Nógrád Megyei Bíróság 10.K.21.001/2010/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Nógrád Megyei Bíróság Dr. Paróczai Endre ügyvéd (....) által képviselt T..B. (....) felperesnek - Dr. Kovács Katalin jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Észak-magyarországi Regionális Vám- és Pénzügyőri Főigazgatósága (3530 Miskolc, Széchenyi u. 10.) alperes ellen jövedéki ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő ítéletet: A bíróság a felperes kereseti kérelmét e l u t a s í t j a . Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 45.000.(Negyvenötezer) forint perköltséget, valamint fizessen meg - az illetékügyben eljáró adóhatóság külön felhívására - 54.993.- (Ötvennégyezer-kilencszázkilencvenhárom) forint feljegyzett kereseti illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincsen helye. Indokolás: A Salgótarjáni Vám- és Pénzügyőri Hivatal járőrei, a Vám- és Pénzügyőrség Északmagyarországi Nyomozóhivatal Nógrád Megyei Osztályának munkatársaival együtt
- január 11-én jövedéki ellenőrzést tartottak a felperes M..., F... u.
- szám alatti ingatlanán. Az ellenőrzés időpontjában a felperesi ingatlanon állt a H..-7.. forgalmi rendszámú, F.D. típusú tehergépkocsi, amelynek rakterében előtalálásra került 20 literes műanyagkannákban tárolva összesen 320 liter alkoholtermék, a felperesi ingatlanon pedig, ugyancsak 20-literes műanyagkannákban tárolva, további 480 liter alkoholtermék. Ezeknek az alkoholtermékeknek a származását, eredetét igazolni nem tudták. A Salgótarjáni Vám- és Pénzügyőri Hivatal ezeknek a tényeknek az alapján, a 2010.február
- napján kelt, a 385-2/
- VPH. ST. iktatószámú határozatával, a felperest 916.542.- forint jövedéki bírság megfizetésére kötelezte. A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló
- évi CXXVII. törvény (Jöt.)
- §
(2)bekezdés d.) pontja alapján ugyanis az alkoholtermék jövedéki terméknek minősül. A Jöt. 114. §
(2)bekezdés b.) - c.) pontja alapján adózás alól elvont terméknek minősül az a jövedéki termék, amelynek származását, eredetét számlával, számlát helyettesítő okmánnyal, termékkísérő okmánnyal, vagy vámokmánnyal nem tudják. Valamint az e törvény szerint a zárjeggyel, hivatalos zárral, illetve adójellel ellátandó, de zárjegy, hivatalos zár, illetve adójegy nélküli, hamis vagy hamisított, jogtalanul megszerzett zárjeggyel ellátott alkoholtermék. A Jöt. 114. §
(1)bekezdés b.) pontja értelmében az a természetes személy, aki olyan jövedéki terméket birtokol, amelyet nem adóraktárban állítottak elő a jövedéki termék mennyisége után jövedéki bírságot fizet. A Jöt. 114. §
(3)bekezdése értelmében a jövedéki bírság alapja az adózás alól elvont termék mennyisége és a bírság megállapításkor hatályos adómértékek alapján számított adó, a bírság mértéke pedig a bírságalap kétszerese. Ezt a határozatot az alperes jogelődje a Vám- és Pénzügyőrség Észak-magyarországi Regionális Parancsnoksága a
- május
- napján kelt 2328-1/
- VPÉMRP. iktatószámú határozatával helybenhagyta. Az alperes nem tartotta megalapozottnak azt a felperesi hivatkozást, hogy az ellenőrzéskor jelenlévő másik személy, akinek kérésére a felperes megengedte, hogy az ingatlana garázsába az előtte ismeretlen folyadékot tartalmazó műanyagkannák átmenetileg elhelyezésre kerüljenek, mint tulajdonos tartotta birtokban a műanyagkannákban lévő folyadékot is, ezért tehát a felperest nem lehet garázsban feltalált alkoholtermék birtokosának tekinteni. Az alperesi álláspont szerint ugyanis a garázsba történő átrakást követően a kannák már kikerültek a szállító személy birtokából, azok felett a hatalmat már a felperes gyakorolta. A keresetlevelével a felperes ezeknek a határozatoknak a hatályon kívül helyezését kérelmezte. Ebben jogszabálysértésként változatlanul arra hivatkozott, hogy az ingatlana garázsába lepakolt műanyagkannákban lévő alkoholtermékek birtokosának az ellenőrzés időpontjában is jelenlévő azt a személyt kell tekinteni, aki azokat oda szállította. Az alperes a kereset elutasítását kérelmezte. A bíróság a felperes kereseti kérelmét az alábbiak miatt nem találta megalapozottnak. A Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (Ptk.)
- §
(1)bekezdése értelmében a birtokot megszerzi, aki a dolgot magához veszi, vagy akinek az más módon hatalmába kerül. Ebből a törvényi rendelkezésből következően nem vitásan a felperes birtokosa lett annak a 480 liter alkoholterméknek, amelyet tartalmazó 40 db 20 literes műanyagkanna az ingatlanán lévő garázsba elhelyezésre került. Ezen a tényen nem változtat a Ptk. 187. §
(2)bekezdésébe foglalt az a rendelkezés sem, hogy birtokos az is, akitől a dolog időlegesen más személy hatalmába került. Tehát a jövedéki terméket a felperes ingatlanára szállító és annak ideiglenes megőrzését kérő személy. A felperesnek az ingatlana garázsába már lepakolt 480 liter alkoholtermék vonatkozásában tehát a birtokosi minősége kétséget kizáróan megállapítható volt, így tehát vele szemben jogszabálysértés nélkül került alkalmazásra a Jöt. a 114. §-a értelmében az alkoholtermék mennyisége és adómértéke alapulvételével elvégzett számítás szerinti jövedéki bírság. A Ptk. 187. §
(2)bekezdésébe foglalt rendelkezésből követezően legfeljebb az lett volna megállapítható, hogy az a személy, aki a kérdéses alkoholterméket a felperes garázsába szállította, a felperessel együtt birtokosnak tekinthető, és így a kettőjük felelőssége a Jöt. 116/B. §
(1)bekezdése értelmében egyetemleges. Az egyetemlegesség alkalmazásának hiányára, mint jogszabálysértésre azonban a felperes a keresetlevelében és a perben tartott első tárgyaláson sem hivatkozott, így tehát az egyetemlegesség alkalmazásának hiánya alapján a bíróság a perbeli alperesi határozatot nem is vizsgálhatta felül, a Polgári Perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (Pp.)
- §-ába foglalt rendelkezés értelmében. Abban a tekintetben viszont a tényállást az ügyben eljárt pénzügyőri hatóságok helyesen állapították meg, hogy a felperes garázsában elhelyezett 480 liter, származásában nem igazolt alkoholtermék birtokosának a felperest is tekinteni kell, így vele szemben, mint birtokossal szemben a Jöt.
- §-a alapján a jövedéki bírság jogszerűen alkalmazható volt. Mivel pedig a bíróság a keresetlevélben állított jogszabálysértést az alperesi határozatban megállapítani nem tudta,ezért nem is kerülhetett sor arra, hogy azt a határozatot a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján hatályon kívül helyezze, így a felperes kereseti kérelmét utasította. A pervesztes felperest a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte az alperesnek a perindítással felmerült perköltsége megtérítése. A jogtanácsosi képviseltre tekintettel ezt a perköltséget a bíróság a 32/2003. (VIII. 22.) IM. rendelet 3. §
(2)bekezdés a.) pontja alapján határozata meg. A perben, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 42. §
(1)bekezdés a. pontja és 62. §
(1)bekezdés h.) pontja alapján, a 916.142.- forint pertárgyérték alapulvételével, 54.993.- forint eljárási illeték került feljegyzésre. Ennek a feljegyzett illetéknek a viselésre a Pp.78. §
(2)bekezdése és a 6/
- (VI. 26.) IM. rendelet
- §
(2)bekezdése alapján ugyancsak a pervesztes felperes köteles. Az ítélet elleni fellebbezési jogosultság kizárása a Pp. 340. §
(1)bekezdésén alapul. Balassagyarmat,
- február
- Dr. Takács László sk. bíró A kiadmány hiteléül: kiadó