Gf. IV. 30.504/2011/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Nagy József Ügyvédi Iroda (címe; ügyintéző: Dr. Herczeg Roland ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, a Dr. Bákonyi László ügyvéd (címe) által képviselt alperes neve (alperes címe, Cg., adószáma) alperes ellen, nemzetközi fuvardíj megfizetése iránt indított perében, a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság
- április 20-án meghozott 5.G.40.203/2009/
- számú ítélete ellen, a felperes részéről
- sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban, az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő ítéletet: A Debreceni Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 10 000 (Tízezer) Ft másodfokú perköltséget. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: Az elsőfokú bíróság a
- sorszámon meghozott ítéletében a felperes keresetét elutasította és a felperest arra kötelezte, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 10 000 Ft perköltséget. Az ítéletben megállapított tényállás szerint az alperes
- április 18-án megbízta a felperest, hogy a .... jelű tulajdonát képező fröccsöntő szerszámgépet ...ből a ....i ...be szállítsa. A fuvarozást a felperes megbízásából a lengyel CÉG ELNEVEZÉSE nevű cég végezte. A fuvarozás során az alperes szerszámgépe - annak helytelen rögzítése miatt - a szállítást végző gépjárműről leesett és megsérült.
- április 30-án az alperes írásbeli felszólamlást küldött a felperesnek, amelyben bejelentette, hogy a szerszámgép megsérülése miatt 6600 Euro kár érte. Az alperes a kártérítési igényét a felperes biztosítójának, valamint a felperestől kapott tájékoztatás alapján a fuvarozást végző lengyel cég biztosítójának is bejelentette. Az alperes a sérült szerszámgépet a helyszínen teljes körűen nem tudta megjavítani, ezért azt visszaszállíttatta ....be, ahol a javítási munkát átlagosan 2 fő munkavállalója mintegy 60 óra időtartamban végezte el. A szerszámgép helyszíni javításával, annak ....be, illetve onnan ismételten ...ba történő szállításával, valamint a debreceni javítással összefüggésben az alperesnek összesen 931 119 Ft kára merült fel, amelyből a fuvarozást végző lengyel cég biztosítója
- november 18-án 1500 Euro-t (akkori árfolyamon számolva 405 045 Ft-ot) az alperesnek megtérített. A bejelentett kárigény ezt meghaladó részének elutasítását a lengyel biztosítótársaság azzal indokolta, hogy annak felmerülését a hozzá benyújtott okiratok kellően nem igazolták.
- júniusában a peres felek között egy újabb fuvarozási szerződés jött létre, amelynek keretében a felperes az alperes megbízásából a perbeli szerszámgépet ...ből ismét a lengyelországi ....be fuvarozta. A fuvarozással felmerült 128 828 Ft összegű fuvardíjat az alperes a felperesnek nem fizette meg. A felperes a jelen perben előterjesztett keresetében a
- júniusában végzett fuvarozás ellenértékének, 128 828 Ft fuvardíjnak és késedelmi kamatainak megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Az alperes a felperes keresetének elutasítását kérte. Azt nem vitatta, hogy a számára
- júniusában végzett fuvarozás kapcsán a felperesnek 128 828 Ft fuvardíj-követelése áll fenn vele szemben. A nem vitatott követelésébe azonban beszámítani kérte a
- április 18-i fuvarozás során megsérült szerszámgép javításával összefüggésben felmerült kárának, a lengyel biztosító által megtérített 1500 Euro-n felüli részét, amelynek összegét 644 403 Ft-ban jelölte meg. A felperes az alperes beszámítási kifogásában megjelölt kártérítési igény elutasítását kérte. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy az igény elévült. Emellett a felperes vitatta az alperes kártérítési igényének összegét is, továbbá állította, hogy a kárigényének a lengyel biztosítónál történt érvényesítése során az alperes nem a tőle elvárható módon, hanyagul járt el és a biztosító emiatt utasította el a kára részbeni megtérítését. A Ptk. 340.§
(1)és
(2)bekezdésében foglaltakra tekintettel pedig az alperes a saját hanyagsága miatt meg nem térült - állított - kára megtérítését tőle jogszerűen nem követelheti. Az elsőfokú bíróság az alperes beszámítási kifogását 526 074 Ft erejéig megalapozottnak találta, amelyre tekintettel a felperes 128 828 Ft összegben előterjesztett keresetét elutasította. Megállapította, hogy a felek között
- április 18-án nemzetközi fuvarozási szerződés jött létre, amelyre „A Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről szóló, Genfben, az
- évi május hó
- napján kelt Egyezmény (CMR.) kihirdetéséről szóló"
- évi
- tvr. szabályait kellett alkalmazni. Az elsőfokú bíróság a felperes elévülési kifogását alaptalannak találta, amely döntését azzal indokolta, hogy az eljárás során meghallgatott G.ZS. tanúvallomása, valamint a felperes szervezeti képviselőjének a
- április 21-én tartott tárgyaláson tett elismerő nyilatkozata alapján tényként lehetett megállapítani, hogy az alperes a CMR.
