Bf.372/2011/6 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdése és a

(6)bekezdés a) pontja] miatt emelt vád alól felmentette. A magánfél polgári jogi igényének érvényesítését egyéb törvényes útra utasította, és rendelkezett a bűnügyi költség viseléséről. Az ítélet ellen a pótmagánvádló és a pótmagánvádló jogi képviselője jelentettek be fellebbezést a felmentés miatt, bűnösség megállapítása végett. A Szegedi Ítélőtábla a

1. szeptember
2. napján meghozott Bf.II.372/2011/
3. számú végzésével a pótmagánvádló jogi képviselője által bejelentett fellebbezést elutasította. A pótmagánvádló jogi képviselője a pótmagánvádló fellebbezését írásban is részletesen indokolta, melyben elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozatlanság okából történő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta a bűnösség megállapítása érdekében. A másodfokú eljárásban a védő az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és az elsőfokú bíróságnak arra történő felhívását indítványozta, hogy a vádlott felmentésére tekintettel állapítsa meg a pótmagánvádló által fizetendő védői díjat és költségeket. A fellebbezés alaptalan. Az ítélőtábla a Be.
4. §

(1)bekezdése alapján eljárva az ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság lényeges eljárási szabálysértés nélkül folytatta le a tárgyalást. Tényállás-felderítési kötelezettségének eleget tett, a vád tárgyát képező releváns tényekre nézve a szükséges körben és mélységben a bizonyítást felvette. Ítéletében megindokolta a pótmagánvádló jogi képviselője által előterjesztett bizonyítási indítvány elutasításának az okát is, amely érvelés okszerű volt, s az ennek során kifejtetteket a másodfokú bíróság is osztotta. További bizonyításnak helye nem volt [Be. 353. §

(1)bekezdés]. A megyei bíróság az általa beszerzett bizonyítékokat indokolási kötelezettségének maradéktalanul eleget téve egyenként és összességükben is értékelte, s a tényállást az így elfogadott bizonyítékokra alapítva állapította meg. Mérlegelése logikus és az iratok tartalmán alapuló volt, így a bizonyítékok mérlegelésén keresztül a tényállást támadó, és megalapozatlanság folytán hatályon kívül helyezést célzó fellebbezés eredményre nem vezethetett. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a másodfokú bíróság mindössze annyiban érintette, hogy az ítélet 10. oldal 4. bekezdésétől a 11. oldal 4. bekezdéséig terjedő részt mellőzte a tényállásból, minthogy az ott kifejtettek az indokolásba tartoznak. A megalapozottnak bizonyult tényállás képezte a felülbírálat alapját [Be. 351. §

(1)bekezdés]. Az elsőfokú bíróság a tényállásból a vádlott büntetőjogi felelősségének hiányára következtetett, s őt bűncselekmény hiányában felmentette az ellene emelt vád alól. Álláspontjának lényege szerint a kőanyagnak a megbízó telephelyéről történő kiszállításával a (

1. sz. Kft. neve) Kft. és a (
2. sz. Kft. neve) Kft. között adásvételi szerződés jött létre, melynek keretén belül, arra figyelemmel, hogy a szerződés
3. pontja tulajdonjog-fenntartást nem tartalmaz, a (
4. sz. Kft. neve) Kft. megszerezte az általa megvásárolt kőanyag tulajdonjogát, s így az számára nem minősült „idegen dolog"-nak. A vádlott azzal együtt, hogy számviteli kötelezettségeinek nem tett teljes körűen eleget - amely cselekvősége azonban nem képezte vád tárgyát -, a bizományosi szerződés és mellékletei kereteit nem lépte túl magatartásával, az általa elszállított kőanyaggal a tulajdon átszállásának időpontjáig nem rendelkezett a sajátjaként, azt nem is tulajdonította el, illetve a tulajdonjog átszállása folytán arra nézve a sikkasztás bűncselekményét nem is követhette el. A pótmagánvádló és a vádlott között mindössze polgári peres eljárás során tisztázandó elszámolási vita áll fenn, amely azonban nem képezheti büntetőeljárás alapját. Az ítélőtábla a megyei bíróság jogi indokolását, s ehhez képest a büntetőjogi felelősség megállapítása körében kifejtetteket csak részben osztotta. Az elsőfokú bíróságnak az a megállapítása ugyanis, hogy a bizományosi szerződés
5. pontja - eltérően a harmadik személy részére történő értékesítést szabályozó
6. ponttól - nem tartalmaz tulajdonjog fenntartást, iratellenes megállapításnak bizonyult. A szerződés ezen pontja ugyanis - mint ahogy azt az elsőfokú bíróság ítélete is helyesen tartalmazza - akként rendelkezik, hogy az adásvételi szerződés a bizományos és a megbízó között csak akkor tekinthető megkötöttnek, ha a bizományos a megvásárolt kőanyag árát a megbízónak megfizette. Ellenkező esetben a kőanyagot továbbra is a bizományi értékesítésre átvett készlet részének kell tekinteni, amelyért a bizományos a megbízó felé a szerződésben foglalt rendelkezések szerint helytállni tartozik (ítélet
7. oldal). A felek tehát a szerződésben úgy állapodtak meg, hogy amíg a bizományos a megbízónak nem fizeti ki a kőanyag vételárát, addig a kőanyagot a bizományi értékesre átvett készlet részének kell tekinteni, tehát - mint ahogy a harmadik személy részére történő értékesítés esetén is - azon továbbra is fennáll a megbízó tulajdonjoga. Az ítélőtábla ezért mellőzte az ítéletből azon megállapításokat, amelyek szerint a (
8. sz. Kft. neve) Kft. a bánya területéről kiszállított kőanyag felett tulajdonjogot szerzett. Az elsőfokú bíróság érdemben ezzel együtt is helyesen döntött a vádlott felmentéséről. A Btk.
9. §

