A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az ítélőtábla a dr. Bősze Ferenc ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Halmos Péter ügyvéd által képviselt alperes ellen vállalkozói díj megfizetése iránt indított perében a Veszprém Megyei Bíróság által
- február
- napján meghozott 5.P.21.409/2006/
- számú ítélete ellen a felperes részéről
- és
- sorszám, az alperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő í t é l e t e t: Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyja, míg az alperes javára megítélt perköltség összegét 250.000,- (Kettőszázötvenezer) Ft-ra emeli fel. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 100.000,(Egyszázezer) Ft másodfokú perköltséget, a felek ezt meghaladóan viseljék a másodfokú eljárásban felmerült költségeiket. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s: A megyei bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletében a keresetet elutasította, kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 136.000,-Ft perköltséget. Kimondta, hogy az ezt meghaladóan felmerült költségeiket a felek maguk viselik. Az ítélet indokolásában az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felek
- januárjában szóban megállapodtak abban, hogy a felperes elkészíti az alperes által megvásárolt ingatlanokra az arra létesítendő hétvégi ház tervét és elvállalta annak kivitelezési munkáit is. Az
- szeptember 7-én kelt elismervényben a felperes azt nyilatkozta, hogy a teljes - a társtervező díját is tartalmazó - tervezési díjat átvette, a tervezési munkákat illetően további követelése nincs. Egy
- április 19-i okiratban az alperes kijelentette, hogy az ingatlanon épült nyaralóépületet a kiegészítő építményekkel együtt a felperestől, mint az eddig összes általa folyósított és általa aláírással átvettként elismert pénzösszegek ellenértékét, a mai napon át és tulajdonába vette. Az okirat szerint - melyet mindkét fél aláírt - a felperes minden további fizetési kötelezettség nélkül további munkákat végez el. A felperes
- június 20-án jogi képviselője útján közölte az alperessel, hogy a felperes felé jelentős összegű tartozása áll fenn, egyezségi ajánlatot is terjesztett elő, az ajánlatot azonban
- július 17-én kelt iratában az alperes visszautasította. Az alperes
- augusztus 1-jén terjesztette elő kereseti kérelmét a felperessel szemben a vállalkozási szerződés hibás teljesítésre hivatkozással. A Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.20.300/2004/
- számú ítéletében kötelezte a jelen per felperesét 3.923.770,-Ft tőke és annak
- július
- napjától számított késedelmi kamata megfizetésére, megállapítva, hogy a felek között vállalkozási, azon belül is építési szerződés jött létre. A megyei bíróság álláspontja szerint jelen perben - az alperes kifogására figyelemmel elsősorban az elévülés kérdésében kellett állást foglalni. A Ptk.
- §-a szerint a követelések 5 év alatt évülnek el, a
- §.
(1)bekezdése szerint pedig az elévült követelést bírósági úton nem lehet érvényesíteni. A Ptk. 326. §.
(1)bekezdése értelmében az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé válik. A
- április 19-én kelt okiratban foglalt megállapodás, továbbá a felperes
- június
- napján kelt fizetési felszólítása és az azzal kapcsolatos alperesi válasz értékelésével az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes vállalkozói díjigénye legkésőbb
- június 20-án esedékessé vált. A felperes ehhez képest
- október
- napjáig nem érvényesítette vállalkozói díjigényét, holott a
- augusztus
- napján a bíróságon előterjesztett és a felperes részére
- augusztus
- napján kézbesített keresetlevél alapján ismerte, hogy vele szemben az alperes hibás teljesítésből fakadóan követelést érvényesít. Mindezekre figyelemmel a bíróság úgy foglalt állást, hogy
- június
- napjáig nagy valószínűséggel, de
- augusztus
- napjáig teljes bizonyossággal elévült a felperes követelése. Alaptalannak minősítette az elévülés nyugvásával kapcsolatos felperesi álláspontot, mely szerint csupán a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati kérelmet elutasító végzésének
- január 13-án történő kézbesítését követően került abba a helyzetbe, hogy vállalkozói díj jogcímén érvényesítse követelését. A Ptk.
- §.
(2)bekezdésében foglaltak értékelésével a bíróság megállapította, hogy a perbeli esetben az elévülés nyugvásához vezető igényérvényesítési akadály nem állapítható meg. A felperes ellen kezdeményezett per nem akadályát képezte, inkább megfelelő helyszínt biztosított az igényérvényesítéshez, a követelést a felperes már abban az eljárásban is érvényesíthette volna. A bíróság a felperes keresetének elutasítása folytán pernyertes alperes perköltségigénye körében a tárgyalásonként felmerült útiköltségre, valamint az ügy bonyolultságával és az alperesi jogi képviselő által kifejtett tevékenységgel arányosan mérsékelt ügyvédi munkadíjra volt figyelemmel. A felperes fellebbezésében elsődlegesen az ítélet keresete szerinti megváltoztatását, másodlagosan annak hatályon kívül helyezését kérte. Kiemelte, hogy az alperes sem az előkészítő iratában, sem pedig a tárgyaláson nem terjesztett elő elévülési kifogást. Az elsőfokú bíróság három ízben szólította fel az alperest, hogy kíván-e ilyennel élni, ezzel nem csupán kioktatta, hanem kifejezetten iránymutatást adott jognyilatkozatai megtételére, holott ebben a körben a bíróságnak kioktatási kötelezettsége nincs. A fellebbezés szerint az elévülésre vonatkozó ítéleti okfejtés megalapozatlan. A felek között műszaki átadás-átvétel nem történt, az építési munkálatok nem fejeződtek be, az elévülés tehát legfeljebb a másik perben benyújtott keresetlevél felperesnek történő kézbesítésével,
- augusztus 29-ével kezdődhetett. Utalt arra is, hogy a hivatkozott keresetlevélben nem került megemlítésre felek közötti vállalkozói szerződés. Az elsőfokú bíróság ítéletében azt állapította meg, hogy a felek között ilyen nem jött létre, csupán a Fővárosi Ítélőtábla állapította meg a vállalkozási jogviszony létrejöttét. A felperes hangsúlyozta, hogy
- augusztus 25-én írásban felszólította az alperest a vállalkozói díj megfizetésére, ezzel az elévülést megszakította. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy csupán
- júliusától, a Fővárosi Ítélőtábla ítélete után került abba a helyzetbe, hogy vállalkozói díj iránti igényét érvényesíthesse. Megalapozatlan az a bírósági álláspont is, hogy a felperestől elvárható lett volna, hogy a hibás teljesítés iránti per keretében vállalkozási díjával kapcsolatos követelését érvényesítse. Az alperes fellebbezésében a javára megállapított perköltség mértékének 388.000,- Ft-ra való felemelését kérte. Megítélése szerint a bíróság nem vette kellő súllyal figyelembe, hogy a jelen pernek előzménye volt, a korábbi peres eljárás évekig eltartott, felülvizsgálati eljárásra is sor került, ezen iratanyag áttanulmányozása is hosszabb időt vett igénybe, az alperes hét oldalból álló ellenkérelmet terjesztett elő. Mindezekre figyelemmel indokolt a 32/
- (VIII.22.) IM rendelet
- §.
(2)bekezdésében írt 5 %-os ügyvédi munkadíj megállapítása. Az ÁFA-val növelt ügyvédi munkadíj 372.000,-Ft, készkiadás a 16.000,-Ft. Az előzményi eljárás hiányában is méltánytalan a megállapított 1,6 %-os ügyvédi munkadíj. Fellebbezési ellenkérelmében - fenntartva az elsőfokú eljárásban előadottakat - a per főtárgya vonatkozásában az ítélet helybenhagyását kérte. A felperes fellebbezése az alábbiak szerint nem alapos, míg az alperesi fellebbezés részben alapos. A Ptk. 204. §.
(3)bekezdése értelmében a követelés elévülését a bíróság hivatalból nem, csupán a felek ilyen tartalmú hivatkozása esetében veheti figyelembe. Az alperesi jogi képviselő az elsőfokú eljárás során úgy nyilatkozott, hogy „…elsődlegesen … elévülési kifogást kívánok előterjeszteni a felperes által vállalkozói díj címén érvényesített követeléssel szemben", illetve „… elsődlegesen a Ptk. 324. §.
(1)bekezdésén alapuló elévülési kifogással élek". (5.P.21.409/2006/
- számú jegyzőkönyv) Mindezek alapján megállapítható, hogy a felperesi fellebbezésben foglaltakkal ellentétben az alperes hivatkozott az elévülésre, így az elsőfokú bíróságnak mindenekelőtt ebben a kérdésben kellett döntenie. (BH 2006.220.) Az alperes az elévülési kifogást kifejezetten az eljáró bíró erre irányuló kérdésére terjesztette elő, holott a bíróságnak a Pp.
- §.
(2)bekezdése értelmében anyagi-jogi kérdések tekintetében nem áll fenn tájékoztatási kötelezettsége. A bíróság eljárásával azonban nem valósított meg olyan kirívó jogszabálysértést, mely alapot adhatna az elhangzott alperesi nyilatkozat figyelembevételének mellőzésére. Az elsőfokú bíróság az elévüléssel kapcsolatos döntéshez szükséges körben feltárta a tényállást, álláspontja érdemben az alábbiak szerint helytálló. A felperes
- június 20-án írt levelében kifejezésre juttatta, hogy a jogviszonyból eredően követelése van az alperessel szemben. Az ettől az időponttól számított 5 éven belül azonban nem került sor olyan perbeli, vagy peren kívüli cselekményre, amely az elévülést megszakította volna. A felek között korábban folyamatban volt perben jelen per felperese úgy nyilatkozott, hogy az elmaradt megbízási díj tekintetében fontolóra veszi az igényérvényesítést, tehát, hogy kíván-e követelést érvényesíteni, erre azonban nem került sor. Követelése tehát a Ptk.
- §.
(1)bekezdése értelmében
- június 20-án elévült, így a Ptk.
- §.
(1)bekezdése értelmében bírósági úton nem lehet érvényesíteni. A felperesi fellebbezésben hivatkozott (de a periratokhoz nem csatolt)
- augusztus 25-i felszólítás az elévülés bekövetkezte után keletkezett, így már nem volt alkalmas annak megszakítására. Alaptalan a felperesnek az elévülés nyugvására vonatkozó hivatkozása is, hiszen a korábban folyamatban lévő per nem akadályát, hanem kifejezetten lehetőségét teremtette meg annak, hogy követelését a felperes érvényesíthesse. Mindemellett utal arra is az ítélőtábla, hogy a Ptk.
- §.
(2)bekezdése szerint a perbeli követelés akadály esetén annak megszűnésétől számított 1 éven belül érvényesíthető. A Legfelsőbb Bíróság végzésének
- január 13-i kézhezvételekor az elévülési időből azonban több mint 1 év volt hátra, másrészt a perindításig több mint 1 év telt el, így az elévülés nyugvásával kapcsolatos fentebb hivatkozott rendelkezés nem teremtheti meg a felperesi követelés bírósági úton történő érvényesítésének lehetőségét. Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
- §.
(2)bekezdés első fordulata alapján a per főtárgya vonatkozásában helybenhagyta, ugyanakkor a perköltséggel kapcsolatos alperesi fellebbezést részben alaposnak találva, az ezzel kapcsolatos ítéleti rendelkezést az alábbiakra figyelemmel megváltoztatta. Az ítélőtábla a csatolt iratokból megállapította, hogy a korábban folyamatban lévő perben is az alperes jelen perben meghatalmazott jogi képviselője látta el a képviseletet, így a korábbi iratok megismerésére, áttanulmányozására való hivatkozás nem megalapozott, ugyanakkor a jogi képviselő az elsőfokú eljárásban két tárgyaláson részt vett, egy részletes írásbeli ellenkérelmet, majd egy rövid előkészítő iratot nyújtott be, így a pertárgy értéke alapján a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §.
(2)bekezdése által meghatározott 310.000,- Ft ügyvédi munkadíjnak az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított 100.000,- Ft-ra történő mérséklése a rendelet 3. §.
(6)bekezdésében foglaltak alkalmazásával sem indokolt. A rendelkező részben meghatározott - a 16.000,-Ft útiköltséget és az ÁFA-t is magában foglaló - 250.000,Ft perköltség az, ami az ügy bonyolultságával és az alperesi jogi képviselő által kifejtett tevékenységgel arányban áll. A felperesi fellebbezéssel kapcsolatosan felmerült perköltséget a Pp. 78. §.
(1)bekezdése alapján az eredménytelenül fellebbező felperes köteles viselni. Az alperes fellebbezése fele részben vezetett eredményre, így a Pp. 81. §.
(1)bekezdése szerint a lerótt fellebbezési illeték felére, 7.600,- Ft-ra tarthat igényt, míg az ezzel kapcsolatosan felmerült egyéb költségeiket a feleknek maguknak kell viselniük. Az alperes javára megállapított másodfokú perköltség tehát a per főtárgya vonatkozásában a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §.
(2)bekezdés a.) pontja, továbbá az
(5)és
(6)bekezdése szerint - a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel arányosan - 77.000,- Ft-ban megállapított ügyvédi munkadíj ÁFA-val növelt összegét és a 7.600,- Ft lerótt illetékből álló részperköltséget tartalmazza. Győr,
- november
- napján Dr. Zámbó Tamás sk.. Maurer Ádám sk.. Világi Erzsébet sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró A kiadmány hiteléül: Kiadó: Az ügy tömör összefoglalása: Az elévült követelés bírósági úton nem érvényesíthető, ezért az elévülési kifogás alapossága esetén nincs szükség a kereset további, érdemi vizsgálatára. Alkalmazott jogszabályok: Ptk.
- §.
(1)bekezdés, 325. §.
(1)bekezdés