Gf.20157/2011/5 – Győri Ítélőtábla

Győri Ítélőtábla Gf.II.20.157/2011/

1. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Győri Ítélőtábla a dr. Slezák József ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Iglódi Endre ügyvéd által képviselt alperessel szemben kártérítés megfizetése iránt indított perében a Zala Megyei Bíróság
2. február
3. napján kelt 4.G.40.063/2010/
4. sorszám alatti közbenső ítéletével szemben az alperes által
5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő közbenső ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú közbenső ítéletet helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen a felperesnek 62.
6. (Hatvankettőezerötszáz) Ft másodfokú perköltséget. Ez ellen a közbenső ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás:
7. november
8. napján a felperes mint „üzemeltető", és az alperes mint „befektető" között együttműködési megállapodás elnevezésű szerződés jött létre, határozott időre,
9. november
10. napjáig. Abban a felek megállapodtak, hogy a felperes által bérelt, a "Helység"1, .... szám alatti 115 m2 alapterületű üzletben melegkonyhás önkiszolgáló éttermet hoznak létre a szükséges anyagi erőforrások közös biztosításával, melyet közösen is üzemeltetnek. A szerződésben a felperes vállalta az üzlethelyiség étterem kialakításához szükséges belső építészeti munkái kivitelezését
11. január
12. napjáig, valamint a külső terasz kivitelezési munkáit
13. március
14. napjáig, 8.000.000.Ft becsült költséggel. Az alperes vállalta a szükséges teljes konyhatechnológiai rendszer saját költségű megterveztetését és kivitelezését. A konyhatechnológia kialakításának költségét 26.000.000.Ft-ra becsülték. Az üzlet megnyitása tervezett időpontját
15. február
16. napjában határozták meg. Kikötötték, hogy az üzemeltető felperes az étteremben csak az alperes által forgalmazott ételeket és egyéb élelmiszereket árulhatja, melyek ellenértékét számla ellenében azonnal, készpénzben köteles kiegyenlíteni. Az alperes által kivitelezett és a szerződés V/
17. pontja szerint öt év elteltével a felperes tulajdonába kerülő konyhatechnológiai berendezések ellenértékeként a felperes vállalta az alperes által szállított ételek és egyéb élelmiszerek „eladási ára" 30%-a alperes részére megfizetését. A szerződés mindkét fél részéről megszüntethető volt azonnali hatályú felmondással. Így más okok mellett a felperes felmondhatott, ha az alperes a szerződésből eredő szállítási, logisztikai kötelezettségeinek öt napos póthatáridő eredménytelen eltelte esetén sem tesz eleget; míg az alperes akkor, ha az üzemeltető (a jogviszony első éve kivételével) az üzleti tervében szerepeltetett évi 40.000.000.Ft összegű forgalmat nem bonyolítja le. A felperes keresetében 14.593.000.Ft kártérítés, valamint annak a
18. június
19. napjától járó késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresetét arra alapította, hogy a tervezett üzletnyitásra az alperes a
20. május
21. napján megrendelt ételeket - a
22. május 29-i és június 4-i ismételt rendelések ellenére - nem szállította le. Ezért a felperes a szerződést
23. június
24. napján felmondta, június
25. napján pedig az alperes az általa beépített technológiai berendezéseket elszállította. A felperes kereset szerinti kára részben az üzlethelyiség 85.000.Ft helyreállítási költségéből, részben pedig a napi 124.000.Ft üzleti hasznából áll. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Az ételszállítás elmaradását egyrészt azzal kívánta kimenteni, hogy a felperes késedelembe esett az üzlet nyitásával, mivel elmulasztotta a szerződésben kikötött
26. február 1-ei határidőt. Másrészt a felperes nem az alperesnél rendszeresített és a felperesnek átadott, kódszámokkal ellátott megrendelőlapon rendelt. Harmadrészt azzal érvelt, hogy a felperes a felek megállapodása ellenére nem építette fel a közművekkel (áram, víz) ellátott, az alperes által megtervezett és beszerzett konyhatechnológiai berendezésekkel ellátandó fedett kültéri teraszt. Terasz hiányában nem volt várható, hogy a felperes teljesíti az évi nettó 40.000.000.Ft árbevételt előirányzó üzleti tervét, mivel a belső üzlethelyiségben kevés vendég helyezhető el. Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperes kártérítési kötelezettsége fennáll, a
27. november
28. napján létrejött szerződésben foglalt szállítási kötelezettség elmulasztása miatt. Határozata indokolásában rámutatott, hogy az alperes az eljárás során nem tudta bizonyítani, hogy a felek szerződésükben megállapodtak volna a konyhatechnológiai berendezések folyamatos üzemeltetésére alkalmas külső terasz felperesi kivitelezésében, valamint abban, hogy a megrendelések csak az alperes által rendszeresített formanyomtatványon tehetőek meg. A megyei bíróság kifejtette, hogy a terasz műszaki tartalmát illetően a felek között létrejött szerződés rendelkezést nem tartalmaz, viszont a szerződés első évében az alperest az azonnali hatályú felmondás joga nem illette meg, amennyiben a felperes az évi 40.000.000.Ft forgalmat nem bonyolítja le. Ez utóbbi kikötés pedig cáfolja azt az alperesi álláspontot, hogy a terasz nélkül a felperesi vállalkozás életképtelen lenne és az alperest a felmondás joga illetné meg. A bizonyítási eljárás során meghallgatott alperesi ügyvezető ("A") személyes előadása, valamint az alperesi alkalmazottak "B" és "C" tanúvallomásai alapján a megyei bíróság arra a meggyőződésre jutott, hogy nemcsak a felperes tudta, hanem az alperes is értesült arról a tényről, hogy a külső terasznak helyet adó helység 1-i főtér teljes rekonstrukció előtt áll. Emiatt a fedett, közművekkel ellátandó külső terasz csak a rekonstrukció befejezése után valósítható meg. Az alperesi ügyvezető, illetve alkalmazottak nyilatkozataiból a bíróság kiemelte azt a vallomást, hogy a felperes által megrendelt étel szállítását nem befolyásolta a terasz hiánya, az csupán azért maradt el, mert a felperes megrendelését nem a formanyomtatványon küldte el. Értékelte azt is a megyei bíróság, hogy "C" tanú által készített gépészeti technológiai elrendezési terv a teraszra tervezett berendezéseket azért nem tartalmazta, mert a tanú vallomása szerint nem lehetett tudni azt, hogy a tér hogyan lesz kialakítva. A formanyomtatványon történő megrendelés hiányára vonatkozó védekezést a bíróság azért vetette el, mert erre az okra az alperes sem a pert megelőző levelezésében, sem pedig az első írásbeli ellenkérelmében nem hivatkozott. A nyomtatvány szerinti megrendelés elmaradása hivatkozást a bíróság nem tartotta összhangban állónak a felek közötti szerződés jellegével, melyben külön kiemelték a folyamatos és szoros együttműködés szükségességét. Rámutatott, hogy az alperest a szerződés szerint elvárt szoros együttműködésből következően kármegelőzési, kárenyhítési kötelezettség is terhelte. Bár a tervezett
29. február 1-i üzletnyitási határidőt a felek nem tudták tartani, de az alperes ez után a konyhatechnológiai berendezéseket beépítette, melyek átadás-átvétele
30. május
31. napján megtörtént. Így a bevételt szerző üzemeltetésnek nem volt akadálya. Ez ellen a közbenső ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, elsődlegesen annak megváltoztatása, míg másodlagosan a hatályon kívül helyezése iránt. Fellebbezésében vitatta az elsőfokú bíróság bizonyítékok értékelésére (Pp.206.§.) vonatkozó tevékenységét, azt, hogy egyes beszerzett bizonyítékokat nem vetett megfelelően egybe, illetve azok közül néhányat nem értékelt. Kiemelte "F" tanú vallomását, amely szerint a terasz megnyitásának nem lett volna elvi akadálya; illetve "E" tanúvallomását, amely szerint a szerződés azért hiúsult meg, mert "D" felperesi ügyvezető megbánta a szerződést. Kifogásolta a "Helység"1i Polgármesteri Hivatal megkeresésre adott válasza figyelmen kívül hagyását. Tanúvallomások alapján az alperes bizonyítottnak tekintette, hogy a megrendeléseket formanyomtatványok, kódszámok alapján kell leadni, melyet a felperes elmulasztott. Értékelése szerint az elsőfokú bíróság elmulasztotta annak vizsgálatát is, hogy a felperes jogszerűen gyakorolta-e a felmondás jogát. Rámutatott, hogy a felperes a felmondás közlésével egyidőben, ugyanabban a borítékban küldte meg a
32. június
33. napján kelt levelét, melyben - a felmondástól függetlenül - a terasznyitás elmaradását magyarázza. Fellebbezési álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévedett abban a kérdésben is, hogy a külső terasz műszaki tartalmára nem utalt a felek megállapodása, mivel arra az alperes által készített részletes konyhatechnológiai ajánlatból egyértelműen következtetni lehetett. Vitatta azt is, hogy tudomása lett volna a helység 1-i főtér tervezett rekonstrukciójától és annak külső teraszt érintő hatásáról. Kiemelten hivatkozott arra, hogy az alperes közel 30.000.000.Ft-ot ruházott be a számára idegen, felperes által bérelt üzletbe, ezért kérdéses, hogy néhány ezer forint értékű étel le nem szállításával milyen okból adna alapot a szerződés megszűnésére, illetve kártérítésre. Érvei szerint a károsult ebben az ügyben nem a felperes, hanem a jelentős invesztíciót végrehajtó alperes. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú közbenső ítélet helybenhagyását kérte annak helyes indokaira figyelemmel. A fellebbezés nem alapos. Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítékok helytálló mérlegelésével (Pp.206.§.