SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Gf.I.30.435/2007/4.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Szegedi Ítélőtábla a Dr. Kastyják János ügyvéd által képviselt (felperes neve, címe) alatti székhelyű felperesnek - a másodfokú eljárás során a Dr. Molnár Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Molnár Márta ügyvéd) által képviselt (I.rendű alperes neve, címe) alatti székhelyű I. rendű és (II.rendű alperes neve, címe) alatti lakos II. rendű alperesek ellen vételár megfizetése iránt indított perében a Bács-Kiskun Megyei Bíróság
- július
- napján kelt 10.G.40.259/2006/20-I. számú ítéletével szemben az alperesek részéről
- és
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezések folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és a keresetet elutasítja. Az alpereseket költség, tanúdíj és illeték fizetésére kötelező rendelkezéseket mellőzi. Kötelezi a felperest, fizessen meg az I. és II. rendű alperesnek 15 nap alatt 210.000,(Kettőszáztízezer) Ft másodfokú eljárási költséget. Kötelezi a felperest, fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 427.800,(Négyszázhuszonhétezer-nyolcszáz) Ft le nem rótt elsőfokú, valamint 427.800,(Négyszázhuszonhétezer-nyolcszáz) Ft le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. Kötelezi a felperest, fizessen meg az államnak a Bács-Kiskun Megyei Bíróság Gazdasági Hivatala felhívására 4.480,- (Négyezer-négyszáznyolcvan) Ft állam által előlegezett tanúdíjat. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: A felperes és az I. rendű alperes között
- decemberében frissen kitermelt faanyag adásvételére jött létre szerződés. A faanyagot a felperes a F... Bt-2- től vásárolta azzal, hogy azt a területről majd az I. rendű alperes szállítja el. A kitermelt fa egy részét az I. rendű alperes felmérés (felvételezés) után elszállította. További faáru elszállítása azért nem történhetett meg, mivel az erdőterület tulajdonosa, (személy neve) lopás bűntette miatt feljelentést tett, és a Szegedi Rendőrkapitányság Mórahalmi Rendőrörs
- december 28-án a területen lévő fát lefoglalta. A II. rendű alperes
- március 8-án (személy neve) eladótól megvásárolt 882,1 m³ faanyagot, melyet a területről elszállított. Mivel ugyanezen faanyag vételárát számláiban a felperes is érvényesítette, a nettó vételárat a II. rendű alperes ügyvédi letétbe helyezte. A rendőrség
- április 7-én is szemlét tartott, ekkor a területen fellelt (megmaradt) faanyagot újból lefoglalta. A lefoglalás megszüntetése
- április 12-én megtörtént, a faanyagot a rendőrhatóság (személy neve) részére rendelte kiadni. Az I. rendű alperes a
- december végéig elszállított faanyag vételárát, a felperes részére megfizette, nem egyenlítette ki az 5033393 számú,
- január 16-án esedékes 3.789.130,- Ft és a 0066803 számú,
- január 5-én esedékes 2.947.200,- Ft összegű számlákat, valamint az 5033391 számú,
- december 30-án esedékessé vált számlából is fennmaradt 394.660,- Ft tartozása. A felperes keresetében 7.129.990,- Ft és az egyes részösszegek után az esedékességtől járó törvényes mértékű késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket, a II. rendű alperes mögöttes felelősségének kimondása mellett. Az alperesek vitássá tették a szerződés érvényességét arra figyelemmel, hogy a felperes az I. rendű alperes javára olyan árut értékesített, melynek tulajdonjogával nem rendelkezett. Előadták, hogy a 882,1 m³ fát a II. rendű alperes az erdőterület tényleges tulajdonosától megvásárolta, ezért a megjelölt mennyiség után számított vételárra a felperes nem tarthat igényt. Az elsőfokú bíróság ítéletével 7.129.990,- Ft, valamint 1.700.000,- Ft után
- december
- napjától, 3.788.130,- Ft után
- január
- napjától, míg 2.947.200,- Ft után
- február
- napjától a kifizetésig járó, a mindenkori költségvetési törvényben meghatározott mértékű késedelmi kamata megfizetésére kötelezte az I. rendű alperest. A Ptk.
- §
(1)bekezdésében foglaltak alapján vizsgálta, a felperes megszerezte-e az áru tulajdonjogát. Megállapította, hogy a Ptk. 118. §
(1)bekezdése szerint kereskedelmi forgalomban jóhiszemű vevőként a felperes tulajdonjogot szerzett még akkor is, ha számára lopott dolgot értékesítettek. Az I. rendű alperes jogosult volt ún. vételes ívet készíteni, amely alapján az abban feltüntetett famennyiséget a területről maga szállította el. A fakitermelés helyén a dolog átadására, illetőleg átvételére az I. rendű alperes részéről került sor. Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az alperesek éltek fellebbezéssel, annak megváltoztatását és a kereset elutasítását kérték. Továbbra is arra hivatkoztak, hogy a
- december 28-án történt rendőrségi foglalás időpontjáig elszállított fa ellenértékét az I. rendű alperes kiegyenlítette, ezt követően a felperes már nem rendelkezett olyan faanyaggal, amellyel az adásvételi szerződést teljesíthette volna. A faanyag birtokba adása a lefoglalásig nem történt meg. Ezen áru tulajdonjogát a II. rendű alperes (személy neve)-tól szerezte meg. A felperesnek az erdőterület -3Gf.I.30.435/2007/4.szám tulajdonosával kellett volna tisztázni a tulajdonjog kérdését, emiatt a vételárat az I. rendű alperes ügyvédi letétbe helyezte. Másodlagosan azt hangsúlyozták, hogy az I. rendű alperes az adott helyzetnek megfelelően járt el, ezért a felperes késedelmi kamatra nem jogosult. A perre okot nem adtak, ezért alaptalan a költség és illeték fizetésre kötelező rendelkezés is. Az alperesek fellebbezése az alábbiak szerint alapos. A felperes keresete a
- decemberében kötött adásvételi szerződés alapján általa értékesített faanyag vételárának megfizetésére irányult. Azzal érvelt, hogy a más által ugyan bűncselekmény elkövetésével eltulajdonított áru tulajdonjogát kereskedelmi forgalomban jóhiszeműen és visszterhesen megszerezte, így mint tulajdonos erre érvényes adásvételi szerződést kötött. Arra helyesen utalt az elsőfokú bíróság, hogy a Ptk.
- §
(1)bekezdésének szabálya szerint a dolog tulajdonjogát a felperes nem tulajdonostól is megszerezhette, így annak átruházására érvényes szerződést köthetett. A felperes azonban a vételár megfizetésére annyiban tarthatott csak igényt, amilyen mértékben a szerződést teljesítette. A Ptk. 117. §
(2)bekezdése értelmében a tulajdonjog megszerzéséhez az átruházásra irányuló szerződésen vagy más jogcímen felül a dolog átadása is szükséges. Az átadás a dolog tényleges birtokba adásával vagy más olyan módon mehet végbe, amely kétségtelenné teszi, hogy a dolog az átruházó hatalmából a tulajdonjog megszerzőjének hatalmába került. Azt, hogy a dolog feletti tényleges hatalom átkerült-e a vevőhöz, a közfelfogás szerint kell megítélni. A felperes, valamint a F... Bt. között létrejött 3/F/
- alatt csatolt szerződés értelmében a teljesítés úgy történt, hogy a méretcsoportok szerint feldolgozott, majd teljesítésre „felkínált" faanyagot a felperes elszállíthatta. A peradatok szerint a keresetben megjelölt mennyiségű faanyag tekintetében a felperes részéről az I. rendű alperes irányába nem történt meg a dolog átadása, ennélfogva nem következett be a tulajdonszerzés. A felperes és az I. rendű alperes viszonylatában a teljesítés folyamatát vizsgálva megállapítható, hogy a helyszínen lévő faanyag mennyiségi felvételezése csupán annak felmérésére szolgált, hogy az I. rendű alperes, valamint a felperes más szerződéses partnerei (felsorolásukat a
- számú beadvány tartalmazza) milyen mennyiségű faanyagot szállíthatnak el. Önmagában a felmérési adatok készítése, az áru átadásra történő előkészítése - a felperes és a F... Bt. közötti szerződésben alkalmazott fordulat szerint az áru „felkínálása" - a közfelfogás szerint sem azonos az áru átadásával, a szerződés teljesítésével. A nyomozati iratok tanúsága szerint a felperesnek
- december
- napjáig volt jogi lehetősége a dolog birtokba adására, a jelen perben megjelölt mennyiségű faanyag tulajdonjogának átruházására. Ekkor az összes helyszínen lévő kitermelt faanyagot az eredeti tulajdonos feljelentése alapján eljáró rendőrhatóság lefoglalta, ezzel a perbeli faanyag mennyiségre nézve elidegenítési és terhelési tilalom keletkezett (Vht.
- §
(3)bekezdés). A lefoglalást követően már nem volt arra lehetőség, hogy az I. rendű alperes e szerződés keretei között a tulajdonjogot megszerezze, ezért a peres feleken kívülálló, nekik fel nem róható (objektív) okból az -4adásvételi szerződés teljesítése meghiúsult, a szerződés a Ptk. 312. §
(1)bekezdése értelmében megszűnt. A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 155. §
(2)bekezdése értelmében a büntetőeljárás során nem vizsgálják a dolog tulajdonjogának átruházására irányuló későbbi szerződések érvényességét, hanem a lefoglalt dolgot annak adják ki, aki a bűncselekmény elkövetésekor volt annak tulajdonosa. Az alperes a vételár kifizetését mindaddig megtagadhatta, amíg a felperes vele szemben a szerződést nem teljesíti, a tulajdonjog átruházására irányuló kötelezettségének nem tesz eleget (Ptk. 281. §
(1)bekezdés). Mivel az eladó felperes szerződéses kötelezettsége volt a dolog tulajdonjogának átruházása (Ptk. 365. §
(1)bekezdés), az erdő tulajdonosának fellépése pedig az I. rendű alperes tulajdonszerzését akadályozta, a jogszavatosságból fakadó kötelezettség folytán a felperesnek kellett volna a tulajdonszerzés akadályát elhárítani (Ptk. 369. §
(1)bekezdés). Mindezek ellenére a felperes a tulajdonjogból fakadó jogosultságok érvényesítése iránt (személy neve) „korábbi" tulajdonossal szemben pert nem indított. Így jelen perben azt kellett megállapítani, hogy (személy neve) a faanyag adásvételére érvényes szerződést kötött a II. rendű alperessel, az áru átadása, elszállítása ezen újabb szerződés keretei között történt, ezért a vételár megfizetésére a felperes nem lehet jogosult. A fentiek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította (Pp. 253. §
(2)bekezdés). A pernyertes alpereseket költség, tanúdíj és illeték fizetésére kötelező rendelkezést az ítélőtábla mellőzte, és a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján a pervesztes felperest kötelezte a tanúdíj, valamint az alperesek javára másodfokú eljárási költség, végül a le nem rótt első és másodfokú eljárási illeték megfizetésére. Az ügyvédi munkadíj összegét az ítélőtábla a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pont, valamint
(5)bekezdés alapján állapította meg. A le nem rótt illeték megfizetésére kötelező rendelkezés a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdés, 15. §
(1)és
(3)bekezdés rendelkezésén alapszik. Szeged,
- január hó
- napján Dr. Kemenes István sk. a tanács elnöke Dr. Mányoki Zsolt sk. előadó bíró Szűts Károlyné dr.sk. táblabíró