← Magyarország

Pf.20776/2011/4 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.20.776/2011/

  1. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Holczinger Terézia ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a Hirsch Ügyvédi Iroda által képviselt Budavári Önkormányzat (1014 Budapest, Kapisztrán tér 1.) alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Fővárosi Bíróság
  2. szeptember
  3. napján kelt 23.P.25.063/2006/
  4. számú ítélete ellen az alperes által
  5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel meg nem támadott részét nem érinti. Fellebbezett rendelkezését részben megváltoztatja és az alperes marasztalását 1.648.256 (egymillió-hatszáznegyvennyolcezer-kettőszázötvenhat) forintra és ebből 200.000 (kettőszázezer) forint után
  6. július
  7. napjától, 662.378 (hatszázhatvankettőezer-háromszázhetvennyolc) forint után
  8. július
  9. napjától
  10. december
  11. napjáig évi 15 %-os 862.378 (nyolcszázhatvankettőezer-háromszázhetvennyolc) forint után
  12. január
  13. napjától, 785.878 (hétszáznyolcvanötezer-nyolcszázhetvennyolc) forint után
  14. március
  15. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat 7 %-kal növelt összegű kamatára leszállítja. A felperes által az alperesnek fizetendő elsőfokú perköltséget 500.000 (ötszázezer) forintra, az állam javára fizetendő illetéket 801.100 (nyolcszázegyezer-egyszáz) forintra felemeli azzal, hogy az állam által viselt kereseti illeték összege 98.900 (kilencvennyolcezer-kilencszáz) forint. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 100.000 (egyszázezer) forint másodfokú perköltséget. A le nem rótt 726.800 (hétszázhuszonhatezer-nyolcszáz) forint fellebbezési illeték térítését akként rendezi, hogy abból 627.900 (hatszázhuszonhétezer-kilencszáz) forintot a felperes köteles az államnak külön felhívásra megfizetni, míg a fennmaradó 98.900 (kilencvennyolcezer-kilencszáz) forint illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes módosított keresetében a Ptk.
  16. §-ának

(1)bekezdése alapján 32.956.921 forint kártérítés és 50.780.332 forint késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A kártérítési összeg 15.000.000 forint felújítási költségből, 5.000.000 forint nem vagyoni kárból és 12.956.926 forint bérleti díjból tevődött össze. Előadta, hogy a C. Bt. jogelődje a B. Bt.
  1. szeptember 6-án bérleti szerződést kötött az alperessel a tulajdonában álló .... szám alatti nem lakás céljáró szolgáló helyiségre. A bérleti szerződés a bérleményben folytatott tevékenységet vendéglátásként jelölte meg
  2. december
  3. napjáig szólóan. A szerződés
  4. pontja szerint az alperesnek rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotban kellett volna a bérleményt a felperesi jogelőd birtokába adni. A bérlemény azonban nem volt rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotban, azt a felperesi jogelőd újította fel. A felújítás költségeiből legalább 15.000.000 forint a rendeltetésszerű használatra alkalmassá tétel miatt merült fel. A szerződés megkötésekor a bérleményben vendéglátó-ipari tevékenységet 23 óráig lehetett volna folytatni. Az alperes képviselője
  5. május. 3-án tartott ellenőrzés során megállapította, hogy 23.10 órakor még az üzlet nyitva volt és játékgépeket üzemeltettek. Az alperes ezért felszólította a felperes jogelődjét a játékgépek üzemeltetésének megszüntetésére és a nyitvatartási idő betartására. A
  6. július 5-én tartott újabb ellenőrzés során megállapításra került, hogy a játékgépek működését a felperesi jogelőd megszüntette, viszont 23 óra után nyitva tartott. Ezt követően
  7. október 15-én kelt levelében az alperes
  8. november
  9. napjára a bérleti szerződést felmondta, amelyet a felperesi jogelőd
  10. december 10-én vett át.
  11. február 4-én az alperes arra kötelezte a felperesi jogelődöt, hogy működési engedélyét adja le, aki e kötelezettségének eleget tett. Az alperes a Budai Központi Kerületi Bíróság előtt 6.P.20.493/
  12. számon az ingatlan kiürítése iránt pert kezdeményezett. Az elsőfokú bíróság
  13. sorszámú ítéletével a felperes keresetét elutasította, megállapította azt, hogy az alperes a felmondás szabályait megszegte. Az elsőfokú bíróság ítéletét a Fővárosi Bíróság
  14. november 27-én kelt ítéletével helybenhagyta. A jogerős ítélet után az alperes képviseletében eljáró házgondnokság
  15. január 7-én a jogutód C. Bt.-vel a bérleti szerződést megkötötte, a felperesi jogelőd a korábban visszavont működési engedélyét
  16. január 26-án kapta vissza, így a működését
  17. február 1-jén kezdhette meg. A felperesi jogelőd a bérleti díjat mindvégig fizette. A felperesi jogelőd
  18. június
  19. és szeptember 30-a között az épület felújítási munkálatai miatt a bérleményt ismét nem tudta használni, majd
  20. november 1től december 10-ig gázvezeték csere miatt az üzemeltetést nem tudta folytatni. A felperesi jogelőd kérte ezen időszakra a bérleti díj elengedését, de az alperes Pénzügyi Bizottsága csak
  21. november 1-től egy hónapra engedte el a bérleti díjat. A C. Bt. a
  22. december 1-től
  23. február 1-ig kifizetett 9.605.539 forint bérleti díj igényét, valamint a
  24. június 1-től szeptember 30-ig és
  25. december 1-től december 10-ig kifizetett, összesen 2.299.945 forint tőke, valamint késedelmi kamat igényét
  26. október 26-án kelt szerződéssel a felperesre engedményezte. Az alperes a kereset elutasítását kérte és perköltséget igényelt. Előadta, hogy a felperesi jogelőd a helyiség bérleti jogát pályázat útján szerezte meg, a pályázatban pedig szerepelt, hogy a bérlemény felújításra szorul és ezt a pályázónak saját költségén kell elvégeznie, erre figyelemmel a felperes a felújítási költség megtérítésére nem tarthat igényt. A bérleti díj visszafizetésére azért nem látott alapot, mert az alperes hatósági jogkörrel nem rendelkezik, a működési engedély kiadásáról és visszavonásáról nem dönthetett.
  27. december
  28. és
  29. február
  30. között a felperes jogelődje a helyiséget birtokban tartotta, azt használta, ezért a bérleti díj visszafizetését nem igényelheti. Az megfelel a valóságnak, hogy
  31. január 20-án a felperes jogelődje kérte a felújítás, valamint a gázvezeték csere idejére a bérleti díj elengedését, illetve mérséklését, az alperes Pénzügyi Bizottsága azonban csak egy havi bérleti díj elengedését tartotta indokoltnak
  32. november hónapra, amikor a gázvezeték cseréje történt. Ezt meghaladóan a felperesi jogelőd a bérleményt használta, így a bérleti díj elengedését nem tartották indokoltnak. A nem vagyoni kárigénnyel kapcsolatosan pedig az volt az álláspontja, hogy az alperes eljárása jogszerű volt, amellyel nem vagyoni kárt nem okozhatott. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 12.113.935 forint tőkét és 204.992 forint után
  33. december 28-tól december 31-ig évi 15 %-os kamatot, valamint 204.992 forint után
  34. január
  35. napjától, 45.534 forint után
  36. február
  37. napjától, 348.718 forint után
  38. február
  39. napjától, 788.504 forint után
  40. március
  41. napjától, 394.252 forint után
  42. április
  43. napjától, 482.610 forint után
  44. január
  45. napjától, 3.477.528 forint után
  46. február
  47. napjától, 756.718 forint után
  48. március
  49. napjától, 98.808 forint után
  50. április
  51. napjától, 49.404 forint után
  52. május
  53. napjától, 98.808 forint után
  54. június
  55. napjától, 1.135.077 forint után
  56. július
  57. napjától, 49.404 forint után
  58. augusztus
  59. napjától, 756.718 forint után
  60. szeptember
  61. napjától, 98.808 forint után
  62. szeptember
  63. napjától, 49.404 forint után
  64. november
  65. napjától, 756.716 forint után
  66. november
  67. napjától, 378.359 forint után
  68. december
  69. napjától, 148.212 forint után
  70. december
  71. napjától, 342.198 forint után
  72. január
  73. napjától, 200.000 forint után
  74. június
  75. napjától, 662.378 forint után
  76. július
  77. napjától
  78. december
  79. napjáig járó, a költségvetési törvény szerint plusz 4 % mértékű késedelmi kamatot, valamint 11.323.152 forint után
  80. január 1-től, 790.783 forint után
  81. február
  82. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező plusz 7 % mértékű késedelmi kamatot. Ezt meghaladóan a bíróság a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 393.760 forint perköltséget és az állam javára 569.200 forint eljárási illetéket, míg 330.800 forint eljárási illetékről megállapította, hogy azt az állam viseli. Az elsőfokú bíróság a felperesi jogelőd által végzett felújítási munkák költségeire vonatkozó felperesi követelést alaptalannak találta és azt elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy a Lakástörvény szabályait az Ltv.
  83. §-ának
(1)bekezdése alapján a nem lakás céljára szolgáló helyiségekre is alkalmazni kell. Az Ltv. 7. §ának
(1)bekezdése alapján a felújítási költségek valóban a bérbeadót terhelték volna, de ez diszpozitív szabály, amelytől a felek közös megegyezéssel eltérhettek. Az alperes által kibocsátott pályázati felhívás félreérthetetlenül fogalmazott a bérlő költségviselésével kapcsolatosan, amelyet a pályázat benyújtásával a felperesi jogelőd elfogadott, ezért a perbeli szerződés 11. pontjában foglaltak ellenére a felújítási költségek viselése a felperes jogelődjét terhelte. Az eltérő megállapodás írásba foglalására sem volt szükség a Ptk. 218. §-ának
(1)bekezdésére figyelemmel. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felújítási költségekre vonatkozó felperesi igény az Ltv. 7. §
(2)bekezdésének alkalmazása folytán sem lenne érvényesíthető, mert a felújítási munkák egy része nem tartozik a rendeltetésszerű használatra alkalmassá tétel körébe. Az e körbe tartozó munkákkal kapcsolatosan a felperest terhelte volna annak bizonyítása, hogy a közüzemi szolgáltatások korábban nem működtek, e kötelezettségének azonban a felperes nem tett eleget. Az igény azért is alaptalan, mert az Ltv. 8. §-ának
(1)bekezdése alapján a bérlőnek a bérbeadó helyett és költségére csak akkor van joga a rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotot kialakítani, ha erre a bérbeadót írásban felszólította megfelelő határidővel, ilyenre viszont a perben nem került sor. Megjegyezte, hogy a Ptk. 308. §-ának
(1)bekezdésében, de a Ptk. 324. §-ának
(1)bekezdésében írt elévülési idő is eltelt az igény érvényesítéséig. A bérleti díj visszafizetésére irányuló felperesi igény kapcsán azt vizsgálta: az alperesi magatartásra visszavezethető-e, hogy a felperesi jogelőd a perbeli üzlethelyiséget nem használhatta. Megállapította: a bérlemény kiürítése iránt indított perben hozott ítélet rögzíti, hogy a felmondólevelet a felperesi jogelőd
  1. december 10-én vette át, ezért a felperesnek bizonyítani kellett volna, hogy a bérlemény hasznosításának lehetőségétől már
  2. december
  3. napjától elesett. A meghallgatott tanúk vallomását azonban úgy értékelte, hogy a
  4. december
  5. napját megelőző használat vonatkozásában a felperes nem tudta bizonyítani, hogy a bérleményt nem használhatta, ugyanis csak R. L-né, a felperes édesanyja volt az, aki december 1-jében jelölte meg a használat megszűnését. Az ő tanúvallomását azonban közeli hozzátartozói viszonyára figyelemmel a tényállás megállapításakor nem vette figyelembe. A
  6. február 1-ig tartó zárva tartás időszakát viszont a tanúk vallomása igazolta. A kiürítési perben a jogerős ítélet
  7. november 27-én született, ezért vizsgálta azt is, hogy a február 1-ig tartó zárva tartás az alperes magatartásával okozati összefüggésben áll-e. Megállapította, hogy az alperesi önkormányzat polgármesteri hivatala
  8. február 4-én kelt levelében felszólította a felperesi jogelődöt, hogy a működési engedélyét 3 napon belül adja le, amelynek a felperesi jogelőd eleget is tett. Ennek folytán az ítélet meghozatalakor a felperesi jogelődnek nem volt működési engedélye, azt csak
  9. január 26-án kapta meg. A polgármesteri hivatal adta ugyan ki a működési engedélyt, mindez azonban szorosan összefügg az alperesi önkormányzat magatartásával, mert a visszavonás a jogellenes felmondás következménye, az újbóli engedélyezés pedig a jogerős ítélet folyománya. Erre figyelemmel
  10. december
  11. és
  12. január 26-a közötti időszakra vonatkozóan megalapozottnak tartotta a felperesi bérleti díj visszafizetése iránti igényét.
  13. június közepétől szeptember végéig, majd
  14. november elejétől december 10-ig terjedő időre a felperes a bérleményt nem tudta használni, ezt a Házgondnoksági Kft.
  15. december 13-án kelt nyilatkozata igazolta. Ezzel szemben az alperes nem tudta azt bizonyítani, hogy
  16. december és 2004 januárja közötti időszak alatt a felperesi jogelőd a bérleményt használta, B. Zs. tanúvallomása ugyanis ezt nem támasztotta alá. Erre figyelemmel a felperes által igényelt bérleti díjakból a következő összegeket nem tartotta megalapozottnak:
  17. december 1-től december 10-ig 112.746 forint,
  18. január
  19. és
  20. között 83.456 forint,
  21. június 1-től 15-ig terjedő időszakra 215.595 forint,
  22. november hónapra 431.189 forint. Ezen összegek levonásával 12.113.935 forint tőke iránti felperesi igényt megalapozottnak talált és azt a felperes javára megítélte. A nem vagyoni kártérítés iránti igényt elutasította, mert a felperes által előadottak alkalmatlanok voltak a nem vagyoni kárigény megállapítására. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett, amelyben az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte. Az volt az álláspontja, hogy tévedett az elsőfokú bíróság akkor, amikor a polgármesteri hivatal által visszavont működési engedély hiányát alperes terhére rótta, mert az alperes hatósági jogkörrel nem rendelkezik és nem tehető felelőssé a polgármesteri hivatal tevékenységéért, mert a polgármesteri hivatal önálló jogalanyisággal rendelkezik. Kifogásolta azt is, hogy az elsőfokú bíróság ítélete az alperesi károkozó magatartást nem is állapította meg. Sérelmezte továbbá, hogy az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta azt az alperesi védekezést, hogy a felperesi jogelőd
  23. december
  24. és
  25. január 26-a között is birtokában tartotta a perbeli üzlethelyiséget, vagyis jogszerűen fizetett erre az időre bérleti díjat, hiszen a jogerős ítélet alapján érvényes bérleti szerződés alapján teljesített. A tanúk vallomását ezért nem tartotta elfogadhatónak, mert a felperes szoros baráti társaságához tartoznak. Az volt az álláspontja, hogy nem az alperesi érdekkörben merült fel az az ok, amely miatt a kérdéses időszakban a felperesi jogelőd a helyiséget vendéglátó-ipari egységként nem használhatta. Fenntartotta azt az előadását, hogy az általa csatolt meghívó igazolja azt is, hogy a perbeli időszakban a bérleményben vendéglátó ipari tevékenység folyt. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte helyes indokai alapján. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítélet felülvizsgálata során nem érintette a felperes keresetét elutasító rendelkezéseket, mert az felperesi fellebbezés hiányában első fokon jogerőre emelkedett (Pp.
  26. §-ának
(4)bekezdés). Az alperes fellebbezése nagyobb részben alapos. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított releváns tényállást a következőkkel egészíti ki. A B. Bt. átalakulása folytán
  1. november
  2. napján bejegyzett jogutód C. Bt.
  3. december
  4. napján kelt levélben kérte - a jogutódlásra tekintettel - a bérleti szerződés módosítását, amelyet az alperes a felmondásra hivatkozással megtagadott. Nincs adat arra, hogy a C. Bt. a működési engedély módosítását kérte. A kiegészített tényállás mellett a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróságnak a bérleti díj visszafizetésére vonatkozó döntésével csak részben értett egyet és jogi indokait is csak kisebb részben osztotta. Az elsőfokú ítélet szerint a felperes bérleti díj visszafizetése iránti igénye
  5. december
  6. napjától
  7. január
  8. napjáig, valamint
  9. június
  10. napjától szeptember
  11. napjáig és
  12. december
  13. napjától december
  14. napjáig alapos. A Fővárosi Ítélőtábla a
  15. december
  16. napjától
  17. január
  18. napjáig teljesített bérleti díj visszafizetése iránti igényt viszont nem találta alaposnak. E körben ugyanis azt kellett vizsgálni, hogy a jogellenes felmondás okozta-e, hogy a C. Bt.-nek nem volt működési engedélye, illetve: ha az okozati összefüggés megállapítható, akkor a kifizetett bérleti díj költségként érvényesíthetőe. A kérdés megválaszolásához a kiürítési perben hozott jogerős döntésből kell kiindulni, amely köti a bíróságot és feleket is. A jogerős ítélet az alperesi felmondás jogellenességét megállapította, ezért a Fővárosi Ítélőtáblának a jogellenes felmondás tényét kellett jogilag értékelni. A jogellenes felmondás alperesi szerződésszegés, a szolgáltatás teljesítésének jogos ok nélküli megtagadása (Ptk.
  19. §). A felperes jogelődje azonban kiürítési kötelezettségének nem tett eleget és fizette a bérleti díjat. A teljesítés megtagadása esetén a jogosult választhat a késedelem és a lehetetlenülés jogkövetkezménye között. Ha a felperes a lehetetlenülés jogkövetkezményét választotta volna, akkor a bérleményt ki kellett volna ürítenie, és kártérítésre tarthatott volna igényt. Azzal azonban, hogy a felperesi jogelőd a bérleményben bent marad és fizette a bérleti díjat, a késedelem jogkövetkezményét választotta, mert teljesítésre tartott igényt (Ptk.
  20. §
(1)bekezdés), amely mellett a Ptk. 299. §-ának
(1)és
(2)bekezdése alapján érvényesítheti a késedelemmel okozott kárát. A késedelemmel okozott kár az elmaradt haszon lett volna, amelyre a felperes utalt is, de ennek érvényesítésére végül nem került sor. Nem felel meg a valóságnak az a felperesi állítás, hogy a jogellenes felmondás folytán a felperesi jogelőd semmilyen szolgáltatást nem kapott, mert a bérleményt használta, csak nem a szerződésben meghatározott célra. A bérleti díj ugyanis a Ptk.
