SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Gf.I.30.409/2006/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Szegedi Ítélőtábla dr. Burger Ildikó ügyvéd által képviselt felperes neve, címe székhelyű felperesnek - dr. Maklári László ügyvéd által képviselt alperes neve, címe szám alatti székhelyű alperes ellen szerződésből eredő követelés iránt indított perében a Csongrád Megyei Bíróság
- június
- napján kelt 2.G.40.271/2004/
- sorszámú ítélete ellen az alperes
- és
- sorszámú, illetve a felperes
- sorszámú fellebbezése folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta az alábbi ÍTÉLETET : Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett rendelkezését részben megváltoztatja, az alperest terhelő marasztalás összegét 37.563.611.(Harminchétmillióötszázhatvanháromezer-hatszáztizenegy) Ft-ra és ennek
- május hó
- napjától a kifizetésig a mindenkori jegybanki alapkamat másfélszeres mértékének megfelelő kamatára, továbbá a felperes javára fizetendő elsőfokú eljárási költség összegét 2.544.000.-(Kettőmillió-ötszáznegyvennégyezer) Ftra leszállítja. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. Kötelezi az alperest, fizessen meg 15 nap alatt a felperesnek 500.000.(Ötszázezer) Ft másodfokú eljárási költséget. A le nem rótt fellebbezési eljárási illetékből az államnak - külön felhívásra a felperes 345.000.-(Háromszáznegyvenötezer) Ft-ot, az alperes 550.000.(Ötszázötvenezer) Ft-ot köteles megfizetni. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. -2- INDOKOLÁS : A felperes jogelődje az (felperes jogelőd neve), a (cég
- neve) és a (cég
- neve)
- január
- napján megállapodást kötöttek az alperessel, amelyben vállalták, hogy az általuk termelt extra minőségi besorolású tejet részére értékesítik. A megrendelő kötelezettsége a tejmennyiség átvétele és a kikötött ellenérték megfizetése volt. Rendelkeztek arról, hogy
- október
- napjáig a szerződést nem szüntetik meg, ezt követően bármelyik fél négy hónapos felmondási idő mellett felmondhatja. Az együttműködési megállapodás
- pontja értelmében a gazdasági, valamint a jogszabályi körülményekben bekövetkezett változás esetén a felek a szerződést írásban módosíthatják, és minden év végén írásban állapodnak meg a konkrét tej mennyiségére, valamint felülvizsgálják a mennyiségi felárakat is.
- április
- napján az (felperes jogelőd neve) és az alperes között mezőgazdasági termékértékesítési keretszerződés is létrejött, amelyben a termelő az általa előállított összes nyers tej értékesítésére, míg a megrendelő ennek átvételére és a vételár megfizetésére vállalt kötelezettséget. A szerződés V.
- pontja alapján az alapár a mindenkor hatályos FVM rendeletben, valamint egyéb vonatkozó jogszabályokban meghatározott irányár. Az alperes az írásbeli szerződésben volumenfüggő, progresszíven emelkedő mennyiségi felár fizetését vállalta 2,20-3.-Ft/liter+ÁFA összegben. A szerződő felek szóbeli megegyezése folytán
- március
- napjától kezdődően - a 27/
- (III. 11.) FVM rendeletben vállalt alapáron felül - a termelő 2,-Ft/liter+ÁFA mennyiségi felárra volt jogosult. A felperes a számláiban - ilyen írásbeli megállapodás hiányában is - minőségi felárat érvényesített, amelyet az alperes részére kifizetett.
- november hónaptól a felperes a számláit a felárakkal növelt és a külön jogszabályban megállapított alapáron állította ki, az alperes azonban ettől kezdődően a követelt összeget csak részben fizette meg. A
- november és december hónapra kiesett árbevétele után a termelő veszteségcsökkentő állami támogatásban részesült. A megrendelő ettől a hónaptól kezdődően a mennyiségi felár fizetési kötelezettségét megszüntette, az általa kalkulált piaci áron számolt el és minőségi felárat nem fizetett. A termelő
- június
- napján - az eredménytelen egyeztetések után -
- október
- napjára a szerződést felmondta, a jogviszony megszűnéséig azonban továbbra is folyamatosan szállított. -3Gf.I.30.409/2006/
- szám A felperes módosított keresetében 58.918.778.-Ft és járuléka megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Nem vitatta, hogy a szerződésben kialakított és számlázott vételár az FVM rendeletben előírt irányárnak felelt meg, azonban hivatkozott a Tej Terméktanács küldöttgyűlési határozatára, amely
- november
- napjától az irányár fizetési kötelezettséget megszüntette a kedvezőtlen gazdasági helyzet miatt. Álláspontja szerint
- november
- napjától a piaci árat kellett megfizetnie, amelynek a kiegyenlítése megtörtént. Érvénytelenségi kifogást terjesztett elő tévedés jogcímén, mert a szerződés megkötésekor abban bízott, hogy a tejpiac a Tej Terméktanács által szabályozott rendben fog működni. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, fizessen meg a felperesnek 58.918.778.-Ft-ot és ennek
- december
- napjától járó, a mindenkori jegybanki alapkamat 1,5-szeresének megfelelő mértékű kamatát. Megállapította, hogy a szerződés alapján a termelő által szállított tejmennyiség ellenértékeként az alperesnek a hatályos FVM rendelet szerinti irányárat kellett megfizetnie a mennyiségi és minőségi felárral növelten. Az agrárpiaci rendtartásról szóló törvény rendelkezéseiből, valamint a Tej Terméktanács
- szeptember
- napján kelt határozatából azonban azt a következtetést vonta le, hogy a gazdasági körülmények változása folytán
- november
- napjától a szerződés megszűnéséig az elszámolás a piaci áron történhet. A
- sorszámú igazságügyi könyvszakértői vélemény
- számú mellékletének alapulvételével
- november hónaptól
- október hónapig az átlagáron számított követelést 7.720.882.-Ft-ban, az árkülönbözet miatti követelés összegét
- január hónaptól
- október hónapig 51.197.895.-Ft-ban látta megállapíthatónak, így - a különböző időszakra és eltérő módon számított - vételár különbözeteket összeadva marasztalta az alperest. Az érvénytelenségi kifogást azért utasította el, mert az tartalmában a
- évre kihirdetett jogszabály által közzétett irányár mellőzésére irányult, ami a bíróság elszámolása során megvalósult és az alperes e körben az őt terhelő bizonyítási kötelezettségének sem tett eleget. Az elsőfokú ítélet ellen mindkét fél fellebbezést terjesztett elő. -4A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet indokolásának módosítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen következtetett a szerződő felek által vételárként kikötött irányár megszűnésére. A megállapítás sérti a szerződéses szabadság elvét, a felek rendelkezési jogát és a szerződésbe vetett bizalmat, ugyanis a mindenkor hatályos FVM rendeletek a szerződés részévé váltak. A különböző jogcímeken igényelt támogatások az igényérvényesítést nem érintik. A Tej Terméktanács küldöttgyűlésének határozata nem jogszabály, az a felek megállapodása szempontjából közömbös. Sérelmezte az Agrárgazdasági Kutató Intézet és a Tej Terméktanács adatai alapján kimunkált piaci átlagár mértékét, mert az nem felel meg a teljesítés helye szerinti piaci árnak. Az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását, fizetési kötelezettségének 7.720.882.-Ft-ra és ennek
- május
- napjától járó kamatára történő leszállítását kérte. Az elsőfokú bíróság jogi okfejtését elfogadva ismételten hivatkozott a körülményekben utóbb bekövetkezett lényegi változásokra, amelyek az irányár alkalmazhatóságát kizárják. Ettől az időponttól kezdődően piaci átlagáron lehet elszámolni és a termelő mennyiségi felárra sem tarthat igényt.
- július
- napjától, a tej minőségére alkalmazott szabvány megszűnésétől minőségi felár fizetésére sem köteles. Középarányosan -
- május
- napjától - kérte a kamatfizetési kötelezettségének megállapítását. Fellebbezési észrevételében számítási hiba miatt vitatta a szakértői véleményt. A fellebbezések részben alaposak. A
- január
- napján kelt megállapodás 4.
- pontjában a felek a mindenkor hatályos FVM rendeletre és egyéb jogszabályokra utalva határozták meg a vételárat, amely kötelező erővel bír a jogviszony fennálltáig. A szerződés alapján fizetendő ár nem minősül hatósági árnak, hanem olyan ár, amit a felek a szerződésükben jogszabályra utalással határoztak meg. A Tej Terméktanács irányár fizetési kötelezettséget megszüntető 54/2003.(IX.30.) számú közgyűlési határozata egy társadalmi szerv döntése, azaz nem jogszabály (Ptk.
- §
(1)bekezdés). A felperes megalapozottan utalt arra, hogy a felek szerződésükben az ágazati miniszter rendeletében meghatározott mértékű árban állapodtak -5Gf.I.30.409/2006/
- szám meg, így azt kellett megfizetni mindaddig, amíg a rendeletek hatályban voltak. Minden alapot nélkülöz az elsőfokú bíróság jogi álláspontja, amikor „közgazdasági megfontolás miatt" az érvényes szerződési kikötés helyett a piaci átlagár alkalmazhatóságát találta indokoltnak. A bíróságnak a felek jogvitájában az érvényes szerződési kikötést kellett volna alkalmaznia, attól el nem térhetett, kivéve, ha valamelyik fél a szerződési kikötést eredményesen megtámadta. Az alperes hivatkozott ugyan „tévedésre" kifogásában, de a Ptk.
- §
(1)bekezdésében előírt feltételek hiányoztak. A lényeges körülményben való ténybeli - és nem jogi - tévedésnek ugyanis a szerződés megkötésekor kellett volna fennállnia, továbbá a tévedést nem a felperes okozta és nem is ismerhette fel. Az alperes titkos fenntartása vagy rejtett indoka a szerződés érvényessége szempontjából közömbös (Ptk. 207. §
(5)bekezdés). A gazdasági körülmények megváltozása az alperes olyan téves feltevése (meghiúsult várakozása) volt, ami a visszterhes szerződés érvényessége szempontjából közömbös. A feleknek a szerződés megkötésekor valamennyi körülmény mérlegelésével szabadon dönthettek a megállapodás tartalmáról. Piaci viszonyok között a gazdasági körülmények - akár drasztikus - megváltozása az üzleti kockázat része, amely a szerződéses jogi kapcsolatok tartalmát automatikusan nem változtatja meg. Ha a bekövetkezett körülményváltozás valamelyikük lényeges jogos érdekét sérti, a rendelkezésre álló jogi eszközök igénybevételével a szerződés módosítását egymás között kezdeményezhették, ennek eredménytelensége esetén- esetleg - a szerződés bírói módosítását kérhetik (Ptk.
- §). A kedvezőtlen gazdasági hátterű szerződést pedig az alperes is jogosult volt felmondani. A leszállított tej alapárát tehát mindaddig, amíg a jogszabály hatályban volt, az abban foglaltak szerint jogosult volt a termelő elszámolni. Mértéke
- január 1-től
- december 31-ig a 27/2003.(III. 11.) FVM rendelet alapján 72.-Ft/liter+ÁFA,
- január 1-től
- április
- napjáig a 30/2004.(III. 10.) FVM rendelet szerint 68.-Ft/liter+ÁFA. Árcsökkentő tényezőként az alperes hivatkozott a felperes részére folyósított támogatásra. A termelő a 42/2004.(IV. 9.) FVM rendelet alapján valóban részesült
- november
- és
- december 31-e közötti időszakban veszteségcsökkentő támogatásban, amit a megrendelő felé elszámolt, a támogatási árral csökkentette a vételárat. -6Ezt követően a könyvelés adatai és az igazságügyi szakértői véleményből megállapíthatóan további juttatást nem kapott. Az alperes
- május és június hónapra - a már hatályát vesztett rendelet ellenére - a 68.-Ft-os irányárat megfizette, ami előfeltétele volt a részére nyújtott támogatásnak. A
- július
- napjától kezdődő időszakban - a Ptk.
- §
(4)bekezdése szerint alkalmazandó Ptk.366. §
(1)bekezdése alapján - piaci átlagárral kellett elszámolni. A Legfelsőbb Bíróság Gazdasági Kollégiumának
- számú állásfoglalása szerint ezt az árat - a felek megállapodásának hiányában (Ptk.
- §
(2)bekezdés) - a bíróság határozhatja meg a felek szerződéskötéskori szándékára és a teljesítésből eredő sajátosságokra figyelemmel. A piaci ár lehet a teljesítés helye szerinti, avagy országos ár. Jelen esetben a felek a szerződésükben FVM rendeletre, azaz nem a helyi, hanem országosan irányadó árra utaltak, így az ítélőtábla által meghatározott piaci átlagár is országos ár volt, amelynek mértéke a szakértői vélemény szerint 64.-Ft/liter+ÁFA. Az írásbeli megállapodás 4.
- pontja szerint az alperes kötelezettséget vállalt mennyiségi felár megfizetésére. Ezt a szerződő felek
- tavaszán szóban módosították, a felárat leszállították 2.-Ft/literre és a megrendelő
- október végéig a fizetési kötelezettségét teljesítette. Év végén a szerződő felek a felár felülvizsgálatát elmulasztották, ez azonban az alperes kötelezettségét nem szűntette meg, hanem az írásba foglalt szerződés alapján vagy a vállalt magasabb összegben, vagy az előző évi - a
- évben kötött - szóbeli megállapodásnak megfelelő mértékben terhelte. A termelő számláiban a szerződés megszűnéséig a 2.-Ft/liter felárat érvényesítette és keresetében ennek megfelelő elszámolást kért, a mennyiségi felár mértéke a kérelem korlátai között számolható el (Pp.
- §
(2)bek.). A felek a termelőket illető minőségi felárról a megállapodás 4.
- pontja alapján a később kötendő mezőgazdasági termékértékesítési szerződésre utalva rendelkeztek. A peres felek között létrejött mezőgazdasági termékértékesítési szerződés azonban ilyen írásos kikötést nem tartalmaz, az alperes szóbeli megállapodás alapján fizetett minőségi felárat
- június
- napjáig, az addig hatályos szabvány minőségi előírásainak figyelembe vételével. A Ptk.
- §
(2)bekezdése a mezőgazdasági termékértékesítési szerződés érvényességéhez írásbeliséget követel meg. Az írásba foglalás elmulasztása esetében is -7Gf.I.30.409/2006/
- szám érvényes a szerződés, ha bármelyik fél a szerződésből származó kötelezettségeit teljesítette. A teljesítésnek orvosló hatálya van, a teljesítés ezért nem tekinthető jogalap nélkülinek, de a nem teljesített szolgáltatás - itt vételárrész - az alaki hiba eredményezte érvénytelenség miatt nem követelhető, vagyis
- július
- napjától kezdődően a felperes minőségi felárat nem számolhat el. Az alperes a szakvélemény állított számítási hibájára csak a fellebbezésben hivatkozott, az erre vonatkozó észrevételét és indítványát az elsőfokú eljárásban kellett volna előterjesztenie a Pp.
- §
(3)bekezdése alapján. A másodfokú eljárásban új bizonyíték előadására kivételesen kerülhet sor a Pp. 235. §
(1)bekezdése alapján, amelynek feltételei nem állanak fenn. A kifejtett érdemi kérdések mellett az elsőfokú bíróság ítéletében - a jogi álláspontjához képest is - súlyos számszaki tévedést, számítási hibát ejtett. Az indokolás szerint ugyanis a szerződéses árat a teljes elszámolási időszakra mellőzte és a piaci árat alkalmazta. Ezzel szemben a szerződéses áron történő elszámolást kérő felperes keresetének lényegében teljes egészében helytadott, eltérő jogi okfejtése ellenére. Az elszámolás során az ítélőtábla a
- számú kiegészített szakvélemény
- számú mellékletét tekintette irányadónak, amely 44.696.332.-Ft-ban összegezi a megalapozott felperesi követelést mennyiségi és minőségi felárral együtt. Négy hónapra,
- július
- napjától a piaci átlagárat az ítélőtábla állapította meg, ebből eredően 14.222.446.-Ft különbözet jelentkezik a felperes által előterjesztett igényhez képest. A szakvéleményben kimunkált összegből a számlázott, de a megrendelő által ki nem egyenlített minőségi felárat
- július
- napjától 7.132.721.-Ft-ban levonásba kellett helyezni, így a felperesnek jár 37.563.611.-Ft árkülönbözet. A vételár a tárgyhót követő
- napjától volt esedékes, azaz az alperes a késedelem folytán egységesen a középarányos időtől köteles a szerződésben kikötött mértékű kamatot megfizetni (Ptk.
- §
(1)bekezdés). A kifejtettek szerint az ítélőtábla a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a marasztalás összegét leszállította és az indokolását módosította. A pernyertesség és -8pervesztesség arányában a felperesnek járó elsőfokú eljárási költséget mérsékelte. A részben eredményes fellebbezés folytán a pernyertesség és pervesztesség arányára is figyelemmel a Pp. 81. §
(1)bekezdése alapján az alperes a felperesnek másodfokú eljárási részköltséget köteles megtéríteni. A le nem rótt fellebbezési eljárási illetékről szóló rendelkezés a 6/1986. (VI. 26.) IM. számú rendelet 13. §
(2)bekezdésén alapul. S z e g e d,
- március hó
- napján Dr. Kemenes István a tanács elnöke Dr. Rakita Zsuzsanna Dr. Mányoki Zsolt előadó bíró táblabíró