Kfv.37128/2011/9 – Kúria

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.VI.37.128/2011/9.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága az RMR Ügyvédi Iroda (1012 Budapest, Attila út 133., ügyintéző: dr.Ruttkai Tamás ügyvéd) által képviselt felperesnek a dr.Raskoványi Zsuzsanna jogtanácsos által képviselt Somogy Megyei Kormányhivatal alperesi jogutód (7400 Kaposvár, Csokonai u. 3.) alperes ellen építési ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében amely perbe az alperes oldalán pernyertessége előmozdítása érdekében beavatkozott a dr.Kozeschnik Bálint ügyvéd által képviselt - a Somogy Megyei Bíróság

1. november
2. napján kelt 20.K.21.309/2010/
3. számú jogerős ítélete ellen a felperes részéről
4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott helyen és napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Somogy Megyei Bíróság 20.K.21.309/2010/
5. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek és az alperesi beavatkozónak 20.000-20.000 (húszezerhúszezer) forint felülvizsgálati perköltséget. A lerótt 36.000 (harminchatezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket a felperes tartozik viselni. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s Az elsőfokú hatóság elvi építési engedélyt adott a beavatkozó részére a siófoki helyrajzi számú, beépítetlen terület megnevezésű, 250 m2 térmértékű, belterületi, természetben u.
6. szám alatt található ingatlanra vonatkozóan. A telek beépítési feltételeit tisztázandó, a határozatában rögzítette, hogy a Siófok város helyi építési szabályzatáról és szabályozási tervéről szóló többször módosított 23/2005.(VI.29.) számú rendelet (a továbbiakban: HÉSZ) szerint az ingatlan „Z" zöldterületi övezetben fekszik, az ingatlanon vendéglátó, kereskedelmi és szolgáltató épületek helyezhetők el, a telek beépítettsége 100 % lehet, az épület legfeljebb 4,5 m-es építménymagassággal és magas tetős kivitelezésben építhető, az ingatlanon az előkert mérete 0 méter lehet, az épület elhelyezésekor a zárt sorú beépítési mód előírásai alkalmazandók. A határozat elleni fellebbezést követően eljárt alperesi jogelőd
7. március
8. napján meghozott 2-471-3/
9. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozata indokolásában kifejtette, hogy a HÉSZ
10. § /1/ bekezdése értelmében a Balaton melletti szabad parti sávban csak a strandolók részére szolgáló WC-épületek és öltözőfülkék helyezhetők el. Vendéglátó, kereskedelmi és szolgáltató épületek csak a parti sáv szélén, a szervizutak végén, az erre a célra kialakított kis telken létesíthetők, az elsőfokú hatóság határozatában megjelölt paraméterekkel és céllal. A beépíthetőség meghatározza az elő-, oldal- és hátsókerti méreteket is, azonban a beépítés következtében a szomszédos ingatlanok beépíthetőség nem sérülhet, ezért a beépíthetőség kizárólag zárt sorú lehet. A határozat ellen a felperes, mint a szomszédos helyrajzi számú, természetben Móricz Zsigmond u.
11. számú alatti ingatlan tulajdonosa keresettel élt, kérve a jogerős határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését. Keresetében arra hivatkozott, hogy a HÉSZ egyrészről alkotmányellenes és ellentmondásos rendelkezéseket tartalmaz, másrészről az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997.(XII. 20.). Korm.rendelet (a továbbiakban: OTÉK) zöld területre vonatkozó előírásai szerint az adott terület 2, legfeljebb 4 %-a építhető be. Az Üü-3-SZ övezetben a zárt sorú beépítési mód nem megengedett. A hatóság azt sem vizsgálta, hogy a megvalósítandó épületre a jogszabályok milyen parkolóhely-igényt írnak elő. A megyei bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítélete indokolásában az épített környezet alakításáról és védelméről szóló
12. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.)
13. §
14. pontját összevetette az OTÉK
15. § /1/ és /5/ bekezdésében foglaltakkal, majd rámutatott, hogy a magántulajdonban álló ingatlan nem minősíthető közterületnek, így a zöldterület definíció feltételeit nem elégíti ki. Ezekből következően az OTÉK
16. § /4/ és /5/ bekezdése, valamint a zöldterületre vonatkozó egyéb rendelkezések sem alkalmazhatóak. Az a körülmény, hogy a HÉSZ zöldterületként, közparkként jelölte meg az építtetői ingatlant, nem jelenti azt, hogy ezzel zöldterületté is vált volna, noha a helyi rendelet az ingatlanra vonatkozóan valóban a zöld színt használja és a „Z" megjelölést tartalmazza. Ezen okfejtés a HÉSZ
17. § /1/-/3/ bekezdésében a
18. számú mellékletében, valamint a Balaton kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervének elfogadásáról és a Balatoni Területrendezési Szabályzat megállapításáról szóló
19. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Btv.) 5.,
20. és
21. §-okban előírt korlátozások sem alkalmazhatóak. A zöldterületnek minősített parti sávhoz képest a HÉSZ
22. § /3/ bekezdése speciális szabályozást tartalmaz, amely azért született ilyen tartalommal, hogy a Balaton közvetlen vízparti sávjában kiszolgáló épületek ne épüljenek fel. Ez csak meghatározott szakaszonként a partra vezető utak végén, de a parti sávba be nem nyúlóan kisebb ingatlanok megépülő, kiszolgáló épületekkel valósuljon meg. Ez a nagyobb területfelhasználási egységet figyelembe véve kellően, kiszámíthatóan illeszkedik a part menti sávhoz és biztosítja ott a zöldterületnek megfelelő funkciók megvalósulását. A helyi építési szabályzat azzal, hogy 100 %-os beépíthetőséget rendelt az ingatlanhoz, egyben meghatározta az előkert méretét is, amelynek mértéke 0 méter. Az építésügyi hatósági eljárásokról és az építésügyi ellenőrzésről szóló 193/2009.(IX.15.) Korm.rendelet (a továbbiakban: R.)
23. § /1/ és /5/ bekezdését, valamint az Étv.
24. § /2/ bekezdésében foglaltakat elemezve arra a megállapításra jutott, hogy ezen jogszabályi feltételek az elvi engedélyezési eljárásban nem írják elő a víz- és csatornahálózat gerincvezetékére vonatkozó védőtávolság betartásának vizsgálatához szükséges dokumentációk beszerzését, de a lehetséges parkolóhelyek számának tisztázását sem. Végezetül megjegyezte, hogy a közigazgatási eljárás során nem volt feltárható olyan eljárási szabálysértés, amely az ügy érdemére kihatott volna. A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizdgálati kérelemmel élt, kérve a megyei bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelmének történő helyt adást. Álláspontja szerint a szabályozási terv jelkulcsa szerint az érintett telek zöldterület, ezért arra a HÉSZ
25. § /3/ bekezdése mellett, a
26. § /2/ bekezdését és az OTÉK
27. § /5/ bekezdését is alkalmazni kell. A helyi előírások függetlenül a tulajdonviszonyoktól távlati településrendezési célokat fogalmaznak meg, érvényesülésüket az Étv-ben foglalt építésjogi követelmények segítik. Az Étv.
28. § /1/ bekezdése a HÉSZ előírásai alól nem ad felmentést. Az Étv.
29. §
30. pontját a megyei bíróság tévesen értelmezte, ugyanis e fogalommeghatározás nem zárja ki, hogy magántulajdonban lévő földterület közcélra hasznosuljon. Az OTÉK
31. § /1/ bekezdését az eljárt hatóságok és a megyei bíróság sem értékelte, noha a telkek rendeltetésszerű használatához szükséges parkolókat és rakodóhelyet telken belül kell biztosítani. A benyújtott dokumentációból azonban az tűnik ki, hogy az építtető mélygarázst nem tervez. Az alperes és az oldalán beavatkozó felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérték. A felülvizsgálati kérelem alaptalan. A Legfelsőbb Bíróság a Pp.
32. § /2/ bekezdése és
33. § /2/ bekezdése értelmében a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között, az abban megjelölt jogszabálysértések tekintetében vizsgálhatja felül. A felülvizsgálati kérelemben azonban csak olyan jogszabálysértés jelölhető meg, amelyre a fél a keresetében, illetve legkésőbb az első tárgyaláson hivatkozott és amelyre vonatkozóan a jogerős ítélet döntést tartalmaz. A felülvizsgálati kérelemben nem elegendő a jogszabálysértésekre általánosságban hivatkozni, konrétan meg kell jelölni azon jogszabályi előírást, amelybe a jogerős ítélet ütközik. A Legfelsőbb Bíróságnak ebből fakadóan abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a beavatkozó részére az irányadó építésügyi jogszabályok mentén elvi építési engedély adható-e, abban azonban nem, hogy a helyi építési szabályok megalkotásakor az önkormányzatot milyen településrendezési elképzelések, megfontolások vezették. Az Étv.
34. § /1/ bekezdése szerint építési tevékenységet végezni az e törvényben foglaltak, valamint az egyéb jogszabályok megtartásán túl csak a helyi szabályzat, építési szabályzat, szabályozási terv előírásainak megfelelően szabad. Ezzel összhangban rendelkezik az OTÉK
35. § /1/ bekezdése és a HÉSZ
36. § /1/ bekezdése is. A HÉSZ
37. § /1/ bekezdése a beépítésre nem szánt területek között sorolja fel a zöldterületet, rögzítve azt is, hogy a zöldterületen belül milyen építési övezetek vannak, ehhez képest milyen beépítési előírásokat kell betartani. A Balaton mellett húzódó, hosszú parti sávot a HÉSZ a „Z" jellel illetett zöldterület alá sorolja, amelyre vonatkozóan a részletszabályokat a
38. § /1//3/ bekezdése tartalmazza. A zöldterület fogalmát az OTÉK
39. § /1/ bekezdése akként szabályozza, hogy az csak állandóan növényzettel fedett közterület (közkert, közpark) lehet. Az Étv.
40. §
41. pontja kimondja, hogy e törvény alkalmazásában közterület közhasználatra szolgáló minden olyan állami vagy önkormányzati tulajdonban álló földterület, amelyet a rendeltetésének megfelelően bárki használat, és az ingatlan-nyilvántartás ekként tart nyilván. Egyéb ingatlanoknak a közhasználat céljára átadott területrészére - az erről szóló külön szerződésben foglaltak keretei között - a közterületre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Közterület rendeltetése különösen: közlekedés biztosítása (utak, terek) a pihenő és emlékhelyek kialakítása (parkok, köztéri szorok, stb.), a közművek elhelyezése. A fentiekből kitűnően közterület tehát elsősorban állami vagy önkormányzati tulajdonban álló földterület, azonban a jogszabály nem zárja ki azt sem,hogy magántulajdonban álló ingatlan esetében is alkalmazni lehessen a közterületre vonatkozó rendelkezéseket. A Legfelsőbb Bíróság ehelyütt hangsúlyozza, az elvi építési engedélyezési eljárásnak nem tárgya, hogy a helyrajzi számú ingatlan használata kapcsán a tulajdonos magánszemélyek és az önkormányzat között szerződés köttetett-e, azonban azt tényként kell elfogadni, hogy az ingatlan zöldterület felhasználási egység részeként van a HÉSZ-ben feltüntetve. Ennek okán nem osztja azon megyei bírósági okfejtést, amely szerint a zöldterületre vonatkozó szabályok a perbeli ingatlanra nem alaklmazhatóak, megjegyezve, hogy ez a megállapítása jogerős ítélet érdemét nem érintette. A zöldterület beépíthetőségét a Btv., az OTÉK és a HÉSZ is szabályozza. A HÉSZ a Btv-vel és az OTÉK-kal egyezően határozza meg a beépíthetőség százalékos nagyságát (2 illetve 4 %), valamint rögzíti, hogy milyen funkciójú és építménymagasságú építmények helyezhetők ott el. Az OTÉK
42. § /4/ bekezdés b/ pontja és a HÉSZ
43. § /2/ bekezdése vendéglátóépület elhelyezését a zöldterületen nem zárja ki. A zöldterület övezeti besorolás - mint a perbeli esetben is történt - több ingatlant is érinthet. A HÉSZ
44. § /3/ bekezdés speciális szabályokat tartalmazva kimondja, hogy a Balaton melletti szabad parti sávban csak a strandolók részére szolgáló WC-éületek és öltzőfülkék helyezhetők el. Vendéglátó, kereskedelmi és szolgáltatóépületek csak a parti sáv szélén, a szervízutak végén, erre a célra kialakított kis telkeken létesíthetők, legfeljebb 4,5 méteres magassággal és magastetővel. E kis telkek beépítettsége 100 % lehet. A beavatkozó a HÉSZ
45. § /2/ bekezdésében megfogalmazott kötelezettség ismeretében kért elvi építési engedélyt. Ezen engedély a telek elvi beépíthetőségét rögzíti, meghatározva a HÉSZből következő beépíthetőségi paramétereket. A kérelem előterjesztésekor és a határozathozatalkor hatályos helyi építésügyi szabályok a part mentén húzódó utak végében található ezen sávba be nem nyúló telkeken kiszolgáló épületek elhelyezését megengedték. Ez az adott területfelhasználási egységet érintően a zöldterület funkciót jogszabályba ütközően nem korlátozza. Helytállóan mutatott rá a megyei bíróság arra, hogy az illeszkedést nemcsak a felperesi ingatlan, hanem az egész zöldterületi parti sáv, az ahhoz rendelt kiszolgáló épületek és a környező üdülőingatlanok ismeretében is értékelni kell, továbbá jutott arra a következtetésre, hogy a szabályozottság, az illeszkedés, az egységes arculatra törekvés e körben megvalósul. Az elvi építési engedély a végleges építési engedély irátni kérelem elbírálása során csak az abban előírtak körében bír kötőerővel. Az elvi építési engedélyezési eljárásnak az OTÉK
46. § /1/ bekezdésének való megfelőség (parkoló és rakodóhelyek biztosítása) nem volt tárgya, így ezen előírásokat az építési hatóság nem sérthette meg. A megyei bíróság a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat szintén nem sértette meg, döntése a fentebbi kiegészítéssel érdemben helyesnek bizonyult, ezért a Legfelsőbb Bíróság azt a Pp.
47. § /3/ bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta. A felperes a Pp.
48. § /1/ bekezdése alapján köteles a pernyertes alperes és az oldalán beavatkozó felülvizsgálati perköltsége megfizetésére. A felperes felülvizsgálati kérelme külzetén a per tárgyi illetékfeljegyzési joga ellenére 36.000 forint felülvizsgálati eljárási illetéket lerótt, amelyet pervesztessége okán viselni tartozik, figyelemmel a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet
49. § /2/ bekezdésében foglaltakra. ,
50. november
51. Dr.Kárpáti Zoltán sk. tanácselnök, bíró, Dr.Márton Gizella sk. bíró A kiadmány hiteléül bírósági írnok Dr.Sperka Kálmán sk. előadó