  1. §-ában foglaltak értelmében önmagában a használat és nem a meghatározott célra való használhatóság ellenértéke. Ha a bérlemény a vendéglátó célú, azaz a rendeltetésszerű használatra azért nem alkalmas, mert az ehhez szükséges jogi feltétel, a működési engedély a bérbeadó magatartása folytán nem áll rendelkezésre, úgy a kár az a nyereség, amelytől a bérlő ezáltal elesett. E kérdés vizsgálatának azonban nem volt jelentősége, mert az sem állapítható meg, hogy a működési engedély hiánya - a felek szerint bevonása - az alperes jogellenes felmondásával állna okozati összefüggésben. A felperes által csatolt
  2. február 4-én kelt levél ugyanis nem közigazgatási határozat, hanem csak egy felhívás a működési engedély leadására, amelynek indoka, hogy dr. B. J. bejelentése szerint a vendéglátó egységet a C. Bt. üzemelteti. Ha a működési engedély visszavonására került volna sor, arról a hatóságnak közigazgatási határozattal kellett volna dönteni, de ilyen közigazgatási határozatot a felek nem csatoltak. Az üzletek működéséről szóló 4/
  3. (I. 22.) Korm. rendelet
  4. §-ának
(4)bekezdése taxatíve felsorolja azokat az eseteket, amikor a jegyző a működési engedélyt visszavonhatja. A bérleti szerződés megszűnése elvileg a működési engedély visszavonására okot adhatott volna (8. §
(4)bekezdés b) pont, KGD
  1. 93.), de a működési engedély leadására a Budavári Önkormányzat Polgármesteri Hivatala Igazgatási Irodája nem ebből az okból szólította fel a felperest, hanem a működési engedély jogosultjának a személyében bekövetkezett változás miatt. A Korm. rendelet
  2. §-ának
(5)bekezdése pedig kimondja, hogy a működési engedély jogosultjának személyében bekövetkezett változás esetén a jegyző a régi működési engedély bevonásával egyidejűleg a jogosult részére új működési engedélyt köteles kiadni. Ha a C. Bt. az új működési engedélyt kérte, de nem kapta meg, akkor az a polgármesteri hivatal felelőssége körébe tartozik. Ha a C. Bt. az új működési engedély kiadását nem kérte, akkor saját magatartásának következménye, hogy vendéglátó egységként nem működhetett. A felperes a működési engedély visszavonását csak állította, de nem bizonyította, amelynek a jogellenes felmondással való összefüggése sem bizonyított. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az állapítható meg, hogy nem az alperes jogellenes felmondása vezetett a B. Bt., illetve a C. Bt. működési engedélyének hiányához, amely miatt az alperes jogellenes magatartása és a felperes által kárként megjelölt összeg között az okozati összefüggés hiányzik. A 2004. június 15. és szeptember 30., valamint 2004. december 1. és 10. közötti időre vonatkozóan a rendeltetésszerű használatra való alkalmatlanság a Házgondnokság Kft. levele alapján bizonyított. Ezért az alperes az Ltv. 1. §-ának
(3)bekezdése folytán alkalmazandó Ptk. 428. §-ának
(1)bekezdése folytán a felperesi jogelőd által erre az időre kifizetett bérleti díjat köteles visszafizetni. A kifizetett összegek
  1. június
  2. és
  3. közötti időre 215.595 forint,
  4. július, augusztus és szeptember hónapra havi 431.189 forint és
  5. december
  6. és
  7. közötti időre 139.094 forint, összesen 1.648.256 forint. A fenti összeget a felperesi jogelőd a következő részletekben teljesítette:
  8. június 30., 200.000 forint, 662.378 forint
  9. július 28., 785.878 forint
  10. február
  11. Ezért az alperes a teljesítést követő naptól a Ptk. 301/A. §-ának
(2)bekezdése szerinti késedelmi kamat fizetésére is köteles. Az ítélet fellebbezett rendelkezésének megváltoztatása folytán változott a felperes és az alperes pernyertességének aránya is, a felperes nagyobb részben lett pervesztes, ezért a Pp. 81. §-ának
(1)bekezdése alapján a felperest a pervesztességének arányához igazodóan kellett az alperes javára perköltség megfizetésére kötelezni a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §-ának
(2)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pontjára figyelemmel, de a végzett munka mennyiségéhez igazodóan a
(6)bekezdés alapján csökkentett összegben. A pervesztesség aránya miatt változott a feljegyzett kereseti illeték viselésére vonatkozó rendelkezés is. Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §ának
(2)bekezdése alapján részben megváltoztatta az ítélet rendelkező részében foglaltak szerint. Az alperes fellebbezése nagyobb részben alapos volt, ezért a Pp. 81. §-ának
(1)bekezdése alapján a felperest kellett kötelezni az alperes másodfokú perköltségének megtérítésére. A feljegyzett fellebbezési illeték viselésére vonatkozó rendelkezés a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának
(2)bekezdésén és
  1. §-án alapul. Budapest,
  2. november
  3. . Czukorné dr. Farsang Judit s.k. a tanács elnöke Világhyné dr. Böcskei Terézia s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: Dr. Magosi Szilvia s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.