A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.I.212/2011/
- szám A Magyar Köztársaság nevében! A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a
- évi november hó
- napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Somogy Megyei Bíróság B.228/2011/
- számú ítéletét akként változtatja meg, hogy a vádlott által elkövetett cselekményt a Btk.170.§
(1)bekezdésébe ütköző és a
(6)bekezdés I. fordulata szerint minősülő testi sértés bűntettének minősíti. A kiszabott szabadságvesztésbe a
- évi június hó
- napjától a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt továbbmenően beszámítja. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Indokolás A Somogy Megyei Bíróság avádlott bűnösségét a Btk.170.§
(2)bekezdésébe ütköző és a
(6)bekezdés I. fordulata szerint minősülő életveszélyt okozó testi sértés bűntettében állapította meg, ezért őt 3 év 6 hónap börtönre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról. A bűnjelek lefoglalását megszüntette, azokat részben elkobozni, részben tulajdonosainak kiadni rendelte. Végül kötelezte a vádlottat az elsőfokú eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére súlyosításért, hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása iránt, a vádlott és védője enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta. A másodfokú bíróság a súlyosításra, de az enyhítésre irányuló fellebbezéseket sem találta megalapozottnak. Az ítélőtábla a jogorvoslattal megtámadott határozatot a Be.348.§
(1)bekezdése alapján a megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek keretében az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az iratok tartalma alapján - figyelemmel a Be.352.§
(1)bekezdésének a) pontjára - az alábbiak szerint egészítette ki: A sértett az elsőfokú ítéletben szereplő sérüléseken túlmenően a hátulsó hasfali szövetek bevérzéssel járó sérülését is elszenvedte (szakértő1 igazságügyi orvosszakértő véleménye a nyomozati iratok
- oldalán). A vádlott a cselekmény elkövetése után a helyi italboltban üdítővel kevert mintegy fél liter mennyiségű bor tartalmú italt fogyasztott el. A
- év október hó
- napján 20 óra 55 perckor vett vérvétel eredménye szerint vérében 1,8 ezrelék volt az alkoholkoncentráció. A cselekmény és a vérvétel között 5 óránál hosszabb idő telt el. A vádlott a cselekmény elkövetése után is fogyasztott szeszes italt (orvosszakértői vélemény a nyomozati iratok
- oldalán). A fenti kiegészítésekkel az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás mentessé vált a Be.351.§
(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, ezért az a Be.352.§
(2)bekezdése alapján irányadó volt a fellebbezési eljárásban is. A megyei bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok betartásával folytatta le. Az ügy megítéléséhez szükséges bizonyítékokat feltárta, azokat a logika szabályainak megfelelően értékelve adott számot ténymegállapításairól. Megalapozottan fogadta el a vádlott tárgyaláson némileg módosított előadásával szemben a nyomozás során tett tényfeltáró beismerő vallomását, amelyet az utcán lezajló bántalmazás vonatkozásában a cselekményt közvetlenül észlelő tanú1, tanú2 és tanú3 tanú vallomása is megerősített. A vádlott által megvalósított tettlegesség tényét okirati bizonyíték is alátámasztotta, nevezetesen az ambuláns lap, valamint közvetetten a mentőápoló, tanú4 tanúvallomása is. Utóbbi személynek a sértett a bántalmazóját és a cselekmény részleteit is a tényállás alapját képező vádlotti vallomással egyezően adta elő. A sértett a tárgyaláson a vallomástételt - mentességi jogára figyelemmel megtagadta, így előadása nem volt bizonyítékként figyelembe vehető. Az elsőfokú bíróság ugyanakkor tévesen értékelte a rendőri jelentések tartalmának azt a részét, amely a sértett rendőr előtt tett előadását tartalmazza. A tanú törvény által előírt - a mentességi jogra is kiterjedő - figyelmeztetése a helyszínen nem történt meg, így jelentésbe foglalt vallomása sem értékelhető bizonyítékként. Hasonlóan nem vehető figyelembe bizonyítékként tanú4 mentőápoló meghallgatásáról készült rendőri jelentés tartalma sem, a törvény szerinti figyelmeztetésének elmaradása miatt. Utóbbi bizonyíték figyelmen kívül hagyásának jelentősége nem volt, mivel az elsőfokú bíróság az eljárási törvény hatályos rendelkezéseinek (Be.217.§
(3)bekezdés h) pontja) megfelelően tekintett el a tanú tárgyalásra való megidézésétől és személyes kihallgatásától. Az ügyészi indítványnak megfelelően a nyomozás során tett vallomását felolvasás útján tette tárgyalás anyagává. A kifejtettek miatt a másodfokú bíróság a rendőri jelentésekre mindössze, mint okirati bizonyítékokra volt figyelemmel, ellenben a tanúk előadására vonatkozó részleteket a bizonyítékok köréből mellőzte. Ezeknek a bizonyítékoknak a figyelmen kívül hagyása ellenére is az elsőfokú bíróság megalapozottan állapította meg a vádlott büntetőjogi felelősségét. A cselekmény minősítése ugyanakkor nem mindenben felelt meg az anyagi büntető jogszabályoknak. Az elsőfokú bíróság a cselekményt a Btk.170.§
(2)bekezdésébe ütköző és a
(6)bekezdés I. fordulata szerint minősülő életveszélyt okozó testi sértés bűntettének minősítette. A testi sértés alapesete a Btk.170.§
(1)bekezdésében nyert szabályozást. E szerint, aki más testi épségét vagy egészségét sérti, a könnyű testi sértés vétségét követi el. A Btk.170.§
(2)bekezdésében az alapeset minősített esete, a 8 napon túl gyógyuló sérülést okozó testi sértés szerepel. A cselekmény első fokú ítéletben szereplő megnevezése sem felelt meg az eljárási törvény hatályos szabályainak. A Be.258.§
(2)bekezdésének d) pontja szerint az ítéletben a bűncselekményt a Btk. szerinti megnevezés alapján az alkalmazott törvényhely feltüntetésével kell megjelölni. A szóban forgó esetben ez nem az első fokú ítéletben szereplő, korábbi elnevezés szerinti életveszélyt okozó testi sértés, hanem mindössze testi sértés. A vádlott cselekményének minősítését a kifejtetteknek megfelelően a másodfokú bíróság a Btk.170.§
(1)bekezdésébe ütköző és a
(6)bekezdés I. fordulata szerint minősülő testi sértés bűntettére helyesbítette. -----------------------A megyei bíróság a büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket túlnyomórészt helyesen ismerte fel. A cselekmény elkövetésekor már hatályban volt a Btk.83.§
(2)bekezdésének a büntetési tétel középmértékét előíró rendelkezése, amelynek felhívását az elsőfokú bíróság elmulasztotta. Ezt a hiányosságot pótolva a másodfokú bíróság a fenti szabály alapján megállapította, hogy a kettőtől nyolc éves büntetési tételkeret középmértéke öt év, amelyet a büntetés kiszabása során irányadónak kell tekinteni. Az elsőfokú bíróság középmérték alatti szabadságvesztés-büntetést alkalmazott, adós maradt azonban az ettől eltérő büntetéskiszabás indokainak felsorakoztatásával. A vádlott korábban már volt büntetve, azonban más jellegű bűncselekmény miatt. Előző nevelő jellegű büntetése óta viszonylag hosszabb idő, 8 év telt el. Emiatt a büntetett előélet nyomatéka nem számottevő. További enyhítő körülményként értékelte a másodfokú bíróság, hogy a vádlotti bántalmazás mindössze közvetett életveszéllyel járó sérülést eredményezett. A fenti, valamint az elsőfokú bíróság által egyebekben helyesen feltárt bűnösségi körülmények alapján a másodfokú bíróság úgy látta, hogy a vádlottal szemben a középmérték eltúlzottan szigorú büntetés lenne, a 3 év 6 hónap tartamú szabadságvesztést elégségesnek találta a Btk.37.§-ában megfogalmazott büntetési célok eléréséhez. Következésképpen annak mind súlyosbítását, mind enyhítését indokolatlannak tartotta. Az elsőfokú bíróság törvényszerűen rendelkezett a bűnjelekről, azonban helytelenül hivatkozott a lefoglalás megszüntetésének jogszabályhelyére. A Be.150.§
(1)bekezdése ugyanis a motozás szabályait részletezi. A lefoglalás megszüntetése, illetve a bűnjelek kiadása helyesen a Be.155.§
(1)és
(2)bekezdésén alapul. Az elkobzás vonatkozásában az elsőfokú bíróság mindössze a Btk.77.§
(1)bekezdését hívta fel, helytállóan az elkobzást a Btk.77.§
(1)bekezdésének a) pontja alapján kell elrendelni. A kifejtettekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság perorvoslattal megtámadott határozatát a bűncselekmény minősítését érintő részében a Be.372.§
(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg egyéb törvényes rendelkezéseit a Be.371.§
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A Btk.99.§
(1)bekezdése alapján rendelkezett az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról. P é c s,
- november
- Dr.Makai Lajos s.k. a tanács elnöke, Dr.Halász Etelka s.k. előadó bíró, Dr.Tóth Sándor s.k. bíró A Somogy Megyei Bíróság B.228/2011/
- számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.I.212/2011/
- számú ítéletében írt változtatással
- november
- napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. .Makai Lajos s.k. a tanács elnöke