Gf.20066/2011/5 – Győri Ítélőtábla

Győri Ítélőtábla Gf.II.20.066/2011/

1. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A dr. Kovács László ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Csiki Károly ügyvéd által képviselt alperes ellen 8.865.017.Ft és járulékai megfizetése iránt indított perében a Vas Megyei Bíróság
2. november
3. napján kelt 20.G.40.090/2008/
4. számú ítélete ellen a felperes részéről
5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen az alperesnek 150.
6. (Egyszázötvenezer) Ft másodfokú perköltséget. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: Az eljárás alapjául szolgáló tényállás szerint a peres felek 1999-től álltak üzleti kapcsolatban, ennek keretében a felperes épületgépészeti termékeket és szaniter árukat szállított az ezek közvetlen értékesítésével foglalkozó alperesnek. A felek
7. május 31-én „bizományosi" (továbbiakban: bizományi) szerződést kötöttek. Ennek alapján a felperes mint bizományba adó az alperes üzemeltetésének elősegítése céljából kötelezettséget vállalt arra, hogy az általa forgalmazott termékeket bizományosi készletként kihelyezi. Az alperes vállalta, hogy a szállítólevélen lévő termékeket kizárólag a bizományba adó felperestől szerzi be, a készletből eladott árut pedig minden hónap 10-ig lejelenti a felperesnek. Erről a felperes számlát állít ki, amit az alperes 8 napon belül kiegyenlít. A szerződés
8. pontja szerint a felperes által megjelölt időpontban - előzetes egyeztetés alapján - illetve december 31-i fordulónappal az alperes a nála tárolt bizományos készletet köteles volt leltározni, és a leltárt 8 napon belül köteles volt a bizományba adónak megküldeni. A felperes az áruszállításokat követően a számláit nem a bizományi szerződésben meghatározott módon állította ki. Nem várta meg, amíg a készleten lévő árut az alperes értékesíti, hanem a számlákat már ezt megelőzően, az áru leszállításakor elküldte. Ezt a gyakorlatot az alperes ügyvezetője
9. március 8-án kifogásolta a felperesnél. A felperes kereskedelmi igazgatója, "A"
10. május 10-i válaszában azt közölte az alperessel, hogy „a számlázási rendszerén nem kíván változtatni. Tudja hogy az alperes az árukészletet nem tudja a számlán megjelölt időpontra értékesíteni. Ahogy a felek a Construma szakkiállításon már szóban megállapodtak, a felperes addig, amíg a felek között más írásos szerződés nem készül, a késedelmes fizetés miatt nem számít fel semmilyen összeget. Ehhez az alperesnek vállalnia kell - és ezt a szakkiállításon megígérte - hogy az eladások után haladéktalanul átutalja a vételárat." A felperes
11. március
12. és
13. április
14. között - 17 alkalommal - összesen 15.351.366,- Ft értékű árut szállított az alperesnek, ezek ellenértékéről a szállításokat követő napokon 17 db számlát állított ki, 8 napos fizetési határidővel, és a számlákat megküldte az alperesnek. Az alperes a számlákat a feltüntetett 8 napos teljesítési határidő alatt nem egyenlítette ki. A számlákban foglalt tőkeösszeget utóbb több részletben -
15. szeptember 30-a és
16. április 21-e között - maradéktalanul megfizette a felperesnek. A felek
17. április hó 28-án szállítási keretszerződést kötöttek. Ebben a vételár kifizetése körében szabályozták az alperes késedelmes fizetése esetére a késedelmi kamat mértékét is. E szerződés aláírásától kezdve a felek közötti jogviszony ez utóbbi szállítási keretszerződés rendelkezéseinek megfelelően folytatódott. E jogviszony nem volt vitás a felek között, nem képezi jelen eljárás tárgyát. A felperes
18. május 9-i levelében - annak mellékleteként egy késedelmi kamatközlő listát megküldve - az általa kiállított 17 db számla késedelmes kiegyenlítésére hivatkozással 8.865.017,- forint késedelmi kamat megfizetésére szólította fel az alperest. Az alperes
19. május 19-i válaszlevelében, arra hivatkozva, hogy a „felek közötti megállapodás kamatok nélküli tartozás kiegyenlítésére" vonatkozott, a késedelmi kamatigényt visszautasította. A felperes módosított keresetében 6.518.825,- forint és ennek
20. április
21. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes késedelmi kamata, megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy a
