Nógrád Megyei Bíróság 10.K.20.185/2011/13. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Nógrád Megyei Bíróság Dr. Pongó Erik ügyvéd (....) által képviselt Cs.Gy. (....) felperesnek - Dr. Cseh András jogtanác

alperesnek 30.000.- (Harmincezer) forint perköltséget. A 64.560.- (Hatvannégyezer-ötszázhatvan) forint feljegyzett kereseti illetéket

állam viseli.

ítélet ellen fellebbezésnek nincsen helye. Indokolás: A felperesnél megtartott adóellenőrzés eredményeképpen

APEH Észak-magyarországi Regionális Igazgatósága a

1. szeptember
2. napján kelt 3201836656 iktatószámú határozatával a felperes terhére 2006-2007 évekre személyi jövedelemadó és százalékos egészségügyi hozzájárulás adókülönbözeteket állapított meg, összesen 1.076.010.- forint összegben. Kötelezte ennek

adókülönbözetnek, valamint 538.004.- forint adóbírságnak és 345.552.- forint késedelmi pótléknak a megfizetésére. A döntés indokolása szerint

ellenőrzéssel érintett adóévekben

adóhatóság számba vette a felperes készpénzes bevételeit és kiadásait és

okban

években ahol a bevételeket a kiadások meghaladták forrás-hiányt állapított meg, amelynek alapján

adózás rendjéről szóló

1. évi XCII. törvény (Art.)
2. §

adó alapját becsléssel állapított meg. 2004. január 1-i nyitó-forrásként

ellenőrzés nem fogadta el

t, hogy a felperesi előadás szerint ebben

időpontban a felperes 400.000 - 500.000.- forint megtakarítással rendelkezett, amit készpénzben otthon tartott, mert ennek

összegnek a meglétét a felperes bizonyítani nem tudta. A kiadások között a megélhetésre fordított kiadásokat a Központi Statisztikai Hivatal szűkös megélhetési szinthez szükségesnek tartott összegében vette figyelembe, amely

1. évre 67.200.forintot,
2. és
3. évre pedig egyaránt 74.400.- forintot jelent a három tagú család részére. Kiadások között került továbbá figyelembevételre a felperesnek

a készpénz kifizetése, amely

ő bankszámlájára a testvére javára érkezett meg. Ezt

elsőfokú határozatot

APEH Észak-magyarországi Regionális Főigazgatóság Hatósági Főosztálya a

1. december
2. napján kelt 4071683421 iktatószámú határozatával helybenhagyta. Keresetlevelével a felperes ezeknek a határozatoknak a bírósági felülvizsgálatát, ennek keretében

ok hatályon kívül helyezését kérelmezte. Ebben jogszabálysértésként a tényállás téves megállapítására hivatkozott, egyrészt a 2004. január 10-i nyitó megtakarítás összege tekintetében, másrészt abban a vonatkozásban, hogy havi megélhetési költségei

50.000.- forintot nem haladták meg, harmadrészt pedig a testvére részére kifizetett összegek vonatkozásában. A megtakarítás és a megélhetési költségek vonatkozásában kifogásolta, hogy

adóhatóság okiraton kívül minden más bizonyítékot a bizonyításból kizárt, pedig a megtakarításának meglétét és összegét, valamint a havi megélhetési költségeinek a mértékét a saját és házastársa szüleinek tanúnyilatkozatával bizonyítani tudta volna. A testvére pedig nem rendelkezett bankszámlával, ezért került sor arra, hogy a felperes bankszámlájára történt meg

ő javára a havi 100.000.- forint átutalása, amely összegeket a felperes a testvérének hiánytalanul ki is fizetett. Így tehát ez a pénz nem tekinthető a felperes által megszerzett vagyoni értéknek.

alperes a kereset elutasítását kérelmezte. A bíróság a felperes kereseti kérelmét

alábbiak miatt nem találta megalapozottnak. A felperessel szemben alkalmazott becslés jogalapjául

Art. 109. §

adóhatóság megállapítása szerint

adózó vagyongyarapodásával vagy

életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban

adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege,

adóhatóság

adó alapját is becsléssel állapítja meg. Ez esetben - figyelemmel

ismert és adóztatott jövedelmekre is -

adóhatóságnak

t kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és

életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége.

Art. 109. §

adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja. A perbeli határozatokban alkalmazott becslés tehát nem

Art. 108

. §-a szerinti becslés volt, így erre

Art. 108. §

Art. 109. §

adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja.

Art. 5. §

Art. 109. §

Art. nem tartalmazza,

adózással szorosan összefüggő számviteli kérdések szabályozásáról szóló jogszabályokból következően hitelt érdemlő bizonyításnak

a bizonyítás tekinthető, amelynek keretében

állítás valóságtartalma kívülálló számára is ellenőrizhető. Ebből következik, hogy nem lehetséges

Art. 109. §

t, hogy a felperesnél

1. január
2. napján 400.000 - 500.000.- forint a kiadásai fedezetére készpénzben már rendelkezésére állt, és

t sem, hogy a felperes megélhetési havi kiadásai

50.000.- forintot nem haladták meg, mert ezeknek

állításoknak a valóságtartalma

állítással egyező tanúnyilatkozatok ellenére sem ellenőrizhető kívülálló által. Ennek következtében tehát pusztán a tanúnyilatkozat nem járhat együtt

zal a következménnyel, hogy

abban foglaltakat, a valóságtartalom ellenőrzésének lehetősége nélkül, hitelt érdemlőnek lehetne elfogadni. Ebből következően nem foganatosította a bíróság a felperes által felajánlott tanúbizonyítást, mert

a fent kifejtettekből következően önmagában hitelt érdemlő bizonyítékként nem értékelhető.

adóellenőrzés a felperes bevételeit és kiadásait a készpénzforgalma alapján vette figyelembe. Ennek következtében a testvére javára a felperes bankszámlájára érkezett átutalás a bevételek között figyelembe vételre nem került. A felperesnél bevételként csak

összeg került figyelembevételre, a bankszámlával összefüggésben, amelyet a felperes a bankszámláról felvett, kiadásként pedig

, amit a bankszámlára befizetett. A felperes a saját előadása szerint is a testvérének a javára érkezett pénzösszegeket készpénzben fizette ki a testvérének, tehát ezeket a kifizetéseket a felhasználás oldalon nála figyelembe kellett venni. Ha ennek a kifizetésnek a teljesítéséhez a felperes a bankszámlájáról készpénzt vett fel, akkor ez a készpénzfelvétel a bevételei között a forrás oldalon ugyancsak kimutatásra került, mint például a 2006. március hó 3-i 100.000.- forint bankszámláról történő készpénz felvétel és ugyanezen a napon kifizetett 100.000.- forint kiadás.

okban

esetekben

onban, mikor

100.000.- forint kiadás teljesítéséhez nem volt szüksége a bankszámláról történő készpénzfelvételre, akkor a kifizetés ellenpárjaként ugyanakkora összegű bevétel nem is volt figyelembe vehető, hiszen ekkor a felperes nem a bankszámlájáról történő készpénz felvételt használta a kiadás kiegyenlítéséhez, hanem

egyébként rendelkezésére álló készpénz összeget. Ez pedig ezekben

esetekben

t jelenti, hogy a felperes bankszámlájára utalt összeg annak ellenére a bankszámláján maradt, hogy a testvérének járó összeget a felperes készpénzben kifizette. A kifizetéshez tehát más forrásból származó készpénznek kellett rendelkezésre állnia.

Art. 109. §

t, hogy a kiadásai fedezéséhez a felperesnek milyen összegű jövedelemre volt szüksége. Mindezek alapján a bíróság a felperesi keresetlevélben megjelölt jogszabálysértéseket

alperes határozatában megállapítani nem tudta, ezért nem is kerülhetett sor arra, hogy a nem jogszabálysértő alperesi határozatot -

elsőfokú határozatra kiterjedően -

Art. 143. §

alperesnek a perindítással felmerült perköltsége megtérítésére. Mivel a perben

alperest jogtanácsos képviselte, ezért perköltségként

ő munkadíja volt megállapítható a 32/

1. (VIII. 23.) IM. rendelet
2. §

1.076.010.- forint pertárgyérték alapulvételével a munkadíj felső határa 53.800.- forint lett volna, ezt

összeget

onban a bíróság

alperesi képviselő által elvégzett munkával arányban állóan csökkentette. Ugyancsak

1.076.010.- forint alapulvételével került sor a perben

illetékekről szóló

1. évi XCIII. törvény
2. §

ért

állam viseli, mert a perben a felperes személyes költségmentesség kedvezményében részesült.

ítélet elleni fellebbezési jogosultság kizárása a Pp. 340. §