(2)bekezdésében írt hibáktól mentesen állapította meg ítéleti tényállását. Némi kiegészítés, pontosítás mégis szükséges az alábbiak szerint: · a személyi körülmények kapcsán: I. r. vádlott 2011. év szeptember hónap 1. napjától nagykövet, havi 475.400.- forint jövedelemmel, melyhez ellátmány társul [a másodfokú nyilvános ülésen előadottak]; · az elsőfokú ítélet 3. oldalának harmadik bekezdésében írt, a Rendőrőrs parancsnokának, r. őrnagynak címzett felhívás az alábbiakat tartalmazza: "Tisztelt Őrsparancsnok Úr! A Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete Szakszervezet nevében kérem, hogy az őrs állományában dolgozó TMRSZ tagjainak tegye lehetővé, hogy a Magyar Gárda szellemi atyjának, Vona Gábor úrnak, a 2007. október 21-i beszédét a faliújságon közzé tegyék. A TMRSZ kérését az teszi indokolttá, hogy a mai magyar antidemokratikus állapotok kihívásaként a Magyar Gárda olyan nemzetmentő munkát folytat, melyről minden magyar kisrendőrnek tudnia kell. A TMRSZ a kisrendőrökből álló tagságát arra ösztönzi, hogy szabad idejében a Magyar Gárda társadalmi aktivistája legyen, büszkén dolgozzon együtt a Magyar Gárda vezetőivel, azonosuljon az egyenruhájukból sugárzó magyar öntudattal. Kérem Önt, hogy az általam írt levelet a Magyar Gárda erkölcsi vezetőjének a felhívásával együtt a faliújságra szíveskedjék kitenni." Ezt követően a levél a hivatkozott beszédet, majd végül a dátumot és aláírást tartalmazza [nyomozati iratok 2/c. sorszámú melléklete]; · az elsőfokú ítélet 3. oldalának nyolcadik bekezdésében hivatkozott, 2008. év január hónap 21. napján keltezett, ténylegesen nem I. r. vádlott által aláírt, hanem helyettese kézjegyével ellátott levél a címzést és megszólítást követően így kezdődik: "A Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete (TMRSZ) által a Magyar Gárdához csatlakozásra való - ismeretlen forrásból származó - felhívással kapcsolatban megfogalmazott kérdésekre vonatkozó álláspontomról az alábbiakban tájékoztatom." A levél pedig ezzel az utolsó mondattal zárul: "Javaslom a TMRSZ tájékoztatását a fentiekről." [Nyomozati iratok 6/a. sorszámú melléklete; a fentieket az elsőfokú ítélet a bizonyítékok értékelése körében a 4. oldal ötödik és 10. oldal első bekezdésében tartalmazza, azonban annak tényállásban történő szerepeltetése indokolt.]; · az elsőfokú ítélet 3. oldalának utolsó - melyben szereplő évszám helyesen 2008. - és a 4. oldal első bekezdésében írtakat kiegészíti azzal, hogy a hivatkozott cikk címe: "A rendőrségből toborozna a Gárda? Provokációt emlegetnek"; az ugyancsak vastagított betűs alcím második mondata pedig úgy szól, hogy: " a TMRSZ főtitkára határozottan cáfolta, hogy ők ilyen felhívást tettek volna közzé, és provokációt emleget". A cikk I. r. vádlottnak az elsőfokú ítéletben helyesen idézett nyilatkozatát mintegy kétszeres terjedelemben meghaladóan közli a főtitkár által kifejtetteket is. [nyomozati iratok 2/
- b)sorszámú melléklete]. A fenti kiegészítésekkel az elsőfokú ítéletben rögzítettek már maradéktalanul helyesek és teljesek, és így alapul szolgáltak a felülbírálat során a másodfokú eljárásban is. A Fővárosi Bíróság részletes elemzését adta annak, hogy az egyes vádlotti cselekvőségekhez mely okból nem kapcsolható büntetőjogi felelősség. Mindezzel a Fővárosi Ítélőtábla is egyetért; s anélkül, hogy bármely ismétlésbe bocsátkozna, kiemeli: az államtitkárnak szóló jelentés idézett második sora „ismeretlen forrásból származónak" mondja a felhívást, így - éppen ellenkezőleg a vádindítvány
- f)pontjában írtakkal - korántsem állítja, hogy azt a TMRSZ bocsátotta volna ki. Ugyanígy: az idézett HVG cikk már címében is valamely provokáció lehetőségére utal, és a főtitkár cáfoló nyilatkozatának egyidejű közlése folytán a szövegkörnyezet sem enged olyan - a TMRSZ-t lejáratására irányuló - végkövetkeztetésre jutni I. r. vádlott nyilatkozatából, melyet a vádindítvány
- d)pontja sugall. A felhívások RSZVSZ-nek történő megküldése sem értékelhető a vádlottak terhén jogellenes magatartásként; az elsőfokú ítélet 7-8. oldalán ezzel összefüggésben kifejtettek, valamint hivatkozott jogszabály-hivatkozások helytállóak. E körben a másodfokú bíróság kiemeli még a 49/1995.(V. 4.) Korm. rendelet Melléklete 1. pontjának
- c)alpontját, mely szerint éppenhogy az RSZVSZ hatáskörébe és illetékességébe tartozik a szolgálati helyen vagy a hivatali tevékenységgel összefüggésben elkövetett bűncselekmény - így akár magánokirat-hamisítás gyanúja esetén felderítés folytatása. Végezetül: a vádindítvány
- f)pontjában jelzett vezetői értekezleteken elhangzottak kapcsán a vád konkrétumokkal nem szolgál; és a pótmagánvádló sem szolgáltatott semmi olyan bizonyítékot, amely a vádlotti felelősség irányába mutathatna. Helyes tehát mindkét vádlottnak a hivatali visszaélés vádja alól bűncselekmény hiánya okán történő felmentése. Az elsőfokú bíróság helyesen vizsgálta, hogy a vádban foglaltak valamely egyéb bűncselekmény megállapítására alkalmasak lehetnek-e; és ítéletének 11. oldalán a harmadik bekezdésben írt azon végkövetkeztetése is helytálló, hogy nem. A Fővárosi Ítélőtábla e tekintetben a rágalmazás vétségére [Btk. 179. §] utal; e bűncselekmény lehetőségét vetik fel ugyanis a vádindítvány
- d)pontjában írtak, mely szerint I. r. vádlott - mint az ORFK vezetője - a „médiákban lejáratta" a TMRSZ-t, annak „személyiségét és jó hírnevét csorbítva". A pótmagánvád a többes szám alkalmazása mellett is csupán a már hivatkozott HVG cikket nevesíti; a másodfokú bíróság által tett kiegészítésből is következően azonban I. r. vádlott nyilatkozata sem önmagában, különösen pedig szövegkörnyezetében nem hordoz semmiféle, a jogi személy becsületének csorbítására alkalmas valótlan tényállítást. Összességében ezért a Fővárosi Ítélőtábla a Fővárosi Bíróság ítéletét a Be. 371. §