22. március
23. és
24. április
25. között kiállított 17 db számla ellenértékét az alperes késedelmesen egyenlítette ki, így a késedelemmel érintett időszakra a fenti összegű késedelmi kamatra tartott igényt. Nem vitatta, hogy a felek között
26. óta üzleti kapcsolat állt fenn, azt sem, hogy korábban bizományi szerződés volt közöttük. Azt állította azonban, hogy a késedelmesen megfizetett számlák alapját képező jogviszony szállítási vagy adásvételi szerződés, nem pedig bizományi szerződés volt, ezért e számlák ellenértékét az alperesnek az azokban feltüntetett teljesítési határidő alatt kellett volna megfizetnie. Azzal érvelt, hogy a felperes kereskedelmi igazgatója által (
27. május 10-i) írt levél nem igazolja, hogy a bizományi szerződés alapján leszállított áru ellenértékét nem a kiállított számlák esedékessége szerinti időpontban lett volna köteles megfizetni az alperes. Utalt arra, hogy a peres felek az írásban megkötött bizományi szerződésben foglaltakat a valóságban nem tartották be. A bizományi szerződéssel szemben az adásvételi szerződés létrejöttét igazolja az a tény is, hogy az áruk leszállítását követően rögtön kiállított számlákat az alperes befogadta. Azt állította, hogy a peres felek a korábbi bizományi szerződést a perbeli szállításokat megelőzően közös megegyezéssel megszüntették (16/F/5). Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy - a kereset alapjául szolgáló időszakban - a felperesnek érvényben lévő bizományi szerződés szerint kellett volna számláznia, de azokat nem eszerint állította ki. Erre kifejezetten felhívta a felperes figyelmét, ennek eredményeként a felperes volt kereskedelmi igazgatója a
28. május 10-én kelt levélben - a korábbi megállapodásnak megfelelően - arról biztosította az alperest, hogy a felperes ugyan a számlázási rendszerén nem tud változtatni, de a bizományi szerződés időtartama alatti esetleges késedelmes fizetés miatt semmilyen követeléssel nem lép fel. A perbeli időszakban a felek közötti jogviszonyt a bizományi szerződés tartalma alapján kell megítélni. Ez alapján az alperes a teljesítésével késedelembe nem esett, így a felperest késedelmi kamat sem illeti meg. Állította, hogy a bizományi szerződés megszűntére vonatkozó 16/F/
29. alatti okirat ún. technikai hamisítással készült. Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletével a keresetet elutasította, kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 748.500,- forint perköltséget. Határozatának indokolásában megállapította, hogy az
30. május 31-én bizományi szerződésben a felperes nagykereskedőként vállalta, hogy az alperes üzletmenetének elősegítése céljából az általa forgalmazott termékeket bizományi készletként kihelyezi. E szerződésben a felek szabályozták a bizományi szerződés szerint a közöttük lévő elszámolás módját is. A felek a bizományi szerződés rendelkezéseitől annyiban eltértek, hogy a felperes a leszállított áruk ellenértékét nem az alperes által történt értékesítést követő lejelentés után számlázta ki, hanem a számlákat az áruk leszállítása után, az alperesi értékesítés menetétől függetlenül rögtön kiállította, amelyet az alperes kifogásolt. A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként - különös figyelemmel a felperes kereskedelmi igazgatójának
31. május 10-én kelt levelére, és tanúvallomására is - megállapította, hogy a peres felek abban állapodtak meg, hogy az alperes esetleges késedelmes fizetése miatti szankciótól a felperes eltekintett. E megállapodásnak nem volt „időkerete", az a bizományi szerződés teljes időtartamára vonatkozott. Nem találta alaposnak azt a felperesi érvelését, hogy a bizományi szerződés hatályba léte alatt is csak egy korábbi időszakra vonatkozott a felek azon megállapodása, hogy a felperes nem érvényesít késedelmi kamatot. A felek közötti bizományi szerződés megszüntetésére nem került sor a perbeli számlák kibocsátásáig,
32. április 28-ig hatályban volt. Ekkor a peres felek szállítási keretszerződést kötöttek, amely kizárólag a jövőre nézve szabályozta a jogviszonyukat. Márpedig a felperesi késedelmi kamatkövetelés a szállítási keretszerződést megelőző időszakra esik. A felperes az őt terhelő bizonyítási kötelezettség ellenére nem tudta bizonyítani, hogy a felek az
33. május 31-én kelt bizományi szerződésben foglaltak teljesítése során eltértek volna az alperes
34. március 8-án kelt faxára a felperes kereskedelmi igazgatója által
35. május 10-i levélben foglaltaktól. Így nem lehetett megállapítani, hogy az alperesnek a szállításokat követően kiállított felperesi számlákban meghatározott teljesítési határidőben kellett volna azok ellenértékét kiegyenlíteni. Mivel pedig a felek közötti bizományi szerződésben megállapított teljesítési határidőben az alperes az értékesített áruk ellenértékét kiegyenlítette, a teljesítéssel a Ptk.298.§. a./ pontja szerint késedelembe nem esett, a felperes késedelmi kamatkövetelése alaptalan. Az elsőfokú ítélettel ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben annak megváltoztatásával az alperes keresete szerinti marasztalását kérte. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat okszerűtlenül, a Pp.206.§-ában foglaltakkal ellentétesen mérlegelte. Nem vitatta, hogy a felek között
36. május 31-én bizományi szerződés jött létre. Azt állította, hogy a felek közötti jogviszony ténylegesen nem a bizományi szerződés tartalma szerint zajlott. A felek közötti,
37. óta fennálló gazdasági kapcsolat tartalma szerint - egy rövid időszakot leszámítva - adásvétel volt. Az alperes a leszállított termékeket a szállítólevélen átvette és az azok alapján kiállított számlákat kifogás nélkül befogadta. Az alperesi könyvelésben az átvett termékek nem bizományosi áruként voltak nyilvántartva. Mindezek azt igazolják, hogy a fennálló bizományi szerződés ellenére az áruk értékesítése ténylegesen adás-vétel formájában történt. Amennyiben mégis bizományi értékesítés történt volna, úgy ebben az esetben is köteles lett volna az alperes az általa befogadott számlákban feltüntetett határidőben megfizetni azok ellenértékét. A késedelmi kamatigény szempontjából ugyanis annak van jelentősége, hogy a befogadott és lekönyvelt számlákban milyen határidő szerepelt. A perbeli számlákat az alperes több éves késedelemmel fizette meg. Álláspontja szerint alaptalanul hivatkozik az alperes arra is, hogy a felek kamatmentes fizetésben állapodtak meg. Az "A" által írt levél, és tanúvallomása bizonyító ereje kétséges, nem igazolja, hogy a felperes „kamatmentes késedelmet" engedélyezett volna az alperesnek. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, lényegében annak helyes indokai alapján. Fenntartotta az elsőfokú eljárás során előterjesztett nyilatkozatait. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a perben beszerzett bizonyítékokat okszerűen, a Pp. 206.§-ban foglalt elveknek megfelelően értékelte, a kereseti kérelem és ellenkérelem kereteire tekintettel a tényállást kellő mértékben feltárta, és abból levont jogi következtetése és érdemi döntése is helytálló. A fellebbezés kapcsán az ítélőtábla az alábbiakat tartja szükségesnek kiemelni: Az alperes a perben okirattal igazolta, hogy a peres felek
38. május 31-én tartalma szerint bizományi szerződést kötöttek. Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy e szerződés megszüntetésére a perbeli időszakban nem került sor. Így ez a szerződés irányadó a peres felek jogviszonyára, az e szerződés szerint a feleket illető jogok, és őket terhelő kötelezettségek szerint kell a jogvitát elbírálni. A felperes azt állította, hogy a bizományi szerződés csak rövid időre szabályozta a felek jogviszonyát, és csupán pár termékekre vonatkozott, a felek között adásvételi (szállítási) szerződés jött létre. Az alperesnek a leszállított áruk ellenértékét a számlákban feltüntetett időpontok szerint kellett kiegyenlíteni. Az okirattal szemben a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy a perbeli időszakban a felek között nem bizományi, hanem adásvételi (vagy szállítási) szerződés jött létre (Pp.164.§.), illetőleg a perbeli számlákat az alperes az azokban feltüntetett teljesítési határidő alatt volt köteles kiegyenlíteni. A szerződés létrejöttéhez és módosításához a szerződő felek kölcsönös, egybehangzó akaratnyilvánítása szükséges. (Ptk.205.§.