Gf.30212/2008/4 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Gf.I.30.212/2008/4.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Szegedi Ítélőtábla a Dr. Mosonyi Csaba ügyvéd által képviselt (felperes neve, címe) alatti székhelyű felperesnek - a Bódog Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Bódog Zoltán ügyvéd) által képviselt (alperes neve, címe) alatti székhelyű alperes ellen szavatossági igény érvényesítése és egyéb követelés iránt indított perében a Bács-Kiskun Megyei Bíróság

1. január
2. napján kelt 8.G.40.107/2006/
3. számú ítéletével szemben a felperes részéről
4. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta az alábbi ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett rendelkezéseit megváltoztatja és a viszontkeresetet elutasítja. A felperes elsőfokú eljárási költség és illeték fizetésére kötelezését mellőzi és az alperest kötelezi, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 400.000,- (Négyszázezer) Ft elsőfokú eljárási költséget, továbbá külön felhívásra az államnak - mulasztási bírság kiszabásának terhével - 317.300,- (Háromszáztizenhétezer-háromszáz) Ft illetéket. Kötelezi az alperest, 15 nap alatt fizessen meg (Háromszázharmincezer) Ft másodfokú eljárási költséget. a felperesnek 330.000,- Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. INDOKOLÁS: A peres felek között
5. október
6. napján létrejött szerződésben az alperes faipari szárítókamra tervezésére, legyártására, helyszíni összeszerelésére, beüzemelésére és az azt kezelő munkások betanítására vállalkozott 6.858.450,- Ft + ÁFA díj ellenében. A megrendelő felperes a vállalkozói díjat három részletben volt köteles megfizetni, a szerződéskötéskor annak 50 %-át, 3.429.225,- Ft + ÁFÁ-t, a berendezés helyszínre szállításának befejezésekor 30 %-ot, 2.057.535,- Ft + ÁFÁ-t, -2- az átadás, beüzemelés, betanítás után pedig a fennmaradó 20 %-ot, 1.371.690,- Ft + ÁFÁ-t. A vállalkozói díj késedelmes kifizetése esetére a szerződés II/
7. pontjában a Ptkban szabályozott mindenkori alapkamat kétszeresét kitevő késedelmi kamatot kötöttek ki. Az alperes
8. december 19-én készre jelentette a teljesítést, a beüzemelésre határidő kitűzését kérte és megküldte a teljesítésről kiállított számláját a felperesnek. Ezt követően a kazán feltöltésre került és a szárítókamrát fa berakása nélkül „száraz állapotban" beüzemelték, majd a kazánt légtelenítették. A felperes a termelést
9. január
10. napján kezdte meg, ekkor vette használatba a szárítókamrát. A használatba vétel során az automatika működésével probléma merült fel, így az közös megegyezés alapján kiszerelésre került és az alperes ideiglenesen egy kézi vezérlést épített be. A felperes a szerződés szerint ütemezett vállalkozói díjból csak az első részletet fizette ki ÁFA nélkül, hibás (hiányos) teljesítésre hivatkozva a második és harmadik részlet kifizetésétől elzárkózott. Mindezek miatt az alperes sem pótolta az automatikus vezérlést és egyéb hibák kijavítására sem volt már hajlandó. A felperes
