Bf.235/2010/10 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés), 1 rb. felbujtóként elkövetett lopás vétsége (Btk. 316. §

(1)és

(2)bekezdés I. fordulat és 1 rb. felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette miatt (Btk. 274. §

(1)bekezdés a./ pont) halmazati büntetésül 1 év 8 hónapi börtönbüntetésre és 50.000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. A pénzmellékbüntetést meg nem fizetés esetén 5.000 forintonként 1-1 napi szabadságvesztésre rendelte átváltoztatni. II. r. vádlottat 1 rb. vesztegetés bűntette (Btk. 251. §

(1),

(2)bekezdés I. fordulata) és 1 rb. társtettesként elkövetett lopás vétsége (Btk. 316. §

(1),

(2)I. fordulat), miatt halmazati büntetésül 1 év 2 hónapi börtönbüntetésre és 50.000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. A pénzmellékbüntetést meg nem fizetés esetén 5.000 forintonként 1-1 napi szabadságvesztésre rendelte átváltoztatni. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen I. r. és II. r. vádlottak és védőik a vesztegetés vétsége miatt emelt vád alóli felmentésért, másodsorban a büntetés enyhítéséért fellebbeztek. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a 2010. év július hó 12. napján kelt BF.790/2009/3. számú átiratában az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a fellebbezések alapján a Be. 348. §

(1)bekezdésében írt felülbírálati jogkörén belül megvizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást és megállapította, hogy az elsőfokú bíróság eljárási szabályt nem sértett, az ügyet kellően felderítette, a bizonyítékokat a lehetséges körben összegyűjtötte és lényegében megalapozott tényállást állapított meg. Az I. r. vádlott védelmében a védő hivatkozott arra, hogy a lopás vétségében és a közokirat-hamisítás bűntettében az I. r. vádlott elismerte a bűnösségét, a bíróság által megállapított tényállás e körben nem is vitatható. A vesztegetés bűntettének törvényi tényállás elemei azonban nem valósultak meg. Az I. r. és a II. r. vádlottak a cselekmény elkövetésekor élettársi kapcsolatban voltak, a közös gyermeküket is együtt nevelték, és közöttük semmiféle olyan megállapodás nem volt, hogy a II. r. vádlott az I. r. vádlottat kötelességének megszegésére hívta volna fel. A beszélgetés közöttük kizárólag a vagyon elleni lopás bűncselekményére irányult. I. r. vádlott szintén arra hivatkozott, hogy a vesztegetés bűncselekményét nem követte el, senkit nem kért meg arra, hogy az általa felajánlott jogtalan előnyért a kötelességét megszegje. Amit elkövetett azért „elviszi a balhét". A hamis erkölcsi bizonyítványát a piacon vásárolta, mert e nélkül nem tudott volna elhelyezkedni. Mindezek alapján a vesztegetés bűncselekmény miatt emelt vád alóli felmentését, a büntetésének enyhítését és előzetes mentesítésben való részesítését kérte. A II. r. vádlott védője a nyilvános ülésen előadta, hogy a II. r. vádlott bűnösségének megállapítása lényegében az áruházban történt meghallgatási jegyzőkönyveken alapul. Az a tény, hogy az I. r. és a II. r. vádlottak a cselekmény elkövetése körüli időben élettársak voltak kizárja a vesztegetés törvényi tényállásának megállapíthatóságát, a többi vádlottnak is csak segítséget nyújtott, a II.r. vádlott amikor a kódokat nem húzta le, hogy e nélkül kerüljenek ki az árucikkek, de ezzel nem társtettese, csupán bűnsegédje volt a lopási cselekménynek. A büntetés enyhítését és a pénzmellékbüntetés mellőzését kérte, mert jelenleg munkanélküli, egy kiskorú gyermekét tartja el. A II. r. vádlott esetében is kérte, hogy a bíróság előzetes mentesítésben részesítse, mert erkölcsi bizonyítványra van szükség, hogy munkát találjon. II. r. vádlott csatlakozott a védőjéhez, előadását kiegészítette azzal, hogy őt az I. r. vádlott arra nem hívta fel, hogy a kötelességét megszegje, ezért csupán a lopás vétségében ismerte el a bűnösségét. A fellebbezéseket a másodfokú bíróság részben alaposnak, és a II. r. vádlottal kapcsolatos vesztegetési cselekmény tekintetében a tényállást a Be. 351. §

(2)bekezdés d./ pontja alapján megalapozatlannak találta, mert az elsőfokú bíróság a megállapított tényekből további tényekre helytelenül következtetett. A tényállást ezért a másodfokú bíróság az 1. pontban írtak tekintetében a Be. 352. §

(1)bekezdésének b./ pontja, az iratok tartalma alapján az alábbiak szerint helyesbíti. - A vádlottak másodfokú előadása alapján az elsőfokú ítélet személyi részét azzal egészíti ki, hogy az I. r. vádlott betegsége jelenleg is fennáll, műtétre vár, jelenleg munkaviszonyban áll, gondnok egy óvodában, továbbtanul, szakácstanfolyamra jár. - A vádlottak jelenleg is élettársi kapcsolatban élnek és közös gyermeküket együtt nevelik. - I. r. vádlott

1. szeptemberétől az Áruházban dolgozott operátorként. Ugyanitt dolgozott pénztáros munkakörben az élettársa II. r. vádlott is. A vádlottak
2. novemberében megállapodtak abban, hogy közös munkahelyükről a munkakörük adta lehetőségeiket felhasználva úgy fognak árukat eltulajdonítani, ahogy azt a továbbiakban az elsőfokú ítélet tényállása helyesen tartalmazza. Az áruk értékének harmadrésze az előbbi két vádlott közös részesedése volt. - 1 db Remel 300 Sieris 12.990 forint 2 db Fischer Presse 8.980 forint 1 db Fwiugs 1.199 forint 1 db Fwiugs 625 forint 1 db Szatmári szilva 4.999 forint 1 db Philadelphia sajt 239 forint 1 db Milka 100 gr. 199 forint 6 db mangó 1.194 forint 1 d b Müller joghurt 75 forint 1 db TS Duo Mix 115 forint 1 db majoranna 85 forint 2 db Milka 300 gr. 6 db Happy Day 1 db Lego 1 db Fischer Presse összesen 1.140 forint 1.974 forint 17.990 forint vár 9.990 forint 61.794 forint 3 db gyerek polo 1.900 forint 3 db kombi dressz 2.200 forint 1 db Baby kapucnis 1.900 forint 1 db Sága karaj 1.687 forint 1 db B.karaj 3.414 forint 1 db palacsintasütő 1.999 forint 1 db serpenyő 4.990 forint 2 db Axe tusfürdő 998 forint 2 db adidas 998 forint 1 db Carte Door 899 forint 4 db Rama kocka 636 forint 8 db vaníliás cukor 192 forint 3 db sütőpor 72 forint 1 db baba 2.590 forint 1 db olló 399 forint 1 db túrórudi 109 forint 1 db Wallex sajt 469 forint 1 db zokni 800 forint 2 db Finest tarja 538 forint 1 db Jägermeister 2.490 forint 2 db Sága kijev 798 forint mandarin 184 forint 1 db Lego 17.990 forint 1 db állatos kézikönyv 999 forint 1 db TS trappista sajt 2.483 forint 10 db TS finomliszt 1.190 forint 6 db TS narancsital 774 forint 1 db Sága pulykapárna 1.199 forint 1 db Pampers popsitörlő1.999 forint 1 db csirkemell 1.511 forint 1 db csirkemell 1.568 forint 1 db csirkemell 1.775 forint összesen 61.750 forint Ezzel a tényállás teljes egészében megalapozottá és felülbírálatra alkalmassá vált. A másodfokú bíróság ugyanis a téves ténybeli következtetést az alábbiakban látta. Az I. r. és a II. r. vádlottak cselekményének jogi megítélése szempontjából nem volt jelentősége annak, hogy a vádlottak a cselekmények elkövetése idején élettársi viszonyban éltek-e vagy sem. Az I. r. vádlott ugyanis kizárólag arra hívta fel a II. r. vádlottat, hogy lopjon az áruházból és a megszerzett árucikken majd a vevőkkel osztozni fognak. Ez a tényállás lényege, amiből egyértelműen következik, hogy mind a kötelességszegésre való felhívás, mind az előny ígérete hiányzik. I.r. és II.r. vádlottakat, akik mindketten munkakörükből is adódóan az áruház értékeinek megvédésére, megőrzésére voltak kötelesek, nem külső személyek vették rá a tényállás szerint arra, hogy árukat vegyenek el fizetés nélkül, hanem abban közösen megegyeztek. Tehát a Btk.
3. §

(1)és

(2)bekezdésének I. fordulata, valamint a Btk. 254. §

(1)bekezdésében írt törvényi tényállási elem a vesztegetés bűncselekményének megállapításához mind I. r., mind II. r. vádlott tekintetében hiányzik. A tényállás

1. és
2. pontjában írtak szerint az operátor esetében azonban ez már nem állt fenn. Az operátort ugyanis I. r. vádlott kifejezetten arra hívta fel, hogy a munkaszerződésében írt kötelességét szegje meg, nem a lopásban kell részt vennie hanem a feladata az lesz, hogy az általa megjelölt pénztárat ne figyelje. Egy általa kiválasztott árucikk lett volna az övé. E személlyel a vádlott semmilyen rokoni kapcsolatban nem állt. Ezzel a magatartásával I. r. vádlott az operátorral kapcsolatban megvalósította a Btk.
3. §

(1)bekezdésébe ütköző vesztegetés vétségét, mert gazdálkodó szervezet dolgozójának ígért jogtalan előnyt, hogy a kötelességét megszegje. II. r. vádlott esetében azonban a vesztegetés törvényi tényállása a Btk. 251. §

(1)és

(2)bekezdés I. fordulata nem valósult meg, csupán a Btk. 316. §

(1)és

(2)bekezdés I. fordulata szerinti lopás vétsége, melyet a II. r. vádlott, a III. r. és a IV. r., valamint az V. r. vádlottakkal közösen társtettesként [elkövetés idején hatályos Btk. 20. §

(2)bekezdés] valósított meg. Tekintettel arra, hogy a lopási cselekmény és a vád szerinti vesztegetés bűncselekménye között tettazonosság állapítható meg, így felmentő rendelkezés meghozatalára nem kerülhetett sor az ügyész a vádlottak cselekményeit csupán tévesen minősítette. A cselekmények jogi minősítése körében az elsőfokú bíróság I. r. vádlott esetében helyesen minősítette az operátorral összefüggő cselekményt a Btk. 254. §

(1)bekezdése szerinti vesztegetés vétségének, II. r. vádlott tekintetében a Btk. 316. §

(1)és

(2)bekezdés I. fordulata szerinti a Btk.

1. §-a alapján felbujtóként elkövetett lopás vétségének és a hamisított erkölcsi bizonyítvánnyal összefüggő cselekményt a Btk.
2. §

(1)bekezdésének a./ pontja alapján felbujtóként elkövetett közokirathamisítás bűntettének. II. r. vádlott cselekményének jogi minősítése is helytálló, a Btk. 316. §

(1)és

(2)bekezdés I. fordulata szerinti társtettesként elkövetett lopás vétsége tekintetében. A büntetés kiszabása körében a másodfokú bíróság mindenek előtt abból indult ki, hogy mind az I. r., mind a II. r. vádlottak bűnösségének köre szűkült, ezért az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetések enyhítése indokolttá vált. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság úgy látta, hogy a vádlottakkal szemben indokolt a főbüntetést enyhítése, és II. r. vádlott esetében a pénzmellékbüntetés csökkentése, így azt a jelenlegi jövedelmi viszonyaihoz igazította. Nem látott alapot azonban a másodfokú bíróság arra, hogy a vádlottakat a Btk. 104. §

(1)bekezdése alapján előzetes mentesítésben részesítse. A törvény rendelkezése szerint ugyanis erre csak abban az esetben kerülhet sor, ha az elítélt erre érdemes. Az I. r. és a II. r. vádlottak mindketten már többször is összeütközésbe kerültek a törvénnyel, ami önmagában kizárja a törvényben írt követelményt, az érdemesség megállapíthatóságát. A Fővárosi Ítélőtábla ezért nem részesítette az előzetes mentesítés kedvezményében egyik vádlottat sem, még a munkavállalási lehetőségük megkönnyítése érdekében sem. A másodfokú bíróság a Fővárosi Bíróság 23.B.737/2009/38. számú ítéletét a Be. 372. §

(1)bekezdése alapján változtatta meg, és az ítélet egyéb törvényes rendelkezéseit a Be. 371. §

(1)bekezdése alapján hagyta helyben. A vádlottak enyhítésre irányuló fellebbezése eredményre vezetett, ezért a másodfokú bíróság úgy döntött, hogy az eljárás során felmerült bűnügyi költséget a Be. 381. §

(1)bekezdése alapján az állam viseli. A jogorvoslati jogosultság kizárása a Be. 386. §

(1)bekezdésén alapul. Budapest,

1. év november hó
2. napján Dr. Nehrer Péter s.k. a tanács elnöke Miszlayné dr. Lányi Éva s.k. Dr. Hrabovszki Zoltán s.k. előadó bíró bíró A Fővárosi Bíróság 23.B.737/2009/
3. számú ítélete I. r. és II. r. vádlottak tekintetében a Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.235/2010/
4. számú ítélete alapján a mai napon jogerőre emelkedett és fel nem függesztett részében végrehajthatóvá vált. Budapest,
5. év november hó
6. napján Dr. Nehrer Péter s.k. a tanács elnöke Kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző