Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.548/2011/
- szám A Magyar Köztársaság nevében! A Pécsi Ítélőtábla a P.T. hozzátartozó által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - a Monori Ügyvédi Iroda által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt indított perében a Baranya Megyei Bíróság
- július
- napján kelt 11.P.20.442/2011/
- számú ítélete ellen az alperes által
- sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéltét részben megváltoztatja, és az alperes által a felperesnek fizetendő marasztalás összegét 40.000 (negyvenezer) forintra, és annak az elsőfokú ítélet szerinti késedelmi kamataira leszállítja. Mellőzi az alperesnek a felperes javára elsőfokú perköltségben való marasztalását. Mellőzi annak megállapítását, hogy a felperes 10.000 (tízezer) forint elsőfokú eljárási illeték visszatérítésére jogosult. Az első és másodfokú eljárásban felmerült költségeiket a felek maguk viselik. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás A V Víziközmű Társulat
- március 26-án alakult és
- április
- napján szűnt meg. A felperes
- júniusában vásárolta meg a v 0000/
- helyrajzi számú V, V utca
- szám alatti ingatlant.
- szeptember 22-én kelt 2705/2009/Adó. számú iratával V Város Jegyzője értesítette a felperest, hogy a tulajdonában álló, fent megjelölt ingatlan vonatkozásában 100.000 forint szennyvíz- víziközmű tartozása áll fenn, és felszólította a felperest az összeg 15 napon belüli befizetésére. Miután a felperes a felszólításnak nem tett eleget, V Város Jegyzője a
- november 5-én kelt 2707-3/
- számú végrehajtási intézkedésével a felperes munkabére és egyéb járandósága levonását rendelte el a tartozás behajtása érdekében. A felperes
- november 13-án végrehajtási kifogást terjesztett elő. A Dél-dunántúli Regionális Államigazgatási Hivatal P Kirendeltsége a 131498/5/
- számú
- december 21-én kelt végzésével a V Város Jegyzőjének
- november 5-én kelt 2707-3/
- számú végrehajtási intézkedését megsemmisítette. Megállapította, hogy a V Víziközmű Társulat
- árpilis 20-án a felperesi ingatlanon történt tulajdonszerzést megelőzően már megszűnt, így a felperes nem volt a társulat tagja, érdekeltségi hozzájárulás megfizetésére ezért őt nem kötelezték, így ellene végrehajtható okirat hiányában végrehajtási eljárás sem indulhatott volna. A végrehajtás során már levont összegeket az alperes a felperes részére visszatérítette. A felperes az ügyben jogi tanácsadással bízta meg dr. S.A. p ügyvédet, aki a felperes, annak lánya, illetőleg veje részére több alkalommal telefonon, illetőleg személyesen adott jogi tanácsot, majd
- február 1-jén kiállította a 80.000 forintról szóló számláját, amelyet a felperes e jogi tanácsadás díjaként az ügyvéd részére kifizetett. A felperes fizetési meghagyás kibocsátását kérte az alperessel szemben 80.000 forint közigazgatási jogkörben okozott kár és járulékai megfizetése iránt. Az alperes az ellenmondása folytán perré alakult eljárásban a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 80.000 forintot, valamint annak
- február 1-től a kifizetésig járó törvényes mértékű késedelmi kamatát, továbbá 5.624 forint perköltséget. Megállapította továbbá azt is, hogy a felperes 10.000 forint elsőfokú eljárási illeték visszatérítésére jogosult. Döntését azzal indokolta, hogy a Ptk. 349.§
(1)bekezdésében és 339.§
(1)bekezdésében írt feltételek a perbeli esetben fennállnak. A felperesnek az alperes által kiadott végrehajtással kapcsolatos irat ellen fellebbezésre nem volt lehetősége, hiszen határozatot nem, pusztán fizetési felszólítást kapott. A végrehajtási kifogást a fizetési felszólítás kézhezvételét követően előterjesztette, így a rendes jogorvoslati lehetőséget kimerítette. Az alperes által indított végrehajtási eljárás jogellenes volt, mert a felperes csak 2002-ben szerzett tulajdonjogot az ingatlanán, így a
- április 20-án megszűnt víziközmű társulat érdekeltségi hozzájárulás megfizetésére a felperest nem kötelezte. A kártérítés összegszerűségét a felperes által az iratokhoz csatolt, dr. S.A. ügyvéd által
- február
- napján kiállított 80.000 forintról szóló készpénzfizetési számla, valamint az ügyben tanúként kihallgatott ügyvéd tanúvallomása alapján tartotta megalapozottnak. Az ítélet ellen annak megváltoztatása és a kereset elutasítása, másodlagosan a marasztalási összegnek 40.000 forintra történő leszállítása iránt az alperes terjesztett elő fellebbezést. Arra hivatkozott, hogy a
- szeptember
- napján kelt és a fellebbezéshez mellékelt fizetési felhívásban a felperesnek 100.000 forint szennyvíz víziközmű tartozása megállapításra került, és egyen felszólították a felperest a tartozás rendezésére. Hivatkozott arra, hogy az Art. 145.§
