← Magyarország

Pf.20590/2007/11 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.590/2007/

  1. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Szegedi Ítélőtábla ... pártfogó ügyvéd által képviselt I.rendű felperes neve (címe) felperesnek - képviselő 1 által képviselt MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA 1055 Budapest, Markó u.
  2. szám alatti székhelyű I. r., az OITH Módszertani és Jogi Képviseleti Főosztálya (1363 Budapest, Pf. 24.) által képviselt ORSZÁGOS IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁSI TANÁCS HIVATALA 1055 Budapest, Szalay u.
  3. szám alatti székhelyű II. r. és a VESZPRÉM MEGYEI BÍRÓSÁG 8200 Veszprém, Vár u.
  4. szám alatti székhelyű III. r. alperesek ellen bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránt indított perében a Békés Megyei Bíróság
  5. október
  6. napján kelt 5.P.20.072/2007/
  7. szám alatt hozott ítélete ellen a felperes részéről
  8. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő ÍTÉLETET : Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az I. r. alperesnek 15 nap alatt 8.950.- (Nyolcezerkilencszázötven) Ft fellebbezési eljárási költséget. A felperes pártfogó ügyvédjének díját 6.000.- (Hatezer) Ft-ban állapítja meg, amelyet az állam visel. Az ítélet megküldésével megkeresi az ítélőtábla gazdasági hivatalát, hogy a pártfogó ügyvéd díját a felperes költségmentessége folytán az ellátmányból fizesse ki. A fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. - 2 INDOKOLÁS : A felperes munkaviszonyát munkáltatója, a /munkáltató neve/
  9. augusztus 3-án rendkívüli felmondással megszüntette. A rendkívüli felmondás hatálytalanítása iránt előterjesztett keresetét a Pest Megyei Munkaügyi Bíróság 4.M.616/1993/
  10. számú ítéletével elutasította, az ítéletet a másodfokon eljárt Tolna Megyei Bíróság Mf.20.414/1995/
  11. számú ítéletével helybenhagyta. Ezt követően a felperes jogerős ítélet ellen benyújtott perújítási kérelmét az eljárt bíróságok jogerősen elutasították, a Legfelsőbb Bíróság az az ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasította. A Pest Megyei Munkaügyi Bíróságon
  12. október 14-én a felperes rendzavarása folytán a biztonsági szolgálatot ellátó cég 1 alkalmazottaival a felperes dulakodásba keveredett, melynek során 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett és - állítása szerint fogprotézise eltört. A felperes feljelentése folytán indult nyomozást megszüntették. A felperes a Pest Megyei Bíróság előtt keresetet terjesztett elő III. r. alperesként személy 1, a Fővárosi Bíróság bírája ellen, aki a 16.M.5239/
  13. számú munkaügyi perben járt el. Keresetét arra alapozta, hogy a III. r. alperes e perben vele szemben minősíthetetlen hangon beszélt, amellyel megalázta, ezzel személyiségi jogát megsértette. A Pest Megyei Bíróság személy 1 III. r. alperessel szemben a pert megszüntette. A fellebbezés folytán eljáró Legfelsőbb Bíróság Pf.V.21.476/
  14. számú ítéletével a III. r. alperessel szemben a pert megszüntető rendelkezést megváltoztatta és a felperes személyiségi joga megsértésének megállapítása iránt előterjesztett keresetet elutasította. A felülvizsgálati kérelem folytán eljáró Legfelsőbb Bíróság Pfv.X.22.391/
  15. szám alatt hozott ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A felperes a Veszprém Megyei Bíróság III. r. alperes előtt P.21.036/
  16. szám alatt terjesztett elő keresetet a cég 1 I. r. és a Pest Megyei Bíróság II. r. alperesek ellen. Keresetét az alkalmazottai bántalmazása folytán elszenvedett sérülésekre alapította, míg a Pest Megyei Bíróság terhére rótta, hogy a fentiekben írt perében nem biztosította a független és pártatlan bíráskodást, ezért az igazságos tárgyaláshoz való alapjoga sérült. A III. r. alperes
  17. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. A beszerzett iratok alapján megállapította, nem bizonyított, hogy a cég 1 alkalmazottai jogellenesen jártak el, továbbá az sem, hogy a felperes sérülései az ő magatartásukkal okozati összefüggésben keletkeztek. A Pest Megyei Bíróság az eljárási szabályoknak megfelelően járt el, eljárása során a felperes alkotmányos jogai sérülést nem szenvedtek. A felperes szakértő kirendelésére, illetve tanúk meghallgatására irányuló bizonyítási indítványát mellőzte. - 3 - Pf.II.20.590/2007/
  18. szám Az ítélet ellen a felperes
  19. sorszám alatt fellebbezést nyújtott be. A másodfokú bíróságként eljárt Legfelsőbb Bíróság I. r. alperes Pf.V.25.015/1999/
  20. számú végzésével a felperes kirendelt pártfogó ügyvédjét kérelmére tiszte alól felmentette megállapítva a felperes részéről a képviselővel való együttműködés hiányát, ezért mellőzte másik pártfogó ügyvéd kirendelését, egyben felhívta, hogy gondoskodjon képviseletéről a fellebbezés elutasításának terhe mellett. Az I. r. alperes Pf.IX.25.015/1999/
  21. számú végzésével a fellebbezést hivatalból elutasította, figyelemmel arra, hogy a felperes a fenti végzés felhívásának nem tett eleget. A jogerős végzést az I. r. alperes mint felülvizsgálati bíróság Pfv.X.20.901/2004/
  22. számú végzésével hatályában fenntartotta. A felperes P.20.579/
  23. szám alatt a Budai Központi Kerületi Bíróságon terjesztett elő keresetet személy 2 I. r. és személy 3 II. r. alperesek ellen. Keresetében előadta - többek között -, hogy a munkaügyi perében eljáró személy 1 a Fővárosi Bíróság bírája magatartásával megalázta, meg nem engedhető hangnemet ütött meg vele szemben. Ennek ellenére az alperesek vele szemben fegyelmi eljárást nem kezdeményeztek. Kijelölés folytán az ügyet a III. r. alperes tárgyalta P.21164/
  24. szám alatt. A keresetmódosítás folytán a per alperese ekkor már kizárólag a Fővárosi Bíróság volt. A III. r. alperes P.21.164/1998/
  25. számú ítéletével a keresetet elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljáró I. r. alperes Pf.V.25.018/1999/
  26. számú végzésével a felperes kirendelt pártfogó ügyvédjét, /pártfogó ügyvéd neve/ tiszte alól felmentette, megállapítva az ügyvéd bejelentése folytán a felperes együttműködésének hiányát és egyben felhívta, hogy gondoskodjon új jogi képviselőről. A felperes e felhívásnak nem tett eleget, ezért az I. r. alperes Pf.IX.25.018/1999/
  27. számú végzésével a felperes fellebbezését hivatalból elutasította. A felülvizsgálati kérelem folytán eljáró I. r. alperes Pfv.X.20.901/2004/
  28. számú végzésével a jogerős végzést hatályában fenntartotta. A Fővárosi Főügyészség keresete folytán a Pesti Központi Kerületi Bíróság 19.P.102670/2000/
  29. számú ítéletével a felperest cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezte, az elsőfokú döntést a Fővárosi Bíróság 50.Pf.22.588/2002/
  30. számú ítéletével helybenhagyta. A felperes keresetében 900.000.-Ft vagyoni és 1.-Ft nem vagyoni kár megtérítésére kérte kötelezni az alpereseket egyetemlegesen kártérítés címén. Az I. és a II. r. alperesek terhére rótta, hogy ellene gondnokság alá helyezési pert kezdeményeztek. A III. r. alperessel szembeni kereseti kérelmét arra alapozta, hogy a Pest Megyei Bírósággal szemben folyamatban volt P.21.036/
  31. számú perben a felajánlott tanúbizonyítást nem folytatta le, illetve a szakértői véleményt nem szerezte be. Megszegte a kereseti kérelemhez kötöttség szabályát, amikor kereseti kérelmét teljes terjedelmében nem bírálta el, személy 1 bíró jogsértő magatartását nem vizsgálta. - 4 - Az I. r. alperes tévesen állapította meg a tényállásban írt végzéseiben, hogy a kirendelt pártfogó ügyvéddel nem működött együtt. Kérte annak megállapítását, hogy az alperesek eljárásuk során nem biztosították a független, pártatlan eljárást. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Rámutatott, arra, hogy a felperes ellen indult gondnokság alá helyezési pert a kereseti állítással szemben nem az I. és a II. r. alperesek, hanem a Fővárosi Főügyészség kezdeményezte. Ugyanakkor a perindítás jogellenességet nem alapoz meg, a kereseti kérelem megalapozottságáról az a bíróság dönt, amely előtt az érintett per folyamatban van, a döntések felülbírálata a Pp. jogorvoslatra vonatkozó szabályai szerint történik. A bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránti pernek ez nem lehet tárgya. A III. r. alperes ítélete ellen a rendes jogorvoslatot a felperes nem merítette ki, hiszen fellebbezését érdemi vizsgálat nélkül elutasították, a rendes jogorvoslat kimerítésének hiányában a felperes bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránti igényt a Ptk.
  32. §

(1)bekezdése alapján nem támaszthat. A felperes keresetében a III. r. alperes érdemi döntését sérelmezi, ez azonban a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló
  1. évi LXVI. törvény
  2. §-a alapján kizárt. A II. r. alperesnek a bíróságok konkrét ügyben folytatott eljárására ráhatása nincs, így a felperes keresetében hivatkozott intézkedésekhez sem, ezért jogsértő magatartás a terhére nem állapítható meg. Nem járt el jogellenesen az I. r. alperes a pártfogó ügyvéd felmentésekor sem. A Pp.
  3. §
(1)bekezdésének akkor hatályos szövege értelmében a pártfogó ügyvéd kirendelése a költségmentességben részesített fél számára nem kötelező, erről a bíróság az ügy körülményeinek mérlegelésével dönt. Az, hogy az I. r. alperes a felperes részére a felmentést követően másik pártfogó ügyvédet nem rendelt ki, jogellenesség hiányában kártérítési felelősségét nem alapozza meg. Az ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel annak kereseti kérelme szerinti megváltoztatása iránt. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a III. r. alperes a munkaügyi perében eljáró személy 1 magatartásával nem foglalkozott. Téves az elsőfokú ítéletnek a III. r. alperes előtt a cég 1 és a Pest Megyei Bíróság alperesek elleni perében hozott ítéletére alapított tényállása, mivel a valóságban az történt, hogy a cég 1 emberei durván beszéltek vele és bántalmazták őt. A III. r. alperesnek meg kellett volna e perben hallgatnia az általa indítványozott tanúkat és új szakértőt is kellett volna kirendelnie. Tévesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az I. és II. r. alperesnek terhére nem róható a gondnokság alá helyezése iránt kezdeményezett per, mivel az I. r. alperes bírája személy 4 volt a per „ötletadója". Álláspontja szerint a bírósági szervezeti törvény elsőfokú bíróság által hivatkozott rendelkezése nem zárja ki az eljárt bíróság kártérítési felelősségét. Tévesen értelmezi az elsőfokú bíróság a Pp. 87. §
(1)bekezdésének rendelkezéseit, amikor azt a megállapítást teszi, hogy a bíró belátásától függ a pártfogó ügyvéd kirendelése, azt ugyanis objektív körülmények határozzák meg. - 5 Pf.II.20.590/2007/
  1. szám Tévesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy kirendelt pártfogó ügyvédjével nem működött együtt. Téves ezért az a megállapítás is, hogy a rendes jogorvoslatot nem merítette ki, hiszen a fellebbezését előterjesztette, de annak érdemi elbírálását az I. r. alperes önkényes jogalkalmazási magatartása hiúsította meg. Az alperesek fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérték. A fellebbezés nem alapos. Államigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget csak akkor lehet megállapítani, ha a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetőleg a károsult a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket igénybe vette (Ptk.
  2. §
(1)bekezdés). Ezeket a szabályokat kell alkalmazni a bírósági és ügyészségi jogkörben okozott kárért való felelősségre is, ha jogszabály másként nem rendelkezik (Ptk. 349. §
(3)bekezdés). Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható (Ptk. 339. §
(1)bekezdés). Az alperesek kártérítési felelősségének megállapítására csak a fentiekben hivatkozott jogszabályban írt speciális és általános feltételek együttes megvalósulása esetén kerülhet sor. A felperes az I. és a II. r. alperesek jogellenes magatartását az ellene indított gondnokság alá helyezés iránti per kezdeményezésében jelölte meg. A helytállóan megállapított elsőfokú ítéleti tényállásból kitűnően a pert nem az I. és a II. r. alperesek indították, erre jogosultsággal nem is rendelkeztek. A perindítás időpontjában az
  1. évi
  2. tvr. (Ptké.)
  3. §-a határozta meg a cselekvőképességet érintő gondnokság alá helyezés iránti per megindítására jogosultakat. E szerint az akkor hatályos jogszabályi rendelkezések alapján a cselekvőképességet érintő gondnokság alá helyezést a gondnokság alá helyezendő személy házastársa, egyeneságbeli rokona, a gyámhatóság és az ügyész kérhette. Önmagában azonban a perindítás - ahogy azt az elsőfokú bíróság helytállóan megállapította - a jogellenesség megállapítását nem is teszi lehetővé. Ezért nem bír jelentőséggel az az egyébként semmivel sem bizonyított fellebbezési előadás, mely szerint az I. r. alperes egyik bírája tanácsolta a per megindítását. A felperes keresetében a III. r. alperes kártérítési felelősségének megállapítását két általa folytatott eljárás kapcsán is kérte. Az egyik P.21.036/
  4. szám alatt a felperes, valamint a cég 1 I. r. és a Pest Megyei Bíróság II. r. alperesek között volt folyamatban. - 6 Az ebben hozott, a keresetet elutasító ítélet elleni fellebbezését az I. r. alperes érdemi vizsgálat nélkül utasította el, amely a rendes jogorvoslat kimerítésének hiányát jelenti, vagyis hiányzik a bírósági jogkörben okozott kár megtérítésének Ptk.
  5. §
(1)bekezdésében írt feltétele. Ebből következően nem vizsgálható, hogy a kártérítési felelősség Ptk.
  1. §-ában írt általános feltételei, azaz a jogellenesség, a kár bekövetkezése, az okozati összefüggés, illetőleg a felróhatóság fennállnak-e. Megjegyzi az ítélőtábla, a felperes a III. r. alperes ezen eljárása kapcsán sérelmezte a felajánlott bizonyítás mellőzését. A Pp. ezen per megindításakor (
  2. október 17.) hatályos
  3. §
(1)bekezdése a szabad bizonyítás elvét juttatja kifejezésre, amely azt jelenti, hogy a bíróságra bízza a jogszabály annak eldöntését, hogy a konkrét ügyben a bizonyítás milyen módját tartja leginkább célravezetőnek, milyen bizonyítási eszközöket kíván a tényállás kiderítése érdekében igénybe venni. A fél által kért bizonyítás mellőzése sem valósít meg önmagában eljárási szabálysértést, ez csak akkor valósul meg, ha a bíróság az ügy eldöntése szempontjából releváns bizonyítást nem folytat le és ezáltal ítélete megalapozatlan (BH. 1996/478/II.). A Pp. 206. §
(1)bekezdése pedig a bizonyítékok szabad mérlegelésének elvét fogalmazza meg, amikor kimondja, hogy a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el. Mindezen jogszabályi rendelkezések a bíróság mérlegelésére bízzák, hogy milyen bizonyítási eszközöket alkalmaz a tényállás felderítéséhez, illetve a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelésével kell megállapítania az ítéleti tényállást is. Az általános gyakorlat szerint nem lehet kártérítési felelősség alapja az olyan határozat, amelyet a bíróság a jogszabály által megengedett mérlegelés eredményeként hozott meg. Ilyen esetben kártérítési igény csak akkor érvényesíthető, ha a határozat felróható módon kirívóan okszerűtlen mérlegelés eredménye (BH. 1986/417, BH. 1996/362.). Ebből következően a III. r. alperes ezen, felperes által sérelmezett magatartása sem alapozná meg kártérítési felelősségét. A jelen per a felperesnek a Veszprém Megyei Bíróság előtt P.21.579/2004. szám alatt előterjesztett keresetével indult. Keresetének tárgya a III. r. alperes által közte és a Fővárosi Bíróság alperes között P.21.164/1998. szám alatt lefolytatott eljárása is. Keresetlevele 3. oldalán ugyanis sérelmezi, hogy a III. r. alperes e perben nem bírálta el azt a kereseti kérelmét, amelyet személy 1 bíró magatartásával összefüggésben terjesztett elő. Helytállóan hivatkozik a felperes fellebbezésében arra, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében e kereseti kérelmet nem bírálta el. Ezen eljárás sérti a Pp. 213. §
(1)bekezdésében írt ítélet teljességének elvét. E szabálysértés azonban nem teszi szükségessé sem az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, sem pedig az eljárásnak a Pp.
  1. §-a alapján az ítélet Pp.
  2. §-a szerinti kiegészítése érdekében történő felfüggesztését az alábbiak miatt: A csatolt iratok és a fentiek szerint kiegészített tényállás alapján megállapítható, hogy a felperes a III. r. alperes ezen ügyben (P.21.164/1998/5.) hozott ítélete kapcsán sem merítette ki a rendes jogorvoslatot, mert az I. r. alperes a fellebbezését érdemi vizsgálat nélkül elutasította. - 7 Pf.II.20.590/2007/
  3. szám A bírósági jogkörben okozott kártérítés speciális feltételeinek megvalósulása hiányában pedig a III. r. alperes kártérítési felelőssége érdemben ezen eljárása kapcsán sem vizsgálható. Ily módon alaptalan a felperes e kereseti kérelme is. A felperes fellebbezésében vitatta az elsőfokú ítélet jogorvoslat kimerítésének hiányára vonatkozó megállapítását is azzal, hogy az I. r. alperes jogszabálysértően járt el fellebbezése elutasítása kapcsán. A Pp. fellebbezés elbírálásakor hatályos
  4. §
(1)bekezdése alapján a pártfogó ügyvéd kirendelésére a költségmentességben részesített félnek nem volt alanyi joga. A bíróság a jogvita és a fél személyének jellemzői vizsgálata alapján döntött abban a kérdésben, hogy indokolt-e pártfogó ügyvéd kirendelése. Az I. r. alperesnek a pártfogó ügyvéd felmentésére és a továbbiakban kirendelés mellőzésére vonatkozó döntése tehát ugyancsak mérlegelésen alapul, amely nem tekinthető kirívóan okszerűtlennek, ezért a fentiekben írtak szerint kártérítési felelősség alapja nem lehet. A fellebbezés elbírálásakor még nem volt hatályban a Pp. 87. §
(1)bekezdésének azon rendelkezése, amely szerint a bíróság hivatalból rendel ki pártfogó ügyvédet a jogi képviselővel nem rendelkező, költségmentességben részesült fél számára, ha ügyében a jogi képviselet kötelező. E rendelkezést a jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény 87. §
(1)bekezdése
  1. április
  2. napján léptette hatályba, annak alkalmazására a fellebbezések elbírálásakor,
  3. március
  4. napján még nem kerülhetett sor, az I. r. alperes tehát jogszabálysértés nélkül utasította el a felperes fellebbezését. A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság érdemben helyes döntését a fenti indokolásbeli kiegészítéssel a Pp.
  5. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Az eredménytelenül fellebbező felperes a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles az I. r. alperes igazolt útiköltségének és a felmerült napidíjnak, mint másodfokú perköltségnek a megfizetésére. A felperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket, valamint a 7/2002. (III. 30.) IM. rendelet alapján megállapított pártfogó ügyvéd munkadíját a 6/1986. (VI. 26.) IM. rendelet 14. §-a alapján, a 13. §
(1)bekezdésében foglaltakra figyelemmel az állam viseli. S z e g e d,
  1. június
  2. Dr. Sághy László sk. Zanóczné dr. Ocskó Erzsébet sk. Dr. Rakita Zsuzsanna sk. a tanács elnöke előadó bíró táblabíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.