Fővárosi Ítélőtábla, 8.Pf.21.179/2011/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Frank Edit ügyvéd (.) által képviselt felperes neve(..) felperesnek, a Hoppál Ügyvédi Iroda (...), ügyintéző: dr. Hoppál Gábor ügyvéd) által képviselt alperes neve(....) alperes ellen szerzői jogdíj megfizetése iránt indított perében a Pest Megyei Bíróság
- április
- napján kelt, 11.P.25.661/2010/
- sorszámú ítélete ellen az alperes
- és
- sorszám alatti fellebbezése folytán tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti fellebbezett rendelkezését helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt a felperesnek 12 500 (Tizenkettőezer ötszáz) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 378 285 forintot és ennek
- október 31-étől a kifizetésig számított törvényes mértékű késedelmi kamatát és 35 200 forint perköltséget. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Megállapította, hogy az alperes a felmerült költségeit maga viseli. Indokolásában ismertette, hogy az alperes több település vasútállomásain vagy azok szomszédságában vendéglátó-ipari egységeket működtet, így R. S.néven D.n, Sz-n, V.-t, V.-n, míg H. S. elnevezéssel Gödöllőn. Az vendéglátóhelyeken a felperes
- április 2-án, június 10-én és július 22-én végzett helyszíni ellenőrzéseket, melyek alkalmával a rendszeresített és alperes részéről aláírt adatszolgáltatási lapon rögzítette, hogy az alperes gépzene szolgáltatására alkalmas berendezést működtet.
- első félévében is számlázott az alperesnek szerzői jogdíjat, erre az időszakra az alperesnek 23 %-os kedvezményt adott. Az alperes a
- első félévi díjakat meg is fizette. A felperes keresetében az alperest 378 285 forint és ennek
- augusztus 1-jétől a kifizetésig számított törvényes kamata megfizetésére kérte kötelezni. Az alperes a kereset jogalapját lényegében nem tette vitássá, azonban az összegszerűség tekintetében részbeni elutasítást kért. Az elsőfokú bíróság jogi indokolásában a szerzői jogról szóló
- évi LXXVI. törvény (Szjt.)
- §
(1),
(4)-
(6)bekezdéseit ismertette, amelyek alapján az alperes a nem vitásan üzemeltetett perbeli vendéglátó-ipari egységekben a már nyilvánosságra hozott művek felhasználása fejében jogdíjat köteles fizetni. Alaptalannak tartotta az alperesnek azt a kifogását, miszerint bizonyos egységeket a felperes magasabb díjszabású, III. kategóriába sorolt, mivel megállapította, hogy a felperes a perbeli időszak esetében a jogdíj számítása szempontjából valamennyi üzletet a IV. kategóriába sorolta be, annak ellenére, hogy bizonyos egységeket a III. kategóriával tüntetett fel az adatszolgáltatási lapon. A bíróság álláspontja szerint ez már önmagában kedvezmény volt az alperes számára. Arról azonban, hogy a korábban alkalmazott 23 %-os engedményt 20 %-ra mérsékelte a felperes, a bíróság szerint a saját belátása alapján dönthetett. Erre figyelemmel az elsőfokú bíróság a
- július 1-jétől
- december 31-ig terjedő időre igényelt 173 276 + 205 009, összesen: 378 285 forintot megítélte. Az ítélet utalt arra is, hogy az alperes állította, miszerint az egyik egységből a zenegépet elszállította. Pontos előadása azonban erre vonatkozóan nem volt, és bizonyítást sem ajánlott fel. A felperes által megjelölt késedelmi kamatfizetés kezdő időpontjával szemben a középarányos időt vette figyelembe, így a meghaladó kamatigény tekintetében elutasító rendelkezést hozott. Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását és a marasztalási összeg leszállítását indítványozta. Változatlanul arra hivatkozott, hogy bár a tárgyi időszakot tekintve az üzletek felszereltsége azonos volt, azonos funkciójú tárgyakat, bútorokat helyezett el bennük és azonos zeneszolgáltatási eszközök működtetett, a felperes a díjszabás körében különböző besorolásokat és kedvezményeket alkalmazott. Megemlítette ismételten, hogy üzemegységei ún. vasúti restik, amelyek köztudomásúan a legalacsonyabb besorolású vendéglátóhelyek, ezért nem érthető, hogy a felperes a besorolás körében milyen indokokat vett figyelembe. Az alperes fellebbezésére a felperes ellenkérelmet terjesztett elő, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta, annak helyes indokaira tekintettel. Hivatkozása szerint a perbeli időben valamennyi alperesi üzletet a IV. kategóriába sorolta és az sem kifogásolható, hogy a felperesnek jogában állt a kedvezmény csökkentése is. Utalt arra, hogy az alperessel folytatott tárgyalások alkalmával mindig méltányos egyezségre törekedett. A másodfokú bíróság a fellebbezést a Pp. 256/A. §
(1)bekezdés f) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el, nem érintve a fellebbezéssel nem támadott - a felperes meghaladó keresetét elutasító - ítéleti rendelkezést. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a helyes döntést hozott, azért a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét - a Pp. 253. §
(2)bekezdése értelmében - helyes indokaira tekintettel helybenhagyta. A fellebbezésben foglaltakra tekintettel a következőkre mutat rá. Amint azt az elsőfokú bíróság helytállóan kifejtette - és az alperes nem is vitatta - az alperes az Szjt. felhívott rendelkezései alapján szerzői jogdíj fizetésére köteles. Az alperes részben az azonosan felszerelt egyes vendéglátó-ipari egységek eltérő besorolását sérelmezte, részben indokoltnak tartotta magasabb kedvezmény alkalmazását. Az elsőfokú bíróság ítéletében helyesen fejtette ki, hogy az adatszolgáltatási lapon szereplő besorolással szemben, ténylegesen a felperes minden egységet IV. kategóriával vett figyelembe a díjszámítás során. Ezért a legalacsonyabb díjjal megállapított szerzői jogdíj összege a helyes számításra tekintettel nem kifogásolható. Bár a korábban nyújtott kedvezményt a felperes valóban 23-ról 20%ra csökkentette, de ez diszkrecionális joga volt. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság is elfogadta a perbeli időszakra - tehát a 2009. év második félévére - vonatkozó felperesi számítási módot. Ezért az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatására nem volt jogszabályi lehetőség. Az eredménytelenül fellebbező alperes másodfokú perköltség viselésére köteles a Pp. 239. § és a 78. §
(1)bekezdése alapján. A felperesi jogi képviselő díját a Fővárosi Ítélőtábla a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(3)és
(5)bekezdése szerint állapította meg a 4/A. § alapján áfával növelten. ,
- december
- . Lesenyei Terézia s.k. a tanács elnöke . Fülöp Györgyi s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: . Pullai Ágnes s.k. bíró