DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.I.20.483/2011/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Debreceni Ítélőtábla a dr. H. K. (címe) pártfogó ügyvéd által képviselt felperes neve (címe) felperesnek, a dr. F.M. beosztott bíró ügyintézése mellett az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatalának Jogi Képviseleti Főosztálya (címe) által képviselt Pest Megyei Bíróság (címe) I. rendű és a Fővárosi Ítélőtábla (címe) II. rendű alperesekkel szemben bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránt indított perében a Heves Megyei Bíróság 5.P.20.389/2010/
- számú ítélete ellen a felperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A felperest képviselő pártfogó ügyvéd díját az állam viseli. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: A felperes jogosultként
- január hó
- napján A.Cs. kötelezettel szemben 100 000 Ft kár megtérítése iránt a Pk.50.052/
- szám alatt fizetési meghagyás kibocsátását kérte. A kötelezett ellentmondása folytán a Ráckevei Városi Bíróságon a P.20.289/
- szám alatt perré alakult eljárásban a felperes II. rendű alperesként perbe vonta a "X" Kft.-t s immár 300 000 Ft kártérítést követelt. Ebben a perben a Ráckevei Városi Bírósággal szemben több kizárás iránti kérelmet terjesztett elő. A harmadik alkalommal benyújtott elfogultsági kifogást a I.rendű alperes, mint másodfokú bíróság a
- június hó
- napján meghozott 9.Pk. 23.420/2008/
- számú végzésében elutasítva a Ráckevei Városi Bíróságnak az ügy elintézéséből való kizárását megtagadta és a felperest 40 000 Ft pénzbírsággal sújtotta. A felperes később a Ráckevei Városi Bíróság mellett a I.rendű alperes bíráival szemben is kizárás iránti kérelmet terjesztett elő, amit a II.rendű alperes 9.Pkk.26.567/2009/
- szám alatt
- november hó
- napján meghozott végzésében megtagadott, a felperest 150 000 Ft pénzbírsággal sújtva. Ez utóbbi végzés ellen a felperes fellebbezést nem terjesztett elő. A felperes keresetében a bírósági jogkörben okozott kár megtérítését, ezen belül is az eredeti állapot helyreállítását, azaz a vele szemben pénzbírságot kiszabó végzések hatályon kívül helyezését kérte. Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az elsőfokú bíróság a
- sorszám alatt meghozott ítéletében a felperes keresetét elutasította és kötelezte őt, hogy 15 napon belül fizessen meg az alpereseknek, mint egyetemleges jogosultaknak 9 000 Ft perköltséget. Határozatának indokolása szerint a felperes keresete annak tartalma szerint az államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítésére irányult, amelyre alkalmazandó Ptk.
- §-ának
(1)bekezdése szerint az államigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget csak akkor lehet megállapítani, ha a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetőleg a károsult a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket igénybe vette; a
(2)bekezdés értelmében ezeket szabályokat a bírósági és ügyészségi jogkörben okozott kárért való felelősségre is alkalmazni kell, ha jogszabály másként nem rendelkezik. A Ptk. 355. §-ának
(1)bekezdése alapján a kárért felelős személy köteles az eredeti állapotot helyreállítani, ha pedig az nem lehetséges, vagy a károsult azt alapos okból nem kívánja, köteles a károsult vagyoni és nem vagyoni kárát megtéríteni. A felperes a kártérítés keretében az eredeti állapot helyreállítását, azaz az általa sérelmezett, pénzbírságot kiszabó végzések hatályon kívül helyezését kérte. A Pp. 229. §-ának
(1)bekezdése szerint a keresettel érvényesített jog tárgyában hozott ítélet jogereje kizárja, hogy ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt ugyanazok a felek - ideértve azok jogutódait is - egymás ellen új keresetet indíthassanak, vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tehessék (anyagi jogerő). Ezen jogszabályhely alapján a bíróságnak nincs lehetősége arra, hogy a más ügyben hozott végzéseket hatályon kívül helyezze, mert a pénzbírságot kiszabó jogerős határozat nem csupán a felet, illetve az azt meghozó bíróságot, hanem a más ügyben eljáró bíróságot is köti. A kártérítési per nem szolgálhat jogorvoslati eszközként a másik bíróság által meghozott jogerős határozattal szemben, ezért az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. A II. rendű alperes által kiszabott pénzbírsággal kapcsolatos kereset azért sem volt alapos, mert a végzéssel szemben a felperes nem vette igénybe a rendes jogorvoslatot. A pervesztes felperes a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése alapján köteles az alperesek perköltségét megfizetni, ami az őket képviselő hivatal ügyintézőjének megjelenésével felmerült költséget foglalta magában. A felperes személyes költségmentességére tekintettel a le nem rótt kereseti illetéket az állam viseli. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben az ítélet megváltoztatásával a keresetének történő helyt adást kérte, mivel a pénzbírságok kiszabásával az alperesek neki kárt okoztak. Az alperesek a fellebbezési ellenkérelmükben az első fokú ítélet helybenhagyását kérték annak helyes indokai alapján. Az ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 256/A. §-a
