Pf.20780/2011/8 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésére és 352. §

(1)bekezdésére alapították. Álláspontjuk szerint káraik bekövetkezése az alperesnek arra a felróható mulasztására vezethető vissza, hogy nem javította ki megfelelően a vízvezeték-cső sérült fűtőszálát, illetve a karbantartási, kármegelőzési kötelezettségének nem tett eleget. Az alperes az ellenkérelmében elismerte a felelősségét a VI. és a IX. rendű felperes káraiért, de vitássá tette a VI. és a IX. rendű felperes követelésének az összegét. Az I-V., VII-VIII. és X-XIV. rendű felperesek keresetének elutasítását, és a felperesek perköltségben marasztalását kérte. Védekezésében arra hivatkozott, hogy a VI. és a IX. rendű felpereseken kívül a többi felperessel nem állt olyan jogviszonyban, ami alapján felelősség terheli a felperesek káraiért. Vitatta továbbá, hogy azok a vagyontárgyak, amelyek értékének megtérítésére a felperesek igényt tartanak, a felperesek tulajdonában álltak, és a tűzeset időpontjában a bérelt helyiségekben voltak. Az elsőfokú bíróság korábban meghozott ítélete elleni fellebbezés folytán eljáró Fővárosi Ítélőtábla a 6.Pf.20.756/2009/

1. számú részítéletével a VI. és a IX. rendű felperesek keresetét jogerősen elbírálta, míg a többi felperes keresete vonatkozásában az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot ebben a körben újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította. Az elsőfokú bíróság az ítéletével az I-V., VII-VIII. és X-XIV. rendű felperesek keresetét elutasította, és a felpereseket kötelezte perköltség megfizetésére. Ítéletének indokolásában a kihallgatott tanúk vallomása és a periratokhoz csatolt fényképfelvételek alapján tényként állapította meg, hogy a felperesek által a keresetlevélben megjelölt vagyontárgyak a felperesek tulajdonában voltak a tűzeset bekövetkezésekor, és azok a tűzben semmisültek meg. Szintén tényként állapította meg, hogy az I. rendű felperesnek 374.979, a II. rendű felperesnek 3.404.257, a III. rendű felperesnek 436.240, a IV. rendű felperesnek 629.871, az V. rendű felperesnek 1.153.730, a VII. rendű felperesnek 228.057, a VIII. rendű felperesnek 3.284.448, a X. rendű felperesnek 505.060, a XI. rendű felperesnek 1.051.620, a XII. rendű felperesnek 189.291, a XIII. rendű felperesnek 694.745, a XIV. rendű felperesnek 284.473 forint értékű kára keletkezett. Az elsőfokú bíróság az alperes volt ügyvezetőjének, L. I.-nak a tanúvallomása alapján tényként állapította meg azt is, hogy az alperes a sérült fűtőszálat kijavíttatta a sérülés okozójával. Ebből azt a jogi következtetést vonta le, hogy az alperes a fűtőszál kijavítása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, és eleget tett a karbantartási és kármegelőzési kötelezettségének. Emiatt az alperes mind a Ptk.
2. §

(1)bekezdése, mind a Ptk. 339. §

(1)bekezdés második mondata alapján mentesül a kártérítési felelősség alól. Az ítélet ellen az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatása, keresetük teljesítése, és az alperes perköltségben marasztalása érdekében az I-V., VII-VIII. és X-XIV. rendű felperesek terjesztettek elő fellebbezést. Fellebbezésükben kifogásolták, hogy az elsőfokú bíróság téves ténybeli megállapítások és jogértelmezés alapján utasította el a felperesek keresetét. Rámutattak, hogy az alperes az elsőfokú eljárásban nem hivatkozott a Ptk. 352. §

(1)bekezdésében megfogalmazott kimentési okra. Okfejtésük szerint az alperest terhelte annak a bizonyítása, hogy a karbantartási és kármegelőzési kötelezettségének az adott helyzetben általában elvárható módon eleget tett. Az alperes a bizonyítási kötelezettségének nem tudott eleget tenni. Sérelmezték, hogy az elsőfokú bíróság a kimentés körében a tényállást kizárólag az alperes volt ügyvezetőjének tanúvallomása alapján állapította meg. Az alperes felróható magatartását abban jelölték meg, hogy az alperes nem szakemberrel végeztette el a sérült fűtőszál javítását, a javításról nem kért minőségtanúsítványt, és nem igazolta az előírt tűzvédelmi megfelelőségi vizsgálat elvégeztetését sem. A felperesek fellebbezési érvelése szerint logikai ellentmondást tartalmaz az elsőfokú bíróságnak az a jogi következtetése, ami szerint az alperes kárfelelőssége a VI. és a IX. rendű felperesekkel, mint bérlőkkel szemben fennáll, míg a többi felperessel szemben nem. Utaltak arra, hogy a hibás teljesítéssel okozott károkért való felelősségre ugyanazokat a szabályokat kell alkalmazni, mint a szerződésen kívül okozott károkért való felelősségre. Külön támadták az elsőfokú ítélet perköltségre vonatkozó rendelkezését abból az okból, hogy az elsőfokú bíróság az alperes és a beavatkozó javára túlzott mértékű perköltséget állapított meg. Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyására és a felperesek másodfokú perköltségben marasztalására irányult. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása ellen csatlakozó fellebbezést terjesztett elő. Ebben kifogásolta annak a tényként való megállapítását, hogy a felperesek által felsorolt vagyontárgyak a tűzesetkor a felperesek tulajdonában voltak, és azok a tűzesetben megrongálódtak, és ennek mellőzését kérte. Hivatkozott arra, hogy a felperesek az ezzel kapcsolatos tényállításaikat nem tudták bizonyítani. A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy mind a fellebbezés, mind a csatlakozó fellebbezés megalapozott az alábbiak szerint: A Ptk. 352. §

(1)bekezdése szerint az épület egyes részeinek lehullásából, vagy az épület hiányosságaiból másra háramló kárért az épület tulajdonosa felelős, kivéve, ha bizonyítja, hogy az építkezésre és karbantartásra vonatkozó szabályokat nem sértették meg, és az építkezés vagy karbantartás során a károk megelőzése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Amint azt a Fővárosi Ítélőtábla a 6.Pf.20.756/2009/

1. számú részítéletének indokolásában kifejtette, az épület hiányossága nem kizárólag valamely, az épület állékonyságát, rendeltetésszerű használatát, mások életét, testi épségét, vagyonát fenyegető károk elhárítását szolgáló berendezések és eszközök hiányát, hanem mindezek rendellenes üzemelését is jelenti. Az épület alkotórészeinek, tartozékainak, az alkalmazásuk által elérni kívánt célra való alkalmatlanságát és egyéb rendellenességét is az épület hiányosságának kell tekinteni. A sérült fűtőszál az épület alkotórésze, ezért az épület tulajdonosaként azt az alperes köteles karbantartani, és az alperes köteles gondoskodni a fűtőszál biztonságos, a személyés vagyonbiztonságot nem veszélyeztető működéséről. A Ptk.
2. §

(1)bekezdése értelmében az alperes felelős a fűtőszál meghibásodásából, vagy egyéb rendellenes működéséből eredő károkért. A Ptk. 352. §

(1)bekezdése alapján az alperes akkor mentesülhet a kártérítési felelősség alól, ha bizonyítja, hogy az építkezésre és karbantartásra vonatkozó szabályokat nem sértették meg, és az építkezés vagy karbantartás során a károk megelőzése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A törvény rendelkezése értelmében a tulajdonosnak az építkezés vagy karbantartás során a károk megelőzése érdekében az adott helyzetben elvárható módon kell eljárnia. A törvény a tulajdonostól a károk megelőzése érdekében eljárást, azaz cselekvést, tevőleges magatartást követel meg. Ezért a tulajdonos a kárfelelősség alól csak akkor mentesülhet, ha bizonyítja, hogy a károk megelőzése érdekében az adott helyzetben általában elvárható módon cselekedett, tevőleges magatartást tanúsított. Az ítélőtábla nem osztotta az elsőfokú bíróságnak azt a jogi álláspontját, ami szerint az alperes azzal, hogy a sérült vízvezetéket és a fűtőszálat kijavíttatta, eleget tett a kármegelőzési kötelezettségének. Az alperestől ugyanis az adott helyzetben általában elvárható volt az, hogy a sérült fűtőszál kijavítását követően időszakonként ellenőrizze a fűtőszál épségét, és azt, hogy a fűtőszál a biztonságos működésre alkalmas-e. Azt, hogy ilyen ellenőrzést végzett volna, maga az alperes sem állította, még kevésbé bizonyította. Az ellenőrzés és vizsgálat elmulasztása miatt az alperesnek lehetősége sem volt arra, hogy a fenyegető kárveszélyt felismerje, és azt elhárítsa. Mivel az alperes nem tett eleget a kármegelőzési kötelezettségének az adott helyzetben általában elvárható módon, nem mentesülhet a kártérítési felelősség alól, és teljes felelősséggel tartozik az I-V. rendű, a VII. és VIII. rendű, valamint a XXIV. rendű felpereseknek a tűzesetben keletkezett káraiért. Az ítélőtábla nem értett egyet az elsőfokú bírósággal abban sem, hogy a felperesek által csatolt bizonylatok, a periratokhoz mellékelt fényképfelvételek, és a kihallgatott tanúk vallomása kétséget kizáróan bizonyítják azt, hogy a felperesek által a keresetlevelükben felsorolt vagyontárgyak a tűz időpontjában a leégett próbahelyiségekben voltak. A felperesek által csatolt bizonylatokból csupán annyi állapítható meg, hogy a bizonylatokban feltüntetett vagyontárgyak a felperesek valamelyikének a tulajdonában voltak. Annak bizonyítására azonban nem alkalmasak, hogy ezek a vagyontárgyak a tűz idején a próbahelyiségekben voltak, és ott megsemmisültek. A csatolt fényképfelvételek nem alkalmasak egyetlen, a felperesek által megjelölt vagyontárgy azonosítására sem, és azokból az sem állapítható meg, hogy mely vagyontárgyak voltak a tűzeset időpontjában a próbahelyiségekben, és mely vagyontárgyak semmisültek vagy rongálódtak meg. A perben kihallgatott tanúk - az erre irányuló kérdés hiányában - nem nyilatkoztak a vallomásukban arra vonatkozóan, hogy a tűzeset időpontjában milyen ingóságok voltak a próbahelyiségekben. Az ítélőtábla álláspontja szerint ezekből a bizonyítékokból sem külön-külön, sem összességükben nem állapítható meg kétséget kizáró tényként az, hogy a felperesek által a keresetlevélben felsorolt ingóságok a tűzeset időpontjában a kiégett próbahelyiségekben voltak. Ennek következtében a felpereseket ért kár összege vonatkozásában a bizonyítási eljárás olyan terjedelmű kiegészítése szükséges, ami a másodfokú eljárás kereteit meghaladja. Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 213. §

(3)bekezdésének alkalmazásával közbenső ítéletet hozott, az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §

(2)bekezdése alapján a jogalap tekintetében megváltoztatta, és megállapította, hogy az alperes teljes felelősséggel tartozik az I-V. rendű, a VII. és VIII. rendű, valamint a X-XIV. rendű felpereseknek, a ... szám alatti ingatlanban,

1. március
2. napján bekövetkezett tűzesetben keletkezett károkkal kapcsolatban. A felpereseket ért kár összege tekintetében az elsőfokú bíróságot további eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A károk összegére vonatkozóan a felperesek elsősorban annak a bizonyítására kötelesek, hogy a keresetükben megjelölt vagyontárgyak a tűzeset időpontjában a próbatermekben voltak. Ezért az ítélőtábla meghagyja az elsőfokú bíróságnak, hogy a felperesek által bejelentett tanúkat nyilatkoztassa meg arra vonatkozóan is, hogy tudomásuk szerint a tűzesetet közvetlenül megelőzően milyen vagyontárgyak voltak a próbahelyiségekben. További bizonyítási eljárást a felperesek esetleges egyéb bizonyítási indítványaitól függően folytasson le. A Fővárosi Ítélőtábla határozatának jellegére tekintettel a peres felek fellebbezési eljárással felmerült költségeit a Pp.
3. §

(4)bekezdése alapján csupán megállapította. Budapest,

1. szeptember
2. . Molnár Ambrus s. k. a tanács elnöke, Dr. Lente Sándor s. k. előadó bíró, Dr. Csóka István s. k. bíró