Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.21.165/2011/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Futó Barnabás ügyvéd által képviselt felperesnek a személyesen eljáró I. rendű és a dr. Kelemen Tímea pártfogó ügyvéd által képviselt II. rendű alperesek ellen kölcsön visszafizetése iránt indított perében a Fővárosi Bíróság
- április
- napján kelt 8.P.22.889/2010/
- számú ítélete ellen a II. rendű alperes részéről
- és
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a II. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 50.000 (ötvenezer) forint másodfokú perköltséget. A Fővárosi Ítélőtábla megállapítja, hogy a - II. rendű alperes személyes költségmentessége folytán - le nem rótt 480.000 (négyszáznyolcvanezer) forint fellebbezési illetéket, valamint a pártfogó ügyvéd díját az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes a pontosított keresetében - többek között - az alperesek 8.000.000 forint tőke és ennek a
- január 1-jétől járó járulékai egyetemlegesen történő megfizetésére kötelezését kérte. Előadta, hogy a
- január 5-én kelt átvételi elismervényben az alperesek kötelezettséget vállaltak arra, hogy az általa nyújtott kölcsön összegét, 10.000.000 forintot
- január 31-ig visszafizetik a részére, azonban e kötelezettségüket csupán 2.000.000 forint erejéig, részben teljesítették. Hivatkozott arra, hogy a
- augusztus 11-én kelt levelében a szerződést felmondta a Ptk.
- §
(1)bekezdésének
- d)pontja alapján. Az alperesek a per tárgyalása során a követelés jogalapját és összegszerűségét nem vitatták. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 8.000.000 forintot és ennek 2011. február 1. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamatát, valamint 880.000 forint perköltséget. Az elsőfokú bíróság az ítéletnek a tőketartozás megfizetésére kötelező rendelkezését fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatónak nyilvánította. Ítélete indokolásában rögzítette, hogy az alperesek a felperesi követelés fennállását nem vitatták. A felperes által csatolt - a teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt - átvételi elismervény alapján a kölcsön visszafizetésének határideje 2011. január 31-én járt le, ezért az elsőfokú bíróság az alpereseket 2011. február 1-jétől kötelezte késedelmi kamat megfizetésére. Megállapította továbbá, hogy az alperesek az átvételi elismervény értelmében a kölcsönszerződést nem szegték meg. Az előzetes végrehajthatóság tárgyában utalt a Pp. 231. §
- d)pontjára. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a II. rendű alperes élt fellebbezéssel, amelyben elsődlegesen a per megszüntetését és az elsőfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezését, másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítását, harmadlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének részben történő megváltoztatását és az előzetes végrehajthatóságra vonatkozó rendelkezés mellőzését, valamint a perköltség mérséklését kérte. Előadta, hogy a Ptk. 526. §
(2)bekezdése értelmében a felperesnek a kölcsönösszegre vonatkozó visszakövetelési joga
- január 31-én nyílt meg, így a felperes követelése időelőtti, ezért a Pp.
- § a) pontja és a
- §
(1)bekezdésének
- f)pontja alapján a per megszüntetésének van helye. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a kölcsönszerződésnek a felperes által történt felmondása körében nem folytatott le bizonyítási eljárást, és nem tett eleget az indokolási kötelezettségének. Álláspontja szerint a Pp. 231. §
- d)pontja nem alkalmazható, mivel a tartozása pontos összegéről nem volt tudomása. Hivatkozott továbbá a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(6)bekezdésére. A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte. Fellebbezési ellenkérelmében lényegében az általa már korábban előadottakat ismételte meg. Előadta továbbá, hogy a peres felek szóban akként állapodtak meg, hogy az alperesek a kölcsön összegét évente törlesztik, valamint hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság a tárgyalást a lejárat időpontját követően tartotta. A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 256/A. §
(1)bekezdésének
- f)pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállás megállapításához szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, arra alapított érdemi döntésével és annak indokolásával a Fővárosi Ítélőtábla egyetért, ezért a fellebbezésben előadottakra tekintettel kizárólag az alábbiakat hangsúlyozza. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az alperesek a kölcsönszerződésben arra vállaltak kötelezettséget, hogy a kölcsön teljes összegét a felperes részére 2011. január 31-ig visszafizetik, azonban e kötelezettségüknek - nem vitatottan - nem tettek eleget. Az elsőfokú bíróság a visszafizetési határidő, és így a követelés lejártát követően, 2011. április 6-án hozott az alpereseket marasztaló ítéletet, amelyben a késedelmi kamat fizetésének kezdő időpontját a fenti határidő leteltét követő napban állapította meg. A fentiek alapján a II. rendű alperesnek - a Pp. 157. §
- a)pontján és a 130. §
(1)bekezdésének f) pontján alapuló - pergátló kifogása nem alapos. Ezért a per megszüntetésére és az elsőfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezésére irányuló fellebbezési kérelme nem volt teljesíthető. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása megfelel a Pp. 221. §
(2)és
(3)bekezdésében foglalt követelményeknek, valamint az tartalmazza az elsőfokú bíróságnak a felperes által hivatkozott - az alperesek szerződésszegő magatartására alapított - felmondással kapcsolatos álláspontját. A rendelkezésre álló iratok alapján továbbá a II. rendű alperes a felperesi követelést egyértelműen elismerte, így helyesen nyilvánította az elsőfokú bíróság a Pp. 231. § d) pontja szerint az ítéletét fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatónak. A bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdésének a) pontja alapján hasonlóképpen helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság a felperesi ügyvédi munkadíj összegét. Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A II. rendű alperes fellebbezése sikertelen maradt, ezért a Pp. 78. §
(1)bekezdése és 86. §
(3)bekezdése alapján köteles a felperes részére a másodfokú perköltséget megfizetni, amelyet a Fővárosi Ítélőtábla a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdésének a) pontja és
(5)bekezdése alapján meghatározott mértékű - az általános forgalmi adót magában foglaló - ügyvédi munkadíjban állapított meg azzal, hogy annak összegét a felperesi jogi képviselőnek a másodfokú eljárásban kifejtett tevékenységére figyelemmel - mérsékelte. A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a II. rendű alperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt fellebbezési illetéket a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban megnevezésű 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(1)bekezdése és
- §-a alapján, a pártfogó ügyvéd díját a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján az állam viseli. ,
- szeptember
- Dr. Németh László sk. a tanács elnöke . Molnár Ágnes sk. előadó bíró Dr. Merőtey Anikó sk. bíró