(1)bekezdésében meghatározott sikkasztás bűncselekménye ugyanis kizárólag szándékosan követhető el. Az elkövető tudatának ki kell terjednie az objektív tényállási elemekre, így arra is, hogy a vád tárgyát képező ingó dolgon más tulajdonjoga áll fenn, és ez így számára „idegennek" minősülő dolog tulajdonjogát szerzi meg jogtalanul, illetve rendelkezik felette sajátjaként. Ebből következően kizárja a szándékosságot, s így a bűncselekmény megállapíthatóságát az elkövető azon tévedése, amelynél fogva az idegen dolgot a saját dolgának tartja. Az elsőfokú bíróság által beszerzett bizonyítékok alapján pedig az állapítható meg, hogy a bizományosi szerződés (és mellékleteinek) a tartalma a felek számára nem volt egyértelmű. Maguk a sértetti képviselők, illetve tulajdonosok is eltérően értelmezték azokat, melyet jól tükröz (tanú neve)nak a nyomozati vallomása, aki abban ugyancsak azt adta elő, hogy azért kéri a bányakaput elhagyó áru vételárát - és nem magát a kőanyagot -, mert a kiszállítása értékesítésnek minősült (ítélet

1. oldal
2. bekezdés). Ebből következően nem zárható ki a vádlott tévedése sem - hiszen egyrészt a szerződés
3. pontja szerint a kőanyagnak a bánya területéről történő kiszállítása értékesítésnek minősül, másrészt a szerződés más pontjai tulajdonjog fenntartást írnak elő - a kőanyag tulajdonjogának megszerzését illetően. Minden kétséget kizáróan, ítéleti bizonyossággal meg nem állapítható tudattartalom, illetve szándékosság hiányában pedig nem állapítható meg a sikkasztás bűncselekménye annak ellenére sem, hogy a vádlott bűnössége tekintetében is merültek fel bizonyítékok. Ezért az ítélőtábla az ítélet jogi indokolását a fentiek szerint megváltoztatta, s a vádlottat a Be.
4. §

(3)bekezdés b) pont

1. fordulata alapján - mert nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése - tekinti felmentettnek az ellene emelt vád alól. A bűnösség megállapítását célzó fellebbezés tehát alaptalan volt, s a másodfokú bíróság az ítéletet az egyéb rendelkezéseinek helyességére is tekintettel, a Be.
2. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A védői díjról és költségeinek a megtérítésére vonatkozó védői indítvány ugyanakkor téves volt, s ezért azt a másodfokú bíróság nem teljesítette. A Be. 339. §

(3)bekezdése értelmében ugyanis a vádlott felmentése (illetve az eljárásnak az ügyész vádelejtése folytán való megszüntetése) esetén kizárólag akkor kerülhet sor a vádlott költségeinek, illetve védőjének az eljárás során nem előlegezett díja és költségeinek a megtérítésére, ha a vádat az ügyész képviselte. Jelen eljárásban azonban nem az ügyész, hanem a pótmagánvádló képviselte a vádat, így a Be. 339. §

(3)bekezdésének az alkalmazására nem kerülhetett sor. A végzés elleni további fellebbezés kizártságának a megállapítása a Be.

1. §-án alapszik. Szeged,
2. november
3. Gyurisné dr.Komlóssy Éva s.k. Dr.Mezőlaki Erik s.k. a tanács elnöke a tanács tagja, előadó Dr. Cserháti Ágota s.k. a tanács tagja A Szegedi Ítélőtábla Bf.II.372/2011/
4. számú végzése és a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 3.B.47/2009/
5. számú ítélete a jelen végzés folytán a mai napon jogerős. Szeged,
6. november
7. Gyurisné dr. Komlóssy Éva s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő