DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf. II. 20.498/2007/
(1)bekezdése alapján őt terhelő bizonyítási kötelezettség ellenére nem bizonyította, hogy kölcsönszerződés jött volna létre közöttük, és az uzsorás lett volna, s nem bizonyította azt sem, hogy az adásvételi szerződés kölcsönszerződést leplező, színlelt szerződés lenne. Kiemelt jelentőséget tulajdonított annak, hogy a felperes a közte és házastársa között folyamatban volt vagyonközösség megszüntetése iránti perben elismerte az ingatlan 20 millió Ft vételárért történő eladását és a vételár felvételét. Rámutatott, hogy a felperes nem igazolta azt sem, hogy a helyzetének kihasználásával kötött volna ki aránytalan előnyt a szerződésben az alperes. Az ingatlan valós értéke a vagyonközösségi perben beszerzett szakértői vélemény szerint 20 millió Ft volt. Alaptalannak ítélte a használati díj iránti igényt is, tekintettel arra, hogy az alperes érvényes szerződés alapján tulajdonosként használja a perbeli ingatlant. Nem adott helyt a felperes tanúbizonyítási indítványának sem, azzal az indokkal, hogy a meghallgatni kért tanúk a ténylegesen történtekről csak hallomásból szerezhettek ismereteket. Az ítélettel szemben a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben kérte annak megváltoztatását, keresetének megfelelő határozat hozatalát, másodsorban indítványozta hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új határozat hozatalára utasítását az ítélet megalapozatlansága miatt. Előadta, hogy a vagyonközösségi perben az adásvételi szerződés megkötésére, a vételár felvételére vonatkozó nyilatkozatát jogi képviselőjének a szerződést is készítő ügyvédnek - a tanácsára tette, mert nem akarta, hogy kiderüljön, hogy valójában kölcsönszerződést kötött az alperessel. Hangsúlyozta, hogy az alperestől csak 8 millió Ft-ot kapott, amelyből - ahogyan azt az elsőfokú eljárás során is hangoztatta, - 5 millió Ft-ot a bankban elhelyezett, erre vonatkozóan a fellebbezéséhez csatolta a pénzintézet igazolását. Kifogásolta, hogy az ítélet, bár megállapítja, hogy 20 millió Ft-ot vett fel, nem fejti ki, hogy a fennmaradó vételárat hová tette, mire használta. Kiemelte, hogy a megyei bíróság által az ítéletben rögzített tényállás több ellentmondást tartalmaz, s nem minden körülményre ad magyarázatot, így arra sem, hogy a visszavásárlási szerződésben miért 12 800 000 Ft szerepel, holott az adásvételi szerződés 20 millió Ft-os vételárról szól, s nem mérlegelte a megyei bíróság azt sem, hogy a visszavásárlás végső határideje, az ingatlan birtokba adásának időpontja, s a kölcsön visszafizetési határideje egyezik. Álláspontja szerint a nyilatkozatai zárt láncolatot képeznek, logikusak, előadása következetes, szemben az alperes állításaival. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Az ítélőtábla a fellebbezést nem találta alaposnak. Kétségtelen, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában a felek kölcsönszerződés kötési szándékával kapcsolatban vannak ellentmondó, következetlen megállapítások, azonban a per elbírálása szempontjából releváns tényállást a megyei bíróság alapvetően helyesen állapította meg. Azt a bizonyítékok Pp.
- §-a szerinti mérlegelése eredményeként tényszerűen nem lehet megállapítani, hogy a peres felek között kölcsönszerződés létrejött volna, vagy egy ilyen létrejött kölcsönszerződést közös megegyezéssel megszüntettek volna. Nem vitás, - ezt az alperes is elismerte -, hogy a felperesnek kölcsönre volt szüksége, s kezdetekben a felek erről is tárgyaltak. Az alperes megfelelő biztosítékot kért volna, s e célra a felperes a perbeli ingatlanát ajánlotta fel. Egyező előadásuk szerint ennek kapcsán az adásvételi szerződés elészülte előtt Dr. ... megszövegezte a visszavásárlási megállapodásnak címzett okiratot, ám miután az alperes nem látta kellően biztosítottnak a kölcsön visszafizetését, s maga a felek tárgyalását figyelemmel kísérő ügyvéd sem tartotta kielégítőnek a biztosítékot, a megszerkesztett okiratot már alá sem írta, s ellenjegyzésével sem látta el. Ezt követően a felek tovább tárgyaltak, és megegyeztek az adásvételi szerződés megkötéséről, melyet az ügyvéd okiratba foglalt, s annak tartalma foganatba is ment. Ez az adásvételi szerződés az utolsó szerződés, amely a peres felek között készült, s a jogviszonyukat ez rendezi. A visszavásárlási megállapodás feltételez egy adásvételi szerződést az okirat
- pontja értelmében, ilyen 12 800 000 Ft-os vételárat tartalmazó adásvételi szerződés azonban a felek között nem vitásan nem jött létre. A felperes nyilvánvalóan azt szerette volna elérni, hogy 8 millió Ft-ot kap kölcsön az alperestől, melyet akár havi 10 %-os kamat vállalásával fizet vissza részére. Így feltételezhetően a visszavásárlási megállapodásban rögzített összeg ehhez az elképzeléshez kapcsolódik, ám a felperes elképzelése szerinti tartalommal végül is sem kölcsönszerződés, sem adásvételi szerződést nem köttetett. Ami kétség kívül megállapítható, az az, hogy a peres felek teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt adásvételi szerződést kötöttek. Mivel kölcsönszerződés közöttük nem jött létre, értelemszerűen az uzsorás sem lehet. Csupán megjegyzi az ítélőtábla, hogy a bírói gyakorlat értelmében ha a fél azért kíván sürgősen kölcsönt felvenni, mert azt nagy haszonnal kecsegtető üzleti vállalkozásba akarja befektetni, a hitelező által ennek ismeretében kikötött feltűnően aránytalannak minősülő ügyleti kamat ténye a szerződést nem teszi uzsorássá. Semmi nem utal arra, hogy a felek adásvételi szerződése színlelt lenne. A felperes eredeti elképzelésének megfelelően kölcsönszerződés közöttük nem jött létre, annak feltételeiben nem tudtak megállapodni, ezt követően az alperes indítványának megfelelően adásvételi szerződést kötöttek. Azt, hogy az alperes szándéka erre irányult, ő végig következetesen hangsúlyozta. A felperes nem csak az elsőfokú bíróság által kiemelt vagyonközösségi perben ismerte el az adásvételi szerződés megkötésének, s a 20 millió Ft-os vételár felvételének tényét, hanem e perben is adásvételi szerződésről, vételárról tett nyilatkozatot. A
- sorszámú jegyzőkönyv tanúsága szerint dr. ... tanúvallomását követően, azzal egyetértve azt az észrevételt tette, hogy „a teljes vételár teljesítés az ügyvéd irodájában történt". A
- december 9-i keltezésű birtokba adási okiratban is az ingatlan eladását, a 20 millió Ft-os vételár felvételét ismerte el. Ezek után azt sem lehet megállapítani, hogy a felperes oldalán színlelt lett volna az adásvételi szerződéskötési szándék. Az egyik szerződő fél színlelési szándéka egyébként sem tenné színleltté a szerződést, annak megállapításához arra lenne szükség, hogy mindegyik szerződő fél akarata más szerződés létrehozására irányuljon. Mivel sem a szerződés uzsorás jellege, sem színlelt volta nem állapítható meg, így az ezekhez kapcsolódó kereseti kérelmek nyilvánvalóan alaptalanok. Nem teszi megalapozatlanná a megyei bíróság ítéletét az, hogy nem adott helyt a felperes tanúbizonyítási indítványának. A peres felek szerződéskötésekor jelenlévő személyeket az elsőfokú bíróság meghallgatta, nem vitásan rajtuk kívül mások nem voltak ott, így a meghallgatni kért tanúk ismereteiket csak hallomásból, a felperestől szerezhették, így esetleges tanúvallomásuk nem lehet alkalmas a meghallgatott tanúk vallomására alapított tényállástól eltérő tényállás megállapítására. Nem érthető a fellebbezés azon érvelése, hogy a vagyonközösségi perben tett nyilatkozatát Dr. ... ügyvéd tanácsára tette a felperes. Nincs ésszerű magyarázat arra, hogy miért állott volna érdekében eltitkolni az állítása szerinti 8 millió Ft kölcsön felvételét, szemben az előadott 20 millió Ft vételár felvételével, ugyanis ha ezt a házastársa felé fennálló elszámolási kötelezettség motiválta volna, lényegesen nehezebb 20 millió Ft hovafordításáról számot adni, mint 8 millió Ft felhasználásáról, ám ilyen elszámolási kötelezettség, tekintettel az ingatlan különvagyoni jellegére, nem terhelte. A fellebbezés mellékleteként becsatolt igazolás valóban 5 millió Ft pénzintézetnél történő elhelyezéséről szól, ám ez az okirat nem bizonyítja, hogy a felperes nem 20 millió Ft-ot vett át az alperestől, arra pedig nem a bírósági ítéletnek kell magyarázatot adnia, hogy a fennmaradó összeget mire használta fel annak átvevője. Alaptalanul hivatkozik a felperes arra is, hogy a 800 000 Ft átadásáról szóló okirat azt igazolja, hogy ezt az összeget ő kamat címén fizette meg. A személyes meghallgatása során (
- sorszámú jegyzőkönyv) úgy nyilatkozott, hogy a 800 000 Ft „túlmegy a szerződés keretein". Ezt nyilvánvalóan nem érthette a felperes a kölcsönszerződésre, hiszen annak általa állított kereteibe beletartozna a 800 000 Ft kamat megfizetése, ezzel szemben ha az adásvételi szerződést értette ez alatt, akkor az inkább az alperes magyarázatát támasztja alá, mely szerint ez az összeg az általa megvásárolt ingatlan felújításához kapcsolódóan lett megfizetve. Ezt igazolja egyébként az okirat szövegezése is. Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
- §-ának