Pf.20158/2010/13 – Győri Ítélőtábla

A Győri Ítélőtábla Pf.I.20.158/2010/13.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Győri Ítélőtábla dr.Erdélyi György ügyvéd által képviselt felperesnek dr.Pető Péter ügyvéd által képviselt alperes ellen házastársi vagyonközösség megszüntetése iránt a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság előtt folyamatba tett perében Győrött, 2008.évi február hó 11.napján P.20.462/2005/73.szám alatt hozott ítélet ellen a felperes részéről 75.sorszám, az alperes részéről 76.sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét részben megváltoztatja, az alperes által a felperesnek a házastársi közös vagyon megosztása fejében 60 napon belül fizetendő marasztalás összegét 13.232.000 (tizenhárommillió-kettőszázharminckettőezer) forintra felemeli. Az alperes által 30 napon belül a felperes részére fizetendő elsőfokú perköltség összegét 590.000 (ötszázkilencvenezer) forintra felemeli. A felperes által az állam részére az illetékügyben eljáró hatóság felhívására fizetendő feljegyzett kereseti illeték összegét 282.000 (kettőszáznyolcvankettőezer) forintra leszállítja, míg az alperes által ugyanilyen módon fizetendő feljegyzett kereseti illeték összegét 688.950 (hatszáznyolcvannyolcezer-kilencszázötven) forintra felemeli. Ezt meghaladóan az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét helybenhagyja. Köteles az alperes 15 napon belül megfizetni a felperesnek 450.000 (négyszázötvenezer) forint másodfokú perköltséget. Köteles a felperes az állam részére az illetékügyben eljáró hatóság felhívására megfizetni 282.000 (kettőszáznyolcvankettőezer) forint feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket, míg a fennmaradó 741.450 (hétszáznegyvenegyezer-négyszázötven) forint feljegyzett fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: A felperes keresetében a házastársi közös vagyon megosztását kérte azzal, hogy a felek érzelmi köteléke 1991.augusztusában megszűnt, a gazdasági közösség azonban csak 1999.május hónap végén. A felperes a közös vagyonhoz tartozóként jelölte meg az ...1 úti ingatlant 8.500.000 forint értékben, illetve a ...2 úti ingatlant és az azon lévő vendéglátóipari egységek értékét, az alperes által az életközösség megszűnését követően 1992.-től üzemeltetett ... Cukrászda berendezési tárgyainak egy részét, illetve a korábban közösen vezetett vendéglátóipari egységek teljes berendezését, valamint az alperes részvételével, 910.000 forint értékű hozzájárulásával

1. április 19-én alapított "A" Kft-ben lévő alperesi üzletrészt. A felperes szerint a meglévő, illetve eladott közös vagyon értékével az alperes köteles elszámolni a perindításkori, tehát 2005.évi értéken. A felperesi jutó 44.194.000 forint lenne, a felperes azonban csak 20.000.000 forint megtérítésére tartott igényt. Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy az életközösségük - a gazdasági közösségre is kiterjedően - 1991-ben megszűnt. Ekkor a felek elszámoltak egymással. Ettől kezdődően önállóan folytatták vállalkozói tevékenységüket. Ezt a tényt rögzíti az 1992-ben kötött vagyonközösségi szerződés. Az alperes arra is hivatkozott, hogy a ...1 úti lakás, a z"A" Kft-be bevitt érték és a ...2 úti építkezés fedezetét a különvagyona biztosította, ahogy az ingóságok többségét is. A megyei bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 60 nap alatt házastársi közös vagyon megosztása címén 12.099.100 forintot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A megyei bíróság arra a megállapításra jutott, hogy a felek érzelmi közössége
2. augusztusában megszűnt, a korlátozott közös gazdálkodás azonban továbbra is fennmaradt, ugyanakkor a vállalkozásaikat önállóan kezelték, beleértve a bevételeket és a terheket is. A csupán részleges közös gazdálkodásra tekintettel csak azokat a vagyontárgyakat tekintette közösnek, melyeket a felek
3. előtt szereztek. Az ingóságok elszámolási értékét azon tárgyak esetében, amelyeknél az alperes azt elismerte, a felperes által megjelölt 1999.évi értékben, míg az egyéb ingóságok esetében a 2003.évi értékben határozta meg. Az ingatlanok elszámolási értékét a megyei bíróság az elidegenítéskori értékben állapította meg. A felek által kötött házassági vagyonközösségi szerződés színleltségét állapította meg, mivel a felek szándéka egyértelműen arra irányult, hogy a felperes vállalkozásában keletkezett 4-5 milliós adótartozás behajtását az alperesi ingatlanon megakadályozzák. Az ...1 úti ingatlannal kapcsolatban a megyei bíróság megállapította annak ½ - ½ arányú közös vagyoni jellegét. A megyei bíróság nem osztotta a felperes azon jogi álláspontját, hogy ezen ingatlan értékét a 2005.évi értéken kell elszámolni, ami 8.500.000 forint, szemben az adásvételi szerződésben szereplő 5.000.000 forintos 2002.évi eladási árral. A felperes ingatlanforgalmi szakértő kirendelésére vonatkozó kérelmét elutasította arra hivatkozással, hogy a lakás időközbeni újabb értékesítése nem tenné lehetővé a szakértői bizonyítást. Álláspontja szerint az ...1 úti ingatlant az adásvételi szerződésben szereplő 5.000.000 forintos vételáron kell elszámolni. A ...2 úti ingatlan esetében a megyei bíróság megállapította, hogy annak átalakítása, az értéknövelő beruházás a felek közös vagyonából történt. A felperes ennek következtében az ingatlanon 23/100 arányban tulajdonjogot szerzett, ami a 2003.évi eladási árból, mert az elsőfokú bíróság a felperes által csatolt un. Hamar féle szakvélemény alapján 35.000.000 forintban határozott meg 8.050.000 forintot jelent. Összességében a megyei bíróság megállapította, hogy a felperest megillető az ...1 úti ingatlan ½ részének értéke tehát az 5.000.000 forint fele, azaz 2.500.000 forint, a ...2 úti ingatlan 23/100 részének értéke, ami 8.500.000 forint, továbbá a 3.098.200 forint közös vagyoni ingóság ½ része fejében 1.549.100 forint. A Győri Ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét részben megváltoztatta és az alperest terhelő marasztalás összegét 11.482.000 forintra leszállította. Ítéletével - a megyei bírósággal egyezően - arra az álláspontra helyezkedett, hogy a peres felek között 1992.május 6.napján kötött szerződés semmis, az nem minősül sem házassági vagyonjogi szerződésnek, sem a házastársi közös vagyont megosztó megállapodásnak. Az ítélőtábla szerint helyesen döntött a megyei bíróság, amikor az ingatlanok értékét a főszabálytól eltérően nem a közös vagyon megosztásakori forgalmi értéken határozta meg, azok ugyanis már nincsenek a felek tulajdonában. Az ...1 úti lakást az alperes 2002.január 9-én 5.000.000 forintért értékesítette, az elszámolásnál ezért ez az érték az irányadó. Az elsőfokú bíróság erre figyelemmel megalapozottan mellőzte a felperes által kért ingatlanforgalmi szakértő kirendelését. A ...2 úti ingatlan esetében is a 2003.április 28-i értékesítés szerinti érték az irányadó a felperest illető 23/100 tulajdoni hányad alapján járó térítés meghatározásakor. Ez azonban a szerződés értelmében 32.000.000 forint volt, nem az elsőfokú ítéletben szereplő 35.000.000 forint. Az ingóságokkal kapcsolatban a közös vagyon részeként számolta el az un. cukrászműhelyben lévő ingóságokat is, összesen 275.000 forint értékben. Ugyanakkor megállapította, hogy a ... Cukrászdában lévő, összesen 129.200 forint értékű ingóság nem része a közös vagyonnak, mivel ezt a cukrászdát az alperes az életközösség megszűnése után nyitotta meg. A fentiekre tekintettel a felperest a két ingatlanból eredően 9.860.000 forint, az ingóságok után pedig 1.622.000 forint, tehát mindösszesen 11.482.000 forint illeti meg. A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelemmel, míg a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel élt. A felülvizsgálati eljárásban a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Pfv.II.21.113/2009/6.sorszámú végzésében a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A felek felülvizsgálati eljárási költségét személyenként 300.000 forintban állapította meg, a felülvizsgálati illeték összegét 688.920 forintban, a csatlakozó felülvizsgálati eljárás illetékét pedig 52.500 forintban. Végzésének indokolása szerint az alperes felülvizsgálati kérelmét nem találta alaposnak, míg a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmét részben alaposnak ítélte. Álláspontja szerint az első- és másodfokú bíróság a szükséges, releváns bizonyítás lefolytatását követően helyesen jutott arra a megállapításra, hogy az 1992.május 6.napján kötött szerződés semmis, az nem minősül sem házassági vagyonjogi szerződésnek, sem a házastársi közös vagyont megosztó megállapodásnak. Helyesen hivatkozott ugyanakkor a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a perben eljárt bíróságok nem mellőzhették volna azon bizonyítási indítványát, mely az ...1 úti ingatlan vonatkozásában a valós forgalmi érték meghatározása érdekében ingatlanforgalmi szakértő kirendelését kérte. A perben eljárt bíróságok indokolatlanul vonták el a felperestől annak lehetőségét, hogy bizonyítsa: az alperes a Csjt.30.§./1/ bekezdésének megsértésével önhatalmúlag értékesített közös tulajdoni ingatlant „áron alul" adta el és ezzel a felperest, az eladási árat meghaladóan kár érte. Így lehetőséget kell biztosítani az új eljárásban a felperesnek arra, hogy a perben megkísérelje annak bizonyítását, hogy az alperes az ingatlant áron alul értékesítette. Ehhez további bizonyítási eljárás lefolytatása, különösen ingatlanforgalmi szakértő kirendelésére van szükség. Amennyiben a bizonyítási eljárás eredményeként megállapítható, hogy a perbeli ingatlan 2002.évi forgalmi értéke eltér a szerződésben szereplő, a jogerős ítélet alapjául szolgáló értéktől, ez szükségképpen kihat a felek közötti teljes elszámolásra, vagyonmegosztásra. Az ingatlan értékének meghatározásánál az ingatlan eladáskori forgalmi értékét kell meghatározni, illetve figyelembe venni és nem a perindításkori, tehát a 2005.évi értéket. A jogerős ítélet teljes körű hatályon kívül helyezésére a felek közötti vagyoni elszámolás, illetve házastársi közös vagyon megosztásának szoros összefüggéseire, egységére tekintettel került sor, tekintettel arra, hogy az egyik vagyon elleni értékének esetleges változása a teljes közös vagyoni kör értékét, illetve egy-egy fél jutójának mértékét is befolyásolhatja. A megismételt eljárásban a bizonyításnak kizárólag a "Helység"1 ...1 .szám alatti ingatlan értékesítésekori, tehát 2002.évi forgalmi értékének megállapítása a feladata. Az ítélőtábla a hatályon kívül helyező végzésben foglaltaknak megfelelően a másodfokú eljárásban a Pp.249.§./2/ bekezdése alapján részbizonyítási eljárást folytatott le. Ennek keretében beszerezte a Fővárosi Bíróság 15.P.632.925/2004.számú iratanyagát, melyből a részbizonyítással érintett körben a 2/F/11.sorszám alatt csatolt adásvételi szerződés és ingatlanbecslést tartalmazó irat, valamint a P.20.743/2006.számú iratokból a keresetlevelél a releváns. A 2/F/11.sorszám alatt csatolt, a perbeli "Helység"1 ...1 szám alatti ingatlanra vonatkozó értékbecslés a felperes megbízásából készült 2001.április 7.napján. Ezen értékbecslés szerint az ...1 szám alatti ingatlan „becsült forgalmi értéke" 9.250.000 forint. A jelen per alperese - mint a Fővárosi Bíróság előtt folyamatban lévő per felperese - által benyújtott keresetlevélben a felperes úgy nyilatkozott, hogy „a lakás ingatlan 2002-es forgalmi értékét 9.250.000 forintra teszem" (keresetlevél 1.oldal 2.bek.). A keresetlevél 2.oldal 4.bekezdés utolsó két sorában pedig az alperes a következőket rögzítette: „elsőnek a hivatkozott lakásingatlanomat kellett eladnom 2002.január
4. napján 9.250.000 forintért és ezt az összeget teljes egészében az OTP hiteltörlesztésre fordítottam". Az alperes személyes meghallgatásakor a 2011.október 20.napján megtartott tárgyaláson (Pf.13.sorszámú jegyzőkönyv) elismerte, hogy az ...1 úti lakás vonatkozásában a korábbi perben becsatolt értékbecslés és az adásvételi szerződésben szereplő vételár adatai között ellentmondás van. Álláspontja szerint egy ingatlan forgalmi értékét a piaci viszonyok és egyéb tényezők befolyásolják. Arra a kérdésre, hogy miért van 4.200.000 forintos különbség az értékbecslésben szereplő érték és az adásvételi szerződésben megjelölt vételár között, azt tudta mondani: „elsősorban a piaci állapot idézte ezt elő, mert annak a társasháznak ahol a perrel érintett lakás is volt, illetve pontosabban ennek a lakásnak igen magasak voltak a fenntartási költségei. Úgy gondolom, hogy a vevő ezt ismerte és ennek alapján tett ajánlatot, amit én elfogadtam. Kényszerhelyzetben is voltam, hogy más vagyontárgyamat mentsem." Kérdésre úgy nyilatkozott „nem tudom, hogy került be az ismertetett iratba a 9.200.000 forintos összeg, mint ahogy mondtam, az nem volt komoly, az lehetett egy rossz kérdésfeltevésnek az eredménye". (Pf.13.jkv. 2.oldal 6.bekezdés) A megismételt eljárásban a felek egyezően nyilatkoztak arról, hogy a fenti ingatlant időközben "B" és "C" is továbbértékesítették, az új tulajdonosok személye nem ismert. A fenti eljárási adatokkal az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének tényállását egyben kiegészítette. A felperes az újabb másodfokú eljárásban korábbi fellebbezését akként tartotta fenn, hogy az ítélőtábla az alperest terhelő marasztalási összeget 1.750.000 forinttal emelje fel és kötelezze az alperest a másodfokú perköltség megfizetésére. E körben előadta, a hatályon kívül helyező végzésben foglaltaknak megfelelően a bizonyítási eljárásnak kizárólag a "Helység"1 ...1 szám alatti ingatlan tényleges vételárára kell kiterjednie. A Fővárosi Bíróságtól beszerzett és ismertetett iratok, valamint az alperesnek a keresetlevélben megtett személyes előadása alapján egyértelműen megállapítható, hogy ezen ingatlannak a forgalmi értéke 9.250.000 forint volt. Az ingatlan értékesítésére ezen a vételáron került sor az alperes által a Fővárosi Bírósághoz benyújtott keresetlevél adataiból kitűnően. A felperes azonban ennek ellenére 8.500.000 forintos vételáron kéri ezen ingatlan ½ részének a javára történő elszámolását. Álláspontja szerint az őt terhelő bizonyítási kötelezettségének eleget tett, de szükség esetére igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő kirendelését kérte az ingatlan 2002.évi forgalmi értékének a megállapítására. Hangsúlyozta, tudomása szerint ezen ingatlan további értékesítésre került. Az alperes a módosított fellebbezés teljesítését ellenezte és az ...1 szám alatti ingatlanforgalmi értékét a szerződésben szereplő 5.000.000 forintos vételáron kérte elszámolni. Előadta, hogy a korábbi perben csatolt értékbecslés egy hitelfelvétel fedezetére szolgált volna és vélhetően az alperes azért tett említést az abban lévő összegről, mert ennyiért tudta volna értékesíteni korábban az ingatlant. Az ítélőtábla a korábbi eljárásban beszerzett adatokat a jelen részbizonyítási eljárási adatokkal a Pp.206.§-ában foglalt elveknek megfelelően együttesen mérlegelve és értékelve arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperes módosított fellebbezése alapos. A Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyező végzése szerint a másodfokú eljárásban kizárólag az ...1 szám alatti ingatlan eladáskori forgalmi értékét kellett vizsgálni, az egyéb kérdésekben kifejtett jogi állásponttal és a levezetett elszámolással a Legfelsőbb Bíróság egyetértett. Az ítélőtábla az ...1 szám alatti ingatlan vonatkozásában elsődlegesen azt vizsgálta, hogy kit terhel a Pp.164.§./1/ bekezdése alapján a bizonyítási kötelezettség. A felperes és az alperes között abban nem volt vita, miszerint a felperest terheli annak bizonyítása, hogy 2002.évben az alperes „áron alul" értékesítette az ingatlant, illetve, hogy 2002-ben az ingatlan a szerződésben írtaknál magasabb forgalmi értéket képviselt. (Pf.3.sorszámú jegyzőkönyv 2.oldala) Az ingatlan 5.000.000 forintos értékét az alperes a 2002.január 9.napján kelt adásvételi szerződéssel igazolta. Az abban szereplő összegszerűséget a felperes kétségbe vonta, és bizonyítékként kérte figyelembe venni a Fővárosi Bíróság 15.P.632925/
5. és a P.20.743/2006.számú iratainak tartalmát. A felperes a Fővárosi Bíróság 15.P.632925/2004.számú iratanyagában 2/F/
6. sorszám alatt csatolta az ő megbízásából 2001.április 7-én kelt értékbecslést, amely szerint az ...1 úti ingatlan becsült forgalmi értéke 9.250.000 forint. A jelen per alperese - a Fővárosi Bíróság előtt folyamatban lévő perben felperes - által benyújtott keresetlevélben a felperes ezen ingatlan forgalmi értékét 9.250.000 forintra tette és a keresetlevél 2.oldal 4.bekezdésének utolsó sorában azt rögzítette, hogy „elsőnek a hivatkozott lakásingatlanomat kellett eladnom 2002.január 10.napján 9.250.000 forintért és ezt az összeget teljes egészében az OTP hiteltörlesztésre fordítottam." Az ítélőtábla álláspontja szerint az alperes a személyes meghallgatása során (Pf.13.sorszámú jegyzőkönyv) reális indokát nem adta annak, hogy a keresetlevélben miért nyilatkozott akként, hogy „a hivatkozott lakásomat kellett eladnom 2002.január 10.napján 9.250.000 forintért". Ugyanakkor nem vitatta, hogy az ingatlan általa csatolt értékbecslés szerint becsült értéke 9.250.000 forint volt. Ezen eljárási adatokat az ítélőtábla együttesen értékelve és mérlegelve az ...1 szám alatti ingatlan eladáskori forgalmi értékét a felperes által megjelölt 8.500.000 forintban fogadta el. További bizonyítást a fenti adatokra figyelemmel szükségtelennek ítélt így, "B", valamint "C" korábbi tulajdonosok meghallgatását - melyet egyik peres fél sem indítványozott illetve igazságügyi ingatlanforgalmi szakértői szakvélemény beszerzését. A szakvéleményhez helyszíni szemle nem lenne mellőzhető, de a korábeli állapot az eltelt jelentős időmúlásra, és tulajdonváltozásra figyelemmel már nem is lenne rekonstruálható. Az alperes az illetékhivatali iratok beszerzésére nem tett indítványt, a Pp.3.§./3/ bekezdése alapján hivatalból bizonyítás lefolytatásának nincs helye. A Győri Ítélőtábla Pf.I.20.138/2008/15.sorszámú ítéletében megállapította - amelyet a Legfelsőbb Bíróság is elfogadott - hogy a vagyonmérleg 50-70 tételei alatt feltüntetett ingóságok összértéke 3.224.000 forint, ebből a felperes jutója 1.622.000 forint. A ...1 úti és a ...2 úti ingatlanokkal kapcsolatos elszámolás a következő: ...1 úti ingatlan ½-e: ...2 úti ingatlan 23/100 tulajdoni hányada 4.250.000 forint + 7.360.000 forint Összesen 11.610.000 forint. Így a felperesnek jár házastársi közös vagyon megosztása jogcímén: Két ingatlanból eredően: Ingóságokból Összesen 11.610.000 forint + 1.622.000 forint 13.232.000 forint. Az elsőfokú ítélet megváltoztatása kihatással volt az elsőfokú illeték és a perköltség viselésére is. Az ítélőtábla a Pp.81.§./1/ bekezdése alapján a pernyertesség illetve pervesztesség arányának megfelelően az alperes által a felperes részére fizetendő elsőfokú perköltség összegét 590.000 forintra felemelte. Az elsőfokú kereseti illeték viseléséről a Pp.81.§./1/ bekezdése és az Itv.59.§./1/ bekezdése alapján rendelkezett a pernyertesség, illetve pervesztesség arányának megfelelően. Mindezen indokok alapján az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét a Pp.253.§./2/ bekezdése alapján részben megváltoztatta. Az ítélőtábla a Pp.81.§./1/ bekezdése alapján a pernyertesség, illetve pervesztesség arányának megfelelően kötelezte a túlnyomó részt pervesztes alperest a felperes másodfokú perköltségének a megfizetésére, amelynek összegénél figyelemmel volt a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyező végzésében megállapított összegre is. A peres eljárásban a felperes illetékfeljegyzési jogban részesült, így a Pp.81.§./1/ bekezdése szerint ő köteles a sikertelen fellebbezésével kapcsolatos le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket megfizetni, míg az alperes a másodfokú eljárásban teljes személyes költségmentességben részesült, ezért az ő vonatkozásában a le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket a 6/1986/VI.26./IM. rendelet 13.§./1/ bekezdése és 14.§-a értelmében az állam viseli. Győr,
7. évi október hó
8. napján Dr.Ábrahám Éva sk. a tanács elnöke Dr.Vass Mária sk. előadó bíró Dr.Szalay Róbert sk. bíró Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság 5.P.20.462/2005/
9. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság a dr. Erdélyi Györgyügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Pető Péterügyvéd által képviselt alperes ellen házastársi vagyonközösség megszüntetése iránt indított perében meghozta a következő ítéletet: Kötelezi a bíróság az alperest, hogy 60 (hatvan) nap alatt fizessen meg a felperesnek házastársi közös vagyon megosztása fejében 12.099.100.-(azaz tizenkettőmillió-kilencvenkilencezer-egyszáz) forintot. Ezt meghaladóan a bíróság a keresetet elutasítja. Kötelezi a bíróság az alperest, hogy 30 (harminc) nap alatt fizessen meg a felperesnek 350.000.-(azaz háromszázötvenezer) forint perköltséget. Köteles a felperes 540.000.-(azaz ötszáznegyvenezer) forint, míg az alperes 360.000.-(azaz háromszázhatvanezer) forint le nem rótt illetéket megfizetni az Államnak, külön felhívásra. Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül, 3 példányban, a Győr-Moson-Sopron Megyei Bírósághoz benyújtandó, a Győri ítélőtáblához címzett fellebbezésnek van helye. Tájékoztatja a bíróság a feleket, hogy a másodfokú bíróság az ítélet ellen irányuló fellebbezést tárgyaláson kívül bírálhatja el, ha - az elsőfokú bíróság ítéletét a
10. §-ban, illetve a
11. §