Kfv.37184/2011/4 – Kúria

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.IV.37.184/2011/4.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Czirmes György ügyvéd által képviselt I. rendű, II. rendű és III. rendű felpereseknek a Somogy Megyei Kormányhivatal /7400 Kaposvár, Csokonai u. 3./ - mint a Somogy Megyei Közigazgatási Hivatal jogutódja - I. rendű és a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. /1134 Budapest, Váci út 40-42./ II. rendű alperesek ellen kisajátítási ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Somogy Megyei Bíróság

1. december
2. napján kelt 6.K.21.840/2010/
3. számú jogerős ítélete ellen a felperesek által
4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon - tárgyaláson kívül meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Somogy Megyei Bíróság számú ítéletét hatályában fenntartja. 6.K.21.840/2010/
5. Kötelezi a Legfelsőbb Bíróság a felpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg az államnak külön felhívásra 36.000 /harminchatezer/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A Dél-dunántúli Regionális Államigazgatási Hivatal a
6. február
7. napján kelt 2-8-7/2009.IV. számú határozatával elutasította a felpereseknek a szóládi 3618/48 és 3618/54 hrsz-ú ingatlanok kisajátításának elrendelésére irányuló kérelmét. A felperesek előterjesztett a határozat keresetét a bírósági Somogy felülvizsgálata iránt Megyei Bíróság az 5.K.20.538/2009/
8. számú ítéletével elutasította. A felperesek felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be a jogerős ítélet ellen, amelynek elbírálása során a Legfelsőbb Bíróság a Kfv.IV.37.708/2009/
9. számú ítéletével a megyei bíróság ítéletét és az I. rendű alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az I. rendű alperest új eljárásra kötelezte. Ezt követően az I. rendű alperes a
10. szeptember
11. napján kelt 2-7-27/
12. számú határozatával a felperesek kisajátítási eljárásra való kötelezés iránti kérelmét ismételten elutasította. A határozat indokolásában az I. rendű alperes a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervének elfogadásáról, és a Balaton Területrendezési Szabályzat megállapításáról szóló
13. évi CXII. törvény /a továbbiakban: Balaton tv./
14. § /1/ bekezdésére utalással megállapította, hogy a tárgyi ingatlanok beépítésre nem szánt területen találhatók, és nem érik el a 3000 m2 nagyságot, azonban az ingatlanok közlekedési terület - az M7-es autópálya bekötőútja - kialakítása után maradtak vissza; így ezen ingatlanok a hivatkozott jogszabályban meghatározott kivétel alá tartoznak, mint mezőgazdasági területek. A felperesek keresetükben az I. rendű alperes határozatának felülvizsgálatát és megváltoztatását, az I. rendű alperes érdemi határozat hozatalára utasítását kérték. Arra hivatkoztak, hogy az I. rendű alperes a törvény rendeltetésével ellentétesen értelmezi a jogszabályt, a perbeli ingatlanok nem mezőgazdasági ingatlanok, hanem a település egyéb célra, beépítésre nem szánt területéhez tartoznak. Hivatkoztak az épített környezet alakításáról és védelméről szóló
15. évi LXXVIII. törvény /a továbbiakban: Étv./
16. §
17. pontjára, és kifejtették, hogy a perbeli ingatlanok zártkerti ingatlanok, és ezért nem mezőgazdasági célt szolgáló területek; az ingatlanok tulajdoni lapján feltüntetett „kivett” megjelölés is erre utal. A megyei bíróság a felperesek elutasította. Ítéletének indokolásában a kisajátításról szóló
18. évi
19. tvr. /a továbbiakban: Ktvr./
20. §-át idézve megállapította, hogy mivel nem történt meg az ingatlanok „egy részének” kisajátítása, a perbeli ingatlanokkal kapcsolatban nem került sor kisajátításra, így ezen jogszabályhely nem alkalmazható. Rámutatott, hogy a Ktvr. végrehajtására kiadott 33/1976./IX. 5./ Mt. rendelet /a továbbiakban: Vhr./
21. §-ában foglalt esetek egyike sem állt fenn, így a kisajátítás elrendelésére irányuló felperesi kezdeményezéseknek nem volt jogszabályi alapja. Hivatkozott a megyei bíróság a Balaton tv.
22. § /1/ bekezdésében foglaltakra. Kifejtette, hogy a felek között nem volt vitatott, hogy a perbeli területek Szólád Község Önkormányzatának a Helyi Építési Szabályzatáról alkotott rendeletében (HÉSZ) foglaltakra is tekintettel beépítésre nem szánt területnek tekinthetők, figyelemmel az Étv. fogalom-meghatározó rendelkezéseire is. Az a felperesi hivatkozás, mely szerint a perbeli ingatlanok az Étv.
