Gf.30324/2011/5 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Gf.I.30.324/2011/5.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Szegedi Ítélőtábla a Dr. Soós Tamás Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Soós Tamás ügyvéd) által képviselt (felperes neve, címe) alatti székhelyű felperesnek - a Dr. Kiss István Viktor ügyvéd által képviselt (alperes neve, címe) alatti székhelyű alperes ellen szerződés létrejöttének megállapítása iránt indított perében - amelybe az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében a Dr. Tóth Henriette Enikő ügyvéd által képviselt (beavatkozó neve "f.a.", címe) beavatkozott - a Csongrád Megyei Bíróság

1. február hó
2. napján kelt 7.G.40.308/2010/
3. számú ítéletével szemben a felperes
4. sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 300.000,- (Háromszázezer) Ft, a beavatkozónak 150.000,- (Egyszázötvenezer) Ft másodfokú eljárási költséget, és az államnak - külön felhívásra - 900.000,- (Kilencszázezer) Ft le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: A (település, utca, házszám) alatti, 1.../A/1.,
5. és
6. helyrajzi számú ingatlanok a K... Kft. tulajdonában álltak, az egymással funkcionális egységet képező területen a „P..." nevű vendéglátóipari egység működött. Az alperes a 1.../A/
7. és
8. helyrajzi számú ingatlanokat a tulajdonostól adásvételi szerződés alapján megszerezte, és azokat a
9. július
10. napján kötött lízingszerződés alapján a beavatkozónak lízingbe adta. A lízingdíj összege 250.794.090,- Ft volt. A harmadik ingatlant a felperes vásárolta meg. -2- A felperes és a beavatkozó
11. december 1-jén megállapodtak abban, hogy a felperes a lízingszerződésbe, mint a lízingbevevő jogutóda belép, és vállalja a lízingdíj fizetését, egyúttal a beavatkozó a felperesre engedményezte a lízingszerződésből eredő követeléseit. Rögzítették, hogy a tartozásátvállalás és a szerződés érvényességének feltétele az alperes írásbeli hozzájárulása. A felperes közölte az alperessel a megállapodást, és kérte a lízingszerződés lízingbevevői pozíciójában történő alanyváltozáshoz szükséges jóváhagyást. Az alperes tájékoztatta a felperest a hozzájáruláshoz szükséges okiratok tartalmáról, annak feltételeiről, hozzájáruló nyilatkozatot azonban nem tett. A beavatkozó üzletrész tulajdonosai
12. január
13. napján arról tájékoztatták az alperest, hogy a korábbi vezető tisztségviselőjük, (személy neve) tartozásátvállalási nyilatkozatához nem járulnak hozzá, mivel azt jogosulatlanul írta alá. A beavatkozó ugyanezen a napon felpereshez írt levelében levezette a jogügylettel kapcsolatos jogi és elszámolási problémáit, illetve a tartozásátvállaló nyilatkozatot megtámadta. A kialakult helyzetben a felperes és a beavatkozó
14. február 12-én több megállapodást kötöttek. Megállapították, hogy a lízingelt ingatlanokat a beavatkozó
15. január hó
16. napján a felperes tulajdonában álló „A..." Kft. birtokába adta üzemelés céljából. A beavatkozó vállalta, hogy
17. május
18. napjáig kiválással létrehoz egy olyan gazdasági társaságot, amelynek kizárólagos rendelkezésébe kerül a lízingszerződésből eredő összes jogosultság és kötelezettség, majd a cég bejegyzését követően a 100 %-os üzletrészét átruházzák a felperesre vagy üzletrész tulajdonosára. Eddig az időpontig a lízingdíj fizetési kötelezettséget továbbra is a felperes teljesíti. A felperes vállalta a beavatkozónak és a K... Kft-nek különböző pénzösszegek kifizetését, míg a beavatkozó különböző ingóságok tulajdonjogát ruházta át a felperesre. A szerződés hatálybalépését a felperes ezen fizetési kötelezettségeinek teljesítéséhez kötötték. Kiemelték, hogy a
19. december hó
20. napján létrejött szerződés mindaddig hatályban marad, míg az újabb megállapodásban foglalt és a felek által vállalt feltételek mindegyike maradéktalanul nem kerül teljesítésre. Az alperes a bérleti szerződéshez hozzájárult. A beavatkozó üzletrész tulajdonosai létrehozták a C... Kft-t, amelyet
21. november
22. napján jegyeztek be a cégjegyzékbe. A kiválással létrejött társaság a maradó társaság vagyonelemei közül megszerezte az alperessel kötött lízingszerződés lízingbevevői pozícióját. Az alperes a C... Kft-t lízingbevevőként a nyilvántartásában átvezette. A felperes a beavatkozó ellen a Fővárosi Bíróság előtt 40.P.21.956/
23. szám alatt peres eljárást indított, melyben kérte a bíróságot, hogy a
24. február
25. napján megkötött üzletrész adásvételi előszerződés alapján hozza létre a C... Kft. 100 %-os üzletrésze vonatkozásában az adásvételi szerződést. A beavatkozó
26. november
27. napja óta felszámolás alatt áll. A felperes
28. december
29. napjától
30. január
31. napjáig 61.083.783,- Ft-ot fizetett meg az alperesnek, melyet az a lízingbevevő számláján írt jóvá. A felperes keresetében kérte a bíróságot, állapítsa meg, hogy a beavatkozóval
32. december
33. napján megkötött és a lízingszerződésből eredő kötelezettségek átvállalására vonatkozó szerződés az alperessel szemben hatályos. Álláspontja szerint a tartozásátvállalási szerződés érvényesen létrejött, a jogosult hozzájárulása nem annak létrejöttéhez vagy érvényességéhez szükséges, hanem a szerződés vele -3Gf.I.30.324/2011/5.szám szembeni hatályosulásához. Az alperes ráutaló magatartással valójában megadta hozzájárulását, miután a beavatkozó helyett kifizetett lízingdíjakat elfogadta. Tovább erősíti ezt az a tény, hogy a szerződéscsomag részét képező bérleti szerződés létrejöttéhez a hozzájárulását adta. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Utalt arra, hogy a perbeli lízingszerződés a futamidő végén ingatlan tulajdonjog átruházást eredményez, ezért érvényességéhez írásbeliség szükséges. Ebből következően sem a tartozásátvállalás, sem az engedményezés, sem pedig az ezekhez történő hozzájárulás nem történhet hallgatólagosan, ráutaló magatartással. A tartozásátvállalás vele szembeni hatályosulásának feltétele, hogy ahhoz hozzájárulását adja, ez jelen esetben nem történt meg. A lízingdíj fizetést a felperes a beavatkozóval kötött szerződés alapján vállalta, annak elfogadása nem jelent ráutaló magatartást. A beavatkozó a lízingszerződésből eredő jogok átruházásától kifejezetten elzárkózott, mert a tartozásátvállalási szerződés megkötését követően jogvita bontakozott ki közte és a felperes között, ezért a felperes lízingdíj fizetését a beavatkozó, illetve jogutódja teljesítéseként ismerte el. Kijelentette, hogy a bérleti szerződés megkötéséhez történő hozzájárulása sem jelenti a tartozásátvállalás ráutaló magatartással történő elfogadását. A beavatkozó csatlakozva az alpereshez, kérte a kereset elutasítását. Utalt arra, hogy a kiválással létrejött C... Kft. a jogutódja a lízingbevevői pozícióban. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Indokolásában megállapította, a felperes és a beavatkozó a lízingbevevői pozíció átruházását kívánták elérni, ehhez a tartozásátvállalást és az engedményezést vették igénybe. Rámutatott arra, nem a tartozásátvállalás érvényességéhez volt szükséges a jogosult hozzájárulása, hanem ahhoz, hogy az a jogosult felé is hatályos legyen. A tartozásátvállalás a szerződési pozícióban nem jelent generális jogutódlást, csak a szerződésből eredő egyes kötelezettségek átvállalása történik meg. A hatályos polgári jog nem szabályozza a teljes szerződési pozíció átruházását, de a bírói gyakorlat lehetőséget ad arra, hogy az engedményezésre és a tartozásátvállalásra vonatkozó szabályok együttes alkalmazásával a szerződés alanya az egész szerződéses pozícióját átengedje harmadik személy részére. Ehhez azonban a szerződés eredeti alanyainak és a harmadik személynek együttes, azaz háromoldalú megállapodására van szükség. A perbeli esetben ez nem történt meg. A felek felismerték ennek szükségességét, hiszen a
34. december
35. napján megkötött szerződés 5.
36. pontjában a tartozásátvállalás és a teljes szerződés érvényességének feltételéül szabták az alperes írásbeli hozzájárulását. Ennek megvalósulása azonban nem nyert bizonyítást, miután a felperes, az alperes és a beavatkozó az általuk lényegesnek minősített szerződési feltételek relációjában nem tettek egybehangzó, azokat elfogadó nyilatkozatokat. A felperesi teljesítések befogadása nem tekinthető az alperes ráutaló magatartásának, és a peres eljárás alatt küldött elektronikus üzenet sem minősül a szerződési pozíció átruházására vonatkozó alperesi akaratnyilvánításnak, miután az többletfeltételeket tartalmaz a felperes és a beavatkozó vonatkozásában. -4Megállapította, hogy a lízingbevevői szerződési pozíció átruházását célzó szerződés alperesi beleegyezés hiányában nem jött létre, ezért a tartozásátvállalás hatályosságának megállapítása iránt kereset nem terjeszthető elő. Álláspontja szerint egyebekben akkor sem állnak fenn a megállapítási kereset előterjesztésének feltételei, ha a komplex szerződéses viszonyból a tartozásátvállalás kiemelhető és önállóan vizsgálható, mivel az alperes relációjában a felperes nincs jogvédelmi szükséghelyzetben. Az ítélettel szemben a felperes nyújtott be fellebbezést, melyben annak megváltoztatását és az alperes kereset szerinti marasztalását kérte. Véleménye szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a jogvédelmi szükséghelyzet fennállásának hiányát állapította meg. Keresete azt célozza, hogy a lízing futamidejének lejártakor jogosulttá váljék a lízingtárgyak tulajdonjogának követelésére. A beavatkozó tartozását átvállalta, a lízingelt ingatlanokat bérbe vette, havi rendszerességgel teljesíti a lízingdíjakat a beavatkozó jogutódja helyett, azaz a lízingszerződésből a beavatkozóra, illetőleg jogutódjára háruló jogokat és kötelezettségeket ténylegesen ő gyakorolja és teljesíti, mégsem léphetett a lízingszerződés lízingbevevői pozíciójába. Ennek hiányában a lízing futamidejének lejártakor nem követelhet teljesítést, azaz a lízingelt ingatlanok tulajdonjogának átruházását. Ilyen tárgyú kereset későbbi előterjesztésének előfeltétele a tartozásátvállalási megállapodás alperessel szembeni hatályosulásának megállapítása. Kiemelte, hogy az alperes a
37. december 2-i tartozásátvállalási kérelmét sem írásban, sem szóban nem utasította el, és a hozzájárulásának megtagadását kifejező nyilatkozatot sem tett. Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Álláspontja szerint nincs jelentősége, hogy milyen megállapodás alapján és jogcímen fizet havonta a felperes. Több alkalommal kifejezetten tudomására hozta a felperesnek: addig nem tud és nem is kíván a lízingbe vevői jogok átruházásához hozzájárulni, amíg a felperes és a beavatkozó nem egyezik meg a lízingtárgyak értékesítési (bruttó) árában. Egyetértett az elsőfokú ítélet azon megállapításával, hogy lehetőség van ugyan a szerződéses alanyváltozásra a felek háromoldalú megállapodása alapján, az ingatlan lízingtárgy tulajdonjogának átjegyzéséhez szükséges írásbeliség miatt azonban ilyen esetekben az a gyakorlata, hogy a szerződő felek - háromoldalúan - formanyomtatvány segítségével kötnek megállapodást. E szerződés megkötésére azonban jelen esetben nem került sor. A beavatkozó fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság azt helytelenül állapította meg, hogy a felperes jogvédelmi szükséghelyzet hiányában megállapítási keresetet nem terjeszthetett elő. Keresete arra irányult, a bíróság állapítsa meg, hogy a
38. december 1-jén közte és a beavatkozó között létrejött megállapodás alapján a lízingszerződés lízingbevevői alanyi pozíciójába lépett, ezért az alperessel szemben joghatályosan gyakorolhatja a lízingbevevőt megillető jogokat. Ilyen tartalmú megállapítás a felperesnek kétség -5Gf.I.30.324/2011/5.szám kívül jogvédelmi érdekét szolgálná, csak így érhetné el ugyanis, hogy a lízing futamidő leteltével, a lízingdíj megfizetését követően az ingatlanok tulajdonjogát - élve a lízingbevevő jogosultságával - az alperes lízingbeadótól megszerezze. A futamidő letelte előtt ilyen tartalmú marasztalási kereset nem terjeszthető elő. Az előbbiekre figyelemmel a megállapítási kereset eljárásjogi feltétele (Pp.
