Mfv.I.10.056/2011/4.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Kopcsányi László ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Fejesné dr. Márton Zsuzsanna ügyvéd által képviselt alperes ellen közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetése és jogkövetkezményei iránt a Szombathelyi Munkaügyi Bíróságnál 1.M.428/
- szám alatt megindított és másodfokon a Vas Megyei Bíróság 8.Mf.20.709/2010/
- számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Vas Megyei Bíróság 8.Mf.20.709/2010/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt napon belül - 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak - külön felhívásra - 338.900 (háromszázharmincnyolcezer-kilencszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. I n d o k o l á s : A felperes a keresetében a felmentése jogellenességének megállapítását kérte eredeti munkakörbe történő visszahelyezése mellett.A Szombathelyi Munkaügyi Bíróság 1.M.428/2009/
- számú ítéletével a keresetet elutasította és a felperest 312.418 Ft + 25 % áfa ügyvédi munkadíj megfizetésére kötelezte. Az államnak fizetendő eljárási illeték összegét 374.901 forintban határozta meg. A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
- április 1-jétől határozott időre nyert közalkalmazotti kinevezést az alperes jogelődjénél, azzal, hogy a német nyelv és irodalom tanszéken kutató professzori munkakörben foglalkoztatják. A Magyar Köztársaság elnöke
- szeptember 1-jei hatállyal egyetemi tanárrá nevezte ki, ezen időponttól kezdődően a felperes tanszékvezetői (tanszéki koordinátori szakfelelősi) feladatokat is ellátott.
- szeptemberétől az alperes jogelődje az intézeti rendszerre állt át, a korábbi német nyelv és irodalom tanszék a F.I.K.I. része lett, a neve pedig germanisztika tanszékre változott.
- szeptember 1-jén a felperes tanszékvezetői megbízása lejárt, ezen időponttól őt a germanisztikai tanszék koordinátori feladatainak ellátásával bízták meg, amely visszavonásig volt érvényes.
- május 2-án a felperest a germanisztikai szak szakfelelős teendőinek ellátására kérték fel.
- január 1-jétől NY.m.E. és a B.D.F. egyesülésével létrejött az „új" NY.m.E.. Ezen intézmény regionális központja a NY.m.E.S.E.K., amely részjogkörű költségvetési egység. A NY.m.E. S.E.K.-nak (SEK)
- február 13-án kelt intézkedési tervét
- február 26-án az alperes gazdasági tanácsa, továbbá a NY.m.E. szenátusa egyhangúlag elfogadta. Az intézkedési terv szerint a dologi kiadások mérséklésével a hiány csökkenése nem érhető el, így szükséges a saját bevételek növelése, valamint a létszám- és bérgazdálkodás módosítása. A SEK elnök-rektorhelyettese
- május 12-én kelt levelében az alperesi rektornak megküldte a létszámleépítési tervet, melyhez kérte a szükséges hozzájárulást. A levél mellékletében található kimutatásban a
- évnél többek között a felperes neve is szerepelt. A rektor e levélre, és a fenti előzményekre utalva elrendelte a létszámcsökkentés végrehajtását. Ez alapján került sor a felperes felmentésére a
- június 4-én kelt intézkedéssel a Kjt.
- §
(1)bekezdés b) pontja alapján, utalva arra, hogy a felperes iskolai végzettségének és szakképzettségének megfelelő betöltetlen, a részére felajánlható munkakör nincs. A felmentés indokolása utalt az intézkedési tervre, az azt elfogadó határozatokra, az előírt megtakarításokra és költségcsökkentésekre, amelyek alapján a rektor létszámcsökkentés végrehajtását rendelte el. Ennek keretében több munkakör, így a felperes által betöltött munkakör is a munkáltatónál megszüntetésre került.A munkaügyi bíróság ítéletében hivatkozott a 2005. évi CXXXIX. tv. (Ftv.) 10. §
(2)bekezdése, 81. §
(1)bekezdése, 83. §
(1)bekezdése, 86. §
(1),
(2),
(4),
(5)bekezdése, 90. §
(1)bekezdése, 91. §
(3)bekezdése,
- § b) pontja, valamint az
- évi XXXIII. tv. (Kjt.)
- §
(1)bekezdés b) pontja, valamint az Alkotmány 30/A. §
(1)bekezdés j) pontja szerinti szabályokra. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a felperes közalkalmazotti jogviszonyának megszüntetésére a rektor jogosult volt, a törvényekből nem vezethető le, hogy a köztársasági elnök döntésére szükség volt. Rámutatott egyebekben arra, hogy a munkáltatói intézkedés alaki okból megfelelt a jogszabályi előírásoknak, mivel nem szükséges a felmondási ok részletes leírása, a körülményekhez képest elegendő az ok összefoglaló megjelölése is. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint az intézkedési tervben az alperes rögzítette, hogy a központi költségvetési szerveket is érintő pénzügyi megszorítások, támogatások csökkenése, zárolása miatt kellett dönteni a létszámleépítésről. Részletesen levezette azokat a szempontokat és körülményeket, amelyek alapján előre látható és tervezhető volt, hogy milyen hallgatói létszám várható a
- évi jelentkezéseknél.A felperes felmentése a munkáltatói jogkör gyakorlójának döntése volt, amelyhez egyéb információkat és adatokat is felhasznált, így az elnök-rektorhelyettes levelében írtakat, javaslatában foglaltakat is. A felperes azon kereseti kérelmében írt felvetés, miszerint az ő felmentése esetén ennek a szaknak a továbbvitele mind szakmai, mind minőségi szempontból problémákat okoz a működés tekintetében, nem volt értékelhető, az nem a felperes kompetenciájába tartozó kérdés, és erről a bíróság sem fejtheti ki az álláspontját a kizárólagos munkáltatói hatáskör miatt.A munkáltatónak joga van annak eldöntésére, hogy a rendelkezésre álló oktatói létszámból kinek szünteti meg a közalkalmazotti jogviszonyát, e körben az alperes munkáltatói mérlegelése nem tekinthető jogellenesnek.A felperes fellebbezése folytán eljárt Vas Megyei Bíróság 8.Mf.20.709/2010/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, és a felperest 374.900 forint másodfokú illeték és 156.250 forint másodfokú perköltség viselésére kötelezte.A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes közalkalmazotti jogviszonyának felmentéssel történő megszüntetésére a rektor jogosult, a köztársasági elnök döntésére nincs szükség, a felperes egyetemi tanári címe változatlanul fennáll.A munkaügyi bíróság helytállóan részletezte azt a folyamatot, amely az intézkedési terv megfogalmazásától annak elfogadásán át a rektorhelyettesi és rektori intézkedésekkel a felperes felmentéséhez vezetett. Az intézkedési terv és az azt elfogadó határozatok felmentéshez való csatolásának elmulasztása nem jogellenes, hiszen azokat a felperesnek módja volt megtekinteni, lényegi részét a felmentés indokolása tartalmazza.A felperes nem bizonyította, hogy helyette új oktatót vettek fel. Az alperes mint egyetem képez egységet, ha azon belül esetleg oktatók áthelyezése történt, az sem minősülne új közalkalmazotti jogviszony létesítésének. Az a körülmény, hogy az adott képzést az alperes miként oldja meg, a célszerűség körében értékelendő, ezt pedig a bíróság nem vizsgálhatja. A felperes azt nem igazolta, hogy helyére egyetemen kívüli egyetemi tanárt alkalmaztak volna.A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felmentés jogszerűsége vizsgálata során nincs jelentősége, hogy a felperest mikor, milyen módon értesítették a szakfelelősi, illetve koordinátori megbízása visszavonásáról. A közalkalmazotti jogviszony megszűnésével egyébként is mindkét feladat megszűnik.A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet „megváltoztatását", és az alperes kereset szerinti marasztalását kérte. Álláspontja szerint a bíróságok nem tettek eleget az indokolási kötelezettségüknek. Lényeges körülmények tekintetében nem tisztázták a tényállást még a felek nyilatkozatai alapján sem, ezekre vonatkozóan nem folytattak le bizonyítási eljárást, és nem adták indokát. Emiatt a döntéseik megalapozatlanná váltak (Pp.
