Gf.30616/2010/4 – Debreceni Ítélőtábla

Gf. IV. 30.616/2010/

1. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Balázs István Ügyvédi Iroda (címe; ügyintéző: Dr. Balázs István ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe; Cg.; adószáma:) felperesnek, a Farkas és Nagy Ügyvédi Iroda (címe; ügyintéző: Dr. Nagy Zsolt ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe; Cg.; adószáma:.) alperes ellen, 74 418 Ft fuvardíj és járulékai megfizetése iránt indított perében, a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság
2. június 16-án meghozott 5.G.40.151/2009/
3. számú ítélete ellen, az alperes részéről
4. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban, az alulírott napon tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: A Debreceni Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a fellebbezett rendelkezését pedig helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 6250 (Hatezerkettőszázötven) Ft másodfokú perköltséget. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: Az elsőfokú bíróság a
5. sorszámon meghozott ítéletében az alperest arra kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 74 418 Ft nemzetközi fuvardíjat és annak az ítélete rendelkező részében részletezettek szerinti késedelmi kamatát, továbbá 19 500 Ft perköltséget, ezt meghaladóan pedig a felperes keresetét elutasította. Az ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes az alperes megbízásából szendvicspaneleket fuvarozott az ...i ....ból ....ra, a K Kft. telephelyére. A felperesnek küldött „fuvarmegbízáson" az alperes feltüntette, hogy az áru sérülékeny, élvédő használata kötelező. ....ban a küldemény felrakását és az élvédők elhelyezését a feladó, a felrakott rakomány rögzítését pedig a felperes gépkocsivezetője végezte a feladó alkalmazottainak felügyelete és ellenőrzése mellett. A rakomány egy része a szállítás során megsérült. A kiszolgáltatáskor -
6. december 20-án - felvett jegyzőkönyv szerint a sérülések többsége a helytelen rakodás és rögzítés következménye volt. A jegyzőkönyv tartalmazta továbbá, hogy a (le)rakodás megkezdésekor a spaniferek (hevederek) lazák voltak, a rakomány azonban nem volt elcsúszva. A címzetthez sérülten érkezett panelek pótlásával összefüggésben az alperes megbízójának 74 418 Ft többletköltsége merült fel, amelyet az alperes a megbízójának megtérített. Erre tekintettel az alperes a felperes fuvardíj-követelésébe a hivatkozott összeget beszámította és a felperesnek járó fuvardíjat csak a 74 418 Ft-tal csökkentett, 179 790 Ft összegben fizette meg. A felperes a keresetében az alperes által visszatartott 74 418 Ft fuvardíj és annak
7. február 7-től a kifizetés napjáig járó, a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeres szorzatának megfelelő mértékű késedelmi kamatának megfizetésére kérte az alperest kötelezni. A kár bekövetkezését nem vitatta, azonban állította, hogy a rakomány sérülését a feladó által elvégzett felrakás nem megfelelő volta okozta, ezért az
8. évi
9. tvr-rel kihirdetett Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Egyezmény (a továbbiakban: CMR.)
10. cikkének 4/c pontja alapján ő mentesül a felelősség alól. Erre tekintettel viszont az alperes a szerződésben kikötött fuvardíj teljes összegét köteles részére megfizetni. Az alperes a felperes keresetének elutasítását kérte. Állította, hogy a felperes által fuvarozott áru sérülésével okozati összefüggésben felmerült kárát jogszerűen számította be a felperesnek járó fuvardíj összegébe, ezért a felperes keresete alaptalan. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét a követelés tőkeösszege tekintetében teljes egészében, a késedelmi kamat-igény tekintetében pedig részben találta alaposnak. Az eljárás során kihallgatott gépkocsivezető tanúvallomása, valamint a rakomány felrakását végző olasz cég
11. május 20-án adott írásbeli nyilatkozata alapján bizonyítottnak fogadta el a felperesnek azt az állítását, hogy a perbeli esetben a küldemény felrakását a feladó végezte. Erre tekintettel pedig - figyelemmel a CMR.
12. cikkének
13. pontjában foglaltakra - az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy a rakomány sérülése nem a felrakással állt összefüggésben. Az alperes azonban az őt terhelő bizonyítási kötelezettségnek nem tett eleget, amely a jelen esetben azzal a következménnyel járt, hogy a felperes mentesült az áru megsérüléséből eredő felelősség alól, amelyre tekintettel az alperes a fuvardíj teljes összegét köteles részére megfizetni. A tőketartozás után fizetendő késedelmi kamat mértékét azonban az elsőfokú bíróság - a keresetben foglaltaktól eltérően - a Ptk. 301/A.§-ában meghatározott mértékben határozta meg, amely döntését azzal indokolta, hogy a jogszabályban meghatározottnál magasabb mértékű késedelmi kamat kikötését a felperes a perben nem bizonyította. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben annak részben történő megváltoztatását és a felperes teljes keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékok téves értékelésével állapította meg, hogy a felperes mentesült a küldemény megsérüléséből származó kár megtérítésének felelőssége alól. Az árut feladó olasz cég írásbeli nyilatkozata és az eljárás során kihallgatott gépkocsivezető tanúvallomása alapján ugyanis - megítélése szerint - helyesen azt kellett volna megállapítani, hogy a felperes gépkocsivezetője a rakományt nem megfelelően rögzítette és az áru sérülése emiatt következett be. Ezt a megállapítást támasztotta alá - véleménye szerint - az is, hogy „a felperes nemzetközi felelősségbiztosítási szerződése alapján az .... Biztosító Zrt. a felperes részére a felmerült kárt megtérítette, melyre azonban csak a felperes közreható magatartása esetén kerülhetett sor". Hivatkozott az alperes a fellebbezésében arra is, hogy a felperes a fuvarlevélen az áru csomagolásával kapcsolatosan fenntartást nem jegyzett fel, ezért - a CMR.
14. cikkének
15. pontja alapján - azt kellett vélelmezni, hogy az áru és annak csomagolása a feladáskor megfelelő állapotban volt. A felperest tehát felelősség terheli a fuvarozás során a küldeményben bekövetkezett sérülésért, amelyre tekintettel az alperes a sérüléssel összefüggésben felmerült többletköltségét jogszerűen számította be a felperes fuvardíj-követelésébe. A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és az alperes másodfokú perköltség fizetésére kötelezését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és helytállóak voltak az abból levont jogi következtetései is. Megjegyezte, hogy a CMR.
16. cikkének
17. pontja alapján a fuvarozót csak akkor terheli felelősség, ha a felrakodás hibái szemmel láthatóak voltak. A jelen esetben azonban a rakományra a feladó által biztosított élvédők felkerültek, a spaniferek kellően feszesek voltak, amelyet a feladó megbízottja ellenőrzött, ezért a gépkocsivezetőnek nem volt indoka a rakodással kapcsolatosan a fuvarlevélre fenntartást feljegyezni. A felperes állítása szerint alaptalanul hivatkozott az alperes a fellebbezésében a biztosító teljesítésére is, mivel a jelen ügy megítélése szempontjából érdektelen, hogy a károsult igényével összefüggésben a biztosító milyen jogi álláspontot képviselt. A peres felek a másodfokú eljárás során tárgyalás tartását nem kérték. Ezért az ítélőtábla az alperes fellebbezését a Pp. 256/A.§