Gf.30134/2006/4 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Gf.III.30.134/2006/

1. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Szegedi Ítélőtábla a dr. Tímár Gyöngyi ügyvéd által képviselt felperes neve (címe) szám alatti székhelyű felperesnek, - a Szegedi
2. számú Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Pozsgai István ügyvéd) által képviselt alperes neve (címe) szám alatti lakos alperes ellen vállalkozói díj megfizetése iránt indított perében - a Szegedi Ítélőtábla Gf.III.30.584/2004/
3. sorszámú hatályon kívül helyező végzése folytán lefolytatott új eljárásban - a Békés Megyei Bíróság
4. január hó
5. napján kelt P.20.093/2005/
6. sorszámú ítélete ellen az alperes részéről
7. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatja, az alperes marasztalását mellőzi, és a felperes keresetét teljes egészében elutasítja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 713.857,(Hétszáztizenháromezer-nyolcszázötvenhét) Ft-ot, valamint ezen összeg után
8. október hó
9. napjától
10. december
11. napjáig évi 11 %, míg
12. január hó
13. napjától a kifizetésig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző napon érvényes jegybanki alapkamattal azonos mértékű kamatát. A felperes által fizetendő elsőfokú eljárási költség összegét 500.000,-(Ötszázezer) Ft-ra, míg az államnak fizetendő le nem rótt eljárási illeték összegét 1.318.000,-(Egymillióháromszáztizennyolcezer) Ft-ra felemeli, és megállapítja, hogy 267.600,(Kettőszázhatvanhétezer-hatszáz) Ft eljárási illeték az állam terhén marad. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Megállapítja, hogy a peres felek másodfokú eljárási költségeiket maguk viselik. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak az illetékhivatal külön felhívása szerint 180.000,-(Egyszáznyolcvanezer) Ft másodfokú eljárási illetéket, és megállapítja, hogy 267.600,-(Kettőszázhatvanhétezer-hatszáz) Ft másodfokú eljárási illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. -2- INDOKOLÁS: A peres felek
14. márciusában szerződést kötöttek, amelyben a felperes vállalta, hogy elvégzi az alperes fiának tulajdonában lévő /ingatlan címe 1/ szám alatti ingatlan felújítási munkálatai közül a fűrészelési, szigetelési és aláfalazási munkálatokat. A felperes a kivitelezést
15. március második felében kezdte meg, az alperes
16. március
17. napján 1.000.000,-Ft előleget fizetett. A ténylegesen elvégzett fűrészelési, szigetelési és aláfalazási munkálatok ellenértéke 2.073.271,-Ft. A munkavégzés során folytatott tárgyalások eredményeképpen a felek
18. április hó
19. napján építési-vállalkozási szerződést kötöttek, amelyben a felperes vállalta, hogy a /cég neve 1/ által készített tervdokumentáció alapján elvégzi az épület kulcsrakész felújítását a szükséges közműrácsatlakozásokkal az átadott tervdokumentáció és a kiegészítő mellékletek feltételei szerint. A vállalkozói díj összegét 13.000.000,-Ft átalányárban határozták meg. A szerződés aláírását megelőzően az engedélyes tervdokumentációból a felperes csak egy tervlapot kapott meg, majd a komplett dokumentáció átvétele után április hónap közepén újabb költségvetést készített, amelyben már 23.000.000,-Ft-ban jelölte meg a vállalkozói díjat, erre tekintettel szerződésmódosítást kezdeményezett, amelyet az alperes elutasított. A felperes ettől függetlenül április hónap elején megkezdte a kivitelezést, amelyet július hónap közepéig folyamatosan végzett. Ezen időszakban az alperes több részletben - az előleggel együtt - 12.200.000,-Ft-ot fizetett ki a felperesnek átvételi elismervények ellenében. A felperes
