Pf.20002/2009/4 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.002/2009/

1. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Szegedi Ítélőtábla a dr. Kovács Tamás ügyvéd által képviselt felperes neve (címe) alatti lakos felperesnek - a dr. Volford Erzsébet ügyvéd által képviselt alperes neve (címe) alatti székhelyű alperes ellen személyiségi jog megsértésének megállapítása iránt indított perében a Csongrád Megyei Bíróság
2. szeptember
3. napján kelt 2.P.20.569/2008/
4. sorszámú ítélete ellen a felperes részéről
5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET : Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 12.000.(Tizenkettőezer) Ft másodfokú eljárási költséget. Köteles a felperes az illetékes állami adóhatóság külön felhívására megfizetni a Magyar Államnak 24.000.- (Huszonnégyezer) Ft le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS :
6. augusztus 7-én a /
7. sz. ingatlan címe/ alatti ingatlan tulajdonosa, ... Önkormányzata megállapodást kötött a felperessel és annak házastársával ezen ingatlan bérbeadásáról. A szerződésben a bérlők előtakarékosság fizetését vállalták azzal, hogy ennek folyamatos megtörténtét a bérbeadónál hathavonta igazolják, egyben tudomásul vették, hogy e feltételek megszegése a lakásbérleti szerződés azonnali megszűnését vonja maga után. - 2 - Az cég 1, mint az ingatlan akkori kezelője, valamint a felperes és házastársa között
8. augusztus hó
9. napján jött létre határozott időtartamú bérleti szerződés a perbeli lakásra vonatkozóan a
10. augusztus hó
11. napjáig tartó időszakra. A szerződés
12. pontjában rögzítették, hogy a lakásbérleti szerződés megszüntetésekor, illetőleg a lakás kiürítésekor a lakást és a leltárban feltüntetett lakberendezési tárgyakat tisztán, rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotban kötelesek a bérlők a bérbeadónak visszaadni. A lakás visszaadásáról jegyzőkönyvet kell készíteni és ezzel a nappal a bérlő lakbér-, illetve használati díj fizetési kötelezettsége megszűnik. A lakás kezelője
13. október
14. napján kelt levelével
15. november hó
16. napjára szólóan a felperes és bérlőtársa bérleti jogviszonyát felmondta azzal, hogy a megállapodásban foglaltakat megszegték, amikor az előtakarékossággal kapcsolatos igazolási kötelezettségüknek felszólításra sem tettek eleget. A felmondást a felperes
17. november hó
18. napjával átvette, majd a perbeli lakást önként elhagyta. Nem adta azonban azt birtokba sem a lakás tulajdonosának, sem kezelőjének, a kulcsokat nem adta le, ennek következtében jegyzőkönyv nem készült. Bútorait a lezárt ingatlanban hagyta. Mindezen tényekről
19. július 17-én feljegyzés készült, amelyben rögzítették azt is, hogy a rendész több ízben sikertelenül kísérelt meg a lakásba bejutni. A következő,
20. július 26-i feljegyzésben már az szerepelt, hogy az épületben szolgálatot teljesítő biztonsági őrök elmondása szerint a felperes ismeretlen helyre távozott, azt hónapok óta nem használja, ugyanakkor a lakásban található értékeit nem szállította el. A rendészeti vezető az ingóságok megőrzése érdekében javasolta a lakásajtó lerácsozását. A rács felszerelésére
21. szeptember hó
22. napján került sor, amelynek során a lakásajtót nem nyitották fel. Utóbbi tényről is feljegyzés készült, amelyben rögzítették azt is, hogy a felperes a lakásba a biztonsági őrök, illetve a rendészek segítségével bejuthat. A rács kulcsát a kezelő szerv székhelyén, a portán adták le, ahol 24 órás szolgálat működött. A felszerelés megtörténtéről a felperest értesíteni nem tudták, mivel tartózkodási helyét nem ismerték. A felperes ezt követően sem a kezelő szervnél, sem a rendészeten nem jelentkezett, lakásba való bejutási szándékát nem jelezte. Miután az alperes értesült a felperes tartózkodási helyéről,
23. június hó
24. napján kelt levelében felszólította ingóságainak elszállítására és a lakás átadására. Egyben tájékoztatta, hogy a kezelő szerv tudomása szerint a felperes a lakást elhagyta, ugyanakkor mivel jogcím nélküli lakáshasználónak minősül, erre is figyelemmel vasrácsot szereltettek a bejárati ajtóra. A felszólítást a felperes jelenlegi lakcímén testvére vette át, arra a felperes nem reagált. A Szegedi Városi Bíróság 4.P.21.683/2004/
25. sorszámú, jogerőre emelkedett ítéletével kötelezte jelen per felperesét, hogy 15 nap alatt ingóságaitól kiürített állapotban bocsássa a tulajdonos birtokába a lakásingatlant és fizesse meg a hátralékos használati díjat annak késedelmi kamataival, figyelemmel arra, hogy - 3 Pf.II.20.002/2009/
