Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.21.003/2011/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla a felperes neve(felperes címe) felperesnek a Dr. Zalán Gábor ügyvéd által képviselt alperes neve(alperes címe) alperes ellen vállalkozói díj megfizetése iránt indult perében a Pest Megyei Bíróság
- március
- napján kelt, 22.G.28.399/2008/
- számú ítéletével szemben az alperes által
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta az alábbi í t é l e t e t: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett részét helybenhagyja. Az alperes költségmentessége folytán le nem rótt 155.500 (azaz százötvenötezerötszáz) Ft fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság ítéletében arra kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 558.000 Ft-ot, valamint ennek
- szeptember
- napjától járó késedelmi kamatait. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította, és kötelezte a felperest arra, hogy külön felhívásra fizessen meg az államnak 415.800 Ft le nem rótt illetéket. Az alperes viszontkeresetét az elsőfokú bíróság teljes terjedelmében elutasította, és a kereseti illeték alperesre eső része, illetve a le nem rótt viszontkereseti illeték (összesen: 189.000 Ft) tekintetében úgy rendelkezett, hogy azt az alperes személyes költségmentessége folytán az állam viseli. A bíróság rendelkezése alapján egyéb felmerült költségeiket a peres felek maguk viselik. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a peres felek
- július 9én építési szerződést kötöttek, melyben a felperes a Sz. ... hrsz. alatti ingatlanon épülő kétlakásos társasház egyik lakásának
- augusztus
- és
- május
- napja közötti kulcsrakész kivitelezését vállalta a szerződés mellékletében meghatározott műszaki tartalommal. A szerződés szerint a vállalkozót a kivitelezésért bruttó 21.000.000 Ft díj illette meg, melyet az alperesnek, mint megrendelőnek - az általa elfogadott teljesítésigazolás alapján - a szerződés
- pontjában meghatározott számlaszámra történő átutalással, a pénzintézet ütemezése szerint kellett megfizetni. A
- pontban a felek rögzítették, hogy amennyiben a teljesítés a vállalkozó hibájából meghiúsulna, a vállalkozó a bruttó vállalkozói díj 15%-ának megfelelő összegű kötbér megfizetésére köteles. A peres felek a
- augusztus 25-én kötött - az alperes édesanyja által szövegezett -megállapodással megszüntették a közöttük létrejött vállalkozási szerződést, a felperes a munkaterületről 41%-os készültségi fok mellett még aznap levonult. A megállapodás
- pontja szerint a vállalkozó a
- augusztus 10ig elvégzett munkáról számlát állít ki, melyet a megrendelő a vállalkozási szerződésben meghatározott módon fizet meg. Az elsőfokú bíróság azt is megállapította, hogy a felperes, mint engedményező és a B. Zrt., mint engedményes között faktorszerződés néven
- július 24-én szerződés jött létre, melyben a felperes a perbeli építési szerződésben meghatározott vállalkozói díjából 5.342.000 Ft-ot engedményezett át 5.000.000 Ftos vételár ellenében az engedményesre. A
- augusztus 10-ig elvégzett munkákról a felperes 7.488.028 Ft értékben állított ki számlát az alperes felé, keresetében is ezen összeg, illetve ennek
- szeptember 15-től a Ptk.
- § szerint járó kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes az elvégzett munkák ellenértékeként járó vállalkozói díjat 5.900.000 Ft erejéig elismerte, azonban ezzel kapcsolatban hivatkozott arra, hogy ebből a felperest az általa korábban átengedményezett összeg nem, csak a fennmaradó 558.000 Ft illethetné meg. Ugyanakkor a teljes körű kivitelezés elmaradása miatt 3.150.000 Ft megfizetése iránt meghiúsulási kötbérigénnyel élt, melyből - a fennmaradó vállalkozói díjjal szemben - 558.000 Ft-ot beszámítási kifogással, 2.592.000 Ft-ot pedig viszontkeresettel kívánt érvényesíteni. Az elsőfokú bíróság a 41%-os készültségi fok után járó, az alperes által még ki nem fizetett vállalkozói díj (Ptk.
- §) összegét 5.900.000 Ft-ban állapította meg, tekintettel arra, hogy ezen összeget maga az alperes is elismerte. A felperesi igény ezt meghaladó részével kapcsolatban a bíróság rámutatott arra, hogy annak fennállását a felperesnek kellett volna bizonyítania a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján. Erről a bíróság tájékoztatta a felperest, aki az e körben fennálló bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget, ehelyett a szakértői díj elnöki letétbe helyezett összegének visszautalását kérte. Az elsőfokú bíróság indokolása szerint a Ptk.
- és
- §-aiból következően az 5.900.000 Ft vállalkozói díjhátralék tekintetében a felperes kereshetőségi joga a korábban kötött engedményezési szerződés folytán már csak az azzal nem érintett különbözet, azaz 558.000 Ft erejéig állt fenn. Ezen összeg azonban megilleti a felperest, tekintettel arra, hogy az ezzel szemben kizárólag meghiúsulási kötbér címén előterjesztett beszámítási kifogás nem bizonyult alaposnak. Ennek kapcsán az elsőfokú bíróság utalt arra, hogy a vállalkozási szerződést a felek közös megállapodásukkal szüntették meg, emellett pedig a szerződésszerű teljesítés elmaradásában a felperes egyedüli felelőssége egyébként sem volt megállapítható, hiszen a megszüntetéshez nagyban hozzájárult az is, hogy az alperes a vállalkozási szerződésben rögzített szakaszos fizetési kötelezettségének egyáltalán nem tett eleget. Erre figyelemmel az elsőfokú bíróság a beszámítási kifogással egyező jogalapon előterjesztett viszontkereseti kérelmet is elutasította. Az elsőfokú bíróság a perköltség viseléséről a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján a pernyertesség-pervesztesség arányára, illetve az alperes személyes költségmentességére tekintettel határozott. Az alperes fellebbezésében a kereset teljes elutasítását és azt kérte, hogy a másodfokú bíróság - a viszontkeresetnek való helyt adással - kötelezze a felperest 2.592.000 Ft meghiúsulási kötbér és járulékai megfizetésére. Arra hivatkozott, hogy az építkezés
- május 2-i határidőre történő befejezése kizárólag a felperesnek felróható okból hiúsult meg. E körben utalt arra, hogy a felperes már 2008 februárjában leállt a munkálatokkal, a vállalkozási szerződést megszüntető megállapodásban pedig - bár formailag kétoldalú aktusról van szó - szintén egyoldalúan jelentette ki, hogy a kivitelezést nem kívánja befejezni, a megállapodás pedig nem rögzít egyetlen olyan okot sem, amely a felperest ezen lépésre feljogosíthatta volna. A felperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. A fellebbezés nem alapos. A másodfokú bíróság mindenek előtt kiemeli, hogy az elsőfokú bíróság ítéletét csak a fellebbezés keretében vizsgálta, a nem fellebbezett rendelkezéseket nem érinthette. A perbeli vállalkozási szerződés rendelkezései alapján megállapítható, hogy a peres felek a költségviselést illetően - a Ptk.
