Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.21.097/2007/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla a Gócza Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Gócza Gabriella ügyvéd által képviselt felperesnek - az ORFK GF Jogi Osztálya, mint pertárs (1139 Budapest, Teve u. 4-6., ügyintéző: dr. Kiss Péter jogtanácsos) által képviselt Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányság (4400 Nyíregyháza, Bujtos út 2.) II. rendű alperes ellen közigazgatási jogkörben okozott kár megfizetésére kötelezés iránt a Fővárosi Bíróság előtt 4.P.23.797/
- számon megindított ügyben a
- április 24-én
- sorszámon meghozott ítélettel szemben a felperes részéről
- és
- sorszámon benyújtott fellebbezések folytán meghozta a következő Ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 (tizenöt) napon belül fizessen meg a II. rendű alperesnek 100.000 (százezer) forint másodfokú perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy az állam javára, az adóhatóság felhívására az ott írt számlára fizessen meg 210.000 (kétszáztízezer) forint fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás: A felperes kereseti kérelmét
- december 1-én nyújtotta be. E keresetében az I. rendű alperesként megnevezett Országos Rendőr-főkapitányság és a II. rendű alperesként megnevezett Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányság alperesekkel szemben közigazgatási jogkörben okozott kár megfizetésére kötelezést kért, keresete összegszerűségét utóbb leszállított keresetében 3.500.000 Ft-ban jelölte meg, és
- november 28-tól igényelt évi 20 %-os kamatot. Előadta, hogy
- november 27-én Budapesten ellopták az általa használt és lízingelt BMW személygépkocsit, amelyet a Nyíregyházi Rendőrkapitányság két járőre
- november 28-án megtalált. A lezáratlan és reszelt pótkulccsal rendelkező gépkocsi azonnali elszállításáról nem intézkedtek, ezért másnap a helyszínen már további cselekményt nem tudtak végezni, mert a gépkocsit ismeretlen elkövetők e helyről lezárása ellenére elszállítottak. Előadta, hogy a járőrök az azonosításhoz szükséges valamennyi adatot nem rögzítették és emiatt ellenük fegyelmi eljárás is indult, mely figyelmeztetéssel ért véget. A Fővárosi Bíróság
- február 22-én meghozott 4.P.28.170/200/
- számú ítéletével a II. rendű alperest kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 3.500.000 Ft-ot és ezen összeg után
- november 28-tól a kifizetésig járó évi 20 %-os kamatot, valamint 160.000 Ft perköltséget. Az I. rendű alperessel szemben a keresetet elutasította és rendelkezett az eljárási illetékek viseléséről. Ez az ítélet az I. rendű alperessel szemben jogerőre emelkedett, míg a II. rendű alperes fellebbezése folytán eljáró Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága mint másodfokú bíróság a
- március 6-án meghozott Pf.V.25.428/2001/
- számú végzésével a II. rendű alperest érintő ítéleti rendelkezéseket hatályon kívül helyezte és e körben a perköltségre is kihatóan, az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította. Megállapította a bíróság, hogy a felperes a perben másról átruházott követelést érvényesített. Rögzítette, hogy a felperes az A. S. AG. alkalmazottjaként üzemeltette a perbeli személygépkocsit. Az iratokhoz csatolt és a DG GmbH mint lízingbe adó, és az GmbH mint lízingbevevő között létrejött lízingszerződés
- pontja szerint rögzítette, hogy a lízingbe vevő a járművön harmadik személynek nem engedhet jogokat. A
- pont alapján pedig azt, hogy a lízingbe vevő felel a gépjármű ellopásáért és az ezekből eredő értékcsökkenésért. A másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az GmbH az általa így lízingelt gépkocsi használatát engedte át az A. S. AG-nek. A másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy a felperes három engedményezési szerződést csatolt. Egyrészt az GmbH-tól 6.000.000 Ft-os követelésről, az A. S. AG-től 3.500.000 Ft követelésről, míg a VR GmbH mint a DG GmbH lízingbe adó jogutódja 3.500.000 Ft-os követelést ruházott át. A másodfokú bíróság felhívta az elsőfokú bíróságot, hogy tisztázza, hogy ki a követelés jogosultja, aki azt a Ptk.
- §
(1)bekezdése értelmében másra átruházhatja. A megismételt eljárás során az elsőfokú bíróság beszerezte valamennyi előzményi szerződést, azok magyar fordításait. Tanúként hallgatta meg GmbH volt ügyvezetőjét, és az iratokhoz csatoltatta a Bielefeldi Városi Bíróság 23 0 196/
- számú ítéletét. A megismételt eljárást követően a felperes a II. rendű alperessel szemben fenntartotta a 3.500.000 Ft tőke és ezen összeg után
- november 28-tól járó mindenkori törvényes mértékű kamatra és perköltségre vonatkozó keresetét. Jogalapként Ptk.
- §
(1)bekezdésére, a 327. §
(1)és
(2)bekezdésére, a 328. §
(1)bekezdésére, a 329. §
(1)és
(2)bekezdésére, végül a kamat tekintetében a
- §-ára hivatkozott. A II. rendű alperes a felperesi kereset elutasítását kérte, vitatta a jogalapot, a kár összegszerűségét, az okozati összefüggést. Kifejtette, hogy bizonyos elemek megléte esetén pedig a felperesi követelés elévült, és a felperes aktív perbeli legitimációval sem rendelkezik. A Fővárosi Bíróság ezt követően
- április 24-én meghozott
- sorszámú ítéletével a felperesnek a II. rendű alperessel szembeni kereseti kérelmét elutasította. A Pp.
- §
(1), 164. §
(1), a Ptk. 339. §
(1)és 355. §
(1), valamint 349. §
(1)bekezdésének felhívása után elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a II. rendű alperes kártérítési felelősségének bizonyítása esetén ezt a követelést a felperes saját nevében érvényesítheti-e, illetve e követelés a II. rendű alperessel szemben elévült-e. E körben a Ptk. 324. §
(1)és
(2), 325. §
(1)és a Ptk. 326. §
(1)bekezdésére utalva kifejtette, hogy ez a követelés esedékessé - a felperesi előadás szerint - 1993. november 28-án vált. Az engedményezés Ptk. 328. §
(1)és
(3), valamint a Ptk. 329. §
(1)és
(3)bekezdésének ismertetése után arra a megállapításra jutott, hogy a II. rendű alperessel szemben a felperesi követelés az elévülés nyugvását vagy megszakítását eredményező esemény hiányában
- november 28-án bekövetkezett. Rögzítette, hogy a felperes csak saját nevében jelentett be kárigényt
- december 1-i perindítással. Kifejtette, hogy a felperesnek a követelést az engedményezéssel már
- november 28-át megelőzően kellett megszerezni. Az engedményezési szerződéseket vizsgálva rámutatott, hogy a DG GmbH jogutódjától a VR Leasing AG-től az engedményezés csak az A. AG-vel szembeni Casco biztosításból eredő igényérvényesítésre vonatkozik. Így annak jelen perbeli igényre joghatása nincs. Az GmbH-tól származó engedményező nyilatkozatok tekintetében azt állapította meg, hogy a németországi cégnyilvántartás adatai szerint az GmbH
- januárjában megszűnt, ezért nevében 1996 és 1998-as dátumokkal kiadott engedményezési nyilatkozatok már jogokat és kötelezettségeket nem biztosítanak. Az A. S. AG-tól származó engedményezés tekintetében azt rögzítette, hogy a becsatolt
- szeptember 15-i német nyelvű tanúsítvány és az
- december 1ére datált magyar nyelvű megállapodás alapján a felperes cége kizárólag használati jogot szerzett a gépkocsira, ez azonban nem jogosította fel arra, hogy a felperes javára a teljes gépkocsi értéke tekintetében engedményező nyilatkozatot tegyen. Mindezek alapján a felperes keresetét részben a II. rendű alperes elévülési kifogása, illetve a felperes aktív perbeli legitimációjának hiánya miatt találta elutasítandónak. Másodlagos indoklásként utalt arra, hogy az ellopott és megtalált gépjármű azonossága és a kár összegszerűsége is vitatott. E körben a bizonyítás pedig a felperest terhelte. Az ítélettel szemben a felperes élt fellebbezéssel. Kérte, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét teljes egészében változtassa meg és a II. rendű alperest kötelezze 3.500.000 Ft államigazgatási jogkörben okozott kár, annak
- november 28-tól a kifizetés napjáig járó mindenkori törvényes késedelmi kamata, valamint az első- és másodfokú perköltség megfizetésére. A követelés elévülése tekintetében arra hivatkozott, hogy a felperes ezt a követelést már
- december 1-én az Handels GmbH-tól megszerezte. E körben utalt az alap lízingszerződés
- pontjára és kifejtette, hogy a jövőre nézve keletkező követelések is engedményezhetők. Arra hivatkozott, hogy az elévülést a teljesítésre irányuló írásbeli felszólítás megszakította. Állította, az elsőfokú bíróság másodlagos indokolása kapcsán, hogy az ellopott és megtalált gépjármű azonossága nem vitatható, másrészt arra is rámutatott, hogy a 3.500.000 Ft-os kárértéket a hatályon kívül helyezést megelőző elsőfokú eljárásban az alperes sem vitatta. A II. rendű alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását és másodfokú jogtanácsosi munkadíj megállapítását kérte. Tagadta a felperesnek az engedményezéssel kapcsolatban elfoglalt álláspontját, és ismételten rámutatott, hogy a perindítást követően beszerzett engedményezések egy, már elévült követelés engedményezéséről szóltak. A felperes korábbi kártérítés megfizetésére kötelező felhívásai pedig igényérvényesítési jogosultság hiányában nem eredményezhették a követelés elévülésének megszakadását. Vitatta az ellopott és a megtalált gépjármű azonosságát. A II. rendű alperessel szemben elutasító rendelkezést tartalmazó elsőfokú ítéletnek nincs olyan rendelkezése, melyet a felperesi fellebbezés nem érint. Ezért a másodfokú bíróság a Pp.
- §
(4)bekezdése alapján eljárva a teljes elsőfokú ítéletet bírálta felül. A fellebbezés alaptalan. A másodfokú bíróság elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a káresemény időszakában az esetleges kárfelelősség kit terhelt és ez az igény - fennállása esetén - utóbb kivel szemben érvényesíthető. A rendőrségről szóló
- évi XXXIV. törvény az
- április 20-i kihirdetést követő hatodik hónap első napján lépett hatályba. Ezzel egyidejűleg többek között hatályát vesztette az állam és közbiztonságról szóló
- évi
- tvr. 5-
- §-a, a rendőrségről szóló 39/
- (XI. 4.) MT rendelet, az ezt módosító 48/
- (XI. 21.) MT rendelet, továbbá a 154/
- (XII. 29.) MT rendelet, és a 4/
- (VII. 11.) Korm. rendelet. Hatályon kívül helyezésre került a rendőrség irányításával kapcsolatos 83/
- (IV. 27.) MT rendelet és az 1054/
- (III. 23.) MT határozat. A rendőrségről szóló törvény
- §
(1)bekezdés e) pontjában kapott felhatalmazás alapján a belügyminiszter kiadta a 3/
- (III. 1.) BM rendeletet, mely
- április 1-én lépett hatályba és hatályon kívül helyezte a Magyar Köztársaság rendőrsége szolgálati szabályzatáról szóló 1/
- (I. 10.) BM rendeletet. A 3/
- (III. 1.) BM rendelet melléklete a BM rendelet
- §
(1)bekezdése alapján határozta meg, hogy a rendőrség központi, területi szerveinek van-e jogi személyisége. Az ezt megelőző hatályos rendelkezések sem az Országos Rendőr-főkapitányságot, sem a megyei rendőr-főkapitányságokat önálló jogi személyiséggel nem ruházták fel. A melléklet szerint a megyei és budapesti rendőr-főkapitányságok, az Országos Rendőrfőkapitányság, a többszöri névváltozás folytán a Rendészeti Biztonsági Szolgálat, az ORFK Köztársasági Őrezred jelenleg azok a szervezetek, amelyek jogi személyiséggel rendelkeznek. Ebből a felsorolásból azonban nem következik, hogy jelen per II. rendű alperese, aki a káresemény idején jogi személyiséggel nem rendelkezett, az ügyben kárfelelősség alanya lehet. A megelőző jogszabályok, így az 1974. évi 17. tvr. 11. §
(1)bekezdése úgy rendelkezett, hogy a közbiztonság és a belső rend védelmének jogszabályban meghatározott feladatait a Belügyminisztérium szervei, a rendőrség, továbbá a nemzetbiztonsági szolgálatok látják el. A Belügyminisztérium szerveinek működési területét, hatáskörét, alá- és fölérendeltségi viszonyát a belügyminiszter külön jogszabályban állapítja meg. A 39/
- (XI. 1.) MT rendelet a rendőrség tekintetében csupán azt tartalmazza, hogy a Magyar Köztársaság Rendőrsége nevet viseli. Minden felügyeleti intézkedés és a szolgálati szabályzat megállapítása, az alá- és fölérendeltségi viszony kialakítása a belügyminiszter feladata. Az 1/
- (I. 10.) BM rendelet
- §
(3)bekezdése akként fogalmaz, hogy a rendőrség feladatait a Belügyminisztérium szerveivel, az önkormányzatokkal, a fegyveres erőkkel, az állami- és társadalmi szervekkel együttműködve, az állampolgárok közreműködését igényelve látja el. Összefoglalva a rendőrség új szolgálati szabályzatának
- április 1-i hatálybalépését megelőző időszakban minden kártérítési perben alperesként csak a Belügyminisztérium szerepelhetett. Így jelen ügyben is a helyes alperes a Belügyminisztérium és az időközi jogutódlásra figyelemmel, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium lenne. A Belügyminisztérium ügyfélszolgálatához a felperes még 1995-ben intézett megkeresést, de ezt követően vele szemben igényt nem érvényesített. Mindezekből következik, hogy a felperes a jelen perbeli II. rendű alperessel szemben igényt nem érvényesíthet, kereseti követelése már ez okból is elutasítandó. Ezt meghaladóan helytállóan mutatott rá az elsőfokú bíróság, hogy a felperes követelése aktív perbeli legitimáció híján nem érvényesíthető, az általa fellebbezésben is hangsúlyozott
- decemberi használati megállapodás ezt semmilyen módon nem támasztja alá. A felperes mindvégig saját jogon érvényesített igényt, márpedig erre az általa csatolt okiratok nem jogosították fel. Helytálló az elsőfokú bíróság azon indoklása is, mely szerint aktív perbeli legitimáció esetén is a követelés elévülése lenne megállapítható, nem vitatva azt, hogy jövőbeni követelés engedményezésére is lehetőség van, de az 1992-es megállapodás ilyen jövőbeni követelés engedményezését nem tanúsítja. Ezért nem állapítható meg az elévülés nyugvása vagy megszakadása sem. Mindezekre utalva a másodfokú bíróság nem találta szükségesnek annak vizsgálatát, hogy az ellopott és megtalált gépjármű azonos-e és nem vizsgálta a kár összegszerűségét sem. Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján a fenti kiegészítésekkel helybenhagyta. A II. rendű alperes javára a jogtanácsosi képviseletre figyelemmel állapított meg perköltséget és a felperest az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illeték lerovására kötelezte a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(2)és 15. §
(3)bekezdés alapján. Budapest,
- november
- Dr. Tölg-Molnár László s.k. a tanács elnöke, előadó Dr. Hőbl Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: . Madarász Anna s.k. bíró