26. szám bérleti jogviszonya a közölt felmondással megszűnt, a bérlet tárgyát azonban nem adta a tulajdonos vagy a kezelő szerv birtokába szerződéses kötelezettsége ellenére. A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes emberi méltóságát és a magánlakás sérthetetlenségéhez fűződő jogát megsértette, amikor vasrácsot szereltetett fel a lakásajtóra, továbbá, hogy e magatartása jogellenes volt. Jogszabályi alapként a Magyar Köztársaság Alkotmányát, valamint a Ptk. személyhez fűződő jogokra vonatkozó rendelkezéseit jelölte meg. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint mivel a bérleti jogviszony megszűnését követően a felperes a lakás jogcím nélküli használójává vált, a rács bejárati ajtóra való felszerelése jogszerűen történt, annak célja vagyonvédelem és kármegelőzés volt. Így ezzel a felperes hivatkozott személyiségi jogai nem sérülhettek, különös tekintettel arra, hogy a lakásba a portaszolgálatnál elhelyezett kulccsal bármikor visszatérhetett volna, ingóságait elszállíthatta volna. Mindezekre azonban hajlandóságot sem mutatott, hiszen távollétében végrehajtási eljárás keretében került sor a lakás visszavételére. Jogsértést - ami a lakáskiürítési kötelezettség megsértésében állt tehát a felperes követett el. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A Szegedi Városi Bíróság 4.P.21.683/2004/
27. sorszámú ítélete alapján megállapította, hogy az alperes jogszerűen járt el, amikor az ingatlan ajtajára a bérleti jogviszony megszűnése után vasrácsot szereltetett fel. A felperest ugyanakkor ez az intézkedés nem akadályozta az ingatlanba történő visszatérésben, ingóságai elszállításában, hiszen mindezek lehetőségéről tájékoztatatást kapott az alperestől.. Ennek következtében a felperes emberi méltósághoz és magánlakás sérthetetlenségéhez fűződő személyiségi jogai sem sérülhettek. Kifejtette továbbá, hogy a vasrács felszerelése az emberi méltóságot annak definíciója alapján nem sértheti, a perbeli ingatlan pedig, mivel jogszerűen nem állt a felperes birtokában, magánlakásként sem szolgálhatott számára, ezért fogalmilag kizárt e személyhez fűződő jog sérelme is. Az ítélettel szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, elsődlegesen annak a módosított kereseti kérelem szerinti megváltoztatása, másodlagosan megalapozatlanság miatti hatályon kívül helyezése iránt. Álláspontja az volt, hogy személyhez fűződő jogainak gyakorlásában korlátozta őt az alperes, amikor az ajtót lezárta. Ennek körében arra hivatkozott, hogy az alperes nem értesítette a rács felszerelésének megtörténtéről és arról, hogy a lakásba miként juthat be. Hangsúlyozta, hogy a sérelmezett intézkedés nem vagyonvédelmi célokat szolgált. Állítása szerint a rács elhelyezésének napján reggel még a ... lakásból indult munkába, délután viszont oda már bejutni nem tudott, így arra kényszerült, - 4 hogy korábbi lakóhelyére költözzön. Kiemelte, hogy a lakás lezárásának jogát a jogszabály kizárólag az önkényes beköltözés esetében teszi lehetővé, az alperesi intézkedés tehát jogellenesnek minősül. Kifogásolta az elsőfokú ítéletben a rács felszerelésének időpontjaként szerepeltetett
28. évet is. Álláspontja szerint a személyiségi jogok körébe tartozik a magán- és családi élet, lakás és levelezés tiszteletben tartásához való jog, amelyet az alperes sérelmezett magatartásával súlyosan megsértett. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy a rács elhelyezése az adott körülményekhez képest jogszerű volt, hiszen a felperes bérleti jogviszonya a felszerelés időpontjában már nem állt fenn. A felperesnek a lakás elhagyásával kapcsolatos fellebbezési tényelőadásaival szemben a Szegedi Városi Bíróság 4.P.21.683/2004/
29. sorszámú ítéletének azon megállapítására hivatkozott, miszerint a felperes nem tudta kétséget kizáróan bizonyítani, hogy
30. januárfebruárjában hagyta el a perbeli lakást, és azért nem tudott oda visszatérni, mert a bejárati ajtóra rács került, amelyhez kulccsal nem rendelkezett. Ezzel szemben a portaszolgálaton elhelyezett kulccsal bármikor módja lett volna visszatérni az ingatlanba. Mindezekkel ellentétes bizonyíték jelen per elsőfokú eljárásában sem merült fel. Hangsúlyozta ugyanakkor a felperes együttműködési szándékának hiányát, amelyet álláspontja szerint igazol, hogy lakáskiürítési kötelezettségének sem tett eleget, a kezelő szerv végrehajtás útján történő birtokbavételre kényszerült
31. augusztus hó
32. napján. Kifejtette továbbá azzal kapcsolatos álláspontját, hogy a felperes személyi szabadságát az alperes nem sértette meg. A felperes előkészítő irat formájában reagált az alperes fellebbezési ellenkérelmére is. Ebben rámutatott, hogy az alperes a módosított kereseti kérelemre jognyilatkozatot nem tett, érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő. Továbbra is állította, hogy a rács felszerelésére a felperesi lakáshasználat megakadályozása érdekében került sor, amellyel az alperes a felperes személyhez fűződő jogait megsértette, ugyanakkor a történtekről nem tájékoztatta, mint ahogy a kulcs felvételének lehetőségéről sem. E tájékoztatás hiányában pedig nem volt módja az alperessel való együttműködésre. Korábbi érveit fenntartva hangsúlyozta, hogy az alperes nemcsak a felperes személyhez fűződő jogait, hanem a Csjt-nek és a Btk.
33. §