20. június
21. napján a /ingatlan címe 1/ szám alatti üzlethelyiség kialakítási munkálatairól részszámlaként alperes neve /ingatlan címe 1/ szám alatti lakos nevére 3.000.000,-Ft összegű készpénzfizetési számlát bocsátott ki. A felperes július hónapban 2.163.065,-Ft összegű pótmunkáról számlát bocsátott ki, amelyet a fizetési határidőre az alperes nem fizetett meg, emiatt a felperes akadályt közölt és a munkát csökkentett létszámmal folytatta. Augusztus hónap végén az alperes a munkaterületről a felperes által előzetesen megvásárolt anyagokat elszállította és a kibocsátott számlákat továbbra sem fizette meg, majd a felperes
22. szeptember
23. napján a munkavégzést beszüntette és a munkaterületről levonult. A felperes a felújítási munkálatokat - a kulcsrakész állapot eléréséig - teljes körűen nem végezte el, az általa megvalósított kivitelezés a szerződésben elvállalt műszaki tartalom 92 %-a. Az alperes a kivitelezést más szakipari vállalkozókkal fejeztette be. A felperes részben hibásan teljesített, az építési munkák javítási költsége 252.298,-Ft, az épületgépészeti munka javítási költsége 221.538,-Ft, míg a felperes által beszerzett és az alperes által elvitt anyagok értéke 692.535,-Ft. A felperes az alapeljárás során előterjesztett, módosított keresetében kérte a bíróságot, kötelezze az alperest 6.727.643,-Ft, valamint ezen összeg után
24. november hó
25. napjától a kifizetésig járó időszakra a mindenkori jegybanki kamat kétszeresének megfelelő mértékű késedelmi kamat megfizetésére. Keresetét azzal indokolta, hogy az általa elvégzett felújítási munkálatok vállalkozói díját teljes körűen az alperes nem egyenlítette ki. A szerződésben megjelölt átalányár azért nem tekinthető irányadónak, mert a szerződés megkötésének időpontjában a teljes -3- Gf.III.30.134/2006/
26. szám engedélyes tervdokumentáció még nem állt rendelkezésére, utóbb vált csak ismertté a munka pontos műszaki tartalma, ezért a vállalkozói díj tételes felméréssel állapítható meg, illetve figyelembe kell venni az időközben az alperes által elrendelt és a tervtől eltérő kivitelezési igényeket, valamint a műszaki szükségességből felmerülő munkavégzést is. Az alperes kérte a kereset elutasítását. Ellenkérelmét azzal indokolta, hogy a kivitelezendő munkálatok ellenértékét átalányárban határozták meg, ezért a felperes utóbb nem térhet át a tételes elszámolásra, nem hivatkozhat arra, hogy tervdokumentáció hiányában nem tudta felmérni a tényleges és szükségessé váló kivitelezési volument. Több részletben, már 15.200.000,-Ft-ot megfizetett, ebben benne van az átalányár és az elismert pótmunkavégzés díja, így további vállalkozói díj tartozása nem áll fenn, figyelemmel a felperes hibás teljesítésére és az ezzel kapcsolatban felmerült javítási költségek összegére is. Az elsőfokú bíróság az alapeljárás során meghozott ítéletével kötelezte az alperest, fizessen meg 15 nap alatt a felperesnek 6.253.807,-Ft-ot, valamint ezen összeg után
27. november 13 napjától a kifizetésig járó időszakra a mindenkori költségvetési törvényben meghatározott mértékű késedelmi kamatát, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Határozata indokolásában kifejtette, hogy a Ptk.
28. §-a értelmében építési szerződés alapján a vállalkozó építési-szerelési munka elvégzésére, a megrendelő pedig annak átvételére és díj fizetésére köteles. A szerződés létrejöttéhez nem elegendő a feleknek a szerződés megkötésére irányuló szándéka, ezen túlmenően a lényeges kellékekben is meg kell egyezniük. Miután a felek a felperes által nyújtandó szolgáltatásban az építési engedély és tervdokumentáció hiányában nem egyezhettek meg, ezért közöttük építésivállalkozási szerződés nem jött létre. A felperes ugyanakkor a kivitelezési munkálatokat részben elvégezte, ezért mint megbízás nélküli ügyvivő igényt tarthat az ügy ellátásával felmerült költsége és munkadíja megtérítésére. A kirendelt szakértők véleményét elfogadva - tételes felmérés alapján - a felperesnek járó építőmesteri munka ellenértékét 15.932.294,-Ft-ban, az épületgépészeti kivitelezést 2.302.814,-Ft-ban határozta meg, ebből levonásba helyezte a javítási és értékcsökkenési költség összegét 252.298,-Ft-ot és 221.538,-Ft-ot. Az elszámolásnál a felperes javára vette figyelembe az alperes által elszállított anyagok értékét és megállapította, hogy a felperest összesen 18.453.087,-Ft illeti meg, ebből levonásba helyezte az alperes által kifizetettként elfogadott 12.200.000,Ft-ot. A készpénzfizetési számlában írt 3.000.000,-Ft-ot figyelmen kívül hagyta az alperes teljesítéseként, miután a felperes ezt a kifizetést tagadta, ugyanakkor ezen a napon 200.000,-Ft átvételi elismervény kiadása mellett került kifizetésre. Emiatt teljességgel életszerűtlennek találta, hogy egy napon kétszer történjen pénzátadás és erről két egymástól teljes mértékben eltérő irat készüljön. A szakvélemények adatai alapján számított díj- és anyagköltség, valamint az elfogadott alperesi teljesítés különbözeteként jelentkező 6.253.807,-Ft és a Ptk. -4- szerinti késedelmi kamat megfizetésére kötelezte az alperest, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság Gf.III.30.584/2004/
29. sorszámú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és ugyanezt a bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Határozata indokolásában kifejtette, hogy a felek az okiratba foglalt szerződés értelmében a vállalkozó által kivitelezendő munkaeredményt az engedélyes tervekre történő utalással határozták meg, azaz a megvalósítandó munkaeredmény műszaki tartalmát a tervek határolták körül. Nincs annak jelentősége, hogy a műszaki tervdokumentáció teljes körűen még nem állt rendelkezésre, ugyanis ha a vállalkozó nem mérte fel pontosan a vállalt munkaterhet, és a munka elnyerésének érdekében tett alacsony, fix összegű árajánlatot ez az ő üzleti kockázata körébe tartozik, utóbb az engedélyes tervek teljes körű megismerésének hiányára, azok áttanulmányozásának elmaradására alappal nem hivatkozhat, emiatt nem tekinthető meghatározatlannak a munkavégzés műszaki tartalma. A vállalkozói díjat pontosan meghatározták, azt átalánydíjnak tekintették és miután az ÁFA-ról külön nem rendelkeztek, az bruttó összegnek minősül. Az átalányáron kötött szerződés jellegzetessége, hogy a kikötött átalányártól eltérésnek csak a szerződés eredményes megtámadása esetén nyílik lehetőség, illetve akkor, ha a vállalkozó a munkaeredmény egy részét nem teljesíti és emiatt költségei csökkennek. Amennyiben a megrendelő a szerződésben rögzített munkaeredmény egy részéhez, mint vállalkozói szolgáltatáshoz nem jut hozzá, a részbeni nem teljesítés miatt az elmaradt munkák ellenértékét, az ezekre eső vállalkozói díjat sem kell kiegyenlítenie, és ezek az átalányárból levonandóak. Az elsőfokú bíróság eltérő jogi álláspontja miatt a tételes felmérésen alapuló szakértői véleményt fogadta el, azonban a helyes elszámolási mód az lett volna, hogy a felperes által vállalt és az engedélyes tervben megnyilvánuló összműszaki tartalom és a ténylegesen elért készültség, megvalósított munkamennyiség egymáshoz való arányát határozza meg a szakértő és azt vetíti a fix díjra. Az új eljárás során az elsőfokú bíróság feladatául szabta, szakértő bevonásával tisztázza, hogy a felperes az elvállalt műszaki tartalmat milyen arányban valósította meg és ekként határozza meg a részére járó vállalkozói díj összegét az átalánydíj alapulvételével. Az új eljárás során az elsőfokú bíróságnak a készpénzfizetési számlát is be kellett szereznie avégett, hogy annak bizonyítóerejét megítélhesse. Az új eljárás során a felperes keresetét változatlanul fenntartotta azzal, hogy az aláfalazási munkálatok ellenértékének megtérítésére az átalánydíjtól függetlenül tartott igényt, arra hivatkozott, hogy azok nem foglaltatnak benne az átalánydíjas szerződésben. Az alperes változatlanul kérte a kereset elutasítását, egyúttal viszontkeresetet terjesztett elő, amelyben kérte a bíróságot kötelezze a felperest 5.163.292,-Ft, valamint ezen összeg után
30. október hó
31. napjától a kifizetésig a jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékű késedelmi kamat megfizetésére. Viszontkeresetét azzal indokolta, hogy az átalánydíjas szerződést 70 %-os mértékben teljesítette -5Gf.III.30.134/2006/
32. szám csupán a felperes, az elvégzett pótmunkálatok ellenértéke 926.708,-Ft, ezzel szemben 15.200.000,-Ft-ot fizetett ki, így a viszontkeresetében írt összeg részére visszajár. A felperes kérte a viszontkereset elutasítását. Az elsőfokú bíróság az új eljárás során meghozott ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt a felperesnek 2.286.143,-Ft-ot, valamint ezen összeg után
33. november hó
34. napjától a kifizetésig járó, a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet és a viszontkeresetet elutasította és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 437.760,-Ft perköltséget, míg az államnak az illetékhivatal külön felhívása szerint 774.000,-Ft le nem rótt eljárási illetéket. Határozata indokolásában elfogadta a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező végzésében a szerződés jellegével és az elszámolás módszerével kapcsolatban kifejtetteket és a szakértő véleménye alapján a felperes által elért készültségi fokot 92 %-ban határozta meg. A 13.000.000,-Ft-os átalányárra vetítve megállapította, hogy a tényleges kivitelezésre tekintettel a felperest 11.960.000,-Ft illeti meg. A peradatok együttes mérlegelése alapján azonban arra a következtetésre jutott, hogy a fűrészelési, alászigetelési, aláfalazási munkálatok nem képezték az átalánydíjas építési-vállalkozási szerződés tárgyát, miután annak elvégzésében a felek időben korábban állapodtak meg, ezért tételes felmérés alapján a felperest ezen munkálatok elvégzéséért 2.073.271,-Ft illeti meg. Mindemellett igényt tarthat a felperes a pótmunka 926.708,-Ft összegű díjára, továbbá az alperes által elvitt anyagok 692.535,-Ft összegű ellenértékére is. A felperesnek járó összeget csökkentette a szakértői vélemény alapján a felek által is elfogadott javítási költség és árleszállítás 473.836,-Ft összegével. Az elszámolás során további levonásba helyezte az alperes által kifizetett 12.200.000,-Ft-ot. A készpénzfizetési számlát a teljesítés bizonyítékaként továbbra sem fogadta el arra hivatkozással, hogy azon nem szerepel a teljesítés időpontja, határideje, nem tartalmazza a „fizetve" kitételt és befizetési bizonylatot sem mellékelt hozzá az alperes, ezért a teljesítést nem igazolja. Mindezen elszámolás eredményeképpen megállapította, hogy az alperes díjtartozása 2.286.143,-Ft és ezen összeg megfizetésére kötelezte, míg ezt meghaladóan a keresetet és a viszontkeresetet elutasította. A pervesztességpernyertesség arányának figyelembevételével kötelezte a felperest a perköltség fizetésére és az államnak a le nem rótt eljárási illeték megtérítésére. Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben kérte annak részbeni megváltoztatása mellett a kereset teljes körű elutasítását és a felperes viszontkeresete szerinti marasztalását. Fellebbezése indokolásában megismételte az új eljárás során kifejtett ténybeli és jogi indokait. Változatlanul arra hivatkozott, hogy az aláfalazási, szigetelési, fűrészelési munkálatok is az átalánydíjas szerződés tartalmát képezték, ezért külön díjazásra tételes felmérés alapján a felperes nem -6tarthat alappal igényt. Vitatta a kivitelezés szakértő által meghatározott készültségi fokát, utalt arra, hogy a /helységnév/-i önkormányzat építési osztályának szakemberei által végzett felmérése szerint az csupán 69 % lehetett, ezért tévesen számolta el a felperes javára az elsőfokú bíróság az átalánydíj 92 %-át. Továbbra is állította, hogy a készpénzfizetési számlában írt 3.000.000,-Ft összeg kifizetésre került a felperes részére, az elsőfokú bíróság okszerűtlen mérlegeléssel hagyta figyelmen kívül ezt a bizonyítási eszközt, ezért az elszámolás alapján helytelen végkövetkeztetésre jutott. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte a fellebbezéssel érintett részében. Az alperes fellebbezése részben alapos. Az alperes tévesen hivatkozott arra fellebbezésében, hogy a hatályon kívül helyező végzés anyagi jogerőt keletkeztetett a szerződés minősítése, tárgya és tartalma körében. Megjegyzendő, hogy a másodfokú bíróság a hatályon kívül helyező végzésben az aláfalazási, szigetelési munkálatokat illetően jogi álláspontját nem fejtette ki. A rendelkezésre álló peradatok alapján ezek a munkanemek ugyan műszaki szempontból a lakóépület komplett felújításához tartoztak, azonban nem volt akadálya annak, hogy ezen szakipari munkanemekre a felek külön kössenek megállapodást. A felek jogviszonyának, kapcsolatának időbeni alakulására tekintettel helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy ezen munkanemek elvégzésében állapodtak meg elsődlegesen, lényegében ez a műszakilag szűk keresztmetszet képezte szerződésük tárgyát. Az átalánydíjas szerződéstől elkülönülő vállalkozási szerződés tényét erősíti az is, hogy az alperes már
35. márciusában díjelőleget folyósított ezen munkanemekre, illetve, hogy az alperes a saját előadása szerint a 13.000.000,-Ft-os átalányáras vállalkozási díjhoz képest a pótmunka értékét is figyelembevéve jóval magasabb összeget fizetett ki vállalkozói díjként a felperesnek. A felújítási munkálatok ezen részének elvégzésére az akarategyezség a felek között ugyan létrejött, azonban a vállalkozói díjat nem határozták meg, ezért a felperest a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint illette meg a munkaeredménye ellenértéke, amelyet a szakértői vélemény alapján helyesen állapított meg az elsőfokú bíróság. Az átalánydíjas szerződés alapján történő kivitelezés mennyiségét, a felperes által megvalósított munkaeredmény arányát a szakértő a rendelkezésére álló peradatok alapján részben ugyan becsléssel állapította meg, azonban végkövetkeztetéseihez nyomatékos kétség nem fér, azt nem tette aggályossá /tanú neve/ tanúvallomása sem, hiszen a
36. október 2-i helyszíni szemlekor tett készültségi fok meghatározása csupán hozzávetőleges volt, nem pontos, tételes felmérésen alapult. A feltárt peradatok a szakértői aránymeghatározást nem gyengítették, nem tették kétségessé, ezért azt helyesen fogadta el a tényállás megállapításakor az elsőfokú bíróság. A másodfokú bíróság a számlával kapcsolatban kifejtett jogi álláspontját - a hatályon kívül helyező végzésben foglaltakkal egyezően - a következők szerint fejti ki -7Gf.III.30.134/2006/
37. szám ismételten: A számla szigorú számadású számviteli bizonylat. Két fajtája ismert, az egyszerűsített vagy más néven készpénzfizetési számla és a számla. Az egyszerűsített számla kiállítására akkor kerülhet sor, ha azzal egyidejűleg készpénzzel vagy készpénz helyettesítő eszközzel történik a vevő fizetése (
38. évi LXXIV. törvény (ÁFA törvény)
39. §