Pf.20160/2007/3 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.160/2007/

1. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Szegedi Ítélőtábla dr. Udvarhelyi Olivér ügyvéd által képviselt I.rendű felperes neve (címe) alatti lakos I.r., II.rendű felperes neve (címe) alatti lakos II.r., III.rendű felperes neve (címe) alatti lakos III.r., IV.rendű felperes neve (címe) szám alatti lakos IV.r., az '56OS MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE 1097 Budapest, Koppány u. 5-
2. szám alatti lakos V.r. felpereseknek - Albáné dr. Feldmájer Lívia ügyvéd által képviselt I.rendű alperes neve (címe) szám alatti lakos I.r., II.rendű alperes neve (címe) szám alatti lakos II.r. és III.rendű alperes neve (címe) szám alatti lakos III.r. alperesek ellen személyiségi jog megsértésének megállapítása és jogkövetkezményei iránt indított perében a BácsKiskun Megyei Bíróság
3. február
4. napján kelt 14.P.21.096/2006/
5. számú ítélete ellen a felperesek
6. sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és megállapítja, hogy az alperesek megsértették az I-IV.r. felperesek jó hírnévhez fűződő személyiségi jogait, amikor a
7. május
8. napján megjelent ... című hetilapban „Egy éve hunyt el /személy neve1/" fényképekkel illusztrált újságcikken azt sugallták, hogy I-IV.r. felperesek szélsőjobboldali, antiszemita nézeteket képviselnek. A I-IV.r. felperesek perköltségfizetésre kötelezését mellőzi. Az I.r. felperes és az alperesek egymás közötti viszonyukban perköltségeiket maguk viselik. Kötelezi az alpereseket, hogy fizessenek meg 15 nap alatt egyetemlegesen a II-IV.r. felpereseknek személyenként 10.000.- /Tízezer/ Ft elsőfokú eljárási költséget. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. -2- Kötelezi az alpereseket, hogy az ... című hetilap következő lapszámának
9. oldalán jelentessenek meg az ítélet rendelkező részének megfelelő tartamú közleményt. Kötelezi az alpereseket, hogy fizessenek meg egyetemlegesen II-IV.r. felpereseknek 15 nap alatt 10.000.- /Tizezer/ Ft fellebbezési eljárási költséget. Az I.r. felperes és az alperesek egymás közötti viszonyukban fellebbezési eljárási költségeiket maguk viselik. Kötelezi az V.r. felperest, hogy fizessen meg az alpereseknek személyenként 15 nap alatt 5.000.- /Ötezer/ Ft fellebbezési eljárási költséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS:
10. május
11. napján az V.r. felperes, az '56-os Magyarok Világszövetsége /személy neve1/ halálának évfordulójára megemlékezést tartott Kiskunmajsa Maris-pusztán. Az esemény ökumenikus istentisztelettel kezdődött, majd /személy neve 2/ építész és /személy neve 3/ a szövetség tisztségviselője beszédet mondott és leleplezték /személy neve1/ emléktábláját. A történtekről az ... című, az I.r. alperes által kiadott hetilap tájékoztatott. Az újság főszerkesztője a II.r. alperes, a cikkíró a III.r. alperes. A közlemény a bevezető részen kívül három jól elhatárolható egységből áll. Az „Istentisztelet végső nyughely előtt" és az „Emléktábla avatás" alcímű részekben állóbetűs szöveg tartalmazza a megemlékezés leírását, míg az eseményeket ismertető részek között /dőlt betűvel/ az újságíró a személyes gondolatait közli. /személy neve 2/ beszédében utalt arra „nincs még kész /személy neve1/ életműve sem, elkezdett valamit Kiskunmajsa határában, a múzeumot, a kápolnát, amit nem tudott befejezni, mert mindent önerőből valósított meg". A szövegrészletet követően az újságíró megjegyezte emlékeztetőként, hogy a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat
12. és
13. évben azért nem adott a múzeumnak juttatást, mert az előző évekre vonatkozóan „nem tudtak elszámolni". /személy neve1/ halálakor azonban 1.300.000.- Ft-ot, a következő évben 3.000.000.- Ft-ot juttattak az alapítványnak. A helyi önkormányzat is támogatta a létesítményt. /személy neve 2/ beszédében kitért arra, nem ért egyet az Alkotmánybíróság által a meddővé tétel megengedhetőségéről hozott határozatával, történelmi párhuzamot vont a német nőknek a II. világháború utáni állítólagos „elgajdeszolásával". A III.r. alperes a cikk „Gój-e vagy" alcím alatti befejező részében kifejti, hogy rendkívül ellentmondásos volt a tiszteletadás. A résztvevők az 1956-os forradalomra és annak hőseire emlékeztek, ugyanakkor a megemlékezés „telítve volt a szélsőjobb -3- eszmeköréből származó gondolatokkal, antiszemitizmussal". A szélsőjobboldal képviselői szervezetileg is jelen voltak, a MIÉP-en kívül a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, a Magyar Önvédelmi Mozgalom, a Tiltott Magyar Ellenállás, illetve a Magyar Nemzeti Front több tagja részt vett a rendezvényen. Befejezésként a cikk írója az ország egyetlen ilyen múzeumának további sorsa felől gondolkodott. „Az '56-os Múzeum az ország egyetlen, kimondottan 1956-ra emlékező múzeuma. A következő években el fog dőlni, hogy a forradalom kultikus emlékhelye lesz, vagy a forradalom eszméit kisajátító szélsőjobbé. Kérdés, hogy a város, a múzeumot működtető alapítvány tud-e tenni valamit, hogy ne az utóbbi váljon valóra. Kérdés, hogy a város mit szeretne támogatni anyagi hozzájárulásával: egy egyedülálló múzeumot, vagy az országban egyedülálló módon, a szélsőjobb kultikus zarándokhelyét - mert jelen pillanatban a látottak és hallottak alapján leginkább ez van benne." A közlemény mellett a megemlékezésen készült három fényképfelvétel is megjelent az újságban, amelyből a második fotón többek között az I-IV.r. felperesek is látszanak a „Magyar Önvédelem" transzparens előtt, míg a harmadikon egy fiatalember van fekete pólóban, amelyen a Magyar Ellenállás felírat és logo látható. Az I-V.r. felperesek személyiségi jogsértés megállapítása iránt terjesztettek elő keresetet. Az I-IV.r. felperesek az adott szövegkörnyezetben megjelentetett képmásuk miatt emberi méltóságuk megsértését állították, mert a cikkből arra a következtetésre lehet jutni, hogy maguk is antiszemita szélsőjobboldali eszméket vallanak. Az I.r. felperes, mint /személy neve1/ élettársa, a néhai becsülethez és emberi méltósághoz fűződő jogának sérelmére is hivatkozott az újságcikknek az önkormányzati támogatás felhasználásával kapcsolatos részlete, illetve a záró részében foglaltak alapján. Az V.r. felperes állította, mint jogi személynek jó hírnevét és értékelését hátrányosan befolyásolta az önkormányzati támogatásra vonatkozó elszámolási probléma felvetése és mert /személy neve1/ haláláig a szövetség örökös elnöke volt, személyét érintően az I.r. felperes keresetével azonos jogsértés megállapítását kérte. Valamennyi felperes arra is kérte kötelezni az I.r., II.r. és III.r. alpereseket, hogy saját költségükön megfelelő elégtételt nyújtsanak a megfelelő nyilvánosság biztosítása mellett, rendelje el a bíróság az ... című hetilap
14. május
15. napi számának a megsemmisítését és kötelezze egyetemlegesen az alpereseket 500.000.- Ft nem vagyoni kár megfizetésére. Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Vitatták az I.r. és V.r. felperesek perbeli legitimációját, azt a tényt, hogy az I.r. felperes élettársa lett volna /személy neve1/nek, illetve hogy az V.r. felperes a múzeumnak nyújtott önkormányzati támogatás mikénti elszámolására alapítottan igényt érvényesíthet-e. Az I-IV.r. felperesek keresetére vonatkozóan előadták, hogy a nyilvános eseményeken készült fényképfelvétel felhasználása nem tekinthető jogsértő magatartásnak. Hivatkoztak arra is, hogy a véleménynyilvánítás, az értékelés, a bírálat alapján sajtó-helyreigazításnak nincs helye, a megemlékezés, mint esemény -4- leírása pedig a valóságnak megfelelően történt és az újságíró nem állította, hogy az újságcikk mellé szerkesztett fényképen szereplő valamennyi személy szélsőjobboldali politikai nézeteket vallana. Arra utalt csak, hogy az ilyen nézeteket vallók is részt vettek a rendezvényen. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Hangsúlyozottan kiemelte, hogy a cikk alapján egyik felperes sem hivatkozott arra, hogy a megemlékezésen /személy neve 2/ és /személy neve 3/ nem az ismertetett tartalmú beszédet mondta. A fotók alapján vitathatatlan a Magyar Nemzeti Front, a Gój Motorosok, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom résztvevőinek a rendezvényen történt megjelenése. A cikk írója a véleményét fejtette ki összefoglalásként; azt szeretné, ha a kiskunmajsai múzeum a forradalom kultikus emlékhelye, és nem a szélsőjobboldal zarándokhelye lenne. A kialakult bírói gyakorlat értelmében a véleménynyilvánítás csupán akkor szolgálhat jogsértés megállapításának alapjául, ha a való tényekhez viszonyítva önkényes, nem felel meg az ésszerű gondolkodásnak, a gyakorlati tapasztalatoknak, vagy a logika szabályainak. Az elhangzott beszédek tartalmát a felperesek nem cáfolták és ezt véleményezte az újságíró antiszemita és szélsőjobboldali tartalmúnak. A felperesek által sérelmezett cikkbéli részletek véleménynyilvánításnak minősülnek, amely jogsértést nem valósít meg. A szélsőjobboldali eszmekör megemlékezésen történt képviseletét igazolják az eseményről készített fényképfelvételek, a ruházatukban is jobboldali elveket valló személyek nagyszámban megjelentek a rendezvényen. A cikk azonban nem állítja, hogy a felperesek a felszólalókkal azonos nézetet vallanak, sőt utalt arra, hogy a tiszteletteljes megemlékezésen tűntek fel az általa szélsőjobboldalinak állított szervezetek és egyének. Az I-IV.r. felperesek által sérelmezett szövegrészletek tehát valós tényeken alapuló véleményt tartalmaznak. Elfogadva, hogy az I.r. felperes /személy neve1/ élettársa volt, a kegyeleti jogsértés megállapítására irányuló igényét és az V.r. felperes ugyanezen igényét alaptalannak találta. A bíróság megkeresésére a megyei főjegyző közölte a '56-os Történelmi Alapítvány részére
16. évben nyújtottak támogatást elszámolási probléma miatt, utóbb visszautalásra kötelezték a támogatottat, azonban
17. évtől kezdődően a megyei önkormányzat további anyagi segítséget nyújt az alapítvány részére. A cikk tartalma e vonatkozásban valós, hiszen a múzeumot működtető alapítvány
18. és
19. évben a korábbi elszámolási probléma miatt nem kapott juttatást. A múzeum szervezésében résztvevő /személy neve1/ emberi méltósága nem sérült, és a III.r. alperes valós tényeket ismertetett. Az V.r. felperes a múzeum önkormányzati támogatása körében érdekeltségét és a perindítási jogosultságát bizonyítani nem tudta. Az elsőfokú ítélet ellen az I-V.r. felperesek éltek fellebbezéssel, elsődlegesen kérték annak a keresetükben foglaltak szerinti megváltoztatását, másodlagosan pedig a hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróságnak új határozat hozatalára történő utasítását. Jogi okfejtésük szerint az ítélet megalapozatlan, iratellenes és jogszabálysértő. A tényállás nem tartalmazza, hogy az alapítvány
20. májusában -5Pf.II.20.160/2007/
21. szám 508.712.- Ft-ot visszafizetett az önkormányzati támogatásból. A bíróság az indokolási kötelezettségének sem tett eleget. Az I.r. felperes /személy neve1/nek a becsülethez és az emberi méltósághoz fűződő joga megsértését állította, és a cikk tartalma a pénz felhasználásával kapcsolatosan nem felel meg a valóságnak. Ezen kívül valamennyi felperes becsülete és jó hírneve sérelmére hivatkozott, mert a közlemény egészéből arra lehet következtetni, hogy a megemlékezésen résztvevő személyek a szélsőjobboldal politikai nézeteit és az antiszemitizmus elveit vallják. A bírói gyakorlat szerint nem fér bele a véleménynyilvánítás szabadságába, ha valaki mást megalapozatlanul antiszemitának bélyegez, ami burkolt tényállításnak minősül és a szélsőjobboldal kifejezés is sértő mindazok számára, akiknek a demokrácia és a jogállam alapvető érték. Az alperesek ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Az I-IV.r. felperesek fellebbezése részben alapos, az V.r. felperes fellebbezése alaptalan. A Ptk.
22. §