- §
(1)bekezdésében foglalt diszpozitív rendelkezéstől eltérve - fizetési ütemezésben állapodtak meg, a kivitelezési munkálatokat a felperesnek tehát nem saját költségén kellett elvégeznie. Ebből következően a felperes tevékenysége során felmerült költségeket az alperesnek, mint megrendelőnek kellett volna előlegeznie, melynek fedezetéül az alperes részére folyósítandó lakásépítési hitel szolgált. A felperes saját költségére folytatta a kivitelezési munkálatokat, azokkal 41%-os készültségi fokig jutott el úgy, hogy eközben az alperes neki semmilyen ellenértéket nem fizetett ki, a szerződés szerinti ütemezéssel való fizetést elmulasztotta. Tekintettel arra, hogy az alperes nem előlegezte meg az addigi kivitelezés költségeit, valamint a folytatásához nyilvánvalóan szükséges további költségeket sem, ezen mulasztása - mint jogosulti késedelem - a felperesi teljesítési késedelmet kizárta. Ily módon a felperestől nem volt elvárható, hogy befejezze az épületet, ebből következően a megállapodásban tett azon megállapítás, miszerint a felperes nem kívánja befejezni a munkálatokat, nem értékelhető a teljesítés Ptk. 313. §-a szerinti megtagadásaként. E körben utal arra a másodfokú bíróság, hogy az ellenszolgáltatás a szolgáltatás teljesítésekor válik esedékessé, ezért a munkafázisok teljesítése után járó alperesi ellenszolgáltatások esedékessé válását nem érintette a számlaadás elmulasztása, illetőleg késedelme [Ptk. 397. §
(1)bekezdés]. A peradatok alapján ugyanakkor megállapítható az is, hogy az alperes oldalán nem állt fenn teljesítőképesség, hiszen a hitelszerződést a pénzintézettel csak 2008 júliusában kötötte meg, azaz sem a kivitelezésre nyitva álló időszakban, sem a kivitelezési határidő 2008 májusában való lejártakor nem állt rendelkezésére a szakaszosan teljesítendő munkák után járó pénzbeli ellenszolgáltatások fedezete. A hitelszerződéssel kapcsolatos esetleges hosszadalmas ügyintézés, illetőleg a hitelösszeg késedelmes folyósítása pedig kizárólag az alperes érdekkörében felmerülő körülményként értékelhető. Mindazonáltal megjegyzi a másodfokú bíróság azt is, hogy az alperes oldalán teljesítési készség sem mutatkozott, mert bár a hitel első részletét 2008 augusztusában folyósították számára, ő még ekkor sem fizette meg a már esedékessé vált részleteket a felperesnek. Az előadottakra figyelemmel, illetőleg a peres felek 2008. augusztus 25-i megállapodásának teljes tartalma alapján egyértelműen megállapítható, hogy a vállalkozási szerződést - a kialakult helyzet ily módon való megoldásaként - a felek egyező akaratukkal szüntették meg [Ptk. 319. §
(1)bekezdés], erre a fenti előzmények egyébként kellő alapot is szolgáltattak. A közös megszüntetés tényét támasztja alá az is, hogy a felek a megállapodásban - a Ptk. 319. §
(2)bekezdésének megfelelően - az egymás közötti elszámolásról is rendelkeztek akként, hogy a
- pont szerint a felperes az addig elvégzett munkákról számlát állít ki, melyet az alperes átutalással fizet meg a felperes részére. Minthogy a felperes által vállalt teljes körű kivitelezés a felek közös akaratából maradt el, az alperes édesanyja - mint az építkezés tényleges alperesi bonyolítója - által szövegezett megállapodás pedig egyáltalán nem tesz utalást a felperes e körben esetlegesen fennálló felelősségére, illetve további kötelezettséget sem ír elő a felperes számára, nincs helye a Ptk.
- §
(1)bekezdése alkalmazásának, a vállalkozási szerződés megszüntetésével minden, azt biztosító mellékkötelezettség - így a kötbér is megszűnt. Minderre tekintettel az elsőfokú bíróság helytállóan utasította el az alperes meghiúsulási kötbér jogcímén előterjesztett beszámítási kifogását és viszontkeresetét, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett részét a fenti indokbéli kiegészítésekre is figyelemmel a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A másodfokú bíróság az alperes által le nem rótt fellebbezési illeték viseléséről a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §
(1)bekezdése, illetve
- §-a alapján rendelkezett. ,
- október
- Dr. Kovács László s.k. a tanács elnöke Ráczné dr. Gohér Angyalka s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő . Pestovics Ilona s.k. bíró