(1)bekezdésének f) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el, és azt alaptalannak találta a következők szerint: Az elsőfokú bíróság a tényállást a jogvita elbírálásához szükséges mértékben feltárta és abból helytálló jogi következtetésre jutott, ám annak indokaival részben nem értett egyet az ítélőtábla. A felperes a neki kárt okozó közhatalmi (bírói) aktusként az őt pénzbírsággal sújtó végzések meghozatalát jelölte meg, ezért a Pp. 229. §-ának
(1)bekezdésében írt, az anyagi jogerőre vonatkozó szabály nem lehetett akadálya annak, hogy a károkozás érdemben vizsgálatra kerüljön. Ellenkező esetben nem lenne lehetőség arra, hogy a károsult a neki kárt okozó jogerős határozat meghozatala miatt a károkozóval szemben sikerrel lépjen fel, ami nyilvánvalóan helytelen álláspont, ezért a Pp. 229. §-ának
(1)bekezdése nem lehetett indoka a kereset elutasításának. Tekintettel arra, hogy a felperes a II. rendű alperes 9.Pkk.26.567/2009/
- szám alatt meghozott határozatával - annak is az őt pénzbírsággal sújtó rendelkezésével - szemben a rendelkezésre álló rendes jogorvoslati eszközt nem vette igénybe, a Ptk.
- §-ának
(1)bekezdésében írt feltétel hiányában bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránti követelést alappal nem érvényesíthetett, miként erre az elsőfokú bíróság is rámutatott a megjegyzés szintjén, ezért a II. rendű alperes ellen előterjesztett keresete ez okból alaptalan. Az I. rendű alperes által hozott 9.Pk.23.420/2008/
- szám alatti végzéssel összefüggésben az I. rendű alperes marasztalásához annak megállapítása lett volna szükséges, hogy ezen határozat meghozatalára téves jogalkalmazás eredményeként került sor, amely esetben a felelősség alapja csak kirívóan súlyos jogértelmezési és jogalkalmazási tévedés lehet. A felperest az I. rendű alperes azért sújtotta pénzbírsággal, mert immár harmadik alkalommal terjesztett elő alaptalannak bizonyuló kizárás iránti kérelmet. A Pp.
- §-ának
(2)bekezdése kimondja, hogy ha a fél nyilvánvalóan alaptalanul tesz kizárásra irányuló bejelentést, vagy ugyanabban a perben ugyanazon bíró ellen ismételten alaptalan bejelentést tesz, őt a kizárást megtagadó határozatban pénzbírsággal lehet sújtani. A Pp.
- §-a értelmében az e törvény rendelkezései alapján kiszabható pénzbírság legmagasabb összege ötszázezer forint azzal, hogy az nem haladhatja meg a pertárgy értékét. Az I. rendű alperes az irányadó jogszabályi rendelkezések megfelelő alkalmazásával járt el, amikor az újfent alaptalan kizárás iránti kérelmet előterjesztő felperest a pertárgy értékétől messze elmaradó összegű pénzbírsággal sújtotta, ezért a terhére nemhogy kirívóan súlyos, de semmilyen jogértelmezési vagy jogalkalmazási tévedést nem lehetett megállapítani. Erre tekintettel a felperes keresete vele szemben is alaptalan volt, így helytállóan került sor annak elutasítására. A leírtak miatt az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a fenti eltérő indokok alapján a Pp.
- §-ának
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A felperes a fellebbezési eljárásban is pervesztes lett, ám az alpereseknek költsége nem merült fel, így ennek kérdésében rendelkezni nem kellett. A felperest képviselő pártfogó ügyvéd díjának viseléséről az ítélőtábla a felperes pervesztességére tekintettel rendelkezett a Pp. 87. §-ának
(2)bekezdése szerint, azt az állam viseli a jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény 11/A. §-ának
(2)bekezdése értelmében. A le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket a pervesztes felperes személyes költségmentessége okán a költségmentesség bírósági eljárásban való alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának
(1)bekezdése és a
- §-a alapján ugyancsak az állam viseli. Debrecen,
- november hó
- napján dr. Csikiné dr. Gyuranecz Márta sk. a tanács elnöke, dr. Bakó Pál sk. előadó bíró, dr. Riczu András sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő