Gf.40342/2011/4 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.342/2011/

1. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Szabó Iván Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek dr. Csorba Ferenc ügyvéd által képviselt alperes ellen megbízási díj megfizetése iránt indított perében a Fővárosi Bíróság
2. április
3. napján kelt 6.G.40.582/2007/
4. számú részítélete ellen a felperes által benyújtott fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban meghozta az alábbi részítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság részítéletét részben megváltoztatja, és az alperes által a felperesnek fizetendő tőke összegét 109.008,- (Egyszázkilencezernyolc) Ft-ról 675.850,- (Hatszázhetvenötezer-nyolcszázötven) Ft-ra felemeli, egyebekben helybenhagyja. Megállapítja, hogy a másodfokú eljárásban a felperesnek (Háromszázhatvanezer-háromszáz) Ft, az alperesnek (Kilencvennyolcezer-hatszázötven) Ft másodfokú perköltsége merült fel. 360.300,98.650,- A részítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A jelen részítélettel érintett és az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperesi jogelőd mint megbízott és az alperes mint megbízó között
5. január 27-én
6. február 1-ig terjedő időszakra megbízási szerződés jött létre vagyonvédelmi biztonsági szolgáltatás nyújtására.
7. július 5-én J.J. jelezte K.J-nek az előző napi egyeztetésre történő hivatkozással, hogy legkésőbb a héten szereltesse fel a Berta céggel az ... raktár riasztóját a rádiós jeltovábbításos megoldással kb. 200.000,- Ft-ért. Közölte, hogy a jövő héttel lemondja az ... raktár élőerős őrzését és kéri probléma esetén visszajelzését. Ugyanezen a napon K.J. közölte P.Gy-vel, az ... raktárral kapcsolatban J.J. nyilatkozatának továbbítása mellett, hogy már legalább másfél hónapja húzódik az ügy, kéri soron kívüli intézkedését.
8. augusztus 7-én július 31-i teljesítésre utalással és augusztus 30-i fizetési határidővel a felperes kiállította az alperesnek 744 óra teljesítés alapján
9. július hóra az ... raktár biztonsági szolgáltatására utalással a 675.850,-Ft összegű számláját. A felperes ugyanezen szolgáltatásra vonatkozóan augusztus, szeptember, október, november és december hónapokra ugyancsak kiállította és elküldte a számláit az alperesnek.
10. december 28-án a felperes közölte az alperessel, hogy visszaküldi az ... raktár őrzésére vonatkozó
11. júliustól novemberig tartó időszakra vonatkozó számlákat, mivel fenntartotta azon álláspontját, hogy az alperes nem mondta fel az ... raktár őrzésére vonatkozó megállapodást. Közölte továbbá, hogy K.J. nem az alperes kötelezettség vállalására jogosult vezetője, ezért az alperes nevében nem jogosult nyilatkozatot tenni. Az alperes a felperes súlyos szerződésszegésére hivatkozással
12. január 5-én az írásbeli megbízási szerződést azonnali hatállyal felmondta.
13. január 19-én az alperes könyveletlenül visszaküldte a felperes számláit. Közölte, hogy fenntartja azon álláspontját, hogy az ... raktárban lévő biztonsági őr szolgálatait
14. július 1-jétől nem kívánta tovább igénybe venni és erről hivatalosan is írásban rendelkezett a felperes irányába K.J.en mint kapcsolattartón keresztül. K.J. nem saját hatáskörében rendelkezett az őrzés lemondásáról, hanem arra az alperes utasította. Közölte, hogy az ... raktár ideiglenes őrzése nem tartozott a peres felek között érvényben lévő írásbeli vagyonvédelmi, biztonsági szolgáltatási szerződés hatálya alá, ezért nem is vonatkoztak rá annak feltételei. A felperes a
15. április 12-én benyújtott és ezen részítélettel elbírált keresetében az ... raktár
16. július-december közötti időszakban végrehajtott őrzési díjának azaz 4.055.100,- Ft−nak és járulékainak megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy a peres felek között szóbeli megállapodás jött létre arra vonatkozóan, hogy a felperes e Raktár őrzését is lássa el, amelyet elvégzett.
17. júniusig, a számlákat az alperes ki is fizette, azt követően azonban már nem egyenlítette ki a számláit. Az alperes védekezésére figyelemmel előadta, hogy a teljesítésigazolást novemberig az alperes megadta, a számlákat befogadta, a felperes az őrszolgálatot ténylegesen teljesítette is, ezért a számlák kifizetését jogosan követeli. Tagadta, hogy az alperesi megbízott
18. július 5-i felmondását akkoriban kézhez kapta volna, ténylegesen az alperes csak jelezte, hogy majd fel kívánja mondani a szerződést a technikai őrzés kiépítését követően. Ilyen felmondás közlésére azonban nem került sor. Az alperes az ellenkérelmében a felperes ezen keresetének az elutasítását és perköltségben történő marasztalását kérte. Előadta, hogy a különálló épületben nagy értékű áruféleségek voltak, ezért annak biztonsági rendszerrel való ellátására felkérte a felperest, és a megállapodás szerint a felperes a rendszer kiépítéséig élőerős őrzést biztosított. A felperes a rendszer kiépítésére azonban hónapokon keresztül még árajánlatot sem nyújtott be. A felperessel történő kapcsolattartással az ... Bt.-t bízta meg, akit K.J. biztonsági szakértő képviselt és aki napi kapcsolatban volt a felperessel. Az alperes a felperest K.J.en keresztül többször felszólította a rendszer kiépítésére, amit a
19. június 5-i üzenet is tartalmaz és amely egyúttal intézkedett az élőerős őrzés lemondásának továbbításáról is. Ezt követően a felperes az élőerős őrzést az alperes hozzájárulása nélkül, kérése ellenére továbbra is elrendelte. Hivatkozott arra, hogy a felperes
20. december 28-án kelt levelében maga is elismerte, hogy a júniusi elektronikus üzenetről tudomása volt, az ... raktár őrzésének felmondását formai okra hivatkozva utasította el. Ezt a felperesi kifogást a
21. január 19-én kelt levelében vitatta. Álláspontja szerint a felperes indokolatlanul késett a rendszer kiépítésével, ennek ellenére három hónapig,
22. június 30-ig befogadta és kifizette az ... raktár őrzésével kapcsolatos felperesi számlákat, az ezt követő időtartamra azonban a felperes követelését visszautasította. A Fővárosi Bíróság a
23. április
24. napján kelt 6.G.40.582/2007/
25. számú részítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 109.008,- Ft tőkét, annak
26. augusztus 31-től a kifizetés napjáig járó minden naptári félév teljes idején az érintett félév előtti utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat 7 %-kal növelt mértékét, egyebekben a felperes e részítélettel elbírált keresetét elutasította. Határozata indokolása szerint a peres felek között írásban vállalkozással vegyes megbízási szerződés jött létre. A szerződés
27. pontja szerint a felperesnek a szerződés elválaszthatatlan részét képező őrutasítás alapján kell eljárnia. Az alperes tagadásával szemben az ... raktár őrzésére a peres felek között a számlázási időszakban is fennálló szerződés létezésének bizonyítása a felperest terhelte, ugyanakkor az alperes volt köteles bizonyítani, hogy az előadása szerint korábban szóban létrejött szerződés felmondása megtörtént abban az időpontban, amikor azt állította. A peres felek között nem volt vitás, hogy a
28. január 27-i írásbeli szerződés nem vonatkozott az ... raktárra, ugyanígy az őrutasítás sem terjedt ki arra. A per adatai, a tanúk vallomása alapján az elsőfokú bíróság aggálytalanul megállapította, hogy közelebbről meg nem határozható időpontban az alperes megbízta a felperest azzal, hogy az ... raktárt 1 fővel 24 órás szolgálatban őriztesse. Ennek megfelelően
29. június végéig a kiállított számlákhoz tartozó teljesítésigazolást az alperes befogadta és a kiállított számlát megfizette. B.M. és J.J. tanúk vallomásából aggálytalanul megállapította, tekintettel a becsatolt dokumentumok tartalmára is, hogy a számla kiállításának alapját az őrszolgálati órakimutatás, a teljesítésigazolás képezte, melyet az alperes részéről először B.M.nak, majd K.J-nek és J.J.nak is láttamoznia kellett, csak ezt követően kerülhetett sor a felperes részéről a számla benyújtására és annak alperes általi kifizetésére. J.J. és B.M. tanúk vallomásának összevetése alapján az elsőfokú bíróság ugyancsak aggálytalanul megállapította, hogy B.M. tanú teljesítésigazoláson szereplő aláírása előfeltétele volt annak, hogy azt J.J. alperesi vezető aláírja, ez utóbbi pedig a számla alperes általi kifizetésének volt a feltétele, azaz amennyiben B.M. tanú a felperes által benyújtott óraösszesítőt nem igazolta, úgy az a teljesítés az alperes részéről nem minősült elfogadottnak. P.Gy., B.M. és J.J. tanúk vallomásának összevetése alapján a teljesítésigazolással összefüggésben az elsőfokú bíróság azt is megállapította, hogy B.M. alperesi dolgozó aláírása nélkül a felperes teljesítése nem tekinthető igazoltnak, ennek hiányában a felperes számla benyújtására sem volt jogosult. P.Gy. tanú vallomása szerint ugyan K.J. aláírása tette lehetővé a felperes részére számla benyújtását, ám ennek ellentmond az a körülmény, hogy a június havi, az ... raktárra vonatkozóan nem vitásan kifizetett felperesi számla mellékletét B.M. tanú aláírásával ellátott teljesítésigazolás képezte, mely utóbbi cáfolta P.Gy. tanúvallomását és megerősítette B.M. és J.J. egybehangzó tanúvallomását. A peres felek egyezően adták elő, hogy K.J. közvetítői és alperesi képviselői tevékenységet végzett. Ezt B.M., P.Gy. és J.J. tanúvallomása is alátámasztotta. B.M. tanú J.J.sal egybehangzóan adta elő, hogy a felperes júliusi számlájának alapját képező teljesítésigazolás aláírását J.J. felmondására figyelemmel utasította el. J.J. tanú megerősítette, hogy az élőerős őrzés felmondása a 14/A/35 szám alatt csatolt elektronikus levéllel történt meg
30. július elején, ezért sem a felperes júliusi, sem az augusztusi, sem a későbbi számláját nem fogadták be, hanem azt visszaküldték. A tanúk egybehangzóan adták elő, hogy a peres felek egymással, továbbá K.J. a felperessel, napi rendszerességgel elektronikus levelezésben állt. A rendelkezésre álló adatok szerint
31. július 5-én K.J., J.J. felmondó nyilatkozatát is megküldve sürgette a felperest az ... raktár technikai őrzésének kidolgozására. Ezzel összefüggésben a felperes vitatta, hogy az az okirat a részére kézbesítésre került. Ezzel összefüggésben az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok és tanúvallomások, továbbá a felek nyilatkozatainak mérlegelése alapján arra a következtetésre jutott, hogy az alperes nyilatkozatát a felperes kézhez vette, azt a keltezés szerinti időben megismerte. Életszerűtlen, hogy a felek közötti rendszeres elektronikus üzenetváltás felperes által ténylegesen állított hibája ne okozott volna zavart a peres felek korabeli viszonyában, különös tekintettel arra, hogy ilyen hiba elhárítására vonatkozó adat nem merült fel, továbbá az üzenetben érintett technikai tevékenységre vonatkozóan a felperes utóbb választ is előterjesztett. Azt a körülményt, hogy a felperes tovább folytatta a vonatkozó Raktár őriztetését, az elsőfokú bíróság nem tekintette a felperesi állítás bizonyítékának, mivel e tevékenységét a felperes eltökélten akkor is tovább folytatta, amikor a - júliusi teljesítésigazolás aláírásának megtagadásakor - nyilvánvalóan tudomást szerzett arról, hogy az alperesnek semmiképpen nincs szüksége erre a tevékenységére. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló adatok alapján megállapította, hogy K.J. a felperessel szemben az alperes képviseletében járt el akkor is, amikor az alperesi dolgozó jognyilatkozatát elektronikusan továbbította a felperesnek, azaz az elsőfokú bíróság megállapíthatónak látta, hogy a felmondó nyilatkozatot az arra jogosított személy intézte a felpereshez. Ezt a következtetést az alperes későbbi nyilatkozatai is alátámasztották. A fentiek alapján az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a perbeli Raktár őrzésére vonatkozó szerződést
32. július 5-én az alperes egyoldalú nyilatkozattal megszüntette, mivel a perben fel sem merült, hogy az alperes felmondási jogát bármilyen szóbeli szerződési kikötés korlátozná. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a felperes jogszerűen tarthat igényt a
33. július 5-én éjfélig nyújtott őrszolgálat után járó díjra, az ezt megahaladó követelést azonban, mint megalapozatlant elutasította. A részítélettel elbírált keresethez tartozó teljesítésigazolásokon B.M. és J.J. tanúk vallomásában említett B.M. aláírása nem található, ezért az nem volt tekinthető az alperes által elfogadottnak sem, a becsatolt okiratokat az elsőfokú bíróság nem értékelte a felperesi követelést alátámasztó okirati bizonyítékokként. A felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy az alperes ráutaló magatartással továbbra is eltűrte a felperesi tevékenység nyújtását, ezért a díjat is meg kell fizetnie. Ezzel összefüggésben a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes érdekmúlását világosan a felperes tudomására hozta, e vonatkozásban konzekvens magatartást tanúsított, ezért a felperes nem lehetett abban a hitben, hogy az alperesnek szüksége lenne a szolgáltatására, ezért az erre való hivatkozást, mint bizonyítatlant elutasította. Az elsőfokú bíróság részítélete ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben elsődlegesen kérte annak megváltoztatásával a részítélettel érintett kereseti kérelmének megfelelően az alperes marasztalását; másodlagosan az elsőfokú bíróság részítéletének a hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára történő utasítását. Továbbra is vitatta, hogy K.J. az alperes képviseletében eljárhatott. Jelen esetben sem a perben becsatolt iratok alapján, sem a tanúk elmondásából nem állapítható meg, hogy K.J. rendelkezett a Ptk.
34. §-a szerinti felhatalmazással. Álláspontja szerint K.J. felmondásra való jogosultságát nem alapozza meg az a tanúk által is előadott körülmény, hogy a felperes és az alperes közötti biztonságtechnikai szakkérdésekben, a feladatok napi szintű teljesítésével kapcsolatos kérdésekben közvetítésre volt jogosult. Mindezekre tekintettel téves az elsőfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy K.J. bármilyen formában is jogosult lett volna felmondani a felperessel kötött megbízási szerződést. A felmondásnak tekintett 14/A/35 szám alatt csatolt irat tartalmából is kiderül, hogy az az alperes és K.J. belső üzleti levelezése, nem pedig a Ptk.
35. §-a szerinti, a felmondás érvényességéhez megkövetelt egyoldalú, a másik félhez intézett jognyilatkozat. A levél egy tájékoztató levél, amelyben az alperes képviseletében Jankó János kéri K.J.et, hogy az ... raktár riasztó rendszerének kiépítése érdekében legkésőbb a jövő hétig intézkedjen. Az ezt követő mondatban mellékesen tájékoztatja K.J.et, hogy a soron következő héttől lemondják az ... raktár élőerős őrzését. A mondatban szereplő „lemondjuk" szóhasználat is arra utal, hogy az az alperes feladata, és annak szabályszerű megtételét az alperes fogja elvégezni. Számára ismeretlen okból erre a felmondásra sem szóban, sem írásban nem került sor, ennek ellenkezőjét az alperes sem bizonyította. A 14/A/35 szám alatt csatolt levél továbbítása a felperes részére mindössze azt a célt szolgálta, hogy a riasztórendszer kiépítését megsürgesse, mint az a továbbított levélben K.J.től származó mondatból is kiderül. Mindebből következően életszerűtlen az, hogy az alperes a szerződés felmondását követően több hónapon át engedte, hogy nagy értékű és mennyiségű ruházati termékek őrzésére szolgáló Raktárában olyan személyek töltsenek el napi 24 órát, illetve rendelkezzenek a belépéshez szükséges kulcsokkal, akiknek az ott tartózkodásra semmiféle megbízásuk, illetve egyéb jogcímük nincs. Tévesen hivatkozott az elsőfokú bíróság az alperesnél szokásos, a teljesítésigazolására kialakított rendre, mintha az a teljesítést megalapozó és a számla befogadását minden esetben megelőző nélkülözhetetlen feltétele lenne. Látszólag ezt az álláspontot igazolja ugyan a júniusi számla és a hozzá tartozó B.M. által aláírt teljesítésigazolás, azonban ezen rend betartása nem kötelező a felperesre, és az alperesnél kialakult társaságon belüli rend esetleges megsértése nem olyan körülmény, ami meg nem történtté tenné a teljesítést, illetve, amelyért a felperesnek kellene viselnie a következményeket. Ezt támasztja alá az a körülmény is, hogy az alperes a felperes
36. júliusra vonatkozó
37. augusztus 7-én kelt, továbbá a
38. augusztusára vonatkozó
39. szeptember 6-án kelt számláit befogadta és a könyvelésébe bevezette. Az a körülmény, hogy a számlák a számlákon látható
40. október 5-i, a könyvelésbe beiktatott számlák közüli törlés időpontjáig az alperes kifizetendő teljesítéssel alátámasztott számlái között szerepeltek, ugyancsak azt támasztja alá, hogy az alperes is tisztában volt vele, hogy a közöttük lévő megbízás nem került felmondásra. A számlák befogadása alátámasztja továbbá azt is, hogy a számlák B.M. szignózása nélkül is kifizetésre kerülhettek a társaságnál, csupán a ténylegesen megtörtént teljesítés alapján. Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében kérte az elsőfokú bíróság részítéletének a helybenhagyását és a felperes perköltség fizetésére történő kötelezését. Az elsőfokú bíróság a részítéletben a tényállást kellő alapossággal feltárta és abból logikailag következetes, jogilag helyes következtetéseket vont le. Álláspontja szerint a felperes lényegében a bizonyítás eredményének mérlegelését támadja. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat a törvénynek megfelelően mérlegelte, abból logikailag helyes és megalapozott módon hozta meg a döntését. A felperes figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy az ... raktár őrzésére vonatkozó megbízás nem a
41. január 27-én létrejött írásbeli szerződés szabályai szerint történt, ugyanakkor ennek megszűnése körében a szerződés szabályainak megtartását kéri számon. A felperes alaptalanul állítja, hogy az ... raktár őrzésére vonatkozó megbízás megszűnése után kiállított számlákat befogadták, a könyvelésbe bevezették, mindez ellentmond a becsatolt bizonyítékoknak. Úgyszintén alaptalan és semmi nem támasztja alá azt a felperesi állítást, amely szerint teljesítési igazolás nélkül történtek kifizetések. A felperes fellebbezése részben alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelése és a vonatkozó jogszabályi rendelkezések alapján helyesen jutott arra a következtetésre, hogy az alperest további megbízási díjfizetési kötelezettség terheli, azonban annak időtartamát tévesen határozta meg. A felperes a fellebbezésben elsődlegesen K.J. képviseleti jogát támadta. A másodfokú bíróság a rendelkezésre álló iratokból és az elsőfokú ítélet indokolásából megállapította, hogy K.J. nem a Ptk.
42. §-ában rögzített képviseleti jogot gyakorolta az alperes nevében, amikor J.J. levelét továbbította a felperesnek, hanem saját,
43. július 5-én 10.15-kor küldött levelének melléklete volt J.J. technikai igazgató által küldött levél, amelyben a megbízási szerződés felmondása szerepel. J.J. alperesi képviseleti jogosultságát a felperes sem az elsőfokú eljárásban, sem a másodfokú eljárásban nem vitatta, figyelemmel arra a tényre is, hogy az ... raktárra vonatkozó megbízási szerződést a felperes J.J.sal kötötte meg szóban. A felperes fellebbezésére tett állításával szemben nem K.J. volt az, aki az alperes nevében a megbízási szerződést felmondta, ő csak továbbította elektronikusan az alperestől származó felmondást. A felperes fellebbezésében tett állításával szemben a
44. július 5-i e-mail üzenet nem egy belső üzleti levelezés és nem egy tájékoztató levél, hanem felszólítás arra vonatkozóan, hogy K.J. legkésőbb a héten szereltesse fel a felperessel az ... raktár riasztóját a rádiós jeltovábbításos megoldással. A jövő héttől pedig „lemondja" az ... raktár élőerős őrzését. A „lemondja" szóhasználat öncélú kiragadása valóban értelmezhető úgy is, hogy arra csak később fog sor kerülni. Jelen esetben azonban a szövegkörnyezettel együtt vizsgálva a felperes nem értelmezhette úgy a Jankó Józseftől
45. július 5én érkezett e-mailt, hogy a megbízási szerződés felmondására majd később fog sor kerülni. A rendelkezésre álló adatokból a másodfokú bíróság megállapította, hogy az eredeti szóbeli megállapodás szerint a felperesnek az élőerős őrzést az ... raktárnál mindaddig biztosítania kellett, amíg a riasztó berendezés bekötésére nem kerül sor. Konkrét időpont nem került meghatározásra a felek által, az alperes három hónapig fizette a felperesnek az élőerős őrzés megbízási díját, és ez alatt többször felszólította a felperest a riasztó rendszer beszerelésére. Ezt igazolja többek között K.J.
46. július 5-én küldött e-mailje, amelyben közölte a felperesi képviselővel, hogy ez már legalább másfél hónapja húzódik és soron kívüli intézkedést kért. Mindezek után nem várhatta azt a felperes, hogy ha azon a héten (
47. július 5.) nem szereli be a riasztót, akkor majd az alperes külön fogja felmondani a megbízási szerződést, mivel J.J. a megbízási szerződés felmondását a
48. július 5-i emailjében már nem kötötte a beszereléshez. Önmagában az a tény, hogy a felperes
49. november végéig az ... raktárnál élőerős őrzést biztosított és az erre vonatkozó számlákat kiállította, nem jelenti azt, hogy az alperes részéről a megbízási szerződés felmondására ne került volna sor. A felperes a másodfokú eljárásban már nem hivatkozott arra, hogy a
50. július 5-i e-mailt csak hónapokkal később kapta meg. Ezzel kapcsolatban az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy azt a felperes még azon a napon megkapta, annak tartalmát megismerte. Mindez azt jelenti, hogy a megbízási szerződés felmondásának joghatályos közlésére
51. július 5-én sor került. A teljesítésigazolásra kialakított rend szerint az adott hónapot a következő hónap legelején B.M.nak kellett aláírásával igazolnia. Ezen teljesítésigazolás alapján állíthatta ki csak a számlát a felperes, mivel a számla kifizetésére csak akkor kerülhetett sor, hogy ha a számlát K.J. és J.J. is ellátta aláírásával. Ezt a rendet maga a felperes is ismerte és elfogadta, azt soha nem kifogásolta. B.M. a tanúvallomásában elmondta, hogy miután a megbízási szerződés felmondásra került, azt követően havi teljesítésigazolást már nem írt alá. Mindez azt jelenti, hogy a felperesnek legkésőbb
52. augusztus legelején, amikor B.M. a
53. július hónapra vonatkozó teljesítésigazolás aláírását megtagadta, tisztában kellett lennie azzal, hogy az ... raktárra az alperessel kötött megbízási szerződése megszűnt. Nincs adat arra, hogy a megbízási szerződés a felek között naptári napra szólt volna, ezért az alperesnek nemcsak
54. július 5-ig, hanem a teljes július hónapra járó megbízási díjat meg kell fizetnie, ezt meghaladóan azonban a felperesi követelés alaptalan. Önmagában az a tény, hogy az alperes a
55. július és
56. augusztusi számlákat befogadta, azokat csak
57. október 5-én sztornózta és küldte vissza a felperesnek, nem igazolja azt, hogy a számlák B.M. aláírása nélkül is kifizetésre kerülhettek volna a tényleges teljesítés alapján. A felperes a fellebbezésében arra hivatkozott, hogy az ... raktár őrzésével kapcsolatban a belépéshez szükséges kulcsokkal az őrök rendelkeztek
58. november végéig. Erre a felperes az elsőfokú eljárásban azonban nem hivatkozott, ezért a Pp.
59. §