- cikkének
- pontja szerinti írásbeli felszólamlását
- április 30-án megküldte a felperes számára. Annak következtében pedig, hogy a felperes az eljárás során nem bizonyította - nem is állította -, hogy ő az alperes felszólamlását írásban elutasította volna, az alperes kártérítési igénye figyelemmel a CMR.
- cikkének
- pontjában foglaltakra - nem évült el. Ezért az elsőfokú bíróság az alperes kártérítési igényét érdemben vizsgálta. Annak során pedig megállapította, hogy a csatolt okiratok, valamint az eljárás során kihallgatott GY.J., N.CS. és V.M. tanúk vallomásai alapján az alperes kártérítési igényéből 931 119 Ft-ot lehetett bizonyítottnak elfogadni, amelyből - a lengyel biztosító teljesítése folytán - 405 045 Ft térült meg. Az alperes meg nem térült kárát tehát az elsőfokú bíróság 526 074 Ft-ban állapította meg, amelyet a Ptk. 296.§
(1)bekezdése alapján az alperes a felperes követelésébe jogszerűen beszámíthatott. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben a sérelmezett határozat megváltoztatását és az alperesnek a keresete szerint történő marasztalását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a rendelkezésére állt bizonyítékok téves értékelése alapján állapította meg, hogy az alperes 2008. április 30-án írásbeli felszólamlást küldött számára, amelyre tekintettel az alperes kártérítési igénye nem évült el. Ezzel összefüggésben fenntartotta azt az állítását, hogy a 2008. április 30-án az alperestől kapott levélben az alperes nem őt szólította fel a kára megtérítésére, hanem csupán megküldte részére (tájékoztatásul) a biztosítójának címzett levelének egy példányát. A felperes a fellebbezésében is fenntartotta a kár összegével kapcsolatos, az elsőfokú eljárás során részletesen kifejtett állításait, valamint azt az állítását is, hogy az alperes a lengyelországi kárügyintézés során nem úgy járt el, ahogy az tőle elvárható lett volna, tehát nem tett meg minden tőle telhetőt a kárának a lengyel biztosító részéről történő megtérítése érdekében, amelynek következményeit - álláspontja szerint - nem háríthatja a felperesre. Ezzel összefüggésben utalt arra, hogy a szükséges okiratok benyújtására a lengyel biztosító felhívta az alperest, aki a felhívásnak nem tett eleget, annak ellenére, hogy a kártérítési igénnyel kapcsolatos minden okirat és információ az ő birtokában volt. Hivatkozott arra is, hogy az alperes a kárigény érvényesítése során a felperes segítségét nem igényelte, a kárügyintézésből őt teljes egészében kihagyta, ezért csak neki róható fel az, hogy a lengyel biztosító az állított kára egy részét nem térítette meg. Hivatkozott emellett a felperes arra is, hogy az alperes hanyag magatartása következtében abba a helyzetbe került, hogy a kárigénynek a terhére - esetlegesen - megállapított részét a saját alvállalkozójától, vagy annak biztosítójától elévülés következtében már nem követelheti, ezáltal az alperes hanyag magatartásának következményeit neki kellene viselnie. Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és a felperesnek a másodfokú perköltsége megfizetésére kötelezését kérte. Állította, hogy az elsőfokú bíróság T.T., G.ZS. és GY.J.tanúk vallomása, valamint az iratokhoz másolatban csatolt, 2008. április 30-án keltezett felszólító levél alapján megalapozottan és helyesen állapította meg, hogy az alperes 2008. április 30-án a felperes részére (
- is)küldött felszólamlást, amelyet a felperes írásban nem utasított el, ezáltal a kárigénye nem évült el. Állította, hogy a kára összegét az eljárás során kihallgatott tanúk vallomásai, valamint a csatolt okiratok kellően igazolták, amelyet a felperes a fellebbezésében alaptalanul kifogásolt. G.ZS. és GY.J. tanúk vallomásaira hivatkozással az alperes állította továbbá, hogy a felperes volt az, aki a fuvarozást végző lengyel cég, illetőleg annak biztosítója megnevezésén túl elzárkózott a kárigény érvényesítésében való együttműködéstől, amelyre tekintettel a felperes alaptalanul állította a fellebbezésében, hogy az alperes kihagyta őt a lengyelországi kárügyintézésből. Az alperes valótlannak állította a felperesnek azt a fellebbezési állítását is, hogy a kárrendezés során az alperes nem nyújtotta be a biztosító által kért dokumentumokat. Ezzel összefüggésben hivatkozott arra, hogy a lengyel biztosítónak az iratokhoz csatolt levelében nem számára, hanem a fuvarozást végző lengyel cég számára állapítottak meg kötelezettségeket. Állítása szerint azokat az iratokat, amelyeket tőle a lengyel cég kért, meg is küldte számára. Ezért a felperes alaptalanul állította, hogy az alperes nem tett eleget az őt terhelő kárenyhítési kötelezettségnek. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróságnak a felek között 2008. április 18-án létrejött szerződés jogi minősítésére vonatkozó megállapítását a felek a másodfokú eljárásban nem sérelmezték. Ezért az elsőfokú bíróságnak azt a megállapítását, amely szerint a felek 2008. április 18-án nemzetközi közúti árufuvarozási szerződést kötöttek egymással, a másodfokú bíróság is irányadónak tekintette, függetlenül attól, hogy a felek a 2008. április 18-i fuvarozásról kiállított fuvarlevelet, vagy egyéb, a szerződés létrejöttét igazoló okiratot az eljárás során nem csatoltak. A szerződés ekkénti minősítéséből kiindulva pedig a másodfokú bíróság a fellebbezés elbírálása során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésére állt bizonyítékok okszerű értékelésével és mérlegelésével, helyesen állapította meg, hogy az alperes a 2008. április 30-án keltezett írásbeli felszólamlását a felperes számára (
- is)megküldte, aki azt írásban nem utasította el, amelyre tekintettel a felszólamlásban megjelölt követelés elévülésére a felperes - figyelemmel a CMR. 32. cikkének 2. pontjában foglaltakra - a jelen eljárásban alaptalanul hivatkozott. Ugyancsak helyesen, a perben rendelkezésére állt bizonyítékok okszerű értékelésével állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a 2008. április 18-án történt fuvarozás során bekövetkezett káreseménnyel okozati összefüggésben az alperesnek a felperes perbeli követelését meghaladó összegű, még ki nem egyenlített kára keletkezett, amelyet az alperes a Ptk. 296.§
(1)bekezdése alapján jogszerűen beszámíthatott a felperes nem vitás összegű fuvardíj követelésébe. A felperes az elsőfokú bíróság ítéletének a felszólamlás tényére, valamint a kár összegszerűségére vonatkozó megállapításait lényegében a bizonyítékok nem megfelelő értékelésére, illetve téves mérlegelésére hivatkozással támadta. A következetesen érvényesülő bírósági gyakorlat szerint azonban a bizonyítás eredményének mérlegelésére vonatkozó szabályok megsértéséről csak akkor lehet szó, ha a bíróság által megállapított tényállás ellentétes az iratok tartalmával, illetőleg a bíróság a bizonyítékok egybevetése és összességükben való értékelése során okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmazó következtetésekre jut, vagy elmulasztja a bizonyítékok értékelésével összefüggő indokolási kötelezettségének teljesítését. A jelen esetben azonban az elsőfokú bíróság mind a felszólamlás tényét, mind a kár összegét illetően a tényállást a rendelkezésére állt bizonyítékok okszerű, ellentmondásoktól mentes értékelése és mérlegelése alapján, az indokolási kötelezettségét maradéktalanul betartva állapította meg és annak alapján helyesen jutott arra a következtetésre, hogy az alperes kártérítési igénye egyrészt nem évült el, másrészt annak még meg nem térült összege meghaladja a felperes fuvardíj iránti - nem vitatott - követelését. A bizonyítékok okszerű mérlegelése pedig a másodfokú bíróságot is kötötte, ezért az ítélőtábla az elsőfokú bíróság részéről helyesen értékelt bizonyítékokat a másodfokú eljárásban jogszerűen nem értékelhette át. (BH.2006/403. számú eseti határozat) Alaptalanul hivatkozott a felperes a fellebbezésében arra is, hogy az alperes a lengyelországi kárügyintézés során nem a tőle elvárható módon, hanyagul járt el, amelyre tekintettel a felperes - a Ptk. 340.§
(1)és
(2)bekezdésében foglaltak alapján - mentesül a kár meg nem térült részének fizetése alól. A Ptk. 340.§
(1)bekezdése ugyanis akként rendelkezik, hogy a károsult a kár elhárítása, illetőleg csökkentése érdekében úgy köteles eljárni, ahogy az az adott esetben általában elvárható. Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amely abból származott, hogy a károsult e kötelezettségének nem tett eleget. A Ptk. 340.§
(2)bekezdése szerint pedig a károsult terhére esik mindazok mulasztása, akiknek magatartásáért felelős. A Ptk. hivatkozott rendelkezései tehát a kár bekövetkezésében való károsulti közrehatás esetére vonatkoznak. A jelen esetben azonban az alperesnek a lengyelországi kárrendezés során tanúsított magatartása független a kára bekövetkezésétől. Az alperes kára ugyanis nem a lengyelországi kárrendezéssel (esetlegesen annak részleges elmulasztásával) okozati összefüggésben keletkezett, hanem amiatt következett be, hogy a felperes (al)fuvarozójának mulasztása miatt a szerszámgépe a Lengyelországba történt fuvarozás során megsérült. Az adott esetben ezért fel sem merülhetett annak lehetősége, hogy az alperes a lengyelországi kárügyintézés során tanúsított magatartásával közrehatott a kára bekövetkezésében, amelyre tekintettel a károkozóval egyetemleges felelős felperes mentesülhetett volna az őt terhelő kártérítési felelősség alól. A nem vitás tényállás szerint a felek között létrejött nemzetközi közúti árufuvarozási szerződés szerint az alperes a fuvarozás során bekövetkezett árukára megtérítése iránti igényét a CMR. 3. cikkében és a Ptk. 498.§
(1)bekezdésében foglaltak alapján - választása szerint - a tényleges károkozóval, vagy a vele szerződéses kapcsolatban álló felperessel (és esetleg mindkettőjükkel) szemben is jogszerűen érvényesíthette. Ebből következően a felperes akkor sem mentesülhetett volna az őt terhelő kártérítési felelősség alól, ha az alperes meg sem kísérelte volna a kártérítési igénye érvényesítését a lengyel fuvarozóval, vagy annak biztosítójával szemben, hanem az igényét elsőként, közvetlenül a felperessel szemben érvényesítette volna. Mindezekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253.§
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Az eredménytelenül fellebbező felperes a jogi képviselője ügyvédi munkadíjából, valamint a lerótt fellebbezési eljárási illetékből eredő saját másodfokú perköltségeit a Pp. 78.§
(1)bekezdése alapján maga köteles viselni. Köteles továbbá megtéríteni az alperesnek a jogi képviselője ügyvédi munkadíjából származó másodfokú perköltségét is, amelynek összegét az ítélőtábla a Pp. 79.§
(1)bekezdése alapján, hivatalból határozta meg, „A bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről" szóló, módosított 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§
(2)bekezdésének a) pontjában, az
(5)bekezdésben, valamint a 4/A.§-ában foglaltak figyelembevételével. Debrecen,
- november
- Dr. Szűcs Lajos sk. a tanács elnöke - előadó bíró, Erőss Károlyné dr. Vajvoda Ildikó sk. bíró, Dr. Drexlerné dr. Karcub Edit sk. bíró A kiadmány hiteléül: -kiadó-