Pfv.III.21.487/2010/5.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a személyesen eljárt felperesnek az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala Jogi Képviseleti Főosztály által képviselt I.r. és II.r. alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság előtt 5.P.21.618/
- szám alatt megindított és másodfokon a Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.884/2009/
- számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes által
- sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán a
- május
- napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy térítsen meg az államnak külön felhívásra 12.100 (Tizenkettőezer-egyszáz) forint felülvizsgálati illetéket. I n d o k o l á s A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a P. Kft-ben fennálló üzletrészek átruházásával kapcsolatban több - utóbb vitatottá vált - szerződés, jognyilatkozat keletkezett, ezek közé tartoztak azok a megállapodások, amellyel a Ps. Kft., majd B.M. kívánt megszerezni egy 29.100.000 forint névértékű üzletrészt. Erre az üzletrészre B.M. és a felperes
- március 29-én ajándékozási szerződést kötöttek, majd B.M.
- május 8-án a II.r. alperes bíróságon a felperessel szemben előterjesztett szóbeli keresetének azonnali tárgyalását kérte és a peres felek egyezséget kötöttek, amelyben egybehangzóan elismerték, hogy B.M. jogelődje a 29.100.000 forint névértékű üzletrész hányadot adásvétel jogcímén, B.M. pedig az üzletrészét adásvétel és ajándékozás jogcímén megszerezte. B.M. tulajdona
- október
- és
- március
- között háborítatlanul fennállt, majd az üzletrészt a felperes szerezte meg a
- március 29-i ajándékozási szerződéssel. A II.r. alperes az egyezséget
- május 8-án a végzésével (6.P.22.115/2007/1.) jóváhagyta és megállapította, hogy a végzés jogerős. A T. és a P. Vagyonkezelő Kft-nek a végzés elleni fellebbezése folytán eljárt I.r. alperes bíróság a végzésével az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és a jóváhagyást megtagadta. A másodfokú végzés indokolása szerint a jóváhagyott egyezség a P. Kft-n belüli tulajdonosi összetételt érintette, ezért szükséges az érintett üzletrész tagnyilvántartás szerinti korábbi és jelenlegi tulajdonosainak a perbenállása, enélkül az egyezség nem hagyható jóvá. A fellebbező gazdasági társaságoknak a fellebbezésre a Pp.
- §-ának
(1)bekezdése alapján joga volt, kötelezni kellett azonban őket arra, hogy a lerótt 5.000 forint fellebbezési illetéken felül leletezés terhével fizessék meg a pertárgy értékéhez igazodó fellebbezési illetéket. A másodfokú végzés ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság a végzésével 2009. április 2-án hivatalból elutasította. Ebben a perben a felperes a keresetében a vagyoni és nem vagyoni kárai egyetemleges megfizetésére kérte az alperesek kötelezését a Ptk. 349. §-ának
(3)bekezdése, a Ptk.
- §-a és a Pp.
- §-a alapján. Másodlagos kereseti kérelme annak megállapítására irányult, hogy az I.r. alperes határozata ellentétes az EB hivatkozott döntéseivel, az Alkotmánnyal, a 9/
- (I.30.) AB határozattal és a Pp. több rendelkezésével; a II.r. alperes pedig az Alkotmánybíróság határozatával és a Pp. rendelkezéseivel ellentétesen a felperes perbeli jogait sértően járt el. A felperes szerint az I.r. alperes azért járt el jogellenesen, mert a nem jogosult által és hiányosan előterjesztett fellebbezést érdemben elbírálta és döntését meg sem indokolta, a II.r. alperes a felülvizsgálati kérelmet pedig csak kilenc hónap elteltével terjesztette fel a Legfelsőbb Bírósághoz. Az I.r. alperes végzése sérti a jogbiztonságot és sérült a felperesnek az ügyfél egyenlőséghez való joga is. A felperes kárként a perköltségben és a munka ráfordításban jelentkező vagyoni kárát és a jogbiztonságba vetett hite megrendülése és az ügyvédi tevékenysége elnehezülése miatti nem vagyoni kárát kívánta érvényesíteni. Az alperesek a kereset elutasítását kérték, annak jogalapját és a kártérítés mértékét is vitatták. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasító ítélete indokolásában azt állapította meg, hogy a felperes nem bizonyította a jogellenes magatartást, a kárt és az okozati összefüggést. A felperes által állított jogsértés megvalósulásának elfogadása esetén sem állapítható meg, hogy a személyiségi jogai csorbultak volna, illetőleg indokolt lenne a Ptk.
- §-a
(1)bekezdésének e) pontja szerinti szankció alkalmazása. Az elsőfokú bíróság megállapította továbbá, hogy a felülvizsgálati kérelem felterjesztésénél indokolatlan késedelem nem volt, az I.r. alperes a végzését kellően megindokolta és a fellebbezésre jogosultak meghatározásával kapcsolatban sincs olyan hiba, amely a kártérítési felelősséget megalapozza. A Pp. 2. §-ának
(1)bekezdése alapján a tisztességes eljáráshoz való jog sérelme nem áll fenn, a felperes alapvető eljárási jogai nem sérültek és a Pp.
- §-ában írt valamennyi feltétel hiánya miatt a megállapítás iránti kereset is alaptalan. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A fellebbezésre tekintettel egyrészt arra utalt, hogy a felperes a vagyoni kárigény alaptalanságát alátámasztó okfejtést nem sérelmezte. A nem vagyoni kárigény tekintetében pedig azt emelte ki, hogy egy korábban hozott és sérelmezett döntés jogellenességét a kártérítési per bírósága nem állapíthatja meg. A másodfokú bíróság szerint az Európai Bíróság gyakorlatára hivatkozás téves és a felperes nem jelölt meg olyan közösségi normát, amely magánszemélyek számára kíván biztosítani jogot és amelyet a magyar jog megsértene. A jogerősítési záradék nem tekinthető olyan végzésnek, amelyhez a bíróság kötve lenne, ezért a II.r. alperes intézkedhetett az anyagi jogi érdekeltek fellebbezésének felterjesztéséről. A felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amely szerint a jogerős ítélet jogszabálysértő és megalapozatlan. A másodfokú bíróság hat hónap alatt nem tett eleget az 1/
- (VI.24.) PK véleményben foglalt kötelezettségének, ezért a Legfelsőbb Bíróságnak a Pp.
- §-ának
(2)bekezdése szerinti döntést kell meghoznia. A felperes a fellebbezésében foglaltak fenntartása mellett kiemelte, hogy a jogerős ítéleti hatályú végzés ellen fellebbezés benyújtására nincs lehetőség. A jogerős döntés indokolása téves abban a kérdésben, hogy a korábbi döntés jogellenessége nem állapítható meg, mert a gyakorlat csak arra irányul, hogy a kártérítési per nem használható fel az alapügybeli határozat újratárgyalására. Nem tudni azt sem, hogy a másodfokú ítélet melyik határozat jogerejéről szól, az adott esetben nincs olyan jogerős végzés, amelynek a jogellenessége érdemben ne lenne vizsgálható. A kereset egyébként nem is egy jogerős ítéletre, hanem egy másodfokú - az elsőfokú végzést hatályon kívül helyező végzésre hivatkozott. A bíróságok nem vizsgálták, hogy a jogerős döntés megváltoztatása a magyar jogrendszerbe ütközik-e. A 9/1992. (I.30.) AB határozat és a Pp. 228. §-a értelmében az I.r. alperes fellebbezési eljárásban az ítéleti hatályú jogerős végzést nem változtathatta volna meg. A felperes szerint az is vitatható, hogy lehet-e egy jogerő megsértésével létrejött döntés jogerejéről beszélni. A jogerős ítélet indokolásával szemben a II.r. alperes nem vonta vissza a jogerősítési záradékot, amely egyébként kijavítási eljárásban sem törölhető, kiterjed rá a Pp. 227. §-ának
(1)bekezdése szerinti változtatási tilalom. Kijavító végzés nem is volt, a jogerősítés pedig nem választható el a végzéstől és a jogerőnek mindenkivel szemben hatályosulnia kell. A felperes hivatkozott arra, hogy az Alkotmánybíróság és az Európai Bíróság határozatainak kötelező szabályaival szemben minden jogértelmezés jogsértő. A másodfokú bíróság a mérlegelésen alapuló jogalkalmazást és a minden bíró számára kötelező jogalkalmazást keverte. A felülvizsgálati kérelem szerint a II.r. alperes megsértette a Pp.
- §-át, amikor nem utasította el a fellebbezéseket figyelembe véve a hiányos fellebbezési illetéket is. Az alperesek a felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályban tartását kérték és bejelentették, hogy perköltség iránti igényük nincs. A felperes előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelmét a Legfelsőbb Bíróság a végzésével elutasította. A Pp.
- §-ának
(2)bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból jogszabálysértő-e. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A felperes a keresetében a bírói jogkörben okozott vagyoni és nem vagyoni kárai megtérítését igényelte, kárigényének elbírálására a Ptk. 349. §-ának
(3)bekezdése alapján alkalmazandó
(1)bekezdése és a Ptk. 339. §-ának
(1)bekezdése az irányadó. A vagyoni kártérítést elutasító döntés elsőfokon jogerőre emelkedett, a vagyoni kárigény alaptalanságát megállapító elsőfokú ítéleti okfejtést ugyanis a felperes a fellebbezési eljárásban nem támadta, ebből következően a vagyoni kárigényt elbíráló döntés a felülvizsgálati eljárásban sem támadható [Pp. 271. §
(1)bekezdés a) pont]. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a nem vagyoni kárigény elutasítását alaptalanul kifogásolta. Hivatkozott az 1/
- (VI.24.) PK vélemény figyelmen kívül hagyására, amely azonban a Polgári perrendtartás tájékoztatási kötelezettségre vonatkozó szabályainak alkalmazásával kapcsolatos egyes kérdésekről szól és nem érthető, hogy hogyan kapcsolódik ehhez a felperes kifogása a másodfokú eljárással szemben, ugyanakkor a PK vélemény a bíróságra nem kötelező, így az attól való eltérés önmagában jogsértő nem lehet. A felülvizsgálati kérelem jogerős ítéleti hatályú végzést említ, amely ellen nincs helye fellebbezésnek, az adott esetben azonban nem az egyezséget jóváhagyó végzésnek van ítéleti hatálya, hanem a bíróság által jóváhagyott egyezségnek [Pp.
- §
(4)bekezdés]. Az egyezséget jóváhagyó végzés ellen fellebbezés előterjeszthető. Más kérdés az, hogy a határozat ellen ki élhet fellebbezéssel és az, hogy a fellebbezési határidő lejártát követően fellebbezés nem terjeszthető elő. A felperes azt tartja lényegesnek, hogy volt olyan jogerős végzés, amelyet már senki nem támadhatott volna fellebbezéssel és keresete alapján végső soron arra hivatkozott: az a jogsértő, hogy a jogerős végzést fellebbezés miatt megváltoztatták. A felülvizsgálati kérelem arra helyesen utal, hogy a bírói gyakorlat szerint a bíróság kártérítési felelősségének megállapítására irányuló per nem használható fel az alapügybeli határozat újra tárgyalására. A kártérítési per ugyanis nem jelenthet új jogorvoslati fórumot a kedvezőtlen döntést tartalmazó jogerős ítélet felülvizsgálatára. A jogerős határozatba foglalt döntés az előzményi per alperese és felperese közötti jogvitára vonatkozik, a véglegesen elbírált vita pedig a bírói jogkörben okozott kár megtérítése iránt indult per tárgyává nem tehető, ez azonban nem zárja ki a bírói jogkörben okozott kár megtérítése iránti igényt abban az esetben, ha voltak olyan anyagi és eljárásjogi jogszabálysértések, amelyek okozati összefüggésben állnak a felperes állított és bizonyított károsodásaival. E körben a felperes tévesen hivatkozott arra, hogy a fellebbezések felterjesztése és érdemi elbírálása olyan jogszabálysértésekkel történt, amelyek a kártérítési felelősség megállapítására alapot adnak. A 9/1992. (I.30.) AB határozat szerint a törvénysértő vagy megalapozatlan határozatok orvoslása a fellebbviteli és a perújítási rendszeren belül is megoldható, az Alkotmány 57. §-ának
(5)bekezdése szerinti jogorvoslathoz való jog követelményét az egyfokú fellebbezési rendszer kielégíti. A Pp. 233. §-ának
(1)bekezdése szerint az elsőfokú bíróság határozata ellen - amennyiben a törvény ki nem zárja - fellebbezésnek van helye. Fellebbezéssel élhet a fél, a beavatkozó, végül az, akire a határozat rendelkezést tartalmaz, a rendelkezés reá vonatkozó része ellen. A 696/D/
- számú AB határozat indokolása szerint a Pp-nek ez a rendelkezése nem alkotmánysértő, a jogorvoslathoz való jog nem korlátlan, a törvényben meghatározottak szerint lehet jogorvoslattal élni, azaz a félnek alanyi joggal kell rendelkeznie a jogorvoslati jog gyakorlásához. A kereset alapján a bíróságnak abban kellett állást foglalnia, hogy az egyezséget jóváhagyó végzés ellen benyújtott fellebbezések tekintetében a bíróság jól értelmezte és alkalmazta-e a Pp.
- §-ának
(1)bekezdésében foglaltakat, amelyből az következik, hogy a végzést nem csak a felperes és az egyezséget kötő másik fél fellebbezhette meg. E garanciális jogvédelmi szabály tehát olyan személy számára is fellebbezési jogot enged, aki a perben nem szerepel, de van a rendelkezésnek reá vonatkozó része. Az I.r. alperes az elsőfokú bíróság végzését megváltoztató és a jóváhagyást megtagadó végzése indokolásában részletesen kifejtette, hogy a fellebbező társaságoknak miért volt fellebbezési joga. Helyesen állapította meg, hogy a jóváhagyott egyezség a P. Kft-n belüli tulajdonosi összetételt - ebből következően a fellebbező társaságokat is - érinti, ez pedig a fellebbezési jog gyakorlására is alapot teremt. A fellebbezések felterjesztése és érdemi elbírálása mindezekre tekintettel nem jogszabálysértő. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerősítési záradékra és visszavonásának hiányára is hivatkozott. A jogerősítési záradék deklaráló pervezető végzés, nem terjed ki rá a Pp. 227. §-ának
(1)bekezdésében szabályozott tilalom, és nem annak volt jelentősége, hogy e tekintetben a bíróság kijavító végzést hozott-e, hanem annak, hogy a fellebbező társaságoknak a fellebbezés benyújtására volt-e joguk és a fellebbezés érdemi elbírálására sor került-e. A felperes a felülvizsgálati kérelmében kifogásolta azt is, hogy a bíróság a hiányos fellebbezési illeték ellenére nem alkalmazta a Pp.
- §-ában foglaltakat. E körben a Legfelsőbb Bíróság utal arra, hogy az illeték lerovására köteles fél valójában nem az ellenfelével, hanem az állammal áll jogviszonyban és nincs szó arról, hogy az esélyegyenlőséget sértő módon bírálták el a fellebbezéseket. A fellebbező társaságok róttak le fellebbezési illetéket, azonban a másodfokú bíróság a végzése meghozatalakor észlelte az illeték lerovás hiányosságát és ennek megfelelően leletezés terhével kötelezte a fellebbező feleket a hiányzó fellebbezési illeték lerovására. A Pp.
- §-ának alkalmazására akkor van lehetőség, ha a fellebbező fél a jogorvoslati illeték lerovását felhívás ellenére mulasztotta el. Ilyen felhívás hiányában az illetékekről szóló
- évi XCIII. törvény
- §-ának
(2)bekezdése rendelkezik a meg nem fizetett illeték lerovásáról, illetőleg behajtásáról abban az esetben, ha a beadványt a hiányos illeték ellenére nem utasították el. A fellebbező tehát a fellebbezési illetéket mindenképpen a jogszabály által előírt mértékben lerója, e körben tehát az esélyegyenlőség sérelme, illetőleg a felperes sérelmére hátrány okozása nem állapítható meg. A kifejtettekre tekintettel a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okok miatt nem jogszabálysértő, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Az alperesnek a felülvizsgálati eljárásban perköltség iránti igénye nem volt, ezért erről rendelkezni nem kellett, a le nem rótt felülvizsgálati illetéket pedig a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §-ának
(1)bekezdése és a
- §-a alapján az állam viseli. Budapest,
- május
- Dr. Havasi Péter s.k. a tanács elnöke, Dr. Udvary Katalin s.k. előadó bíró Dr. Besenyeiné dr. Varga Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő HM