← Magyarország

Bf.163/2010/9 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 3.Bf.163/2010/

  1. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten,
  2. év szeptember hónap
  3. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő í t é l e t e t: A jelentős mennyiségű kábítószerre kereskedéssel elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntette és más bűncselekmény miatt I. r. vádlott és társa ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Bíróság
  4. év április hónap
  5. napján kelt 23.B.1436/2009/
  6. számú ítéletét II. r. vádlottal szemben megváltoztatja. A vádlott által házi őrizetben töltött idő beszámításánál 4 (négy) napi házi őrizetben töltött idő felel meg 1 (egy) napi szabadságvesztésnek. II. r. vádlottal szemben vagyonelkobzást rendel el. 6.625.000 (hatmillió-hatszázhuszonötezer) Forint A „Pablow Picasso" tasakot, mint bűnjelet
  7. sorszámon kezelik. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét II. r. vádlott tekintetében helybenhagyja. A másodfokú eljárásban felmerült 12.050 (tizenkétezer-ötven) forint bűnügyi költséget a vádlott köteles megfizetni az államnak. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s: A Fővárosi Bíróság - a Fővárosi Főügyészség NF.13253/2008/88-I. számú vádirata alapján eljárva - a
  8. év április hónap
  9. napján kihirdetett ítéletével II. r. vádlottat kábítószerrel visszaélés bűntette [Btk. 282/C. §

(2)bekezdés,
(4)bekezdés második fordulat] és kábítószerrel visszaélés vétsége [Btk. 282/C. §
(1)bekezdés] miatt halmazati büntetésül 2 év börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban, házi őrizetben töltött idő beszámítása, a bűnjelek, valamint a bűnügyi költség viselése tárgyában. Az elsőfokú bíróság ítélete I. r. vádlott tekintetében fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett. Az elsőfokú ítélet ellen II. r. vádlott terhére az ügyész a fő- és mellékbüntetés súlyosítása, míg javára - elsődlegesen téves minősítés miatt, másodlagosan enyhítésért - a vádlott és védője jelentett be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a
  1. év május hónap
  2. napján kelt BF.13/2010/
  3. számú átiratában a tényállást a Be.
  4. §-ban írt hibáktól mentesnek, a bűnösségre vont következtetést okszerűnek, a minősítést helyesnek tartotta. A súlyosító és enyhítő körülmények pontosítása mellett a fő- és mellékbüntetés lényeges súlyosítását, a házi őrizetben töltött idő beszámításának módosítását, valamint vagyonelkobzás alkalmazását indítványozta. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője a másodfokú nyilvános ülésen az ügyészi fellebbezést maradéktalanul fenntartotta. II. r. vádlottnak a nyilvános ülésen eljáró védője a kereskedésként értékelt cselekmény tekintetében elsődlegesen bizonyítottság hiánya okán felmentést, másodlagosan csupán az alapeset megállapítását indítványozta. Utalt védence személyes körülményeiben, életmódjában bekövetkezett kedvező változásokra, melyekre figyelemmel a büntetés még a minősítés változtatásának hiányában is eltúlzott. Végrehajtásában hosszabb tartamú próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását indítványozta a közügyektől eltiltás mellőzése mellett. Álláspontja szerint a házi őrizet beszámítása törvényes, vagyonelkobzásnak pedig nincs helye. II. r. vádlott a nyilvános ülésen az időközben megváltozott személyi körülményeiről nyilatkozott: igazolta, hogy drogelvonó-kezelésen vett részt, és hogy jelenleg Ausztriában dolgozik. Előadása szerint a jelzáloghitellel terhelt lakását kénytelen volt értékesíteni, így már vagyontalan. Utolsó szó jogán megismételte: az autójában, lakásában nála feltalált kábítószer tekintetében a bűnösségét elismeri, cselekményét megbánta. A kereskedést azonban nem követte el; nem életszerű, hogy I. r. vádlott tőle vásároljon kábítószert. Nincs ésszerű magyarázata annak, hogy társa miért terheli őt a vallomásában, ha csak nem a felelősségáthárítás okán. Az ellentétes irányú fellebbezések az alábbi körben alaposak. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.
  5. §
(1)bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül, éspedig a Be. 349. §
(1)bekezdésében meghatározott keretek között. Ennek során megállapította, hogy a Fővárosi Bíróság az előírásokat megtartotta; eljárási szabályt nem vétett, ilyet nem is panaszolt senki. Az általa megállapított tényállás mentes a Be. 351. §
(2)bekezdésében írt hibáktól, az csupán a másodfokú nyilvános ülésen előadottakkal egészítendő ki az alábbiak szerint: · II. r. vádlott a Kórház Addiktológiai Gondozójában hat hónapig tartó elterelő kezelésen vett részt
  1. év március hónap
  2. napjától kezdődően [a csatolt ambuláns lap alapján]. · Jelenleg külföldön dolgozik konyhai kisegítőként, havi jövedelme 1.909.- EUR [a csatolt fizetési kimutatások alapján]. · A II. r. vádlott a tulajdonában volt lakást időközben eladta, a vételárból a devizahitelt törlesztette [a nyilvános ülésen előadottak szerint]. Az így pontosított ítéleti tényállás már maradéktalanul helyes és teljes. Az elsőfokú bíróság elemző mérlegeléssel adott számot arról, hogy a történéseket mely bizonyítékok elfogadásával, illetőleg elvetésével állapította meg; úgy a függőség kérdésében, mint a hatóanyag-tartalom kapcsán pontosan idézve a szakértői vélemények megállapításait. Logikus érveléssel adta meggyőző indokát annak, hogy az ellentétes vádlotti előadások közül miért I. r. vádlott vallomására alapozott. A végkövetkeztetéssel a másodfokú bíróság is egyetért annál is inkább, mivel amint arra az elsőfokú bíróság is utal - az ügy egyéb bizonyítékai az I. r. vádlott által előadottakat támasztották alá. Példaként lehet hivatkozni az amszterdami kapcsolattal összefüggésben feltártakra: I. r. vádlott előadását [nyomozati iratok
  3. oldala] utóbb igazolta a híváslista [
  4. oldal], az Interpol jelentés [
  5. oldal], valamint a lefoglalt jegyzettömb [
  6. oldal] egybecsengő adata. Szemben I. r. vádlott végig következetes vallomásával, II. r. vádlott egyes részletek tekintetében kellő és elfogadható magyarázat nélkül módosította az előadását: így abban a tekintetben, hogy elgondolása szerint miért mentek a kérdéses garázshoz és mi lehetett a táskában: fürdőcucc, és egyébként a kocsit kellett igazítani [nyomozati iratok
  7. oldal], az I. r. vádlott találkozni akart valakivel, és a táskát annak a személynek szánta [
  8. oldal], végül visszatért ahhoz, hogy társa fürdőholmija volt abban, azért mentek oda [
  9. oldal]. A vádlottak megismerkedése, személye és szerepe kapcsán is változtatta II. r. vádlott a vallomását [nyomozati iratok
  10. oldal]; szemben I. r. vádlottnak a híváslistával [
  11. oldal] alátámasztott töretlen előadásával [
  12. oldal]. Végül nincs semmi elfogadható magyarázat arra - ilyet II. r. vádlott sem tudott megjelölni - hogy I. r. vádlott mi okból terhelné a társát - s ezzel önmagát - igen súlyos bűncselekmény elkövetésével alaptalanul. Összességében a másodfokú bíróság így semmiféle okot nem látott a tényállás eltérő megállapítására; melyre egyébiránt a felülmérlegelés tilalma folytán törvényi lehetősége sem lett volna. E tilalomra figyelemmel nem vezethetett eredményre a felmentést célzó vádlotti, védői fellebbezés. Az irányadó tényállás alapján II. r. vádlott bűnösségére vont következtetés okszerű és a terhére megállapított bűncselekmények minősítése is megfelel a helyesen hivatkozott törvényi szabályozásnak; bírói gyakorlatot rögzítő jogegységi határozatnak, kollégiumi véleménynek, eseti döntéseknek. A minősítés kapcsán a másodfokú bíróság utal az elsőfokú ítélet 15-
  13. oldalán írtakra; az ott kifejtettek szerint eltérő minősítésnek nem lehet helye, a védelmi fellebbezés e tekintetben sem vezetett eredményre. A joghátrány nemének és mértékének meghatározása során ugyancsak körültekintően járt el az elsőfokú bíróság. Előre kell bocsátani, hogy a Fővárosi Ítélőtábla csupán II. r. vádlottat érintően bírálta felül az Fővárosi Bíróság döntését; a belső arányosság vizsgálata ebből következően a jelen esetben nem értelmezhető. Az elsőfokú ítélet kihirdetése óta eltelt újabb időtartamra figyelemmel az időmúlás enyhítő körülményként való értékelése immár helyes. Ugyancsak II. r. vádlott javára szól a drogelvonó kezelésen való részvétele, valamint hogy életvitelében kedvező változás állt be: külföldön dolgozva megfelelő igazolt jövedelemmel bír. Végül nem hagyható figyelmen kívül, hogy a minősítést megalapozó hatóanyag-tartalom az alsó határt csupán mintegy ötszörösen haladta meg. Mindezek alapján súlyosításra a másodfokú bíróság okot nem látott, ugyanakkor enyhítésre - a törvényi minimumot el nem érő tartam alkalmazására, avagy a büntetés végrehajtásának felfüggesztésére - sem. A Fővárosi Ítélőtábla ezért II. r. vádlott fő- és mellékbüntetését nem érintette. Az elsőfokú bíróság a börtönbüntetésbe a házi őrizetben töltött időt akként rendelte beszámítani, hogy három nap házi őrizet felel meg egy nap szabadságvesztésnek. Ez az - időközben a Btk.
  14. §
(3)bekezdésében törvényi szabályra emelt - korábbi bírói gyakorlatot nem követi; a másodfokú bíróság akként rendelkezett, hogy négy napi házi őrizetet kell egy napi börtönbüntetésnek megfeleltetni. Az elsőfokú ítéleti tényállás az
  1. oldal utolsó és a
  2. oldal első bekezdésében rögzíti, hogy II. r. vádlott mintegy 6,5 kg marihuánát szerzett meg a társától, mely utóbb előtalálásra, lefoglalásra, ily módon a II. r. vádlottól ezideig sem természetben - azaz ténylegesen kábítószer formájában - sem pedig annak ellenértékeként pénzben elvonásra nem került; azzal tehát II. r. vádlott gazdagodott. Márpedig e gazdagodást a Btk. 77/B. §
(1)bekezdés a) pontja, az 1/
  1. BJE. határozat, valamint a 69/
  2. BK véleményben foglaltak szerint kötelezően el kell vonni, melyet azonban az elsőfokú bíróság elmulasztott. Az irányadó tényállás szerint II. r. vádlott a mintegy 6,5 kg marihuána ellenértékeként két részletben összesen 6.625.000.- forintot fizetett meg, az tehát más adat hiányában - ekkora értéket képviselt. A másodfokú bíróság ezért ekkora összegben rendelt el vagyonelkobzást II. r. vádlottal szemben. Észlelte a Fővárosi Ítélőtábla, hogy a bűnjelekkel kapcsolatos érdemben helyes ítéleti rendelkezés elírást tartalmaz; a téves sorszámot ezért pontosította. Az elsőfokú bíróság ítéletének II. r. vádlott tekintetében történt fentiek szerinti megváltoztatása a Be.
  3. §
(1)bekezdésén, egyebekben a helybenhagyása a Be. 371. §
(1)bekezdésén, míg a felülbírálat során felmerült bűnügyi költséggel kapcsolatos rendelkezés a Be. 381. §
(1)bekezdésén alapul. A másodfokú ítélet ellen a Be. 386. §
(1)bekezdésében foglalt okok hiányából következően nincs helye fellebbezésnek. Budapest,
  1. év szeptember hónap
  2. napján Dr. Nehrer Péter s.k. a tanács elnöke Dr. Székely Ákos s.k. előadó bíró Dr. Hrabovszki Zoltán s.k. bíró A Fővárosi Bíróság 23.B.1436/2009/
  3. számú ítélete - a Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.163/2010/
  4. számú ítéletében írt változtatásokkal - II. r. vádlott tekintetében
  5. év szeptember hónap
  6. napján jogerős és végrehajtható. Budapest,
  7. év szeptember hónap
  8. napján Dr. Nehrer Péter s.k. a tanács elnöke Kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.