Pfv.VII.20.889/2007/
- A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Mály Balázs ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Néder Zoltán ügyvéd által képviselt alperes ellen megbízási díj megfizetése iránt a Fővárosi Bíróság előtt 56.KP.630.597/
- szám alatt indult, és a Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság 6.Pf.21.193/2006/
- számú ítéletével jogerősen elbírált perében a felperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak, az adóhatóság felhívására 1.212.000 (Egymillió-kettőszáztizenkettőezer) forint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket. I n d o k o l á s : A peres felek között huzamosabb ideig ügyvédi megbízási jogviszony állt fenn. A Budapesten
- január 12-én kelt ügyvédi megbízási szerződésben a felperes, mint megbízott ügyvéd, és az alperes, mint megbízó a korábban szóban létrejött megbízást írásban is rögzítették. Ebben felsorolták az elvégzendő és részben már elvégzett ügyvédi tevékenységet, és az eddigi eljárások során már keletkezett - a felperest sikerdíjként megillető - megtakarítások összegét, összesen 20.200.000 forint összegben. A felperes
- május 31-ével nyugdíjba ment, és megszűntette ügyvédi irodáját, de az alperessel továbbra is együttműködött
- tavaszáig. Az alperesi Kft-nél tulajdonosváltozás történt, erről a felperes is tudomást szerzett. A felperes állítása szerint az
- januári okiratban rögzített megbízási díjat nem kapta meg. A felperes
- szeptember 9-én nyújtott be kereseti kérelmet megbízási díjának megfizetése iránt, módosított és pontosított keresetében 20.200.000 forint és ennek
- május
- napjától járó törvényes kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest a Ptk.
- §-ára hivatkozással. Bizonyítékként kérte figyelembe venni a keresetlevélhez mellékelt
- januári okiratot, amely szerinte megfelel a Ptk.
- §-a szerinti tartozáselismerésnek. Az alperes elévülésre hivatkozással a kereset elutasítását kérte. A bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította, és felperest kötelezte a perköltségek megfizetésére. A perben eljárt bíróságok megállapították, hogy a felperes követelése
- január 12-től a kereset benyújtásáig eltelt több mint öt évre figyelemmel a Ptk.
- §
(1)bekezdése szerint elévült, így a Ptk. 325. §-ának
(1)bekezdése alapján bírósági úton nem érvényesíthető. Az elsőfokú ítélet indokolása értelmében a felperes állította, de semmivel nem bizonyította azt, hogy az alperessel az elszámolás tárgyában 2002. és 2003. évben is folytatott tárgyalásokat, holott ezt a Pp. 164. §-ának
(1)bekezdése szerint neki kellett volna bizonyítania; a Ptk. 327. §-ának
(1)bekezdése szerinti elévülést megszakító eseményt a felperes bizonyítani nem tudott. Az elsőfokú bíróság az 1999. január 12-én kelt okiratot nem tartotta a Ptk. 242. §
(1)és
(2)bekezdése szerinti tartozáselismerő nyilatkozatnak. A másodfokú bíróság - az elsőfokú ítéletet a per főtárgya tekintetében helybenhagyó ítéletében - azzal az állásponttal nem értett egyet, hogy az okirat nem minősül tartozáselismerésnek; ettől függetlenül megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az elévülés bekövetkezése kérdésében helyesen foglalt állást. A másodfokú bíróság értékelte a felperesnek a fellebbezési eljárás során benyújtott okirati bizonyítékait is. Tévesnek tartotta azt a felperesi hivatkozást, hogy a követelés elévülése nem kezdődhetett meg
- évben, mert még 2003-ban is az alperes alkalmazásában állt. A felperes ugyanis a korábbi ügyvédi tevékenységével összefüggő munkadíj igényét érvényesítette a perben, ezen követelésének az esedékességét a későbbi munkaviszonya nem érintette. A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint az a tény, hogy a felperes a másodfokú tárgyalásról való távolmaradását betegségre hivatkozással eredményesen kimentette, így az elévülést megszakító írásbeli bizonyítékát a tárgyaláson nem mutatta be, még nem volt alkalmas az okirati bizonyítékok elmulasztott csatolásának kimentésére. A felperest ugyanis sem az első fokú eljárásban, sem a fellebbezés előterjesztésekor, de a másodfokú tárgyalást megelőző időszak túlnyomó részében sem akadályozta semmi abban, hogy az elévülés megszakítását bizonyítsa. Az elévülés megszakadásának bizonyítatlanságát a másodfokú bíróság is - a Pp.
- §
(1)bekezdése, valamint 3. §
(3)bekezdése alapján - a felperes terhére értékelte. A felperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, és új eljárás elrendelése érdekében terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint mindkét bíróság eljárásjogi és anyagi jogi hibákat vétett. Eljárásjogi jogszabálysértésként hivatkozott a Pp. 2. §
(1), 3. §
(3)és
(4)bekezdésében, anyagi jogi tévedésként pedig a Ptk. 324. §
(1)bekezdésében foglaltakra. Érvelése értelmében az elsőfokú bíróság a felek törvény előtti egyenlőségének elvét azzal sértette meg, hogy nem adott lehetőséget a felperesnek az alperes által utolsó tárgyaláson előterjesztett elévülési kifogás cáfolatának bizonyítására. A másodfokú tárgyaláson viszont betegség miatt nem tudott megjelenni, így ez a bíróság is elzárta a bizonyítástól. Szerinte pontosan az alperes mulasztása miatt nem került tisztázásra az elévülési idő kezdő időpontja. Hangsúlyozta, hogy
- évben még folyamatosan munkát végzett az alperes részére, továbbá a tartozáselismerő nyilatkozat nem tartalmaz teljesítési határidőt, ezért tisztázni kellett volna, hogy követelésének esedékessége mikor kezdődött. A felülvizsgálati kérelem nem alapos, a jogerős ítélet a kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő. A felülvizsgálati kérelemben felhívott eljárásjogi szabályok a Pp. első fejezetében, mint alapvető elvek szerepelnek, a bíróság perben követendő általános feladatait rögzítik. A felperes azonban figyelmen kívül hagyta a Pp-nek az elsőfokú eljárás részletes szabályaira vonatkozó konkrét rendelkezéseit, és nem említette azokat a bírósági intézkedéseket, amelyeket az elsőfokú bíróság - a bizonyítékok beszerzése érdekében - már a kitűző végzéssel egyidejűleg megtett. A bíróság az elsőfokú eljárás során több ízben felhívta a felperest az ügyre vonatkozó iratainak becsatolására, kétszer is figyelmeztette a Pp.
- §
(2)és
(6)bekezdésében foglaltakra; nevezetesen arra, hogy bizonyítékait terjessze be, mert ha azzal alapos ok nélkül késik, a bíróság a bizonyítékok bevárása nélkül határoz. Miután a felperes már a keresetlevélben is említette, hogy az alperest az első tulajdonosváltás után írásban felszólította a teljesítésre, ezért ezt az okiratot a Pp. 121. §
(2)bekezdése alapján már a keresetlevélhez csatolnia kellett volna. A Legfelsőbb Bíróság nem találta helytállónak azt a felperesi állítást sem, hogy az alperes az utolsó tárgyaláson hivatkozott a követelés elévülésére; a
- május 12-én felvett tárgyalási jegyzőkönyv tanúsága szerint - a pontosított kereset kézhezvétele után - az alperes már ezen a tárgyaláson bejelentette, hogy a kereset elutasítását elsősorban elévülés miatt kéri. A felperes tehát az alperesi elévülési kifogás ismeretében mind az elsőfokú ítélet
- június 23-án történt meghozataláig, mind pedig a másodfokú eljárás során kellő lehetőséget kapott az elévülés megszakítását bizonyító okiratának becsatolására, ezért eljárási jogszabálysértésre való hivatkozása alaptalannak bizonyult. A felülvizsgálati eljárás eredményeként azt kellett megállapítani, hogy nem sértették meg a bíróságok a felülvizsgálati kérelemben felhívott anyagi jogi jogszabályt sem, a felperesi követelés esedékességére vonatkozóan a másodfokú bíróság ítéletének indokolásában kitért. A felperes
- májusát követő munkaviszonya a későbbi igények keletkezését és esedékessé válását támasztják alá, de nem teszik le nem járttá az
- január 12-én, illetve a felperes nyugdíjbavonulásakor lejárt követeléseket. A Ptk.
- §
(1)bekezdése értelmében a kötelezett a késedelembe esés időpontjától kezdődően köteles késedelmi kamatot fizetni; miután pedig a felperes keresetlevelében
- május
- napjától igényelt késedelmi kamatot, ezért nyilvánvaló, hogy ekkor tekintette követelését lejártnak, vagyis ez az időpont követelése esedékességének időpontja. Emiatt nincs szükség jelen perben annak további bizonyítására, hogy az
- januári okiratban foglalt sikerdíjak a felperes részére mikor váltak esedékessé. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp.
- §-ának
(3)bekezdése alapján a jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A Pp. 270. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése, valamint a 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §
(2)bekezdése alapján kötelezni kellett a sikertelen kérelmet előterjesztő felperest a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére. Az alperes a felülvizsgálati eljárásban költség megállapítására alapot adó tevékenységet nem fejtett ki, ezért mellőzte a Legfelsőbb Bíróság a felperes egyéb felülvizsgálati eljárási költségben való marasztalását. Budapest, 2007. október 18. Dr. Fehér Ferenc s.k. a tanács elnöke, Dr. Kováts Rolandné s.k. előadó bíró, Dr. Bartal Géza s.k. bíró A kiadmány hiteléül: