Gf.40277/2007/8 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.277/2007/

1. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Mórocz Ügyvédi Iroda (ügyvédi iroda címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a Dr. Dibáczi Zsuzsanna Ügyvédi Iroda (ügyvédi iroda címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen tisztességtelen piaci magatartás megállapítása iránt indított perében a Pest Megyei Bíróság
2. április
3. napján kelt 7.G.25.993/2005/
4. számú ítélete ellen az alperes által benyújtott fellebbezés és a felperes részéről benyújtott csatlakozó fellebbezés folytán meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott részét nem érinti, a fellebbezéssel érintett, a Tpvt.
5. §-án alapuló alperesi jogsértő magatartás megállapítására és annak jogkövetkezményeire vonatkozó rendelkezéseit helybenhagyja; a Tpvt.
6. §-ára alapított keresetet elutasító rendelkezést megváltoztatja, és megállapítja, hogy az alperes a M.K. Kft. részére írt
7. augusztus
8. napján kelt levele egyidejűleg a felperes sérelmére elkövetett bojkottfelhívásnak is minősül. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 72.000,(Hetvenkettőezer) Ft másodfokú perköltséget. Megállapítja, hogy az alperes személyes illetékmentessége folytán le nem rótt 24.000,- (Huszonnégyezer) Ft fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A fellebbezés elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint a felperes és az amerikai székhelyű C. W. Alapítvány (a továbbiakban Alapítvány) között
9. március
10. napján létrejött kiadói szerződéssel az Alapítvány mint a szerzői jog birtokosa átruházta a romániai székhelyű M. Kiadóra W. A. író (a továbbiakban a szerző) összes művei kiadásának és terjesztésének jogát. A szerződés felsorolta azon műveket, amelyekre az kiterjed. A szerződés
11. pontja rögzítette, hogy a felperes elnyeri a szerződésben megjelölt művek magyar nyelven való kiadásának kizárólagos jogát, teljes vagy részleges román nyelvre való fordításának jogát
12. december
13. napjáig, valamint ezeknek a műveknek a terjesztési jogát egész Európa területén
14. december
15. napjáig. A szerződő felek ezt a szerződést
16. július 27-én kiegészítették, és akként rendelkeztek, hogy a szerződésben feltüntetett művek utánnyomása és forgalmazása - más rendelkezésig -
17. december
18. napjáig lehetséges. A M. Kiadó és a felperes
19. október 21-én forgalmazói keretszerződést kötöttek egymással, melyben rögzítették, hogy a felperest nem kizárólagos forgalmazási jog illeti meg a szerző életműsorozatához tartozó könyvek magyarországi forgalmazására. A szerződő felek a forgalmazási szerződést
20. december 31-ig terjedő határozott időre kötötték meg azzal, hogy annak hatálya meghosszabbítható. Sz. L. magánszemély szerzői felhasználói jog megsértésének megállapítása iránt pert indított az Alapítvány és társai ellen arra hivatkozással, hogy a szerző 1989-ben a műveinek kiadására vonatkozó vagyoni jogait reá átruházta, ebből következően utóbb azokról nem rendelkezett. A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság a folyamatban volt szerzői jogi perben a Pf.IV.24.512/2004/
21. számú és az azt a felülvizsgálati eljárásban hatályában fenntartó Pfv.IV.21.909/2004/
22. számú részítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és az Alapítvánnyal szemben előterjesztett keresetet elutasította. Indokolásában megállapította, hogy a szerző a szerzői jogait még életében az Alapítványra átruházhatta és az Alapítvány jogosult volt a szerző műveinek kiadására, illetőleg annak engedélyezésére, hogy a művek kiadását további személyek végezzék anélkül, hogy ez a másik jogtulajdonos jogait megsértené. A jogerős részítélet ellen perújítási eljárás van folyamatban a Fővárosi Bíróság előtt 22.P.630.622/
23. szám alatt. Az alperes kiadói joga Sz. L.-tól származik. Az alperes
24. augusztus 12-én a M.K. Kft. részére levelet küldött, amelyben tájékoztatta a címzett igazgatóját a perújítási eljárásról és arról, hogy annak oka az a megállapításuk volt, hogy nem a szerző aláírása szerepel az Alapítvány és a szerző közötti szerződésen, amely szerződésből a M. Kiadó, illetve a felperes joga ered. A Fővárosi Bíróság a perújítást megengedte, mely döntésből arra lehet következtetni, hogy a bíróság által kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleménye alapján - ha az alátámasztja a perújításhoz csatolt szakvéleményeket megállapításra kerül az, hogy az Alapítványnak nincs jogszerű felhasználói joga. Ebből a várható ítéletből az is következik, hogy azok kiadók, akik jogosultságukat az alapítványtól szerezték - jelen esetben a M. és a L.I. Kiadók - jogosulatlan felhasználók lesznek, és kártérítési kötelezettségük keletkezik a jogszerű felhasználóval szemben. Ennek alátámasztására megküldte a két aláírásmintát. A levél a továbbiakban úgy folytatódik, hogy tény az is, hogy a M. Kiadó kiadási joga
25. december 31-én lejárt, a forgalmazási joga pedig - következésképp a L.I. Kiadó terjesztési joga is -
26. december 31-én lejár a szerző valamennyi műve vonatkozásában. Erre a körülményre egyébként a kiadványaikban ők maguk is felhívják a figyelmet (pl. ha 2003-ban megjelenteket valaki tévedett könyvben, ld. melléklet). Ebből a következik, hogy a M. és a L.I. Kiadók által kiadott művek forgalmazását meg kell szüntetni. Felhívta a figyelmet, hogy aki továbbra is folytatja a jogszerűtlenül kiadott művek forgalmazását azzal szemben a jogszerű felhasználó kártérítési igénnyel fog élni. A levél akként zárul hogy "a K. Kiadó vitán felül jogtiszta W. A. életműsorozatával a továbbiakban is rendelkezésükre állnak". Az alperes jogi képviselője a
27. október
28. napján kelt, a C. Áruház könyvbeszerzője részére címzett levelében - egyebek mellett - felhívta a figyelmet arra, hogy a M. Kiadó kiadási joga
29. december 31-én lejárt, a forgalmazási joga pedig
30. december 31-én jár le, a szerző valamennyi művével kapcsolatban. A másik levélhez hasonlóan utalt arra, hogy erre a körülményre a felperes a kiadványaiban maga is felhívta a figyelmet. Levelét azzal zárta, hogy „mindebből következik, hogy a M. Kiadó és a felperes neve által kiadott művek forgalmazását valamennyi érintett forgalmazónak meg kell szüntetni". Miután a felperes tudomást szerzett a fenti levelekről, kérte azok visszavonását, amelyet az alperes megtagadott. A felperes a Pest Megyei Bírósághoz
31. november
32. napján benyújtott és a per során pontosított keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy az alperes a
33. augusztus 12-i, a M.K. Kft.-hez címzett, valamint a
34. október 14-i, a C. Áruházlánchoz címzett levelével megsértette az
35. évi LVII. törvény (Tpvt.) 2., 3., és
36. §-ait. Kérte, hogy a bíróság állapítsa meg a jogsértés tényét, kötelezze az alperest a jogsértő magatartás abbahagyására és tiltsa el a további jogsértéstől, valamint kötelezze elégtétel nyújtására akként, hogy hatalmazza fel a felperest arra, hogy a jogsértést megállapító ítélet rendelkező részét a levél címzettjeivel közölje. Kérte az alperes perköltségben való marasztalását, az ügyvédi munkadíjat a keresetlevélhez csatolt ügyvédi megbízási szerződés alapján kérte megállapítani. Arra hivatkozott, hogy a sérelmezett levelekben az alperes valótlanul állította azt, hogy a felperes, illetve a M. Kiadó, akitől a felperes a forgalmazási jogát származtatja, nem rendelkezik
37. december 31-től forgalmazási joggal. Bár az alperes által hivatkozott kiadványok valóban ilyen tájékoztatást tartalmaznak, azok megjelenésekor ez igaz is volt, de időközben a felperes jogát meghosszabbították. A perújítással kapcsolatban az alperesi levél azt sugalmazza, hogy a perújítás megengedhetősége körében történő döntéshozatalból következtetés vonható le a jogvitát eldöntő ítélet tartalmára. Álláspontja szerint jogsértő az is, hogy az alperes ehhez a levélhez különböző aláírásmintákat mellékelt. Ezek a magatartások alkalmasak a Tpvt.
38. §-ában megfogalmazott jó hírnév megsértésére, illetve veszélyeztetésére, egyidejűleg a Tpvt.
39. §-ában megfogalmazott általános tilalmat is sértik. Mindezek együttesen a saját kiadvány ajánlását tartalmazó
40. augusztus 12-i levél zárómondatával, felhívást jelentenek a gazdasági kapcsolat megszakítására, ezért ez a levél a Tpvt.
41. §-ának megsértését is megvalósítja. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a sérelmezett levelek a valóságnak megfelelő tájékoztatást adtak, ugyanakkor arra is hivatkozott, hogy a felperes - ígérete ellenére - nem igazolta az alperes felé, hogy a forgalmazási joga meghosszabbításra került. A perben lefolytatott bizonyítási eljárás alapján egyértelműen megállapítható, hogy
42. január 1-je és
43. július 27-e között a M. Kiadónak nem volt kiadási joga, ennek ellenére a M. ebben az időszakban is kiadta a szerző műveit, olyan műveket is, amelyekre az alapítvánnyal kötött szerződése nem hatalmazta fel. Ellentmondásos a M. Kiadó és a felperes között létrejött forgalmazói keretszerződés is, mert az nincs összhangban a M. jogosultságával. A sérelmezett levél csak ezen ellentmondásos helyzetet tükrözte, ami a megírásakor a valóságnak megfelelt. Álláspontja szerint a perújítás megengedhetőségéről való döntéssel kapcsolatos alperesi tájékoztatás a Pp. vonatkozó szabályaiból indult ki, ezért az a valóságos és gyakorlati tapasztalatok alapján kialakult jogi helyzetről tájékoztatta a levél címzettjeit. Hivatkozott arra is, hogy a levél címzettjei korábban, az alperesi jogi képviselő részéről korrekt tájékoztatást tartalmazó levelet kaptak, a sérelmezett levélben a címzetett az alperes csak erre kívánta emlékeztetni, egyidejűleg a károsodástól megóvni. Az alperesi ajánlat, amely szerint a szerző a jogtiszta életműsorozatával a címzett rendelkezésére áll, jogkövető magatartásra való felhívásnak minősül, amely nem valósíthat meg törvénysértést. Végül előadta, hogy amennyiben a bíróság mégis úgy ítélné meg, hogy valamilyen módon tisztességtelenek voltak a sérelmezett levelek, ez esetben is megfelelően igazolta az alperes, hogy azok semmilyen hatással, befolyással nem voltak a felperes érdekeltségeire, a versenyben ez nem jelentkezett. Ezért álláspontja szerint, ha esetleg történt is jogszabálysértés, az olyan csekély mértékű, amely nem igényel ítéleti megállapítást. Az elsőfokú bíróság a
44. április
45. napján kelt 7.G.25.993/2005/
46. számú ítéletében megállapította, hogy az alperes azzal a magatartásával, hogy a
47. augusztus 12-én a M.K. részére írt levelében állította, hogy az alperes által kezdeményezett perújítási eljárás során a perújítás megengedhetőségéből arra lehet következtetni, hogy a felperes jogosulatlan felhasználó lesz és kártérítési kötelezettsége keletkezik a jogszerű felhasználóval szemben; továbbá, hogy a felperes terjesztési joga
48. december 31-én lejár és ebből következően a felperes által forgalmazott művek forgalmazását meg kell szüntetni; valamint a
49. október 14-én alperes jogi képviselője által a C. Áruháznak küldött levelében, amikor azt állította, hogy a felperes forgalmazási joga
50. december 31-én lejár és így a felperes által kiadott művek forgalmazását az érintett forgalmazóknak meg kell szüntetnie, az alperes megsértette a felperes jóhírnevét. Kötelezte az alperest ezen magatartás abbahagyására, eltiltotta attól, hogy a jövőben a fenti közléstartalmú levelet küldjön a vele üzleti kapcsolatban álló könyvforgalmazók számára. Felhatalmazta a felperest, hogy a levél címzettjeinek a jogerős ítélet másolatát eljuttassa. Ezt meghaladóan a felperes kereseti kérelmét elutasította. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 100.000,- Ft perköltséget. Határozata indokolásában megállapította, hogy a Tpvt.
51. §-ában kifejtett általános klauzulába való ütközést abban az estben vizsgálja csak a bíróság, ha speciális szabály e vonatkozásban nem alkalmazható. Jelen esetben a Tpvt.
52. és
53. §-ai szerint kellett vizsgálni a felperes által sérelmezett leveleket. A Tpvt.
54. §-a kapcsán azt vizsgálta az elsőfokú bíróság, hogy az alperesi levelek, azok megírásának és elküldésének időpontjában valótlan tényeket tartalmaztak-e, illetve valós tényeket hamis színben tüntettek-e fel, és ez a versenytárs jóhírnevét vagy hitelképességét sértette-e. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a M.K. Kft.-hez írt levél perújításra vonatkozó része bár valós elemet tartalmaz, azonban az abból levont következtetések felperesre nézve, mind a várható ítéletre, mind a felperes forgalmazói jogára, mind pedig kártérítési felelősségére valótlanságot tartalmaznak, amelyeket kizárólag a bírósági per jogerős befejezése után lehet értelmezni. Ezen túlmenően a jogerős ítéletek az alperesi állítással ellentétesek. Külső, perben nem álló személy egyoldalú tájékoztatása elvárt döntésről olyan fenyegetés, amely alkalmas a felperes jogainak a megsértésére. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság az alperes levelének e kitétele vonatkozásában megállapította a Tpvt.
55. §-ában írt jogsértést. Az aláírások mellékelését azonban nem minősítette olyan ténynek, illetve tényállításnak, amely a felperessel közvetlenül összefüggésbe hozható, ezért e tekintetben megalapozatlannak találta a felperes keresetét. Megalapozottan kérte a Tpvt.
56. §-a megsértése miatt a jogkövetkezmények megállapítását a felperes a forgalmazási joggal kapcsolatos alperesi kijelentés kapcsán is, figyelemmel arra, hogy a sérelmezett levelek
57. augusztusi, illetve októberi keltűek, és maga az alperes is azt állította, hogy csak
58. január
59. és július 27-re között nem rendelkezett a felperes forgalmazási joggal. Az alperes anélkül, hogy arról meggyőző bizonyítékokat szerzett volna be, állította, hogy
60. december 31-én lejár a forgalmazási jog, és a kiadott művek forgalmazását meg kell szüntetni. A felperes kérte, hogy a bíróság azt is állapítsa meg, amely szerint az a mondat, hogy „a K. Kiadó vitán felül jogtiszta W. A. életmű sorozatával a továbbiakban is rendelkezésükre áll", a Tpvt.
61. §-át is sérti, mert ez a fennálló gazdasági kapcsolat megszakítását célozza. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a levél teljes tartalmából ugyan lehet következtetést levonni a fennálló gazdasági kapcsolat megszüntetésére, azonban önmagában az, hogy az alperes a saját műveit ajánlja, még nem vonja maga után egy mással fennálló gazdasági kapcsolat megszüntetésének igényét. Így e vonatkozásban alaptalannak találta a felperes keresetét. Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását, és a felperes keresetének teljes terjedelemben történő elutasítását, valamint az első- és másodfokú perköltségben való marasztalását kérte. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság részletes bizonyítási eljárást folytatott le, a tényállást kellő részletességgel állapította meg, de egy-két lényeges körülmény tekintetében az iratellenes, amely kihat a jogi következtetések helyességére. Nem tulajdonított ugyanis jelentőséget az elsőfokú bíróság annak a lényeges körülménynek, hogy jelen per felperese és a M. Kiadó között létrejött jogátruházási szerződés egy évvel hosszabb határidőt biztosít a felperes részére a szerző műveinek forgalmazására, mint amelyre a M. Kiadónak jogosultsága volt az Alapítványtól. Nem tulajdonított annak sem jelentőséget az elsőfokú bíróság, hogy a M. utánnyomásra vonatkozó joga csak a már megjelentetett művek vonatkozásában áll fenn, és nem jogosítja fel új művek kiadására. Ennek megfelelően nem vonta le a kellő következtetést, hogy a felperes a szerző számos olyan művét adta ki az évek során, amelyekre vonatkozóan a számára jogot átadó Kiadónak sem volt kiadói jogosultsága, másrészt, hogy
62. január 1-től július 27-ig sem kiadói, sem utánnyomási joggal nem rendelkezett a Kiadó, és így a felperes sem. Tehát több hónapig fennállt egy jogellenes állapot, amelyet nem korrigált egy olyan, később kelt szerződés kiegészítés, ami lényegileg már kevesebb felhasználói jogot biztosít az átvevőnek. Az elsőfokú bíróság a szerzői jogi fogalmakat nem értelmezte és nem használta differenciáltan. A fenti tények alapján nem állapítható meg okszerűen az, hogy a jelen per alperese valótlan, a felperesre nézve sértő állításokat közölt volna a per tárgyát képező két levélben, mivel számos mű vonatkozásában a mai napig nincs felhasználói joga a felperesnek, és több mű vonatkozásában pedig csak utánnyomási joga lehetett
63. augusztus 12-én és október 14-én, a levelek keltezésekor. Összegezve tehát az alperes valós tájékoztatást adott a levelekben, ebből következik, hogy az nem sértheti a felperes személyhez fűződő jogát, jóhírnevét főleg akkor, ha a jogosultságára vonatkozó információt is megtagadta az alperestől. A perújítással kapcsolatos ítéleti döntés is téves, mert e körben sem állított többet az alperes mint ami a tényeknek megfelel. Nem értékelte, hogy korábban az alperes akkori jogi képviselője megfelelő tájékoztatást nyújtott a címzettnek ezzel kapcsolatosan. Végül előadta, hogy az alperesi tanú meghallgatása során is világossá vált, hogy az alperes levele az érintett kereskedéseket semmilyen irányban nem befolyásolta. Az alperes a bizonyítási eljárás során csatolta a Kiadó által jogosulatlanul kiadott művek listáját, mely adatot az elsőfokú bíróság nem kellően értékelt a döntése meghozatalakor. Ebből pedig az következik, hogy az alperes nem sértette meg a Tpvt.
64. §-át, így a keresetet el kellett volna utasítania az elsőfokú bíróságnak. Kérte a felperes első és másodfokú perköltségben való marasztalását. A felperes csatlakozó fellebbezést és ellenkérelmet nyújtott be. Csatlakozó fellebbezésében kérte, hogy az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban változtassa meg a Fővárosi Ítélőtábla, hogy állapítsa meg az alperes tisztességtelen piaci magatartását a
65. augusztus 12-i levél kapcsán abban az értelemben is, hogy az a felperes sérelmére a Tpvt.
66. §-át megsértette. Kérte az alperes másodfokú perköltségben való marasztalását. Egyebekben ellenkérelme az ítélet helybenhagyására irányult annak helyes indokaira tekintettel. Az elutasított Tpvt.
67. §-ára alapított igény tekintetében előadta, hogy az alperes
68. augusztus
69. napján kelt levele kifejezetten és nyíltan arra hívta fel a címzett üzleti partnert, hogy a felperes által kiadott művek forgalmazását szüntesse meg. Ezen túlmenően ebben a levélben az alperes a saját kiadású könyveit "vitán felül jogtiszta" kifejezéssel ajánlotta a címzett figyelmébe, mely állításokat együtt értelmezve, a felperessel fennálló üzleti kapcsolat megszakítását sugalmazza és a saját kiadványok piacszerzésére irányul. A szóhasználat közvetett módon célozza az üzleti kapcsolat megszakítását, illetve a partner cseréjét, ezért a Tpvt.
70. §-ába ütközik. Az alperes
71. sorszám alatt csatlakozó fellebbezés elutasítását kérte, mert álláspontja szerint ebben a kérdéskörben az elsőfokú bíróság helyes döntést hozott. A
72. augusztus
73. napján kelt alperesi levél egészét kellett ugyanis értelmezni és értékelni. A csatlakozó fellebbezésben kiemelt és idézett rész nyilvánvaló következtetés a levél első részéből, amely viszont olyan tényeken alapszik, amelyeket az alperes az elsőfokú eljárás során bizonyított, hogy valósak. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezés, a csatlakozó fellebbezés, valamint a fellebbezési ellenkérelmek keretei között bírálta felül a Pp.
74. §