11. szeptemberében magánszakértői véleményeket szerzett be, amelyeket (1.szakértő neve) építész szakértő, illetve (2.szakértő neve) faipari szakértő készített el. Az építész szakértő beázási problémákat észlelt és ennek következtében korrodálódást, mázolási hiányosságokat. Megállapította, hogy a hibák a hibás szerkezeti részek kicserélésével, a beázásból eredőek pedig a tetőfedés újbóli elkészítésével javíthatók. A faipari szakértő azt állapította meg, hogy a kamra hőszigetelési értékéhez képest kevés a fűtőfelület, a párásító rendszer fúvókái nem megfelelőek, eltömődnek, a kazán vízszintje nem ellenőrizhető, mert az ellenőrző rendszer nincs kiépítve, a szárító kapacitás a szerződésben írt 30-35 m³-rel szemben maximum 25 m³, az automatika helyett egy folyamatszabályozásra teljesen alkalmatlan berendezés van beépítve, amely csak alapértékek visszajelzésére képes. Az alapeljárás során a felperes módosított keresetében hibás teljesítésre hivatkozva az alperest megillető vállalkozói díjat az általa már kifizetett 3.429.225,- Ft-ra kérte leszállítani. Elmaradt haszon címén 5.000.000,- Ft kártérítés és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Elismerte, hogy a műszaki átadás nem történt meg, az elkészített berendezés készültségi fokát 90-95 %-ban határozta meg. Viszontkeresetet terjesztett elő, amelyben a felperest 3.429.224,- Ft hátralékos vállalkozói díj és kamatai megfizetésére kérte kötelezni. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította és a felperest marasztalta a viszontkeresettel érvényesített 3.429.224,- Ft és járulékai erejéig. A Szegedi Ítélőtábla a Gf.I.30.506/2005/
12. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és ugyanezt a bíróságot új eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította. Indokolásában kifejtette, azt, hogy a felperes által állított árleszállítás mértéke az általa megjelölt összeg, vagyis jelentősen meghaladja az alperes által elismert (beszámított) összeget, a felperesnek kell bizonyítani. Erre nézve szakértői bizonyítást kell elrendelni. A szakértői vélemény alapján kell állást foglalni, hogy a felperes milyen mértékű árleszállításra jogosult, illetve az alperest a kifizetett összegen felül - a viszontkereseti kérelem korlátai között - mennyi vállalkozói díj illeti meg. -3Gf.I.30.212/2008/4.szám A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság előbb (3.szakértő neve) igazságügyi szakértőt rendelte ki, aki véleményében megállapította, nem készültek sem gépészeti, sem elektromos, sem szárítási tervek, ezért a szerződésben vállalt teljesítés alapjai hiányoznak. Amennyiben szárítási terv készült volna, alátámasztva a szükséges számításokkal, rögtön a beüzemelést követően kiderül, hogy a berendezés alkalmatlan a szárításra, mert a kazán hőteljesítménye nem biztosítja a szárításhoz szükséges minimális hőmérsékletet sem, a szárítókamra alulméretezett, abba a szerződésben írt 30-35 m³ faanyaggal szemben mindössze 23,328 m³ fér be. A kamra hibái nem javíthatók, mesterséges szárításra alkalmatlan, helyette új szárítókamrát kellene építeni, amelynek költsége automatikával vezérelten 3,8-4 millió Ft + ÁFÁ-ra tehető. Az elsőfokú bíróság a peres felek észrevételeit követően másik szakértőt rendelt ki (4.szakértő neve) faipari mérnök szárítási szakértő személyében. E szakértő megállapította, hogy az alperes szolgáltatása a szerződéses követelményeknek maradéktalanul nem felel meg. A berakható famennyiséggel kapcsolatosan a szerződő felek szerződésükben a szárítandó famennyiséget pontatlanul, felületesen határozták meg. A kamra szakszerűtlen építésének hibái kijavíthatók, a beépített anyag a normáknak megfelel, fenyőfák szárítására alkalmas. A szerződésben szereplő 2 m³-es tárolópuffer nem épült meg, helyette zárt tágulási tartályt építettek be. A négy légkeverő ventilátor valóban kevés, a légkeverés azonban javítható. Álláspontja szerint a beépített 75,4 kW/óra teljesítményű kazán megfelelő, a hőszükségletet kielégíti, de a megépített kamránál a raktér másik oldalán a meglévő regiszter tükörképében még egy regisztert kell kialakítani függőleges beállításban. A kiszerelt automatika helyett ún. értéktartó klímaszabályozó került beépítésre, ez megbízható fanedvességmérő műszerrel kiegészítve, írott menetrend alapján alkalmas a szárítási ciklust levezetni. A szakértői vélemények ismeretében a felperes módosított keresetében a szerződésben írt vállalkozói díjat az általa már kifizetett 3.429.225,- Ft-ra kérte leszállítani. Az alperes viszontkeresetét felemelte és a felperest 3.574.775,- Ft és kamatai megfizetésére kérte kötelezni. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította és a felperest kötelezte, hogy fizessen meg az alperesnek 3.574.775,- Ft-ot, ennek
13. december 20-tól
14. december 31-ig évi 22 %,
15. január 1-től a kifizetésig számítottan a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat 7 %-kal növelt kétszeres mértékű késedelmi kamatát és 1.170.300,- Ft perköltséget. Ítélkezésének alapjául (4.szakértő neve) szakértő véleményét fogadta el kifejtve, hogy az alperes a létesítés során hibákat követett el, másrészt olyan műszaki megoldásokat alkalmazott, amelyek a létesítési célhoz képest az osztályba sorolást indokolják. A III. osztályba sorolással 20 %-os árleszállítás indokolt. Az árleszállítás összegét akként határozta meg, hogy a szerződés szerinti nettó vállalkozói díj 6.858.450,- Ft, a vezérlő automatika nélküli díj 6.554.000,- Ft. Ebből levonva a leértékeléssel nem érintett kazánházra számított díjrészt - 1.800.000,- Ft-ot - a fennmaradó összeg mint a szárítókamrára eső díjrész 4.754.000,- Ft. Ennek 20 %-os díjcsökkentése - 950.800,- Ft - levonásával a szárítókamra csökkentett -4díjértéke 3.803.200,- Ft. Ehhez hozzáadva a kazánházra számított díjrészt, 1.800.000,- Ftot, a szerződésben kikötött eredeti átalányárhoz képest a leszállított ár 5.603.200,- Ft. Ebből a vállalkozói díjból a felperes mindössze nettó 2.743.380,- Ft-ot teljesített, a fennmaradó tartozás tehát a viszontkeresetben írt 3.574.775,- Ft. A felperest a Ptk.
16. §a alapján ezen összeg megfizetésére kötelezte. A felperes keresetét a kártérítési igény tekintetében is elutasította. Az ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel, amelyben annak részbeni megváltoztatásával a viszontkereset elutasítását kérte. Előadta, hogy az elsőfokú ítélet meghozatalát követően megbízást adott a (település neve)-i székhelyű A... Kft-nek szakértői vélemény elkészítésére és e magánszakértői vélemény megállapította, hogy az alperes a szárítókamrán az alapkoncepciót jelentősen megváltoztató átalakításokat hajtott végre, kötelező érvényű dokumentumokat és használati útmutatót nem adott át, maga a berendezés befejezetlen. A tető a hóteher hatására eldeformálódott, a kamra belső felületén korróziós problémák vannak, műanyag kábelcsatornákat szereltek fel az elektromos vezetékek védelmére, teljes szakmai hozzáértés nélkül. A padozaton állandó jelleggel nagy mennyiségű kondenzvíz maradt, amely az amúgy is rossz hőmérsékleti viszonyokat tovább fokozta. A hűtőteljesítmény nem elegendő, a keringtető ventillátorok működésképtelenek, a hővisszanyerő rendszer kiépítése szabálytalan, a permetező rendszer pedig alkalmatlan. Összességében a szárítókamra egy kiforratlan és próbaüzem alatt álló termék, többszöri átalakítás után sem alkalmas a jelenlegi állapotában arra, hogy elfogadható minőségű végterméket állítsanak elő. Valójában az alperes „egy lapáttal fűthető kazánt adott el a részükre és az nem nevezhető szárító automata felügyeleti rendszerűnek". Teljesen értéktelen, semmire sem használható szárító berendezés, amely alkalmatlan a munkafeladatok ellátására. Hangsúlyozta, az elsőfokú bíróság nem tett eleget a Legfelsőbb Bíróság GK
17. számú állásfoglalásában kifejtetteknek, amely szerint az árleszállítás alapjának megállapításánál a szerződésben meghatározott ellenszolgáltatásból kell kiindulni és azt kell vizsgálni, hogy a kikötött díjhoz viszonyítva a hiba milyen értékcsökkenést okozott. A (4.szakértő neve)-féle szakértői véleményben erre vonatkozóan megnyugtató megállapítások nincsenek. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítélete fellebbezéssel támadott rendelkezéseinek helybenhagyását kérte. A fellebbezés alapos. A peres felek jogvitájában abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy az alperes részéről történt-e hibás teljesítés, milyen mértékű és természetű az ezzel okozott érdeksérelem, és ehhez képest a szerződésben kikötött vállalkozói díjat tekintve milyen díjleszállítás indokolt. 1.) A hibás teljesítés, mint szerződésszegés a szerződés tartalmához mérendő. A peres felek között létrejött szerződésben az alperes - a kivitelezés mellett - a szárítókamra megtervezésére is vállalkozott. Tervdokumentáció azonban nem készült, ilyet az alperes a szakértői bizonyításhoz rendelkezésre bocsátani, vagy az -5Gf.I.30.212/2008/4.szám eljárás során bemutatni nem tudott. Átadási tervdokumentációt, továbbá az üzemeltetéshez, használathoz szükséges dokumentációt a felperes részére nem adott át. A számításokkal alátámasztott, az elvégzendő munkához megfelelő igényességgel elkészített tervdokumentáció éppen akkor kap különös jelentőséget, ha a létesítmény hibás, mert a hiányosságokat a tervhez képest kell - szakértői módszerekkel - vizsgálni. A szárítóberendezést előzetes technológiai méretezés alapján, a berendezés méretére, hőellátására, légtechnikai megoldására kiterjedő részletes kiviteli terv alapján lehetett volna kivitelezni. Ennek birtokában állapíthatók meg - és vizsgálhatók szakértő által - a kivitelezett berendezés pontos műszaki paraméterei, a beépítésre kerülő kazánok, ventilátorok típusára, teljesítményére, beépítési helyére vonatkozó és egyéb szükséges adatok. Mindezeket nem a szakértőknek kell - modellezett számításokkal - „helyettesíteni", hanem a szakértők feladata a tervdokumentáció erre vonatkozó adatainak, megoldásainak ellenőrzése lenne. Ilyen terv az alperes részéről a perbeli esetben nem készült, a létesítmény alapvető fogyatékossága éppen ebben áll. E tekintetben az ítélőtábla osztja (3.szakértő neve) igazságügyi szakértőnek az építészeti, gépészeti, elektromos és szárítási tervek, valamint más dokumentumok (használati utasítás, munkavédelmi előírásokhoz szükséges vizsgálati dokumentáció) hiányával kapcsolatos megállapításait (
18. sorszámú szakértői vélemény 5-
19. oldal,
20. sorszámú kiegészítő vélemény
21. oldal). Jelen esetben a szárítóberendezés elégtelen teljesítményét éppen a terv hiánya okozta, az alperes hibás teljesítése alapjában erre vezethető vissza. A szárítókamrába berakható famennyiség tekintetében mind a peres felek, mind a szakértők eltérő megállapításokat tettek. A felperes kikötése az volt, hogy az egyes szárítási periódusok alkalmával a kamrába „egy kamionnyi fenyőáru", 30-35 m³ faanyag berakható legyen. A tervező kötelezettsége - és az alperes a szerződésben tervezőnek (is) minősült -, hogy a megrendelő feltehető szándékára, a szerződéskötéskor felismerhető felhasználási céljára figyelemmel legyen. A szükséges információkat erre nézve be kell szereznie, a megrendelővel tisztáznia kell. A szerződés ezen kikötése értelmezéséből eredő ellentmondások és bizonytalanság az alperes - mint tervező - terhére esnek. A tervező hibásan teljesít, ha a várható felhasználási célra nincs tekintettel (Bírósági Határozatok 1992/
22. számú eseti döntés). A szárításhoz szükséges hőmérsékletet illetően (3.szakértő neve) szakértő azt állapította meg, hogy a kazán teljesítménye nem biztosítja a szükséges minimális hőmérsékletet sem (
23. sorszámú kiegészítő szakértői vélemény
24. oldal,
25. oldal,
26. sorszámú vélemény
27. oldal), ezért a berendezés alkalmatlan a rendeltetésszerű használatra. (4.szakértő neve) szakértő az
28. sorszámú kiegészítő véleményének
29. oldalán akként foglalt állást, hogy „az alperes hibás számítással vagy elképzeléssel erősen alulméretezte a keringtető légtechnikát (
30. pont), a hőleadók gyenge teljesítménye kevés a szárítási technológia ellátására (
31. pont)", de a technológiai-gépészeti hiányosságokat pótolhatónak, javíthatónak minősítette. Mindezeket egybevetve a szárításhoz szükséges hőmennyiség vonatkozásában is megállapítható az alperes hibás teljesítése. A felperes már az alapeljárás során 18 pontban felsorolva tételesen megjelölte a szárítókamra egyéb építészeti-kivitelezési hibáit, amelyeket az alperes sem vitatott -6(
32. sorszámú jegyzőkönyv), és ezekre tekintettel terjesztette elő a kikötött vállalkozási díjhoz képest csökkentett mértékű viszontkeresetét. (4.szakértő neve) kiegészítő szakvéleményében (
33. sorszám
34. oldal) e hibák javítási költségét a F... Kft.
35. február 14-i árajánlata (
36. sorszámú beadvány melléklete) alapján nettó 608.000,- Ft-ban fogadta el. Az árajánlat azonban a szárítókamra megtekintése nélkül a tételes hibajegyzék alapján készült azzal, hogy „az ár az állapotfelmérés után változhat", összege így is bruttó 729.600,- Ft. Az ajánlat számos tételt mint „nem javítható, esztétikai hibát" nem értékel. (4.szakértő neve) szakértő - az alperes felelősségét enyhítendő - a felperes terhére rótta a műszaki ellenőrzés elmulasztását. Az ítélőtábla ezzel kapcsolatosan megjegyzi, az építési napló vezetése, a tervezés és kivitelezés dokumentálása a vállalkozó kötelezettsége; az ellenőrzés jog és nem kötelezettség, ezért a műszaki ellenőrzés esetleges hiányossága a vállalkozó felelősségét semmiben sem csökkenti. 2.) Az alperes hibás teljesítésének ténye a kifejtettek szerint kétséget kizáró módon bizonyítást nyert. A felperes a hibás teljesítés miatt díjleszállítás szavatossági igényt érvényesített azzal, hogy az általa már kifizetett összeget - a szerződésben kikötött vállalkozói díj 40 %-át tartja arányosnak az alperes hibás szolgáltatásáért. (3.szakértő neve) szakértő az alperes szolgáltatását a mesterséges szárításra alkalmatlannak minősítette, a díjleszállítás mértékéről (ezért) nem nyilatkozott. (4.szakértő neve) szakértő e kérdésben kétféle megközelítési módot (számítást) munkált ki. A
37. sorszám alatti szakvéleményében az elmaradt (kiszerelt) automatika értékével csökkentette a vállalkozói díjat, annak megállapítása mellett, hogy maga a kazánház nem hibás, ezért a leértékelés nem érinti. A szárítókamrára eső „díjrész" 4.754.000,- Ft, amelyet III. osztályú minősítés alapján 20 %-kal csökkentett, és így nettó 950.800,- Ft díjleszállítást alkalmazott (szakértői vélemény 9-
38. oldal). Az elsőfokú bíróság ítéletében ezt a számítási módot fogadta el. Az
39. sorszámú kiegészítő véleményében a szakértő e számítási módtól annyiban tér el, hogy a felperes által 18 pontban felsorolt hiányosságoknak a F... Kft. árajánlata szerinti nettó javítási költségét és az általa feltárt technológiai-gépészeti hiányosságok pótlásának becsült javítási költségeit összesíti, és így a szárítókamrára és fogadószintjére vetítve nettó 1.734.100,- Ft-ot fogadott el (ez az összeg erre a részre 36,5 % csökkentés). Az elsőfokú bíróság ítéletében a (4.szakértő neve)
40. sorszámú kiegészítő véleményében írtaknál is kevesebb díjleszállítást alkalmazott, aszerint ugyanis a díjleszállítás bruttó 2.167.625,- Ft, a felperes fizetési kötelezettsége pedig 2.595.650,- Ft lenne. A díjleszállítás számításával és mértékével kapcsolatosan azonban sem a (4.szakértő neve)-féle szakértői véleményben írt számítási módok, sem pedig az elsőfokú ítéletben elfogadott álláspont nem helytálló. A vállalkozási, építési-tervezési szolgáltatás hibás teljesítése esetén a szerződésben kikötött teljes vállalkozói díj képezi az árleszállítás alapját (EBH 2006/
41. számú elvi határozat, GK
42. számú állásfoglalás). A vállalkozási szolgáltatás a perbeli esetben oszthatatlan, ezért téves az az álláspont, hogy a díjleszállítással kapcsolatban csupán a létesítmény „hibás részének" értéke jöhet számításba; a díjleszállítás alapja a teljes (bruttó) vállalkozói díj. -7Gf.I.30.212/2008/4.szám Az árleszállítás megállapításánál a javítási költség összegén túl az eset összes körülményeit mérlegelni kell és arra kell törekedni, hogy a hibás teljesítéssel megbomlott értékegyensúly az ellenszolgáltatás csökkentésével helyreálljon (GK
43. számú állásfoglalás). E körben figyelemmel kell lenni a javítások után is fennálló esztétikai, használati, forgalmi, stb. értékcsökkenésre, a hibák miatt tartósan fennmaradó használati korlátozásokra, így például a szárítókamra korlátozott befogadóképességére, csökkent termelőképességére, a kapacitásveszteségre. Jelentőséggel bírnak a javítással együtt járó kényelmetlenségek, továbbá az átadási tervdokumentáció, a használathoz szükséges dokumentációk hiánya és a betanítás elmaradása is. E körülményeket összességükben értékelve és mérlegelve a hibás teljesítés miatti arányos díjleszállítást az ítélőtábla a szerződésben kikötött teljes vállalkozói díjra vetített 60 % mértékben fogadta el. Ilyen mértékű díjmérséklés áll összhangban a peradatokkal, amelyek alapján kétség nélkül megállapítható, hogy az alperes által megfelelő méretezés, műszaki tervezés nélkül épített szárítókamra ugyan nem teljesen alkalmatlan szolgáltatás, de súlyosan értékcsökkent, jelenlegi állapotában a használata erősen korlátozott és gazdaságtalan, vagyis a felperes által elérni kívánt célt illetően a rendeltetésszerű használatra nem alkalmas. Mindezeket a megállapításokat támasztja alá a fellebbezéshez csatolt A... Kft. által készített vélemény is. A felperes a szerződésben meghatározott 8.192.500,- Ft vállalkozói díj 40 %-át 3.429.225,- Ft-ot - az alperesnek megfizette, az ítélőtábla által elfogadott 60 %-os díjleszállításra figyelemmel ezért további fizetési kötelezettsége nem áll fenn. A felperes a kártérítési igényét elutasító rendelkezést nem fellebbezte. Az ítélőtábla a fent kifejtettek alapján az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintve, megfellebbezett rendelkezéseit a Pp.
44. §