- §).A felperes felmentését tartalmazó okirat szerint az általa betöltött munkakör megszüntetésre kerül. Az eljárás során nem határozták meg, hogy valójában milyen munkakört érintően történt a közalkalmazotti jogviszony megszüntetése. E körülmény tisztázásának elmaradása miatt nem állapítható meg, hogy a felmentés indokolásában írtaknak megfelelően valóban megszüntetésre került-e a kérdéses munkakör. Ennek eredményeként nem vizsgálható az sem, hogy az alperes foglalkoztatott-e mást a felperes munkakörében. Az SzMSz nem módosult, így a kérdéses munkakör ma is létezik, a felmentés tehát ezért sem jogszerű.Sem az intézkedési terv, sem annak elfogadása nem teremt jogalapot a felmentéshez, annak tartalmát a bíróságok tévesen értelmezték.Az alperes gazdasági tanácsa és a NY.m.E. szenátusa annak tudatában fogadta el az intézkedési tervet, hogy abban az alperesre vonatkozóan az általánosnál szigorúbb feltételek szerepelnek a munkaviszony, illetve a közalkalmazotti jogviszony megszüntetésével kapcsolatban. Nevezetesen kötelezővé tette az alperes számára a csoportos létszámleépítésre vonatkozó előírások alkalmazását, ebben látva a garanciát annak racionális végrehajtására. Az alperes nem tartotta be a saját testületei által meghatározott előírásokat sem.Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
- §-ának
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében vizsgálhatta felül [Pp. 275. §
(2)bekezdés], és megállapította, hogy az megalapozatlan. A Kjt. 30. §
(2)bekezdése szerint a munkáltató a felmentést köteles megindokolni. Az indokolásból a felmentés okának világosan ki kell tűnnie és a munkáltatónak kell bizonyítania azt, hogy a felmentés indoka valós és okszerű.A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a SEK elnök-rektorhelyettese a
- május 12-én kelt, az alperes rektorához intézett levelében megküldte a S.E.K. intézkedési tervében megfogalmazott létszámleépítési tervet, amelyet a bérmegtakarítás szükségessége indokolt. A jogviszony megszüntetésével érintettek között már szerepelt a felperes neve is.Az alperes rektora ezen levél figyelembevételével rendelte el a létszámcsökkentés végrehajtását és szüntette meg a felperes közalkalmazotti jogviszonyát a Kjt.
- §
(1)bekezdés b) pontja alapján, utalva a Kjt. 30/A. §
(1)bekezdésében foglaltakra. Kétségtelen tény, hogy az intézkedési terv önmagában nem teremtett jogalapot a felperes jogviszonyának megszüntetésére, az abban rögzítettek végrehajtását, a tervezett létszámleépítés megvalósulását azonban az alperes hiteltérdemlően bizonyította (Pp.
- §). Az is ítéleti bizonyossággal megállapítható volt, hogy a létszámleépítés a felperes munkakörét is érintette. A munkakör megszűnést önmagában nem igazolják az SzMSz-ben foglaltak, ebben a körben a felperes nem is tett konkrét tényelőadást. Nem bizonyította, hogy helyette az általa korábban betöltött munkakörre új oktató felvételére került volna sor, így a Kjt.
- §
(1)bekezdés b) pontjára alapított felmentés jogellenessége nem nyert igazolást.A másodfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy a szenátus az intézkedési tervet egyhangúlag elfogadta, és nem volt olyan rendelkezés, amely szerint a felperes felmentéséről külön is rendelkeznie kellett volna. Megalapozatlan azon felperesi hivatkozás, miszerint a szenátus annak tudatában fogadta el az intézkedési tervet, hogy abban az alperesre nézve „az átlagosnál szigorúbb feltételek szerepelnek", kötelezővé téve a csoportos létszámleépítést. A szenátus olyan, a munkáltató működésére, gazdálkodására vonatkozó döntést hozott, amely célszerűségének vagy indokoltságának a vizsgálata munkaügyi per keretein kívül esik.Az eljáró bíróságok a rendelkezésre álló peradatok helyes, okszerű, életszerű értékelésével és a logika szabályainak megfelelően a Pp. 206. §
(1)bekezdés megsértése nélkül hozták meg ítéleteiket, azt a szükséges tartalommal és terjedelemmel a jogszabályok pontos megjelölésével indokolták [Pp. 221. §
(1)bekezdés], ezért a felülvizsgálati kérelemben hivatkozottak jogszabálysértés megállapítására nem adtak módot.A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta.A felperes perköltség fizetési kötelezettsége a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdésén alapul, míg illetéket az adott ügyben irányadó 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 3. §
(1)bekezdés f) pontja, és a 15. §-ának
(1)bekezdése alapján köteles fizetni. Az összegszerűség meghatározása során a Legfelsőbb Bíróság figyelembe vette a felperes által lerótt 36.000 forint illetéket is. Budapest,
- október
- Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Dr. Hajdu Edit s.k. bíró A kiadmány hiteléül. Nné tisztviselő