő leszerelése utáni csomagolás hiányosságát önmagában, további bizonyítás lefolytatása nélkül tekintette ügydöntőnek. A hatóság e mulasztása miatt a tényállást nem tárta fel a fogyasztói szerződésszegés tekintetében és mivel a kötbér érvényesítés és a túlméréssel összefüggő elszámolás egymással okozati összefüggésben áll, ezért e körben is szükségesnek ítélte az új eljárás lefolytatását. A megismételt eljárásra vonatkozó útmutatása szerint az alperesnek a felperesi ÜSZ 6.9.2.1.f) pontja szerinti körben kell lefolytatnia a bizonyítást. A Ket. szerinti bizonyítási eszközöket igénybe veheti; nincs elzárva attól, hogy ügyféli nyilatkozatot szerezzen be, tanúkat hallgasson meg, és indokolt esetben szakértői bizonyítást folytasson. Az alperes nem hagyhatja figyelmen kívül azokat a mérő állapota szempontjából lényeges körülményeket, amelyeket sem a felperes, sem a fogyasztó nem vitatott. Az alperes - a hatáskör tekintetében kifejtetteket nem támadva - az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatása és a felperesi kereset teljeskörű elutasítása iránti fellebbezésében hangsúlyozta, hogy az irányadó eljárásjogi jogszabályok betartásával járt el, és az anyagi jogi jogszabályok teljeskörű figyelembevétele mellett hozta meg a perben felülvizsgálni kért határozatát. A jelen ügyben benyújtott panasz elbírálása során a tényállás tisztázásának kiinduló pontja a fogyasztási helyen leszerelt mérő dobozolási körülményeinek a vizsgálata volt, ami garanciális jelentőségű. E körben a rendelkezésre bocsátott iratok és adatok alapján az került megállapításra, hogy kétséget kizáróan nem dönthető el, hogy azt a mérőt vizsgáltae a szakértő, amit a fogyasztási helyről leszereltek, ugyanis a mérő dobozolását tekintve nem egyedileg azonosítható módon volt kezelve. A felperes által elmulasztott és utólagosan nem rekonstruálható cselekményeket felderítenie nem kellett. Ezért nem fogadható el az új eljárásra előírt bizonyítási eljárásra vonatkozó útmutatás sem, hiszen nem veheti át a felperesi bizonyítási terhet. A megismételt eljárásban sem lehet azt a körülményt kiküszöbölni, hogy a mérő leszereléskori és a vizsgálatok során való műszaki azonossága kétséges, ezért a hiányosságot utólagosan bizonyítékokkal már nem lehet pótolni. A fogyasztó kötbér fizetési kötelezettsége felróhatóság esetén áll fenn, azonban a felperes elmulasztotta a felróható szerződésszegés tényét kétséget kizáróan bizonyítani. A rendelkezésre álló adatok alapján a hibás mérés ténye megállapítható volt, ezért írta elő az elszámolási kötelezettséget. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helyes indokainál fogva történő helybenhagyását kérte, mert a hatóság a panaszt érdemben nem bírálta el, a Ket. 50.§-ának

(1)bekezdésében foglalt kötelezettségét megsértette. Hangsúlyozta, hogy a fogyasztónak az a bejelentése, miszerint „siet az órája" az első bizonyítéka annak, hogy a mérőberendezést befolyásolta és lényegében a szakértői vizsgálatok eredményei csak alátámasztják a szerződésszegést. Ebből következően a mérő leszerelése utáni dokumentálásnak és szállításnak a körülményei nem bírnak olyan relevanciával, mint amennyit ennek az alperes tulajdonított a jelen ügyben. A másodfokú eljárásban tartott tárgyaláson az alperes kiemelte, hogy helytelen az az engedélyesi hozzáállás, miszerint az fogyasztói jogsértésre utaló első bizonyítéknak tekinti azt, hogy a fogyasztó a túlmérést bejelentette. A panaszbejelentés önmagában nem igazolja a fogyasztói befolyásolást. Ez a hozzáállás eredményezhette a perbeli esetben eklatáns módon, hogy a szolgáltató nem járt el kellő körültekintéssel a mérőóra vizsgálatával összefüggésben. Az alperes fellebbezése az alábbiak szerint alapos. A másodfokú bíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 253.§-ának

(3)bekezdésében írtaknak megfelelően az alperesi fellebbezés és a felperesi fellebbezési ellenkérelem keretei között vizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletét; csatlakozó fellebbezés hiányában az alperes hatáskörével kapcsolatos ítéleti indokolás helyességéről nem kellett állást foglalnia. A Fővárosi Ítélőtábla azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen rögzítette, azonban nem értett egyet az alperesi eljárás jogszerűségének megítélése körében levont következtetéseivel. Az alperes fellebbezésében felhozott érvek alkalmasak voltak arra, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztassa. A másodfokú bíróság a fellebbezésben foglaltakra figyelemmel a következőket hangsúlyozza. A szolgáltatói eljárás jogszerűségének megítélése szempontjából relevanciával az bír, hogy a vizsgált fogyasztói magatartással összefüggésben és erre alapítottan hátrányos jogkövetkezményt alkalmazni (jelentős összegű kötbér) csak akkor lehet, ha a fogyasztó terhére rótt felróható szerződésszegés kétség kívül megállapítható. A felperesnek a fogyasztóval szembeni igénye érvényesítésekor a követelése jogszerűségét szakmai szempontból alátámasztó bizonyítékoknak már a birtokában kell lennie, ellenőrizhető módon feltárva azt, hogy a kötbért mire alapította, és milyen számítások alkalmazásával határozta meg, és nem mellőzheti az egyedi ügyben felmerült releváns körülmények rögzítését és értékelését sem. Az alperesnek időrendben és folyamatában kell a rendelkezésre álló dokumentációban szereplő releváns adatokat összevetni, és egyenként és összességében is értékelni, hogy ezek igazolják-e kétséget kizáróan a szerződésszegést. A jelen ügyben benyújtott panasz elbírálása során a tényállás tisztázásának a kiinduló pontja, hogy a mérőberendezést, mint ügydöntő bizonyítékot ugyanabban az állapotban kell bevizsgálni, mint amilyenben a fogyasztási helyen az leszerelésre került. Az alperes ennek megfelelően járt el, amikor elsődleges tényként és körülményként értékelte, hogy a mérő dobozolása a leszereléstől a vizsgálatokon át nem volt megfelelően dokumentálva, ezért joggal merült fel, hogy a leszereléskori állapot egyezik-e azzal, amelyben a mérő a vizsgálatokra érkezett. Határozatában egyértelműen rögzítette a helyszíni- és vizsgálati jegyzőkönyveknek és a felperesi eljárásnak a hiányosságait, és döntését arra alapította, hogy a garanciális jellegű, egyedileg azonosítható csomagolás hiányában nem megfelelően dokumentált leszerelés és dobozolás ténye már önmagában is megalapozza a panasz helytállóságát. Nem vitatottan a felperes érdekkörébe tartozik minden olyan körülménynek az igazolása, amely a mérővel történik a leszerelés után. A felperes által hivatkozott ügyvezetői utasítás 9.3. pontja szerint a szerződésszegés tényét bizonyító készüléket egyedileg lezárt módon, a rendszerhasználó által hitelesítve kell a helyszínről elszállítani. Emellett a dobozon fel kell tüntetni az ellenőrzés időpontját, a lezárt készülék, eszköz adatait, a mérőn lévő öntapadós zárópecsét számát. A lezárt és bizonyítékként elszállított eszközöket jegyzőkönyvben kell feltüntetni. E követelmények nem teljesültek a perbeli esetben, ugyanis nem tüntették fel a plombák, zárófóliák sorszámát, így a dobozolás nem fogadható el, mert nem volt biztosított a leszereléskori állapot zártsága. Ezzel a felperes saját magát zárta el az esetleges szerződésszegés bizonyításának a lehetőségétől. Az alperes a fogyasztó (felhasználó) panaszát bírálta el, ehhez azonban az iratokat és adatokat az engedélyes felperes biztosította, bocsátotta rendelkezésre. Az alperes a tényállást tehát a felperes által szolgáltatott iratok, bizonyítékok alapján állapította meg; amit nem szolgáltatott, azt az alperes ismeret hiányában nem is értékelhette. A megismételt eljárásban a további bizonyítás sem eredményezhet a fogyasztó felelősségére vonatkozó megalapozott megállapítást. Így nem foghat helyt az a felperesi hivatkozás, hogy ténylegesen a fogyasztónak a túlmérést jelző bejelentését már önmagában a mérő befolyásolását alátámasztó bizonyítékként kellene értékelni. Ez kizárná lényegében a mérő bármely okból való műszaki meghibásodásának lehetőségét, és azt jelentené, hogy a mérő túlmérését csak fogyasztói befolyásolás okozhatja, vagyis a szerződésszegés tényét igazoló nyilatkozat megerősítésére szolgálnak csak a további felperes által megrendelt vizsgálatok. Ez életszerűtlen és elfogadhatatlan, rosszhiszemű, minden alapot nélkülöző feltételezés a felperes részéről a fogyasztóval szemben, és nem szolgálhat alapul eljárása hiányosságainak utólagos kimentésére. Mindezek alapján a felperesi eljárás hiányossága azzal a következménnyel járt, hogy nem igazolható a mérőberendezés leszereléskori állapota, így az elvégzett vizsgálatok eredményei már nem értékelhetőek a fogyasztó terhére, ami kizárja a fogyasztói felróható szerződésszegés kétség kívüli megállapítását. A felperes nincs abban a helyzetben, hogy a szerződésszegést bizonyítani tudja, és ezáltal kötbér igényt sem jogosult érvényesíteni a fogyasztóval szemben. A fentiek szerint - az elsőfokú bíróság ítéleti okfejtésével szemben - az állapítható meg, hogy az alperes a Ket. 50.§-ának

(1)bekezdése szerint a tényállást a döntése meghozatalához szükséges mértékben feltárta és indokolási kötelezettségének is a szükséges körben eleget tett. A mérő dobozolásának hiányosságai okán a rendelkezésre álló bizonyítékok nem alkalmasak a fogyasztói szerződésszegő magatartás igazolására, az ekörben kifejtettek megalapozottságát cáfoló tényt vagy körülményt a felperes nem hozott fel, és nem tudta bizonyítani a Pp. 164.§-ának

(1)bekezdése szerinti bizonyítási kötelezettsége ellenére, hogy az alperes határozatának rendelkezései jogszabálysértőek. Mindezek folytán a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 253.§-ának

(2)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott rendelkezéseit (az alperesi hatáskör tekintetében) nem érintve, az alperes által fellebbezéssel támadott rendelkezéseit megváltoztatta és a felperes keresetét a fennmaradó részében is elutasította. Az alperesnek a másodfokú eljárásban költségigénye nem volt, ezért erről a Fővárosi Ítélőtáblának rendelkeznie nem kellett. A másodfokú bíróság a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13.§-áűnak

(2)bekezdésében foglaltak alapján kötelezte a pervesztes felperest a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt fennmaradó kereseti, és az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39.§-ának

(3)bekezdés c) pontja és 46.§-ának

(1)bekezdése szerinti mértékű fellebbezési illeték viselésére. Budapest,

1. évi október hó
2. napján Borsainé dr. Tóth Erzsébet sk. a tanács elnöke, dr. Bacsa Andrea sk. előadó bíró, dr. Vitál-Eigner Beáta sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő