Bf.337/2010/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(2)bekezdés, 326.§

(1),

(3)bekezdés a) pont), valamint 7 rb. szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértésének vétsége (Btk. 329/A.§

(1)bekezdés) miatt halmazati büntetésül 300 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. Egy napi tétel összegét 400 Ft-ban állapította meg, a kiszabott pénzbüntetés végösszege tehát 120.000 Ft volt, melyből a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításával 32.000 Ft-ot a bíróság beszámítani rendelt. Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról, valamint az egyéb járulékos kérdésekről is. Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott és a védője jelentettek be fellebbezést az orgazdaság tekintetében felmentés miatt, egyebekben pedig enyhítésért. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.794/2010/

1. számú átiratában az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és új eljárás lefolytatását indítványozta. A Fellebbviteli Főügyészség álláspontja szerint az I.r. vádlott és társai ellen folyamatban lévő büntetőügyben IV.r. vádlottként szereplő IV.r. vádlott tekintetében a Fejér Megyei Bíróság
2. szeptember 10.-i tárgyaláson különítette el IV.r. vádlott ügyét. Az elkülönítést követően
3. szeptember
4. napján tárgyalási határnapot tartott, amelyre azonban csak a vádlottat és a védőjét idézte meg, és ezen a tárgyalási napon érdemi határozatot is hozott. Az elsőfokú bíróság a tanú1, valamint tanú2 tanúkat erre a tárgyalásra nem idézte meg, a tanúk az eljárás korábbi szakaszában tett vallomását a jegyzőkönyvvezetővel történő felolvasás útján tette a tárgyalás anyagává. Ezen túlmenően a tanács elnöke ugyancsak felolvasással tette bizonyítás anyagává a szakértői véleményeket, valamint a felek egybehangzó indítványának megfelelően egyéb okiratokat is, így például feljegyzéseket és a házkutatási jegyzőkönyvet. A Fellebbviteli Főügyészség kifogásolta az elsőfokú eljárással kapcsolatosan elsődlegesen azt, hogy a
5. szeptember
6. napján megtartott tárgyalásról készült jegyzőkönyvből nem derül ki, hogy a vádlott a vallomástételt megtagadta-e, vagy sem. A jegyzőkönyv mindössze azt rögzítette a törvényes figyelmeztetések elhangzását követően, hogy a korábbi vallomásait fenntartotta. Kifogásolta az ügyészség, hogy ezt követően felolvasással került ismertetésre a vádlott tárgyalási jegyzőkönyvekben rögzített vallomása, illetve a vádlott nyomozati vallomása is. Az ügyészi álláspont szerint azonban ezzel az eljárásával az elsőfokú bíróság megsértette a Be. 291.§

(1),

(4)és

(5)bekezdésében írt eljárási szabályokat. E törvényhelyek szerint ugyanis a vádlottnak a nyomozás során tett vallomása csak abban az esetben olvasható fel, ha a tárgyaláson nem kíván vallomást tenni. Erre vonatkozóan azonban egyáltalán nincs rögzítve vádlotti nyilatkozat a tárgyalási jegyzőkönyvben, ezért az ügyészi álláspont szerint a vallomások felolvasásának törvényi előfeltételei nem állapíthatóak meg. További kifogásként jelölte meg a Fellebbviteli Főügyészség azt is, hogy a vádlottnak az eljárás korábbi szakaszában vádlottként tett vallomásrészeit csak akkor lehetett volna a törvény rendelkezései szerint ismertetni, ha a vádlott vallomása a korábbi vallomásaitól eltér, vagy ha az ismertetendő részeket illetően a vádlotthoz kérdést intéztek, azonban ilyenre a tárgyaláson nem került sor. Az ügyészség álláspontja szerint ezen túlmenően a bíróság megsértette a tanúk korábbi vallomásának felolvasására és ismertetésére irányuló eljárási szabályokat is. A tárgyalásra meg nem idézett tanú1 és tanú2 tanúknak az elkülönítést megelőzően készült tárgyalási jegyzőkönyvben rögzített vallomásait a tanács elnökének felhívására ebben az esetben is a jegyzőkönyvvezető olvasta fel. Ez az eljárás azonban a Be. 296.§

(1)bekezdésében foglaltakkal teljességgel ellentétes, mivel az a bekezdés tételesen sorolja fel azokat az esetköröket, amikor a tanács elnöke hivatalból felolvashatja, vagy felolvastathatja a tanúnak az eljárás korábbi szakaszában tett vallomásait. Ezen esetkörök közül pedig egyik sem állt fenn a jelen eljárásban. Az ügyészség álláspontja szerint az eljárási szabályok megsértésével tárgyalás anyagává tett vallomások következménye a Be. 78.§

(4)bekezdésében írt rendelkezés alkalmazása, mely szerint a résztvevők eljárási jogainak lényeges korlátozásával megszerzett bizonyítási eszköztől származó tény nem értékelhető bizonyítékként. A másodfokú eljárásban ezeket az eljárási szabályokat a terhelt és a tanúk ismételt meghallgatásával lehetne csak kiküszöbölni, ez azonban meghaladja a másodfokú bíróság kompetenciáját. E nélkül azonban az ítélet megalapozatlansága nem küszöbölhető ki. Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a Be. 375.§

(1)bekezdés és a Be. 376.§

(1)bekezdésére utalva az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását indítványozta. A nyilvános ülésen a vádlott védője a fellebbezését csak az orgazdaság bűncselekménye alóli felmentésre vonatkozóan tartotta fenn. A védői álláspont szerint a vádlott tévedésben volt a cselekmény elkövetésekor, mivel úgy tudta, hogy a telefonkészülékek üzleti vitából származnak. A vétel körülményei ugyanis nem hagyhatók figyelmen kívül. A védő hangsúlyozta, hogy jelen ügyben nyílt árusítású üzletről van szó, ahol egyáltalán nem életszerűtlen az az érvelés, hogy az eladó fél üzleti tartozás fejében jutott a telefonkészülékekhez. Kiemelte még, hogy a vádlott tévedését erősíti az, hogy a telefonkészülékek bontatlan dobozú csomagolásban voltak, amelyből nyilvánvalóan következett, hogy üzletből származtak és nem valakitől tulajdonította el azokat annak eladója. A védelem álláspontja szerint ezek a körülmények egyáltalán nem utaltak arra, hogy lopásból származtak a telefonkészülékek, különösen arra is figyelemmel, hogy még egy hamis adásvételi szerződés bemutatására is sor került. A védő hangsúlyozta, hogy a rendőri intézkedés alkalmával az üzletben található valamennyi telefonkészülék vizsgálatára sor került és közöttük egyetlenegy törvényellenesen oda került készülék nem volt közöttük. Összességében a védelem álláspontja szerint a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján ítéleti bizonyossággal nem mondható ki, hogy a vádlottnak tudomása volt arról, hogy a telefonkészülékek lopásból származnak, ezért tévedés címén a védencének felmentését indítványozta. A IV.r. vádlott az utolsó szó jogán csatlakozott védőjéhez és azt hangsúlyozta, hogy ha tudta volna, akkor nem szerződéssel adja tovább a készülékeket. A Fővárosi Ítélőtábla a vádlotti és védői, részben felmentésre, részben enyhítésre irányuló fellebbezéssel megtámadott ítéletet az azt megelőző eljárással együtt a Be. 348.§

(1)bekezdése alapján bírálta felül. A felülbírálat során megállapította, hogy a Fellebbviteli Főügyészség a

1. október
2. napján kelt - és még a Büntetőeljárási Törvény módosítását megelőzően készített - átiratában a Be. 375.§

(1)és 376.§

(2)bekezdése alapján indítványozta az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezését azért, mert az elsőfokú bíróság törvénysértő módon olvasta fel a vádlottnak, a tanúknak, valamint a szakértőnek az eljárás korábbi szakaszában tett vallomását. Ilyen körülmények között pedig ezeket a vallomásokat bizonyítékként értékelni nem lehet, vagyis az ítélet megalapozatlan, amely annak hatályon kívül helyezését eredményezi. A felülbírálat során az ítélőtábla megállapította, hogy a Fejér Megyei Bíróságon I.r. vádlott és társai ellen folyamatban lévő büntetőügyben a IV.r. vádlottra vonatkozóan az ügy elkülönítésére került sor a

1. szeptember
2. napján megtartott tárgyaláson. Az iratokból (a
3. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyvből) megállapítható, hogy e tárgyaláson az elsőfokú bíróság meghallgatta a IV.r. vádlottat, valamint tanú1 és tanú2 tanúkat is úgy, hogy a vádlottnak észrevételezési és kérdezési jogot is biztosított a törvénynek megfelelően. Ugyancsak a vádlott jelenlétében került sor az igazságügyi informatikus szakértő1 (
4. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv), valamint az igazságügyi távbeszélő szakértő2 meghallgatására, akik tekintetében az elsőfokú bíróság ugyancsak biztosította a kérdezés, észrevételezési jogot a szakértők meghallgatását követően. Az elkülönítés után az elsőfokú bíróság az eljárást megismételte, és ennek keretében a
5. szeptember
6. napján megtartott tárgyaláson a vádlottnak és a tanuknak az eljárás korábbi szakaszában tett tárgyalási, valamint a nyomozati vallomásait, illetve a szakértői véleményeket felolvasta, illetve a jegyzőkönyvvezetővel felolvastatta. Az Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint azonban ezzel az eljárással nem sértette meg a hatályos büntetőeljárási szabályokat a Fejér Megyei Bíróság. Megállapítható, hogy a Fellebbviteli Főügyészség átiratát követően
7. július
8. napján lépett hatályba a Büntetőeljárási Törvény módosítása, amely a Be. 287.§

(1)és

(4)bekezdését is érintette. A 2011. évi LXXXIX. törvény módosító rendelkezése szerint a tárgyalás anyagának ismertetésével is megismételhető a tárgyalás. Ugyanakkor megállapítható, hogy a 287.§

(3)bekezdése változatlanul maradt. E rendelkezés szerint a tárgyalást hat hónapon belül ismétlés nélkül lehet folytatni, ha a tanács összetételében nem történt változás, egyébként a tárgyalást elölről kell kezdeni. Az ezen módosító rendelkezéshez adott legfelsőbb bírósági jogértelmezés kihangsúlyozza, hogy a változatlanul maradt 287.§

(3)bekezdésének szóhasználatában az „ismétlés", valamint az „elölről kezdés" egymás szinonimái, vagyis mindkettő egyaránt a folytonosság ellentéte. Az adott jogértelmezés szerint a változatlanul maradt

(3)bekezdés ténylegesen azt jelenti, hogy a tárgyalást elölről kell kezdeni, (vagyis nem lehet ismétlés nélkül folytatni) hat hónapon túl, függetlenül attól, hogy a tanács összetétele megváltozott-e, vagy nem. Ugyancsak elölről kell kezdeni a tárgyalást akkor, ha hat hónapon belül a tanács összetételében változás következett be. A Legfelsőbb Bíróság jogértelmezése szerint a 287.§

(4)bekezdése általános érvénnyel - vagyis mindkét megismétlési, illetve elölről kezdési követelményre vetítve - könnyítést vezetett be és a jövőben lehetővé teszi, hogy a megismétlés (elölről kezdés) egyszerűsített formában, a tárgyalás anyagának ismertetésével is megtörténhessen. Ez a könnyítés megállapíthatóan korábban csupán az időtúllépés nélküli tanácsváltozás esetére volt alkalmazható. Mindezt értelmezve megállapítható, hogy a 2011. július 1. napjától hatályos Büntetőeljárási Törvény alapján a 287.§

