Pfv.III.21.607/2010/9.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr.Sárközi István ügyvéd által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Pesti Központi Kerületi Bíróságnál 21.P.89.453/
- szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Bíróság 56.Pf.638.241/2009/
- számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes részéről
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a
- május
- napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 41.990 (Negyvenegyezer-kilencszázkilencven) forint felülvizsgálati eljárási költséget, míg a felülvizsgálati illetéket az állam viseli. I n d o k o l á s A felperes édesapja
- január 5-én, az alperes mentővel történő kórházba szállítása során meghalt. A felperes
- április 13-án kapta meg a boncjegyzőkönyvet,
- április 13-án nyújtotta be a hozzátartozói kárigényét tartalmazó keresetlevelet a bírósághoz, és a nem vagyoni kártérítési követelését a perben 100 millió forintra felemelte. Arra hivatkozott, hogy az apja halálával összefüggésben kialakult pszichés állapota miatt nem tudta korábban érvényesíteni a követelését. Az alperes a kereset elutasítását kérte, elévülésre hivatkozott. Az elsőfokú ítélet a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a felperesnél nem alakult ki olyan pszichés állapot, amely képtelenné tette őt arra, hogy a kártérítési igényét az elévülési időn belül érvényesítse, ezért a felperes követelése elévült. A felperes nem bizonyította, hogy menthető okból nem tudta korábban érvényesíteni a követelését. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Az ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg a szakértői vélemény alapján, hogy a felperesnél nem alakult ki olyan pszichés állapot, amely képtelenné tette őt arra, hogy a kártérítési igényét az elévülési időn belül érvényesítse. Az elévülés nyugvására nem került sor, a Ptk.
- §-ának
(2)bekezdésében írt feltételek nem álltak fenn, ezért nem volt jelentősége annak, hogy a felperes a boncjegyzőkönyvet mikor kapta kézhez. A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak a hatályon kívül helyezését, és a bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Álláspontja szerint a bíróságok jogszabálysértően jártak el, amikor nem alkalmazták a Ptk. 326. §-ának
(2)bekezdését, mert állapota miatt a követelését menthető okból nem tudta érvényesíteni és az akadály megszűnésétől számított egy éven belül a követelését érvényesítette. A férjével történt megismerkedését követően,
- év elején a házastársa ráhatására kérte meg az alperestől az esetlapot, amiből tudomást szerzett arról, hogy a beteg újraélesztéséről - mert halálos betegség végstádiumában lévőnek tartották eltekintettek. Ennek ismeretében kérte ki a boncjegyzőkönyvet, azt
- április 13-án kapta meg, és abból jutott a tudomására, hogy az alperes által készített esetlapon a döntést alátámasztó orvosi adatok nem szerepelnek. Eddig az időpontig abban a hiszemben volt, hogy az alperes minden tőle telhetőt megtett az apja életének megmentéséért. Állította, hogy a pszichés állapota miatt - intenzív kapcsolatot tart fenn halott édesapjával - és csak a férje hatására került olyan állapotba, hogy jogos követelését érvényesítse. Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében hatályában való fenntartását kérte. a jogerős ítélet A Pp.
- §-ának
(2)bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból jogszabálysértő-e. A felperes hozzátartozói kárigényt érvényesített, mert állítása szerint az apját az alperes mulasztása miatt veszítette el. A kár megtérítése iránti igény elbírálására a Ptk. 339. §-ának
(1)bekezdése az irányadó. Miután a perben az alperes elévülésre hivatkozott, a bíróságnak elsődlegesen ebben a kérdésben kellett állást foglalnia. A felperes károsodása
- január 5-én, az apja halálával következett be, és az elévülés is ekkor kezdődött. A kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes (Ptk.
- §), ebből következően az elévülés ekkor kezdődött [Ptk.
- §
(1)bekezdés], a felperes pedig az öt éves elévülési határidőn túl [Ptk. 324. §
(1)bekezdés] elkésetten,
- évben terjesztette elő a kártérítési igényét. Miután az elévült követelést bírósági úton érvényesíteni nem lehet [Ptk.
- §
(1)bekezdés] a bíróság jogerős ítéletében helytállóan utasította el a felperes keresetét. Az elévülés kezdete olyan objektív tény, amely a károsodás bekövetkeztével indul, a károsult szubjektív tudatától, vagy ismereteitől függetlenül. A felperes a perben arra hivatkozott, hogy az apja halála miatt olyan állapotba került, amely miatt nem volt képes a halál körülményeit megismerni és a követelését érvényesíteni. Előadása szerint miután
- április 13-án megkapta a boncolási jegyzőkönyvet, állapota miatt még akkor sem volt az igényérvényesítéshez megfelelő állapotban. A felperes a keresetét
- április 13-án nyújtotta be, de a felperes előadásából az is megállapítható, hogy már
- évben ismerte az alperes iratait és ennél is korábban szerzett ismeretet már - 1995-ben - az alperes beszállításkori tevékenységéről. Az állított jogellenes károkozás mibenlétének később, az adott esetben
- április 13-i megismerése nem jelentheti az 1995-ben bekövetkezett károsodás esetén az igényérvényesítés, a kártérítési követelés addigi nyugvását. Az elévülés akkor nyugszik, ha a követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni. Az adott esetben az elévülés nyugvását azért nem lehet megállapítani, mert a felperes számára a haláleset után, az erre vonatkozó körülmények tisztázására, megismerésére minden fizikai és objektív lehetőség ténylegesen biztosított volt, és nem volt akadályt jelentő menthető ok a felperesnél sem. A felperes lelki állapota bár nem vitásan megviselte apja halála -, de nem volt olyan, amely kizárta volna az igényérvényesítést, akadályozta volna az apja halála körülményeinek a megismerését. A követelés érvényesítése pedig nem feltétlenül bírósági igényérvényesítést jelent. A beteg halálával kapcsolatos iratok korábbi megismerésének nem volt akadálya, ezekhez a felperes korábban is hozzájuthatott volna. A felperes nem tevése, érdeklődésének, utánajárásának elmaradása egyúttal azzal járt, hogy az elévülés ideje a halál idejétől kezdődően folyt, majd öt év után az elévülés be is következett, ami a bíróság előtti igény érvényesítését már kizárja [Ptk.
- §
(1)bekezdés]. A jogerős ítélet indokolásában ezért a bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperes követelése elévült. Amennyiben elfogadható lenne a felperes álláspontja, hogy a követelés nyugvása
- április 13-ig megállapítható, ettől az időtől az elévülés nyilvánvalóan nem kezdődhetett el. Amennyiben azonban abból indulnánk ki, hogy a felperes a követelését menthető okból nem tudta érvényesíteni a követelését a boncjegyzőkönyv kézhezvételéig, az az elévülés nyugvását eredményezte volna. A Ptk.
- §-ának
(2)bekezdése alapján a követelés akkor is érvényesíthető az akadály megszűnésétől egy éven belül, ha az elévülési idő már eltelt. A perindítás ebben az esetben is egy éven túli. Ennél a határidőnél sem az elévülés nyugvása, sem megszakadása nem következhet be, így annak sem lenne jelentősége, ha ez alatt az idő alatt a felperes pszichés állapota nem tette volna lehetővé a perlést; a szakértői vélemény alapján azonban az megállapítható, hogy ebben az időben sem volt a felperes olyan állapotban, amely az igény érvényesítésére alkalmatlanná tette. Mindezekre tekintettel elévülés miatt a keresetet elutasító jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okok miatt nem jogszabálysértő, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felperest a Pp. 270. §-ának
(1)bekezdése szerint alkalmazott Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése alapján kötelezte az alperes felülvizsgálati eljárási költségének a megfizetésére, míg a felperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt felülvizsgálati illetéket a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13. §-ának
(1)bekezdése és
- §-a alapján az állam viseli. Budapest,
- május
- Dr. Havasi Péter s.k. a tanács elnöke, Dr. Almásy Mária s.k. előadó bíró, Dr. Besenyeiné dr. Varga Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő HM