39. §) fennáll. Érdemben, anyagi jogi szempontból azonban a kereset alaptalan. Helytállóan fejtette ki az elsőfokú bíróság, hogy a tartozásátvállalás (és az engedményezés) önmagában csak a kötelemből (adott esetben a szerződésből) eredő követelés átruházását eredményezi, a szerződéses jogviszony egészének alanyi pozíciójában azonban nem eredményez változást. A „szerződés-engedményezést" a Ptk. nem szabályozza, a bírói gyakorlat azonban - a szerződéses szabadság elve alapján elfogadja az ilyen megállapodás érvényességét. Ehhez azonban - amint arra az elsőfokú bíróság helyesen utalt - a szerződés eredeti alanyainak és a harmadik személynek egyértelmű, határozott, kifejezett megállapodására van szükség (eBDT 2008/
40. számú jogeset). A megállapodás létrejöttéhez nem elegendő, hogy az alperes „a tartozásátvállalási kérelem teljesítéséhez való hozzájárulás megtagadását kifejező nyilatkozatot" nem tett (fellebbezés 1.
41. pont), mert nem a hozzájárulás megtagadását kell közölni, hanem annak megadását. A megtagadás hiánya - a hallgatás - ugyanis nem jelent beleegyezést. A tartozásátvállalás a jogosultra csak akkor hat ki, ha ahhoz hozzájárult. Önmagában az a körülmény, hogy a kötelezett helyett egy harmadik személy egyenlíti ki a tartozás egy részét, és azt a jogosult elfogadja, nem jelenti a teljes tartozás átvállalására nézve a jogosult hozzájárulását (eBDT 2000/
42. számú jogeset). Az alperesnek jogi kötelezettsége nem volt a hozzájárulást illetően, a nyilatkozat hiánya egyetértő akaratnyilatkozatként vagy ráutaló magatartásként nem kezelhető. A felperes és a beavatkozó komplex megállapodásának - a közöttük fennálló belső jogviszonynak - az értékelése, annak „létrejötte" vagy „érvénytelensége" nem volt tárgya a felperesi keresetnek, illetőleg a pernek; az ezzel összefüggő elsőfokú ítéleti indokolást ezért az ítélőtábla mellőzi. A felperesi fellebbezés ehhez kapcsolódó érvei az alperessel szembeni kereset szempontjából irrelevánsak (1.1-1.6 pontok, 2.
43. pont). Helytelenül állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az alperes és a beavatkozó között a tartozásátvállalást, illetőleg az engedményezést tartalmazó szerződés nem jött létre, mivel a harmadik személy, jelen esetben az alperes hozzájáruló nyilatkozata hiányzott (Ptk.
44. §). A felperes és a beavatkozó egymás közötti megállapodása az alperesi hozzájárulás nélkül is érvényesen létrejöhetett, a Ptk.
45. § és jogkövetkezményei evonatkozásban nem irányadók. A hozzájárulás hiányának tartozásátvállalás esetén nem az a jogkövetkezménye, hogy a tartozásátvállalás „nem jön létre", vagy „érvénytelen", hanem az, hogy a lízingdíj követelés kötelezettjének személyében, a lízingszerződés lízingbevevői (alanyi) pozíciójában a lízingbeadóval fennálló jogviszonyban nem történik változás. A felperes és a beavatkozó egymás közötti jogviszonya, az ebből eredő elszámolás nem a jelen per tárgya. -6A Ptk.
46. §