(4)bekezdése általános érvényű háttérrendelkezéssé lépett elő, ami az időtúllépés és időtúllépés nélküli tanácsváltozás esetére nézve egyaránt biztosítja a tárgyalásnak az iratok ismertetésével történő megismétlését. Ez egyben azt is jelenti, hogy nincs olyan ok a Be.-ben, ami miatt a tárgyalást úgy kellene elölről kezdeni (megismételni), hogy az a már lefolytatott bizonyítás újrafelvételével járjon. A módosított törvény alapján a tárgyalás anyagának ismertetése egyenértékű a megismételt bizonyítással. Mindezeknek előre bocsátása után a Fővárosi Ítélőtábla álláspontja e kérdéssel kapcsolatosan a következő. A Fejér Megyei Bíróság nem sértett törvényt, amikor a tanúk vallomásának felolvasását alkalmazta anélkül, hogy a tanúkat a tárgyalásra megidézte volna, mivel a Be. 296.§

(1)bekezdés c) pontja alapján az eljárása törvényes. Ugyancsak szabályszerűen járt el akkor, amikor a megismételt eljárásban a vádlott figyelmeztetését követően nyilatkoztatta őt a személyi körülményeire és a bűnösségére. Kétségtelen, hogy a Be. 291.§

(1)bekezdése alapján - ha a vádlott a tárgyaláson nem kíván vallomást tenni - továbbá a Be. 281.§

(5)bekezdése esetén illetve akkor, ha a vádlott ismeretlen helyen tartózkodik a nyomozás során tett vallomását a tanács elnöke hivatalból ismerteti, illetve az ügyész, a vádlott, vagy a védő indítványára felolvashatja, vagy a jegyzőkönyvvezetővel felolvastathatja. Nem vitatható, hogy a

1. szeptember
2. napján készült tárgyalási jegyzőkönyv formálisan nem rögzíti, hogy a vádlott nem kíván élni a vallomástétel jogával. Ugyanakkor az ítélőtábla álláspontja szerint a vádlottnak az a kijelentése, hogy „a korábbi vallomásomat fenntartom" egyértelműen akként értékelhető, hogy a vádlott nem akar újabb vallomást tenni, ez a kijelentése tehát megalapozza a Be. 291.§

(1)bekezdése I. fordulatának alkalmazhatóságát. Összességében a Fővárosi Ítélőtábla szemben a Fellebbviteli Főügyészség álláspontjával megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az időközben hatályba lépett törvénymódosításra figyelemmel nem sértette meg a büntetőeljárás szabályait, ezért a Be. 375.§

(1), illetve a Be. 376.§

(1)bekezdésének alkalmazása nem indokolt. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra vonatkozóan megállapította az ítélőtábla, hogy az megalapozott, mentes a Be. 351.§

(1)bekezdésében felsorolt hibáktól, hiányosságoktól, és így irányadó volt a másodfokú eljárásban is. Ezzel kapcsolatosan megjegyzi az ítélőtábla, hogy a felmentést célzó fellebbezés valójában az elsőfokú bíróság mérlegelő tevékenységét támadja, amely ekként eredményre nem is vezethetett. Az elsőfokú bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységével kapcsolatban megállapítható, hogy a vádlott az eljárás során az orgazdaság elkövetését mindvégig következetesen tagadta. Ezzel szemben a megvásárlás és a tovább eladás körülményeit pontosabban megvizsgálva helyesen jutott az elsőfokú bíróság arra az álláspontra mérlegelés útján, hogy a vádlott védekezése a készülékek vételére és eladására vonatkozóan elfogadhatatlan. Szemben a védői érveléssel az ítélőtábla megállapította, hogy az eljárás során több olyan körülmény merült fel, amely egyértelműen kizárja a vádlott tévedését a megvásárolt készülékek eredetét illetően. A tanú1 nyomozati vallomásában ugyanis (nyomozati iratok 122-

1. oldal) úgy nyilatkozott, hogy az ismeretlen eladó utalást tett a készülékek kínálása során arra, hogy azokat ne árulja a boltban. Ugyancsak e tanú vallomásából állapítható meg, hogy a vádlott e figyelmeztetést követően nem is tette ki a készülékeket az üzletben, hanem azt egészen az eladásig a fiókjában tartotta, majd onnan elvitte. Megállapítható az is, hogy a vádlott nem készített feljegyzést a készülékek vásárlásáról, amely megint csak arra utal, hogy a készülékek lopásból történő származásával tisztában volt. Kiemeli az ítélőtábla ezzel kapcsolatban azt is, hogy nem elhanyagolható körülményként kell értékelni azt a tényt, hogy egy hét múlva ugyanaz a személy, ugyanilyen figyelmeztetés mellett hozta eladásra az újabb mobiltelefonokat. Hasonlóan a fentiekhez vádlott védekezése ellen hatott a tanú2 vallomása is, amely a nyomozati iratok 144-
2. oldalán található. E vallomásból megállapítható ugyanis, hogy a vádlott interneten árulta a készülékeket annak ellenére, hogy az üzletközpontban két üzlettel is rendelkezett. Ugyancsak erre utal az a tény, hogy az étterembe hívta a vádlott azokat a személyeket, akiknek a készüléket tovább értékesítette és ott készült az adásvételi szerződés is. Mindezeket értékelve az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság indokoltan állapította meg a bűncselekmény elkövetését a vádlott terhére, amelyet egyébként az elkülönített ügyben meghozott jogerős ítéleti tényállás is alátámaszt. A mobiltelefonok értékesítésének kiskereskedelmi árban történő meghatározása is egyértelműen arra utal, hogy a vádlott nem lehetett tévedésben, ellenkezőleg, pontosan tisztában volt azzal, hogy a készülékek lopásból származtak. Az elsőfokú ítélet tényállásának második pontjában írtak tekintetében megállapítható, hogy a vádlott e cselekmény elkövetését az eljárás során mindvégig elismerte, az elkövetés tényét alátámasztották az igazságügyi szakvélemények és a lefoglalásról készült jegyzőkönyvek is. Mindezek alapján okszerűen jutott az elsőfokú bíróság arra az álláspontra, hogy a IV.r. vádlott valamennyi vád tárgyává tett cselekményt elkövette, így helyes volt a bűnösségének megállapítása és ugyancsak törvényesek a cselekmények minősítései is. Az orgazdaság folytatólagos elkövetésével kapcsolatosan az ítélőtábla utal a 4/2004.BJE határozatra, melynek II. pontja pontosan meghatározza, hogy mikor lehet folytatólagosan elkövetettnek minősíteni az orgazdaság cselekményét. Megállapítható, hogy jelen ügyben a 4/2004.BJE határozat II. pontjában felsorolt ismérvek maradéktalanul fellelhetőek, ezért helyesen és törvényesen minősítette az elsőfokú bíróság a vádlott orgazdasági cselekményét folytatólagosan elkövetettnek. A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a vádlott javára és terhére értékelhető enyhítő és súlyosító körülményeket hiánytalanul és pontosan sorolta fel és azokat kellő súllyal és helyesen értékelte. E tekintetben az elsőfokú bíróság ítélete kiegészítésre nem szorul. Ugyancsak megállapítható, hogy nem tévedett az elsőfokú bíróság akkor sem, amikor az elkövetéskori Btk. alkalmazását találta indokoltnak a vádlottal szemben, figyelemmel arra, hogy az biztosít számára kedvezőbb elbírálást. Az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a cselekmény súlyával arányban álló, és a büntetési célok elérésére is alkalmas büntetési nemet választott, és annak mértéke is megfelelő, tökéletesen igazodik a cselekmény tárgyi súlyához és a IV.r. vádlott alanyi bűnösségi fokához. Mindezek alapján az ítélőtábla álláspontja szerint a kiszabott büntetés további enyhítésére törvényes alap nincs. Megállapítható az is, hogy a járulékos kérdések tekintetében hozott elsőfokú bírósági döntések is törvényesek. Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 371.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Budapest,

1. év november hó
2. napján Máziné Dr. Szepesi Erzsébet sk. a tanács elnöke Dr. Halász Irén sk. előadó bíró . Magócsi István sk. bíró A Fejér Megyei Bíróság 10.B.43/2010/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 5Bf.337/2010/
4. számú végzése folytán
5. év november hó
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajtható. Budapest,
7. év november hó
8. napján Máziné Dr. Szepesi Erzsébet sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Moncz Tímea tisztviselő