Gf.40323/2011/3 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.323/2011/

1. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Fővárosi Ítélőtábla a Biry Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek a Forgács és Kiss Ügyvédi Iroda (által képviselt alperes ellen vállalkozási díj megfizetése iránt indított perében a Fővárosi Bíróság
2. március
3. napján kelt 25.G.40.029/2010/
4. számú ítélete ellen a felperes részéről benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 250.000,(Kettőszázötvenezer) Ft másodfokú költséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az adóhatóság külön felhívására az államnak az illetékfeljegyzési jogára tekintettel le nem rótt 487.400,(Négyszáznyolcvanhétezer-négyszáz) Ft fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a peres felek között
5. január 31-én vállalkozási szerződés jött létre, amelyben a felperes vállalta, hogy az alperes Budapest, ... szám alatti ingatlanán épülő P. lakópark gipszkartonozási és festési munkálatait elvégzi. A felperes a
6. szeptember 28-án benyújtott fizetési meghagyásból ellentmondás folytán perré alakult eljárásban az alperest 8.123.232,- Ft vállalkozási díj, ennek
7. augusztus 11-től a kifizetésig járó törvényes mértékű késedelmi kamata és perköltség megfizetésére kérte kötelezni. Előadta, hogy
8. tavaszától az alperes szóbeli utasítására a vállalkozási szerződésben nem szereplő munkákat végzett az építkezésen, amelyet az alperes
9. június 23-ig mindig elismert és kifizetett 7.730.412,- Ft-ot. Ezt követően azonban az általa elvégzett munkák alapján kiállított számlákat nem egyenlítette ki. Hivatkozott továbbá arra, hogy az alperes egyedi szóbeli megrendeléseit a szerződés módosításának tekintette, a munkát elvégezte, amit az alperes át is vett tőle. Az alperes az érdemi ellenkérelmében a felperes keresetének az elutasítását és perköltségben történő marasztalását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felek szerződése alapján pótmunka megrendelésére, illetve szerződésmódosításra csak írásban lett volna lehetőség, amire azonban nem került sor. Vitatta, hogy a felperesnek szóban pótmunka végzésére adott volna utasítást, illetve, hogy a felperes által készített kimutatásban szereplő munkálatokat a felperes végezte volna el. A Fővárosi Bíróság a
10. március
11. napján kelt 25.G.40.029/2010/
12. számú ítéletében a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 500.000,- Ft perköltséget. Határozata indokolásában az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a peres felek között költségvetésen alapuló átalánydíjas vállalkozási szerződés jött létre. A felperes kereseti kérelmében pótmunkák ellenértékének megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A perben a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy a hivatkozott pótmunkákra nézve a felek között külön megállapodás jött létre, azaz a munkát az alperes megrendelte, a felperes elvégezte és az elvégzett munkát az alperes átvette. Az elsőfokú bíróság a határozata indokolásában hangsúlyozta, hogy a felek szerződése alapján pótmunkát csak írásban lehetett megrendelni. Rámutatott továbbá arra, hogy a szerződésnek megfelelő, annak mellékletét képező írásbeli megrendelő nyomtatvány a pótmunka megrendeléséről nem készült. F.A., a felperes korábbi alkalmazottja és a perbeli beruházásnál a felperes kapcsolattartója a tanúvallomásában elmondta, hogy a munkavégzés átadása folyamatosan történt, az elvégzett munkát az alperes képviselője leellenőrizte, aláírta, leigazolta, és ezután került sor a számlák kiállítására. A pótmunka körében elmondta, hogy a szerződés szerint 29 lakásban a hűtő-fűtő berendezések gipszkartonozását újból el kellett végezniük, mivel a berendezések hibásak voltak. Ezen kívül többféle egyéb munkát végeztek, köztük más vállalkozók hibás teljesítésének kijavítását is. Előadta, hogy ezeket a munkákat F,I. és H.G. az alperes építésvezetői szóban rendelték meg. Sz.L. és T.Z., a felperes korábbi alkalmazottai egybehangzóan állították, hogy a munkavégzésre vonatkozó utasításokat az alperes építésvezetőitől kapták. K.M. elmondta, hogy az alperes megbízásából eljárt kft. alkalmazottja volt. Több alkalommal rendelt írásban pótmunkát a felperestől, azonban dokumentálás nélküli munkavégzésről nem volt tudomása. H.G., az alperes helyszíni építésvezetője előadta, hogy saját maga nem rendelt meg pótmunkát a felperestől, ez a projektvezető, K.M. feladata volt. F,I. tanúvallomásában elmondta, hogy a pótmunkákat K.M. rendelte meg a helyszíni építésvezetők által készített hibalisták alapján. Elmondta, hogy pótmunka megrendelésére nem is volt jogosultsága. Az elsőfokú bíróság a meghallgatott tanúk vallomására figyelemmel megállapította, hogy a felperes nem bizonyította, hogy az alperes szóban pótmunkát rendelt volna meg a felperestől. A tanúvallomások alapján nem kétséges, hogy történt pótmunka végzés a felperes részéről, hiszen az alperes is elismert és megfizetett ilyen jogcímen mintegy 7.000.000,- Ft összeget. A felperes azonban azt nem tudta bizonyítani, hogy ezen túlmenően az alperes további pótmunkát rendelt volna meg. A felperes alkalmazottai csak általánosságban hivatkoztak arra, hogy az alperes építésvezetői pótmunkát rendeltek meg, a konkrét munka tárgyát, helyét, idejét, mennyiségét nem tudták meghatározni. Sz.L. és T.Z. egyébként a felek szerződésére, elszámolási módjára nem is rendelkezett rálátással. F.A. vallomásából következik, hogy a munkavégzésnek, az átadás-átvételnek meghatározott rendje volt a felek között. Ehhez képest életszerűtlen, hogy a felperes hónapokon keresztül a korábbi gyakorlattól eltérően, dokumentálás nélkül végez munkát az alperesnek. Az elsőfokú bíróság rámutatott arra is, hogy az alperesi építésvezetők nyilatkozata ellentétben állt a felperesi előadással és a felperesi alkalmazottak vallomásával, mivel a projektvezetővel egybehangzóan állították, hogy a pótmunka megrendelése nem építésvezetői feladat volt, arra nem volt jogosultságuk. Az elsőfokú bíróság megállapította továbbá, hogy a felperes emellett a hivatkozott pótmunka elvégzését és átvételét nem tudta semmivel igazolni. Az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy önmagában az a körülmény, hogy a hivatkozott munkanemek a perbeli építkezésen elkészültek, nem teszi alapossá a felperes igényét és a bizonyítási teher szabályait sem fordítja meg. Mindezekre tekintettel a felperes keresetét bizonyítottság hiányában elutasította. Az elsőfokú bíróság a felperes további, a felek közötti egyeztetésen résztvevő személyek meghallgatására vonatkozó bizonyítási indítványát mellőzte, mivel attól az eljárás érdemére nézve további eredmény nem volt várható, illetve azt a felperes egyébként is elkésetten terjesztette elő. Ugyancsak mellőzte K.I. tanúkénti meghallgatását a Pp.
13. §