23. §
24. pontja értelmében olyan beépítésre szánt területek, amelyek Szólád község közigazgatási területének egyéb célra szolgáló része, szintén alaptalan. Idézte a megyei bíróság az ingatlan-nyilvántartásról szóló
25. évi CXLI. törvény /a továbbiakban: Inytv./
26. § /2/ bekezdésében,
27. § b/ pontjában és
28. § /2/ bekezdésében foglaltakat. Rögzítette, hogy a perbeli ingatlanok becsatolt tulajdoni lap másolatain szerepel az ingatlanok művelési ága; ehhez rendelten az ingatlan teljes területét érintő elnevezés (szántó, illetőleg kert és szőlő), a művelési ág-megjelölés mellett zárójelben feltüntetett „kivett” megnevezéshez rendelten terület nem szerepel. Ezért nem alapos a felpereseknek azon hivatkozása, mely szerint az ingatlanok az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel ellentétesen „kivett” földterületnek kell tekinteni, és mint ilyenek, nem mezőgazdasági, vagy erdőművelés alatt álló területek. Megállapította a megyei bíróság, hogy az I. rendű alperes helytállóan utalt arra, hogy az eljárás korábbi szakaszaiban a felperesek is mezőgazdasági kertterületként jelölték meg ingatlanaikat. Kisajátítási eljárásban az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett művelési ág az irányadó. A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését kérték, a keresetükben foglaltakat fenntartották. Arra hivatkoztak, hogy a jogerős ítélet sérti a Ktvr.
29. §-át, a Balaton tv.
30. §-át, a Szólád Község HÉSZ-t, illetve az
31. évi I. törvényt, továbbá a Pp.
32. § /1, /2/ bekezdését,
33. §-át és
34. §-ában foglalt tényállás-feltárási és okszerű mérlegelési elvet. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. bekezdésének megfelelően tárgyaláson kívül bírálta el.
35. § /1/ A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megyei bíróság megfelelő alapossággal feltárta és rögzítette ítéletének indokolásában az ügyben irányadó tényállást, és abból - az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazásával - helytálló jogi következtetést vont le, azzal a Legfelsőbb Bíróság is egyetért. A perben rendelkezésre állt iratanyag alapján egyértelműen megállapítható volt, hogy a felperesek által kisajátítani kért ingatlanok tekintetében korábban kisajátítási eljárás nem folyt, azok egy részének kisajátítása nem történt meg, így a Ktvr.
36. §-a alkalmazásának lehetősége fel sem merülhetett, annak jogszabályi alapja nem volt; a felperesek erre felülvizsgálati kérelembeli érvelése teljes megalapozatlan volt. semmiféle vonatkozó mértékben Helyesen értelmezte és alkalmazta a megyei bíróság a Balaton tv.
37. § /1/ bekezdését is. A perbeli ingatlanok beépítésre nem szánt területen találhatóak, és nem érik el a 3.000 m2 nagyságot, azonban az ingatlanok közlekedési terület - az M7-es autópálya bekötőútja - kialakítása után maradtak vissza, így ezen ingatlanok a Balaton tv.
38. § /1/ bekezdésében sorolt kivételek közé tartoznak. Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett művelési ág az, amit alapul kell venni a kisajátítási eljárás során, és annak megindításakor is. Helyesen állapította meg az alperes és a megyei bíróság is, hogy a felperesi ingatlanok beépítésre nem szánt területen helyezkednek el; ingatlan-nyilvántartási jelölésükre tekintettel mezőgazdasági jellegük nem volt kétségbe vonható. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megyei bíróság eljárása során - a bizonyítási eljárásra vonatkozó Pp.
39. §-beli, továbbá a bizonyítékok mérlegelésére irányadó
40. §-beli rendelkezéseket sem sértette meg. A megfelelően feltárt tényállás alapján logikusan és okszerűen állapította meg, hogy a felperesek által kért kisajátításnak a jogszabályi feltételei nem álltak fenn, ezért a kérelmüket elutasító felülvizsgált alperesi határozat jogszerű és megalapozott volt. Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp.
41. § /3/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felülvizsgálati eljárásban az alpereseknek igazolt perköltsége nem merült fel, ezért arról a Legfelsőbb Bíróságnak rendelkeznie nem kellett. A tárgyi illeték-feljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték viselésére a felperesek a Pp.
42. § /1/ bekezdése folytán alkalmazandó Pp.
43. § /1/ bekezdésének megfelelően, a 6/
44. /VI. 26./ IM rendelet
45. § /2/ bekezdése értelmében kötelesek. Budapest,
46. október
47. Dr. Buzinkay Zoltán sk. tanácselnök, Dr. Fekete Ildikó sk. előadó bíró, Dr. Patyi András sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő