Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság 1.Bf.17/2011/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Budapesten,
- év december hó
- napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő í t é l e t e t: A vesztegetés vétsége miatt I. r. vádlott és társa ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Bíróság 1.B.1322/2009/
- számú ítéletét I. r. és II. r. vádlottal szemben megváltoztatja. Az I. r. vádlott büntetését 240 (kettőszáznegyven) napi tétel - 2.200 (kettőezerkettőszáz) forint egy napi tétel összegű összesen 528.000 (ötszázhuszonnyolcezer) forint pénzbüntetésre; A II. r. vádlott büntetését 240 (kettőszáznegyven) napi tétel - 1.200 (ezerkettőszáz) forint egy napi tétel összegű - összesen 288.000 (kettőszáznyolcvannyolcezer) forint pénzbüntetésre enyhíti. A pénzbüntetést meg nem fizetése esetén mindkét vádlottnál napi tételenként kell egy napi fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre átváltoztatni. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s: A Fővárosi Bíróság 1.B.1322/2009/
- számú
- szeptember hó
- napján kelt ítéletével I. rendű és II. rendű vádlottat a Btk. 254.§
(1)bekezdése szerinti társtettesként elkövetett vesztegetés vétsége miatt személyenként 8 hónapi végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - fogházbüntetésre ítélte. Az első fokú ítélet ellen mindkét vádlott az ok megjelölése nélkül, a védő elsődlegesen felmentés, másodlagosan a kiszabott büntetés enyhítése végett fellebbezett. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.16/2011/
- számú átiratában az első fokú ítélet helybenhagyását indítványozta azzal, hogy a másodfokú bíróság korrigálja a rendelkező részben a büntetés betűvel kiírt tartamában ejtett leírási hibát. A Fővárosi Ítélőtábla nyilvános ülésén nem képviseltette magát. A vádlottak védője részletes írásbeli indokolásában a fellebbezését annyiban módosította, hogy elsődlegesen az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását, másodlagosan a vádlottak felmentését, végső esetben az ítélet megváltoztatásával enyhébb büntetés kiszabását, vagy a vádlottak előzetes mentesítésben részesítését indítványozta. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság a személyi bizonyítást nem teljes körűen folytatta le és a tanúk kihallgatása mellőzésének nem adta indokát. Szükségesnek tartotta helyszíni szemle lefolytatását, és a tanúk vallomásaiban mutatkozó ellentétek tisztázását. A II. rendű vádlott esetében hiányolta a vagyoni előny felajánlására vonatkozó bizonyítékokat, és kifogásolta a jövedéki visszaéléssel kapcsolatos büntető ügy iratai beszerzésének elmaradását. Az ítélőtábla nyilvános ülésén fellebbezésének írásban igen részletesen kifejtett indokait tartotta fenn azzal kiegészítve, hogy a vádlottak a terhükre rótt vesztegetés csekélyebb súlyú vétségi alakzatát valósították meg. A vádlottak a nyilvános ülésen szabályszerű idézés ellenére nem jelentek meg, de a Be.
- §. /3/ bekezdése alapján a nyilvános ülés távollétükben is megtartható volt. A védelmi fellebbezés a büntetés enyhítése vonatkozásában alapos volt. A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet és a megelőző eljárást teljes körben a Be.
- §
(1)bekezdése szerint felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok maradéktalan megtartása mellett lefolytatott bizonyítási eljárásban az ügyfelderítési kötelezettségét teljesítette, a rendelkezésre álló bizonyítékokat beszerezte, felsorolta, értékelési körébe vonta és a mérlegeléssel megállapított tényállást az ésszerű gondolkodás szabályai szerint megindokolta. A történeti tényállás megállapításához kapcsolódó indokok teljes körűek, azonban a bizonyítási indítványok elutasításának okaival adós maradt az elsőfokú bíróság, ezért ebben a körben a védelmi kifogás alapos, de az ügy érdemi elbírálásában nem releváns. A Fővárosi Bíróság a vádlottak tagadásával szemben az
- számú tanú vallomására alapította a tényállást, amelyet alátámasztott a haladéktalanul megtett telefonos bejelentése felettesének, a ...Intézet parancsnokának tett írásbeli jelentése, szülei vallomása, akik a helyszínen voltak és elsőként értesültek a lányukat ért vesztegetési ajánlatról, valamint a
- számú tanú a bormintákat az intézetbe szállító, majd az átvevő
- számú tanút hazafuvarozó tanú vallomása. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat egyenként és összhatásában is helyesen értékelte, az
- számú tanú szavahihetőségéhez nem fért kétség. A tanú a vádlottaktól elhangzott és a minták kicserélésére irányuló, ennek vállalását jelentős összeggel honoráló vesztegetési ajánlatáról következetesen számolt be. Vallomása nem hagyott kétséget afelől, hogy mindkét vádlott szándékegységben volt, mind a cserére irányuló kijelentés, mind a nekik nem számító pénzösszeg ajánlata során. Azt is elmondta a tanú, hogy a vádlottak tájékoztatása szerint a kollégájuk követte a szállító pénzügyőrt, azt pedig a tanú utóbb tudta meg, hogy egy szomszédtól kérdezték meg a szőke, kutyás nő nevét, ezért tudták másnap név szerint keresni és a megfelelő helyre felcsengetni. Utóbbi körülményt alátámasztja az is, hogy az
- számú tanú vallomásából kitűnően édesanyja neve napjának ünneplése miatt ment a szülei lakására és tartózkodott ott a tényállásbeli napon. A
- számú tanú azt is vallotta, hogy a lánya nagyon értetlenül fogadta a vesztegetési ajánlatot. A bizonyítékok helyes értékelésével és mérlegelésével az elsőfokú bíróság hibamentes, hiánytalan és a másodfokú felülbírálat során is irányadó tényállást állapított meg, és ezért nem volt szükséges további bizonyítás lefolytatása sem. A vád tárgyává tett bűncselekmény elbírálásakor nem bír jelentőséggel, hogy ki és miként követte az
- számú tanút, kitől tudta meg a nevét. Lényegtelen, hogy az intézet bejárata hogyan néz ki, mi látható kívülről és mit vall a portás, továbbá mit mondott el a telefonban a tanú, mivel azt utóbb írásban is rögzítette. A vád elbírálásához szükséges körben a bizonyítás teljes volt, és a vádlottak elkövetési magatartása pontosan felderítést nyert. Az elsőfokú bíróság a megalapozott tényállásból okszerűen vont következtetést a vádlottak bűnösségére, törvényes a bűncselekmény jogi minősítése, és nem tévedett a társtettesi magatartás megállapításakor sem, mivel az irányadó és helyes tényállásból ez a jogi következtetés vonható le. Helytálló a Fővárosi Bíróság Btk.
- §-ára való hivatkozása, a bűncselekmény elbírálása során az elkövetéskor hatályos anyagi jogi szabályokat kell alkalmazni, mivel az irányadó és enyhébb is a jelenlegi szabályozáshoz képest. Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása során irányadó enyhítő és súlyosító tényezőket helyesen feltárta és felsorolta, azt a vádlottak büntetlen előéletével kell kiegészíteni és azzal, hogy az első fokú ítélet kihirdetése óta további egy évet meghaladó időmúlás következett be. Ezek a körülmények további enyhítő tényezőként jelentkeznek mindkét vádlott büntetés kiszabása kapcsán. Az ítélőtábla álláspontja szerint a 2 év szabadságvesztésig terjedően kiszabható büntetési tétellel fenyegetett vétség esetében a büntetés kiszabási tényezők együttes értékelése alapján eltúlzottan súlyos büntetés a szabadságvesztés. Ezért egyetértve a védelmi indítvánnyal a Btk. 87.§
(2)bekezdés alkalmazásával az ítélőtábla pénzbüntetést szabott ki. A pénzbüntetés napi tételei számát a vádlottak személyi, és az elkövetett bűncselekmény társadalmi veszélyességéhez igazította, és figyelemmel volt arra is, hogy a pénzbüntetés kiszabását csak az enyhítő szakasz alkalmazása tette lehetővé. Az egy napi tétel összegét a vádlottak jövedelmi, vagyoni viszonyaihoz igazította, a cég tulajdonosáét magasabb, az ügyvezetőét alacsonyabb összegben állapítva meg. Az így kiszabott pénzbüntetést meg nem fizetése esetére a rendelkező részben foglaltak szerint határozott. (Btk. 51,
- §) A másodfokú bíróság által kiszabott büntetés tettarányos és alkalmas a büntetési célok megfelelő biztosítására. A másodfokú bíróság is észlelte, hogy az első fokú ítélet rendelkező része elírást tartalmaz, azonban az ügyészi indítvánnyal szemben azért nem korrigálta, mert az iratok között megtalálható az elsőfokú bíróság
- alszámú,
- november
- napján kelt kijavító végzése, amely az elírást
- december 7-én jogerős végzésével helyesbítette. Ezzel kapcsolatban felhívja a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság figyelmét, hogy a nem jogerős ügydöntő határozat meghozatalát követően a másodfokú bíróság bírálhatja csak felül az ítéletet, kijavító végzés erről nem hozható. Amennyiben a másodfokú felülbírálatot követően is maradt volna elírás az ítéletben, a tekintetben lett volna csak helye kijavító végzésnek. A fent részletesen kifejtettekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla a Fővárosi Bíróság ítéletét a büntetést kiszabó részében a Be.
- § szerint megváltoztatta, míg egyéb törvényes rendelkezéseit a Be.
- § alapján helybenhagyta. Az ítélet ellen a fellebbezés további lehetőségét a Be.
- § kizárja. Budapest,
- év december hó
- napján . Rédei Géza s.k. a tanács elnöke Dr. Mató Ágnes s.k. előadó bíró Dr. Bartkó Levente s.k. bíró A Fővárosi Bíróság 1.B.1322/2009/
- számú ítélete a Fővárosi Bíróság 1.Bf.17/2011/
- számú ítéletében foglalt változás mellett jogerős és végrehajtható. Budapest,
- december hó
- napján Dr. Rédei Géza s.k. A tanács elnöke Kiadmány hiteléül: tisztviselő