Pfv.20060/2011/4 – Kúria

Pfv.III.20.060/2011/4.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr.Rab Mária ügyvéd által képviselt felperesnek I.r. és a dr.Pintér Gyula ügyvéd által képviselt II.r. alperesek ellen kártérítés megfizetése iránt a Fonyódi Városi Bíróságnál 10.P.20.010/

1. szám alatt megindított és másodfokon a Somogy Megyei Bíróság 2.Pf.20.786/2010/
2. számú ítéletével befejezett perében, amely perbe a II.r. alperes pernyertessége érdekében a jogtanácsos által képviselt Biztosító beavatkozott, a jogerős ítélet ellen a felperes részéről
3. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg a II.r. alperesnek 15 nap alatt 20.000 (Húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget és térítsen meg az államnak külön felhívásra 95.400 (Kilencvenötezer-négyszáz) forint felülvizsgálati illetéket. I n d o k o l á s A felperes
4. augusztus 4-én az I.r. alperes tulajdonában álló, de a II.r. alperes által üzemeltetett b-i „szabad" strand területén egy korábban kivágott fűzfa földben maradt tuskójának gyökérzetében megbotlott és sorozat-bordatörést, valamint zúzódásos sérüléseket szenvedett. A keresetében 1.590.000 forint kártérítés megfizetésére kérte az alperesek egyetemleges kötelezését. Arra hivatkozott, hogy a strand területén levő járdáról le kellett térni az egyenetlen, balesetveszélyes területre, mert a büfésor előtti járdaszakaszon egy vaskeretes reklámtáblát helyeztek ki, amit kerülni kellett. Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az I.r. alperes azzal védekezett, hogy a strand üzemeltetésének jogát a II.r. alperesnek átadta és kikötötte a szerződésben, hogy az üzemeltetéssel kapcsolatban bekövetkezett károkért a II.r. alperesnek kell helytállnia. A II.r. alperes pedig arra hivatkozott, hogy a felperes az általa évek óta használt strand területét jól ismerte, és a figyelmetlensége vezetett a véletlen balesethez. A kártérítési felelőssége vétkesség hiányában nem áll fenn. A beavatkozó ugyancsak a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet. Indokolásának lényege szerint a felperes nem tudta bizonyítani, hogy az alperesek tevőleges magatartásukkal, vagy mulasztásukkal okozták a felperes testi sérülése miatt keletkezett vagyoni, illetőleg nem vagyoni kárát. A járdára kihelyezett reklámtáblának jelentőséget nem tulajdonított, mert a felperes nem ebben botlott meg, a kivágott fa gyökérzetének teljes körű eltávolítására pedig a strandok üzemeltetésére vonatkozó szabályok előírást nem tartalmaznak. Az alperesek közötti szerződésben az üzemeltetéssel összefüggő mulasztás a II.r. alperes terhére esik, az a tény pedig, hogy a strand tulajdonosa az I.r. alperes, a kártérítési felelősségét nem alapozza meg. A strandra látogatók - így a felperes - előtt ismert tény, hogy a bejárattal szemben levő területre telepített fű a gyalogos közlekedés és a gépkocsival való ráhajtás miatt is egyenetlen, részben földdel borított, és ismert volt az azon a területen levő fatuskó, és gyökérzetének ténye is. A felperesnek a gyökérzetben való megbotlása, majd az egyensúlyának elvesztése miatt bekövetkezett elesése nem az alperesek jogellenes magatartásának, hanem egy hirtelen fellépő, elháríthatatlan oknak a következménye, amelyért az alpereseket kártérítési felelősség nem terheli. A II.r. alperestől a strand ún. szabad strand jellegére is tekintettel nem volt elvárható, hogy a területet minden domborulattól mentesítse. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. Rámutatott arra, hogy a szabad strandok a természet részei, az üzletsorok előtt húzódó járdaszakasz nem azt jelenti, hogy a strandon csak ott lehet közlekedni. A napozás, sportolás, fürdőzés lehetősége csakis az egyenetlen, füves, földes területen keresztül közelíthető meg, ami a felperes előtt ismert volt. Ez a strandon mezítláb vagy strandpapucsban közlekedőktől fokozottabb figyelmet követel meg, mintha zárt cipőben közlekednének. A felperes balesetének oka a figyelmetlensége volt, ezért az alperesek kártérítési felelőssége jogellenesség hiányában nem áll fenn. A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az alperesek egyetemleges kártérítési felelősségének közbenső ítélettel való megállapítása iránt a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Arra hivatkozott, hogy a bíróságok tévesen minősítették a balesetét hirtelen fellépő, váratlan eseménynek. A balesetét okozó gyökérzet a strandok területén ismert probléma, amelyet az üzemeltetőnek meg kell oldania. A bíróságok egyoldalúan, az ő hátrányára értékelték a bizonyítékokat, holott az I.r. alperes kártérítési felelősségét az ellenőrzési kötelezettség elmulasztása, míg a II.r. alperesét az üzemeltetéssel kapcsolatos mulasztás miatt meg kellett volna állapítaniuk. Rámutatott arra, hogy az alperesek közötti üzemeltetési szerződésben a felek kikötötték, hogy a kivágott fák tuskóit az üzemeltetőnek ki kell emelnie és a szezon előtt a botlásveszélyt el kell hárítania. A balesetveszély megszüntetésére vonatkozó haladéktalan intézkedéseket pedig egy órán belül meg kell tenni. Ennek a II.r. alperes nem tett eleget, és a balesetet okozó tuskót is csak a következő üzemeltető, 2010 szeptemberében szedte ki. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a lényegi kérdések értékelésével adós maradt, és arra a hibás koncepcióra alapította az ítéletét, hogy „a szabad strandtól senki ne várja el, hogy táncparkett legyen". A felperes a perbeli strandra járt ugyan, de az nem volt tőle elvárható, hogy a felszín domborzati viszonyaival tisztában legyen. A II.r. alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. A Pp.
5. §-ának