(2)bekezdés szerint az okirat végrehajthatóságához külön intézkedésre nincs szükség, ezért tévedett az elsőfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy a felperes ellen végrehajtható okirat hiányában indította meg az alperes a végrehajtási eljárást. Utalt arra, hogy megítélése szerint a per alapjául szolgáló végrehajtási eljárásban nem történt olyan kirívóan súlyos jogalkalmazási és jogértelmezési tévedés, amely a polgármesteri hivatal kártérítő felelősségét megalapozná. Kártérítési felelősségének megállapítása esetére a marasztalási összeg 40.000 forintra történő leszállítását kérte, figyelemmel arra, hogy az ügy tárgyi súlyára és az ügyben ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységre tekintettel a kártérítési összeget eltúlzottnak tartotta. Hangsúlyozta, hogy a felperes által megbízott ügyvéd kizárólag tanácsadást végzett, okiratot nem szerkesztett, képviseletet nem látott el. A felperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. A fellebbezés részben, az alábbiak szerint alapos: Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a tényállást helyesen állapította meg, azt a másodfokú bíróság is elfogadta ítélkezése alapjául. Az irányadó tényállás alapján helyes jogi következtetés levonásával állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az alperes kártérítési felelősségének feltételei fennállnak, a felperes a rendes jogorvoslati lehetőséget kimerítette, az alperes által indított végrehajtási eljárás jogellenes volt, amellyel okozati összefüggésben a felperesnek kára keletkezett. Tévesen hivatkozik az alperes fellebbezésében arra, hogy a 2009. szeptember 22én kelt fizetési felszólításban került megállapításra a felperes tekintetében a szennyvíz víziközmű tartozás. Ez a fizetési felszólítás ugyanis nem minősül adóhatósági adó-megállapításnak, ilyenre nem került sor és nem is kerülhetett, hiszen a felperes az ingatlanát a V Víziközmű Társulat megszűnését követően szerezte, így a társulatnak nem volt a tagja, amelyre tekintettel érdekeltségi hozzájárulás megfizetésére sem volt kötelezhető. A felperesnek küldött fizetési felhívásban szereplő 100.000 forint szennyvíz víziközmű tartozás megfizetésére ezért az alperes a felperest tévesen hívta fel, és a fizetési felhívása alapján, adóhatósági adó-megállapításra vonatkozó határozat hiányában jogellenesen vonta le a szennyvíz víziközmű tartozást a felperes jövedelméből. Egyetértett a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal abban is, hogy az alperes fentiek szerinti magatartása olyan súlyos jogalkalmazási tévedés volt, amely kártérítési felelősségét megalapozza. A Ptk. 340.§
(1)bekezdése értelmében a károsult a kár elhárítása, illetőleg csökkentése érdekében úgy köteles eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amely abból származott, hogy a károsult e kötelezettségének nem tett eleget. A fenti jogszabályhely alapján a másodfokú bíróság megítélése szerint az elsőfokú bíróság által megállapított kártérítési összeg nem helytálló. A felperes által az ügyvéd részére kifizett munkadíj a perbeli ügyben felperes részére jogi tanácsot adó ügyvéd által elvégzett munkával oly mértékben nem áll arányban, és az érvényesített szennyvíz- víziközmű tartozás összegére figyelemmel oly mérték eltúlzott, hogy annak eltúlzott voltát a jogban járatlan felperesnek is észlelnie kellett. A fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság - annak ellenére, hogy az ügyvédi munkadíj szabad megállapodás tárgya - az alperes másodlagos fellebbezését megalapozottnak találta és úgy ítélte meg, hogy a perben felperes részére jogi tanácsot adó ügyvéd részéről kifejtett ügyvédi tevékenység 40.000 forintos díjazását meghaladó díjazás olyan kiadás, amely szükségtelen és felesleges volt, amely tekintetében a felperes jogszabályon alapuló kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget, amely miatt annak megtérítését az alperestől nem követelheti. A fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253.§
(2)bekezdése alapján részben megváltoztatta és az alperes marasztalásának összegét 40.000 forintra szállította le. A részben sikeres fellebbezés folytán a peres felek 50-50%-ban lettek pernyertesek. Az első- és másodfokú eljárásban a per tárgyi illeték-feljegyzési jogos voltára tekintettel feljegyzett 10.000-10.000 forint eljárási illeték viselésére a Pp. 81.§
(1)bekezdése alapján 50-50%-ban lennének kötelesek, az alperes azonban személyes illetékmentes, így illeték megfizetésére nem kötelezhető. A felperes az elsőfokú eljárásban a per tárgyi illeték-feljegyzési jogos volta ellenére 10.000 forint eljárási illetéket lerótt. Erre tekintettel mellőzte a másodfokú bíróság a felperes eljárási illeték visszatérítésére való jogosultságának megállapítását, mert a felperes által az elsőfokú eljárásban tévesen előlegezett illeték az 50%-os pervesztességi arányára tekintettel a felperes által a perben viselendő első- és másodfokú illeték összegével egyezik meg. Az ezt meghaladó költségek tekintetében a Pp. 81.§
(1)bekezdése alapján a másodfokú bíróság úgy rendelkezett, hogy mindegyik fél maga viseli a saját költségét. A másodfokú bíróság a fellebbezést a Pp. 256/A.§
(1)bekezdés f) pontja és
(3)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Pécs,
- november
- Dr. Szentpéteriné dr. Bán Erzsébet s.k. a tanács elnöke, Dr. Hrubi Adrienn s.k. előadó bíró, Dr. Kutasi Tünde s.k. bíró