Pf.20185/2010/3 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.185/2010/

1. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Szegedi Ítélőtábla dr. Tibori István ügyvéd által képviselt felperes neve (címe) alatti lakos felperesnek - dr. Menyhért Attila ügyvéd által képviselt alperes neve (címe) alatti székhelyű alperes ellen személyiségi jog megsértésének megállapítása iránt indított perében - amelybe dr. Menyhért Attila ügyvéd által képviselt Alperesi beavatkozó neve (címe) alatti lakos az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott - a Békés Megyei Bíróság
2. február
3. napján kelt 5.P.20.218/2009/
4. számú ítélete ellen a felperes
5. sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő Í T É L E T E T: Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek és a beavatkozónak személyenként 50.000 - 50.000,- (ötvenezer-ötvenezer) Ft másodfokú perköltséget. Köteles a felperes az illetékes állami adóhatóság külön felhívására a Magyar Államnak megfizetni 171.000,- (egyszázhetvenegyezer) Ft fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. - 2 - INDOKOLÁS: A ... Alapítvány által létrehozott szeretetotthon fenntartói jogait
6. évtől a ... Egyház gyakorolja. A felperes
7. október 1-től az intézmény vezetőjeként állt munkaviszonyban. A Magyar Államkincstár Békés Megyei Területi Igazgatósága
8. január 17-én kelt határozatában 1.125.717.-Ft normatív állami hozzájárulás visszafizetésére kötelezte az intézményt, mivel két gondozott vonatkozásában a gondozási napok alapján igénybe vett támogatás szerződéssel nem volt alátámasztva. A fellebbezés folytán megismételt eljárásban az Államkincstár
9. április
10. napján kelt határozatában a megelőzővel azonos összegű normatív támogatás visszafizetésére kötelezte az intézményt a korábbi indokok alapján. A határozat fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett. Ezek után a fenntartó megbízást adott az alperesnek az intézmény pénzügyi és gazdasági működésének átvilágítására a 2005-
11. évig terjedő időszakra. A megbízási szerződés alapján az alperesnek vizsgálnia kellett az intézmény működési mechanizmusát, szervezeti rendszerét, működésének szabályozottságát, törvényességét, gazdálkodásának hatékonyságát, a megbízáskori és a jövőbeni működését érintő lényegi pénzügyi jogi és egyéb kérdéseket, továbbá javaslatot kellett tennie az adott helyzetben szükséges munkaügyi, pénzügyi és jogi intézkedések megtételére. A vizsgálat első szakaszában elsődlegesen az intézmény által jogosulatlanul igénybe vett normatív állami támogatás megítélésére, aktuális finanszírozási kérdéseire és a pénzgazdálkodás jogszerűségének vizsgálatára kellett a jelentésnek kiterjednie. Ennek alapján az alperes
12. május
13. napján elkészítette az ún. könyvvizsgálói gyorsjelentést. Ebben - az iratok átvizsgálása alapján - megállapította, hogy 2005-2006-ban a gondozottak nyilvántartása több esetben manipulatív volt, nem felelt meg a szerződésekben foglaltaknak, illetőleg azt többször lefestéssel megváltoztatták. Mindebből az alperes arra a következtetésre jutott, hogy az intézménynél „fekete kassza" is működött. Megállapította, hogy a /személynév-1/ házaspárral kapcsolatos mindazon dokumentumok, illetve ügyletek, amelyeket az Államkincstár határozata az intézmény terhére rótt, a korábbi ügyletek fedezéséhez voltak szükségesek. Hasonló megállapítást tett
14. évet illetően személy-2 gondozott szerződésével összefüggésben. Megállapította, hogy az intézmény letéti számláján elhelyezett azon összegeket, amelyek rendeltetése a gondozottak temetési költségének a fedezete, illetőleg a nyugdíjuk őket illető hányadának vagy egyéb más céllal ideutalt pénzek elkülönült kezelése volt, a vizsgált időszakban a felperes az intézmény működésének finanszírozására használta fel, s bár a visszafizetés minden esetben megtörtént, ezt az eljárást megengedhetetlennek, az annak alapjául szolgáló szerződések megkötését törvénybe ütközőnek ítélte. Kifogásolta a gondozottak által befizetett ún. egyszeri hozzájárulást tartalmazó számlán lévő pénzek felhasználásával kapcsolatos eljárást is. Megállapította, hogy a felperes egy gondozottal, személy-3-mal kölcsönszerződést kötött, amelyhez kapcsolódóan a gondozottal felmondatta a magánszámláján lévő - 3 Pf.II.20.185/2010/
15. szám lekötést. A kölcsönügylettel az volt a célja, hogy ne kelljen megvárni azt a 30 napos határidőt, amíg az adóhatóság a dolgozók adóbevallással összefüggő túlfizetéseit visszautalja. Ennek kapcsán a szakértő azt a megjegyzést tette, hogy a „pénzéhségen" kívül e tranzakció mással nem magyarázható. Mindezek alapján a ... Egyház Unióbizottsága felhívta a felperest a normatív állami támogatás visszafizetésére, elmarasztalta az intézmény vezetése során elkövetett hibák miatt és felszólította azok három hónapon belül történő rendezésére jogviszonya azonnali hatályú megszüntetését kilátásba helyezve annak sikertelensége esetére. Az alperes
16. július
17. napján terjesztette elő a könyvvizsgálói jelentést, amely az intézmény gazdálkodása és működése törvényességének vizsgálatára irányult. A jelentés kifogásolta a befogadott számlák könyvelését, a könyvvezetés hitelességét rámutatva, hogy a nyilvántartásokban foglalt feljegyzések nem felelnek meg a számvitel bizonylati rendjére vonatkozó követelményeknek. Megállapította, hogy az intézmény a nyújtott szolgáltatásokról a gondozottaknak nem állít ki számlát, valamint megismételte az ún. gyorsjelentésben foglaltakat. A felperes mind a gyorsjelentésre, mind pedig a könyvvizsgálói jelentésre részletes észrevételt terjesztett elő, azt etikátlannak és inkorrektnek nevezve. Az Unióbizottság
18. szeptember
19. napján kelt határozatában a felperest felmentette vezetői tisztsége alól az alperes által megállapított mulasztásokra hivatkozással. Ezt követően a felperes munkaviszonya
20. november
21. napján közös megegyezéssel megszűnt. A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes az általa készített jelentésekben tett megállapításaival megsértette a jóhírnévhez és a becsülethez fűződő személyiségi jogait. A jogsértés megállapításán túl kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest szóbeli és írásbeli bocsánatkérésre, valamint 2.850.000.-Ft nem vagyoni kártérítés megfizetésére. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a per tárgyát képező jelentések megállapításai a valóságnak megfelelnek, kijelentései nem sértőek, azok valójában véleményt fogalmaznak meg. Vitatta, hogy a felperes kára a szakvélemény megállapításaival okozati összefüggésben áll. A beavatkozó az alperes védekezéséhez csatlakozva a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, kötelezte a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek és a beavatkozónak személyenként 142.500.-Ft perköltséget, továbbá az államnak 171.000.-Ft le nem rótt eljárási illetéket. Határozatának indokolása szerint a felperes a kifogásolt könyvvizsgálói - 4 - jelentésre tett észrevételében tényszerűen nem vitatta azokat a megállapításokat, amelyekre az alperes következtetéseit alapította, csupán magyarázatát adta az ott rögzítetteknek, illetve kiegészítette a gyorsjelentés információit. Mindezek alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy sem a gyorsjelentés, sem pedig a könyvvizsgálói jelentés valótlan tényállítást nem tartalmaz, ezért jogsértést nem valósít meg. A felperes által sérelmezett „pénzéhség", „fekete kassza", „tiszta lelkiismeret hiánya" kifejezéseket illetően megállapította, hogy az az alperes, mint szakértő által megállapított tényekből levont következtetés, azaz vélemény, amely nem alkalmas a jóhírnév megsértésének a megállapítására még abban az esetben sem, ha a való tényekből levont téves következtetést tartalmaz. Megjegyezte továbbá, hogy a felperes munkaviszonyának megszűnése nem tulajdonítható kizárólag az alperes által végzett vizsgálat eredményének, munkaviszonyának a megszűnése nem függ össze a vezetői megbízás visszavonásával, arra később közös megegyezéssel került sor. Rámutatott arra is, azt a felperes nyilvánvalóan nem is találta sérelmesnek, hiszen emiatt jogorvoslattal nem élt. Utalt továbbá arra, figyelmen kívül hagyta a felperes feljelentése folytán az alperes ellen indított Könyvviszgáló Kamara előtti etikai eljárást, mivel a jelen perben a bíróságnak nem szakmai-etikai kérdésekben, hanem a per tárgyává tett személyiségi jog megsértésének kérdésében kellett állást foglalnia. Az ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel annak keresete szerinti megváltoztatása iránt. Hangsúlyozta, hogy az alperes perbeli jelentésekben tett megállapításai nem csupán a jóhírnevét, hanem a becsületét is sértő kijelentéseket tartalmaznak, ezért ennek megállapítását is kérte. Változatlan álláspontja szerint az alperes szakértői jelentései valótlan tényállításokat tartalmaznak, azokat az általa csatolt okirati bizonyítékok tételesen cáfolják. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság - annak ellenére, hogy e bizonyítékokat nem elkésetten terjesztette elő - azok figyelmen kívül hagyásával hozta meg döntését. Lényegesnek tartotta kiemelni, hogy épp az alperes szakértői jelentésében foglaltak miatt került sor vezetői megbízatása visszavonására. Tévesnek minősítette az elsőfokú bíróság azon álláspontját, miszerint a jelentésben foglaltak azért nem valósítanak meg jogsértést, mert véleménynyilvánításnak minősülnek. Kiemelte, hogy a jelentésekben szereplő „pénzéhség", „fekete kassza", „tiszta lelkiismeret hiánya", „a vezető szelektív feledékenysége" kifejezések használata megalázó, bántó, lekicsinylő. Az alperes és a beavatkozó fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult, fenntartva az elsőfokú eljárásban előadottakat. Megítélésük szerint a felperes perbeli magatartása rosszhiszemű volt, ezt igazolja az, hogy csak az utolsó tárgyaláson csatolt okirati bizonyítékokat, amikor azt a bíróság már nem értékelhette kellőképpen. Álláspontjuk szerint különbséget kell tenni szakértői vélemény és magánvélemény között, és hangsúlyozták, az alperes a megbízási szerződésben foglaltaknak csak úgy tudott eleget tenni, ha a megállapított tényekből következtetéseket vont le, az alperes feladata nem csupán tényfeltárásra, hanem szakvélemény alkotásra is kiterjedt. - 5 Pf.II.20.185/2010/
22. szám A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, abból a jogszabályoknak megfelelő következtetést vont le, ezért érdemi döntése helytálló, az ítélőtábla annak kifejtett indokaival is egyetért, ezért ítéletét a Pp.
23. §