Győri Ítélőtábla Pf.II.20.115/2011/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Győri Ítélőtábla a Dr. Mester és Társa Ügyvédi Iroda által képviselt I.r., II.r., III.r., IV.r., V.r., VI.r., VII.r.,VIII.r., IX.r. és X.r. felpereseknek a Dr. Kertész László Ügyvédi Iroda által képviselt alperes ellen elszámolási összeg kifizetése iránt indított perében a Győr-MosonSopron Megyei Bíróság
- november
- napján kelt P.20.940/2006/
- sorszám alatti ítéletével szemben az alperes által 79., Pf.
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét megváltoztatja és az alperest terhelő marasztalási összeget az I., VIII., IX.r. felperes esetében 41.
- - 41.
- (Negyvenegyezer-hetvenkilenc - negyvenegyezer-hetvenkilenc) Ft tőkére, valamint 28.
- 28.
- (Huszonnyolcezer-hétszázötvenöt - huszonnyolcezer-hétszázötvenöt) Ft tőke után a
- november
- napjától - ; a III., IV., V., VI., VII., X.r. felperes esetében 141.
- 141.
- (Egyszáznegyvenegyezer-kilencszázharmincnyolc - egyszáznegyvenegyezerkilencszázharmincnyolc) Ft tőkére, valamint annak a 99.
- - 99.
- (Kilencvenkilencezer-háromszázötvenhét - kilencvenkilencezer-háromszázötvenhét) Ft tőke után
- november
- napjától -; és a II.r. felperes esetében 255.
- (Kettőszázötvenötezer-egyszázharminc) Ft tőkére és 178.
- (Egyszázhetvennyolcezerötszázkilencvenegy) Ft tőke után a
- november
- napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékű késedelmi kamatára leszállítja. Mellőzi az alperes elsőfokú perköltségben marasztalását, egyben kötelezi az I., VIII., IX.r. felpereseket, hogy személyenként 5.
- - 5.
- (Ötezer-kilencszázhatvanhárom - ötezerkilencszázhatvanhárom) Ft; a II.r. felperest, hogy 36.
- (Harminchatezernégyszázhetvenöt) Ft, míg a III., IV., V., VI., VII.., X.r. felperest, hogy személyenként 20.
- - 20.
- (Húszezer-egyszázhatvanhat - húszezer-egyszázhatvanhat) Ft első- és másodfokú perköltséget 15 napon belül fizessen meg az alperesnek. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: Az új szövetkezetekről szóló
- évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Úszt.) alapján működő alperesnél a felperesek
- március
- és
- március
- napján jelentették be a kilépésüket. Kilépési nyilatkozatukban tagsági viszonyuk megszűnésének napját a
- évi számviteli beszámolót elfogadó közgyűlést követő napban határozták meg. A szövetkezet
- május 19-i fordulónappal közbenső mérleget készített a vagyonelszámolás során a kilépő tagokat megillető összeg meghatározása érdekében. A közbenső mérleg szerint a szövetkezet saját tőkéje 163.550.000.Ft, a lekötött tartalék 36.212.000.Ft, az értékelési tartalék 46.631.000.Ft.volt. Ez utóbbi két, együtt 82.843.000.Ft-os tétel a saját tőkét 80.707.000.Ft-ra korrigálta. A szövetkezet részjegytőkével azonos jegyzett tőkéje 66.900.000.Ft. A közbenső mérleg ezen adataira figyelemmel a szövetkezet
- június
- napján értesítette a kilépő szövetkezetei tagokat, hogy milyen összegű vagyoni hozzájárulás visszatérítésére tarthatnak igényt. Így az I.r. felperes 1.000.000.Ft részjegye után bruttó 1.206.383.Ft, a II.r. felperes 6.300.000.Ft részjegye után bruttó 7.600.211.Ft, a III-VII., X.r. felperes 3.500.
- - 3.500.000.Ft részjegye után bruttó 4.222.
- - 4.222.339.Ft, míg a VIII-IX.r. felperes 1.000.
- - 1.000.000.Ft részjegye után bruttó 1.206.
- - 1.206.383.Ft vagyoni hozzájárulásra volt jogosult. A
- május
- napján megtartott alperesi közgyűlésen az 1/
- (08.16.) Rkgy. határozattal a tagok jóváhagyták a
- május
- napján kelt közbenső mérleget és az ez alapján készült, a kilépő tagoknak megküldött vagyoni elszámolást. A közgyűlési határozatot megalapozó, 4/
- (06.23.) igazgatósági határozat szerint a kilépő tagok részjegytőkéjének összege 30.300.000.Ft, mely a teljes jegyzett tőke 45,29%-a. A jóváhagyott elszámolás szerint a kilépő tagok részjegyére 20,6%-os növekmény esik, tehát részjegyük névértékének 120,6%-a kerül kifizetésre. A 2/
- (08.16.) Rkgy. határozattal a közgyűlés a kilépő tagoknak járó visszatérítés határidejét egyszer három hónappal meghosszabbította az Úszt.65.§.
(1),
(2)bekezdésére hivatkozással. A szövetkezet a megállapított visszatérítési összeget két részletben, 25%-os SZJA- előleg, valamint 14% egészségügyi hozzájárulás (Eho) levonása után a felpereseknek kifizette. A felperesek módosított keresetükben - egyrészt - az alperes közgyűlése 1/
- (08.16.) és 2/
- (08.16.) Rkgy. határozata felülvizsgálatát és az alperest a felperesek részére együttesen további 4.167.585.Ft elszámolási összeg és a
- augusztus
- napjától járó késedelmi kamata megfizetésére kérték kötelezni. Másodlagosan keresetüket jogalap nélküli gazdagodás (Ptk.361.§.), míg harmadlagosan a közös tulajdon megszüntetése analógiája alapján kérték kötelezni ugyanezen összeg megfizetésére. A módosított keresetben az I.r. felperes 138.027.Ft -, a II.r. felperes 865.899.Ft, a III-VII.r. felperesek személyenként 481.
- - 481.254.Ft -, a VIII-IX.r. felperes 138.027.Ft - 138.027.Ft , és a X.r. felperes 481.254.Ft elszámolási különbözet és késedelmi kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A felperesek keresetükben azzal érveltek, hogy az elszámolás alapjául szolgáló,
- május 19-i fordulónappal készített közbenső mérlegben az alperes lekötött tartalékképzése részben helytelen volt. A lefolytatott könyvszakértői bizonyítás ugyanis megállapította, hogy a szövetkezet 1.957.000.Ft társasági adókedvezményt és 759.000.Ft fejlesztési támogatást helytelenül szerepeltetett lekötött tartalékként. (együtt: 1.230.076.Ft felperesi elszámolási összeget csökkentő tétel) Ezen túl 6.486.000.Ft állami támogatás csak az elszámolás érdekében készített
- május 19-i közbenső mérlegben szerepelt lekötött tartalékként,
- május
- napjával visszavezetésre került, és ilyen tételként a szövetkezet sem a 2005., 2006.,
- és
- üzleti évet záró számviteli beszámolóban nem szerepeltette. Így ennek célja csak az volt, hogy az Úszt. 64.§.
(1)bekezdése alapján a felpereseknek járó elszámolási összeget csökkentse. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy az agrár- és vidékfejlesztési támogatások igénybevételének általános feltételeiről szóló 290/2002. (XII.27.) Korm.rendelet (Korm.R.) 4.§.
(1)bekezdés b/ pontja alapján folyósított támogatást tőketartalékba kell helyezni, azt a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Számv.tv.) 36.§.
(1)bekezdés f/ pontja alapján a tőketartalék növekedéseként kell kimutatni és a Számv.tv. 38.§.
(2)bekezdés d/ pontja alapján lekötött tartalékba kell átvezetni. A 6.486.000.Ft-ot a szövetkezet állami támogatásként kapta és eltérő célú felhasználás esetén 5 évig visszatérítési kötelezettség terheli. Ezért ezt az összeget attól függetlenül lekötött tartalékként kell nyilvántartani, hogy számviteli hiba folytán az alperes könyvelésében ez több üzleti évben nem történt meg. A hiba azonban korrigálásra került és a
- üzleti évről készült számviteli beszámolóban már újra lekötött tartalékként szerepel. Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel részben támadott ítéletével a módosított kereset szerint kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I., VIII. és IX.r. felperesnek 138.
- - 138.027.Ft, a II.r. felperesnek 865.899.Ft, a III.-VII. és a X.r. felperesnek 481.
- - 481.254.Ft tőkét, valamint azok
- november
- napjától a kifizetés napjáig járó, a jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékű késedelmi kamatát. A megyei bíróság a felperesek keresetét - az abban megjelölt jogcímektől függetlenül - elszámolási keresetnek tekintette. Az Úszt.64.§.
(1)bekezdése alapján a lekötött tartalékkal és az értékelési tartalékkal csökkentett saját tőkével arányos vagyoni hozzájárulás alapján visszafizetendő összeg meghatározására könyvszakértői bizonyítást folytatott le. A bíróság elfogadta a másodikként kirendelt "A" könyvszakértő sokszorosan kiegészített könyvszakértői véleményét. Ez a módosított keresetet alátámasztotta, mivel megállapította, hogy az alperes a számviteli beszámolóiban helytelenül mutatta ki a fejlesztési célú támogatást, helytelen volt a
- május 19-én kelt közbenső mérlegben a fejlesztési tartalék miatti adóalap-csökkentés is, mivel azt a társasági adóról szóló törvény szerint csak az adóév utolsó napján lehetett alkalmazni. A 6.486.000.Ft állami támogatást lekötött tartalékként nem tartalmazták a
- év számviteli beszámolói, csak az elszámolás érdekében készített
- május
- napján kelt közbenső mérleg. A megyei bíróság ezért úgy értékelte, hogy a könyvszakértő által a szakértői bizonyítás lezárásaként készített szakvélemény-összefoglaló bizonyította a keresetet jogalapjában és összegében. Az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatása és az alperest a felperesek keresete alapján együttesen terhelő marasztalási összeg 1.229.996.Ft tőke és járulékaira leszállítása iránt az alperes terjesztett elő fellebbezést. Másodlagosan - a fellebbezésben vitatott összeg erejéig az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését kérte. Az elszámolás alapjául szolgáló közbenső mérlegben lekötött tartalékként feltüntetett 6.486.000.Ft állami támogatásra vonatkozó könyvszakértői véleményt fellebbezésében az alperes szövetkezet változatlanul vitatta. Kifogásolta a szakértő erre vonatkozó véleményét egyrészt azért, mert a szakértői bizonyítás során a szakértő erre a tételre vonatkozó véleményét megváltoztatta, másrészt azért is, mert a változtatásnak jogszabályi indokát nem adta. A megyei bíróság pedig a szakértői véleményt úgy fogadta el, hogy annak jogi indokait ítéletében nem adta meg, így a jogi kérdésben való döntést áthárította a szakértőre. (BDT 2003/780) A 6.486.000.Ft támogatás a
- üzleti évet záró mérlegben azért nem szerepelhetett, mert ez a támogatás
- évi volt. A könyvszakértő véleményét, mellyel a közbenső mérlegben lekötött tartalékként szerepeltetett 6.486.000.Ft támogatást mellőzte a lekötött tartalékok közül, azért kifogásolta, mert véleménye szerint nincs olyan, az Úszt. rendelkezéseivel szemben álló jogszabályi rendelkezés, mely utóbb bekövetkezett gazdasági események hatására lehetővé tenné a vagyoni elszámolás visszamenőleges hatályú módosítását. Az Úszt.64.§.
(1)bekezdése ugyanis nem szól arról, hogy utóbbi vizsgálatokkal ellenőrizni kellene a korábbi elszámolás helyességét. Az alperes fellebbezése kiterjedt az elsőfokú ítéletben meghatározott, a felpereseket megillető bruttó visszatérítési összeget terhelő késedelmi kamatban történő marasztalására is. Rámutatott, hogy a kilépő tagoknak visszafizetendő összeg a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja.tv.) 68.§.
(3)bekezdése, valamint az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LVI. törvény (Eho.tv.) 3.§.
(3)bekezdés a/ pontja és 11.§.
(2)bekezdése alapján szja-előleg levonási és egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség terheli. Ezért az alperest sem terhelheti késedelmi kamatfizetési kötelezettség a felpereseknek járó teljes bruttó összeg után, csak a személyi jövedelemadó-előleg és az egészségügyi hozzájárulás levonása után kifizetésre kerülő nettó összegek után. A felperesek fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú ítélet alperesi fellebbezéssel érintett része helybenhagyását és az alperes másodfokú perköltségben marasztalását kérték. Rámutattak, hogy a könyvszakértői vélemény azért változott a szakértői bizonyítás során, mert a szövetkezet a szakkérdések megállapításához szükséges adatokat nem egyszerre, hanem adagolva bocsátotta rendelkezésre. A szakértői vélemény végül már nem szenvedett fogyatékosságban, az alperes pedig másik szakértő kirendelésére felhívás ellenére sem tett indítványt. Hivatkoztak a Számv.tv.15.§.
(5)bekezdésében a számviteli beszámoló tartalmával kapcsolatban meghatározott következetesség elvére. Abból az következik, hogy az alperes a lekötött tartalék növelésével nem csökkenthette volna a kilépő tagoknak jutó részesedést. Véleményük szerint a marasztalási összeget bruttó összegben kell meghatározni és az alperest terheli az adó- és járulék kiszámítása, levonása. A késedelmi kamatot pedig a bruttó összeg után kell meghatározni. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást azzal egészíti ki, hogy az alperes az elsőfokú ítélet szerinti marasztalási összeg fellebbezéssel nem érintett részét 16% Szja és 14% EHO levonásával - 2011. március 31. napján a felpereseknek átutalta. Így: az I., VIII., IX.r. felperesnek 28.755. - 28.755. Ft-ot; a III-VII., X.r. felperesnek 99.357. 99.357. Ft-ot, míg a II.r. felperesnek 178.591.Ft-ot. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét az alperes fellebbezése és az arra előterjesztett fellebbezési ellenkérelem korlátai között (Pp.253.§.
(3)bekezdés) bírálta felül, és - a tényállás kiegészítést is szem előtt tartva - megállapította, hogy a fellebbezés alapos. Az elsőfokú bíróság ugyanis a bizonyítási eljárás során megállapított tényekből részben helytelen jogkövetkeztetésre jutott. A fellebbezés alapján abban a - szakértői bizonyítást (Pp.177.§.
(1)bekezdés) nem igénylő jogkérdésben kellett állást foglalni, hogy az alperes által a 2006. üzleti évben kapott 6.486.000.Ft állami támogatás összegét helyesen, a jogszabálynak megfelelően szerepeltettee a szövetkezetből kilépő felperesekkel szembeni elszámolás alapjául szolgáló közbenső mérlegben lekötött tartalékként. Amennyiben igen, akkor az Úszt. perben alkalmazandó 64.§.
(1)bekezdése releváns szabálya szerint ez az összeg nem vonható az elszámolási alapba, nemleges válasz esetén viszont az elszámolás részét képezi. Az alperes a fellebbezésében arra ugyan helyesen hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság határozata indokolásában ezen vitás kérdéssel kapcsolatos jogi álláspontját nem fejtette ki, csupán a többször kiegészített könyvszakértői véleményre utalt annak megokolásakor, hogy miért szerepeltette helytelenül a 6.486.000.Ft összegű állami támogatást az alperes az elszámolási közbenső mérlegben. Az elsőfokú bíróság ítélete sértette a Pp.221.§.
(1)bekezdését, ez az eljárási szabálysértés azonban amiatt nem adott okot az elsőfokú ítélet részbeni hatályon kívül helyezésére (Pp.252.§.
(2)bekezdése), mert az elsőfokú eljárás során lefolytatott szakértői - és okirati bizonyítás adataiból az említett vitás jogkérdésben a fellebbezési eljárás során is megnyugtatóan állást lehetett foglalni. (PK. 206.sz. állásfoglalás b/ pontja) Az alperes elsőfokú eljárás során előterjesztett ellenkérelmében helytállóan hivatkozott Korm.R.4.§.
(1)bekezdés b/ pontja, valamint a kifizetés évében hatályos 6/2004. (I.22.) Korm. rendelet azonos szövegű 4.§.
(1)bekezdés b/ pontja szerint a szövetkezet a fejlesztési célra, visszafizetési kötelezettség nélkül kapott támogatás, juttatás összegét tőketartalékba (tartalékba) köteles helyezni. A Számv.tv.36.§.
(1)bekezdés f/ pontja alapján és a 38.§.
(2)bekezdés c/ pont szerint az ilyen tőketartalék-növekedést pedig a lekötött tartalékba kell átvezetni. Az említett jogszabályok helyes értelmezése szerint az elsőfokú eljárásban kirendelt "A" igazságügyi könyvszakértő - összefoglaló szakvéleményétől függetlenül (
- szám) - maga is azt a szakvéleményt adta, hogy a (6.486.000.Ft) lekötött tartalékot a könyvelésben szerepeltetni kell, mert ez kötelezettség, illetve az elszámolásra is irányadó. (
- tjk.
- oldal
- bekezdés) Így a 6.486.000.Ft helyes, jogszabálynak megfelelő lekönyvelése megítélése szempontjából nem annak az összefoglaló kiegészítő szakvéleményben (
- szám) szereplő megállapításnak van jelentősége, hogy az alperes az összeg (elszámolás alapjául szolgáló) közbenső mérlegben szerepeltetésével, majd azt követő visszavezetésével nem a következetesség számviteli alapelve (Számv.tv. 15.§.
(5)bekezdés) szerint járt el, hanem annak, hogy ennek a tételnek a jogszabálynak megfelelő mérlegkészítés esetén a lekötött tartalékok között kellett szerepelnie. A konkrét ügyben ugyanis nem az alperes számviteli politikája és éves beszámoló-készítési gyakorlata számviteli alapelveknek (Számv.tv. 15.§.) megfelelőségét kellett megítélni, hanem azt, hogy az elszámolás alapjául szolgáló közbenső mérlegben az alperes a Számv.tv. részletszabályainak megfelelően szerepeltette-e a vitás 6.486.000.Ft-ot lekötött tartalékként. Így bár a vitás tétel tekintetében az alperes könyvelése sértette az állandóság és az összehasonlíthatóság kritériumait, az elsőfokú bíróság mégis tévedett, amikor a helyesen lekötött tartalékként szerepeltetendő 6.486.000.Ft I-X.r. felperes részjegytőkéjére eső (45,29%) 2.937.509.Ft-tal az elszámolás alapját megnövelte. Az alperes - a helytálló fellebbezés szerint - az 1/2006. (08.16.) Rkgy. határozat alapján megállapított elszámolási összegeken túl csak 1.229.996.Ft további elszámolási összeggel tartozik. Helyes a fellebbezés arra nézve is, hogy az alperes - a felperesek részére - késedelmi kamatot csak a felperesek felé fennálló pénztartozás után köteles fizetni (Ptk.301.§.
(1)bekezdés), az adóhatóság, illetve az elkülönített állami pénzalap felé fennálló (jogszabály alapján levonandó) adóelőleg, illetve egészségügyi hozzájárulás összege után nem. Ezekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítélete fellebbezett részét a Pp. 253.§
(2)bekezdése alapján részben megváltoztatta és az alperest terhelő marasztalás összegét az I., VIII., IX.r. felperes esetében 41.
- - 41.
- Ft-ra -, a III-VII.r., X.r. felperes esetében 141.
- - 141.
- Ft-ra -, míg a II.r. felperes esetében 255.130.Ft-ra szállította le. Az alperes késedelmi kamatfizetési kötelezettségét megváltoztatta, és - a kamatfizetés kezdő időpontjának érintetlenül hagyásával - az I., VIII., IX.r. felperes esetében 28.
- - 28.
- Ft, a III-VII.r., X.r. felperes esetében 99.
- - 99.
- Ft, míg a II.r. felperes esetében 178.591.Ft tőke után kötelezte az alperest kamat fizetésére. Az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatása kihatott az elsőfokú pernyertesség/pervesztesség arányára is. A módosított, felemelt kereset együttes perértékéhez (4.167.505.Ft) képest az alperes 70%-os arányban, 2.937.509.Ft erejéig lett pernyertes. Az elsőfokú eljárásban a felek jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíj a 32/
- (VIII.22.) IM rendelet (R.) 3.§.
(2)bekezdése alapján az áfával növelt 250.000. - 250.000.Ftban határozható meg. A jogi képviselet díján túl a felperes az elsőfokú eljárásban 544.801.Ft kereseti illetékből és szakértői díjból álló perköltséget előlegezett. A teljes, 794.801.Ft elsőfokú perköltségből a felperesek annak 30%-ára, 238.440.Ft-ra; míg az alperes elsőfokú perköltsége 70%-ára, azaz 175.000.Ft-ra tarthat igényt. Ezek egybeszámításával a felperesek 63.440.Ft elsőfokú perköltséget igényelhetnek együttesen az alperestől. (Pp.78.§.
(1)bekezdés, 81.§.
(1)bekezdés) A másodfokú eljárásban az alperes teljes egészében pernyertes lett. A fellebbezési perérték (2.937.509.Ft) után az ítélőtábla az alperes jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíjat az R.3.§-a alapján az áfával növelt 62.500.Ft-ban határozta meg. Ezen túl az alperes 176.300.Ft fellebbezési illetéket rótt le. (együtt: 238.800.Ft másodfokú alperesi perköltség) Az alperest teljes egészében megillető másodfokú perköltségbe a felpereseknek járó elsőfokú perköltség beszámításával 175.360.Ft első-, másodfokú perköltség fizetésére kötelesek a felperesek együtt az alperesnek. Az elszámolást igénylő felperesek egyszerű pertársak (Pp.51.§. b/ pont), ezért a Pp.82.§.
(2)bekezdése szerint köztük a fizetendő perköltséget érdekeltségük arányában kell megosztani. Ennek megfelelően az I., VIII., IX.r. felperesek személyenként 5.
- - 5.
- Ft, a II.r. felperes 36.475.Ft, míg a III-VII., X.r. felperes személyenként 20.
- - 20.
- Ft első-, másodfokú perköltség megfizetésére köteles az alperesnek. G y ő r ,
- október
- Dr. Szalai György sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül kiadó: Dr. Ferenczy Tamás sk. előadó bíró Dr. Bajnok István sk. bíró